utazzatokvelem.com – Oldal 6 – Utazási élményeink

Újra úton, Toronto – Vancouver

Újra útra kelünk, irány British Columbia. 4500 km, de miután kilépünk Ontario-ból, az autópálya mellett nem sok látnivaló van. Átmegyünk Ontario, Manitoba, Saskatchewan és Alberta tartományokon a célig.

Toronto-ból indulunk, az első két napon Ontario tartományban megyünk. Ez Kanada második legnagyobb tartománya, a territoriumokat leszámítva. Területe 1 076 395 km2, népessége 12 862 000 fő. Az út a Lake Superior (Felső-tó) mellett vezet jó hosszú darabon. Ez a legnagyobb az észak-amerikai Nagy-tavakat alkotó 5 tó közül. A világ legnagyobb édesvizű tava (területe 82413 km2) és a harmadik legnagyobb víztérfogatú (12 100 m3). Átlagos mélysége 147 méter, de a legmélyebb pontja 406 méter. A tavon sokszor mértek 9 méteres hullámokat is viharok idején. Télen a benne található kis szigetecskék megkapó látványt nyújtanak teljesen lejegesedve.

Egy pár tavaly téli kép a tóról.

Második éjszaka Dryden-ben aludtunk. Reggelre -10 fok volt, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek éreztük. A boltban arról beszélgettek az emberek, hogy lezárják az autópályát a hideg és a várható ónos eső miatt. Szerencsére ez nem történt meg amíg ott voltunk.
Átléptünk Manitoba tartományba. Itt az út farmok mellett halad, nincs sok látni való.

Attól féltem kiugrik menet közben, ráadásul jeges szél fújt.

Következő tartomány Saskatchewan. Itt is növénytermesztésből és állattenyésztésből élnek az emberek. Még valami látható a farmokon, kicsi olajkutak dolgoznak szorgalmasan.

Átlépünk Albertába. Itt található Medicin Hat városában a világ legnagyobb indián sátra, a Saamis Tepee. Eredetileg az 1988-as téli olimpiára építették (Calgary), a kanadai őslakosok előtti tisztelgésül. 1991-ben költöztették át.
A tepee teljes egészében acélból épült, 800 tonna súlyú. Magassága 65,5 m, átmérője 48,8 m, 960 db csavar tartja össze. 10 nagy kör alakú tábla látható rajta, amelyek az őslakosok kultúráját és történelmét mutatják be.

Albertában található a Siksika indiánok nemzetsége, az út az Ő földjükön vezet keresztül.

Elértük Calgary-t. Hatalmas város, a harmadik legnépesebb egész Kanadában 1 336 000 fő
lakosával. Itt tartották az 1988-as téli olimpiai játékokat. Rengeteg a látnivaló, de most nem állunk meg, majd egy másik alkalommal ha több időnk lesz bejárni. Az útról látni a sípályákat, még este is sokan használják. Az emberek itt nagyon aktívak, rengetegen sportolnak, sétálnak a parkokban még hidegben is.

A Banff National Park bejárata előtt 40 km-el megállunk éjszakára egy parkolóban. Holnap már csak a park és a Sziklás-hegység van hátra hogy elérjük a célunkat.

A világ legnagyobb kamion parkolója

USA-ban Iowa államban, az Interstate 80-as autópálya 284-es kijáratánál található a világ legnagyobb kamion parkolója. Földterülete 89 hektár, 900 kamion tud itt egyszerre parkolni. Naponta több mint 5000 látogatót fogad. A főépület 6200 m2, a komplexum 450 alkalmazottnak ad munkát. A kamionok 15 kútnál tankolhatnak, minden kút 2 pumpával rendelkezik, így a kamion két oldalán lévő tartályokat egyszerre lehet tele tankolni. Szervízközpontja és kamionmosója is van.

A kétemeletes épületben található az állam legnagyobb tehergépkocsi áruháza, itt tényleg mindent megtalálunk. Elképesztő a választék, az egyik falon csak lámpából több mint 500 féle világít. Alkatrészeket, kiegészítőket, ruhákat, ajándéktárgyakat, könyveket, tisztítószereket, egyéni pólókat is vásárolhatunk itt.

Egyedi gyártású teherautók is vannak itt kiállítva, van amelyikbe bele is ülhetünk.

Ha megéhezünk az emeleten több gyorsétterem és kávézó kínálatából választhatunk kedvünkre valót. Érdekesség hogy évente 1 millió! csésze kávét és 90 tonna húst szolgálnak itt fel. Az étkező részen 350 ülőhely található. A kamionosokat 24 zuhanyzóval, fodrászüzlettel, játékteremmel, mozival és kényelmes bőr üléses társalgóval várják. Képzeljétek még fogorvosi rendelő és csontkovács is található itt!

A világ legnagyobb kamion parkolója családi tulajdonban van. Múzeum is tartozik hozzá, sajnos zárva volt, de legközelebb azt is megnézzük. (Hétfőn és kedden zárva tart.)
Hatalmas a terület, rengeteg a látnivaló, nagyon érdekes volt.

Karácsony, 2019

Aranyosi Ervin csodálatos versével és saját készítésű képeinkkel kívánok minden kedves olvasómnak Áldott, Békés Karácsonyt!

Szeged, 2. rész

Rengeteg csodás és híres épületet láthatunk Szegeden, már értem miért hívják palotás városnak. 🙂 Sajnos nem láttam mindet , de itt egy jó adag belőlük .
A gyönyörű Reök-palota, aminek az aljában üzemelő cukrászdában finom süteményeket ettünk, a Szent István téri víztorony, a Városháza, a Kálvin Téri Református Egyház, a Tűzoltó laktanya, a Szegedi Nemzeti Színház, a Gróf Palota és még hosszasan sorolhatnám, de „beszéljenek” inkább a képek.

Szegeden is van Sóhajok hídja, bár nem a bíróság épületét köti össze a börtönnel mint Velencében. Története a következő: 1883-ban Ferenc József az árvíz után újjáépülő Szegedre látogatott. Természetesen az új városházán fogadták, de a szomszédos Bérpalotában szállásolták el. Hogy a király ne csak úgy átsétáljon az utcán, ezért építettek a két épület közé egy gyönyörű hidat. Ez a szegedi Sóhajok hídja, ami egyetlen ember és egyetlen nap miatt épült meg.

Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola

Szegedi SZC Kőrösy József Közgazdasági Szakgimnáziuma

A szépséges Tisza-parton is sétáltunk, megnéztük a nagy árvízzel kapcsolatos emléktáblákat, az emlékművet, a Tiszavirágzás szobrát, és a „Két Szegedi Világutazó” emlékhelyét.

A pálinka fesztivált is meglátogattuk, találkoztunk Pálinkalovagokkal. Borlovagról már hallottam, de Pálinkalovagról most először.

Nem fogjátok elhinni mit fényképeztem Szegeden! Régóta szerettem volna látni, de álmomban sem gondoltam volna hogy pont Szegeden a Tisza parton futok össze vele. Ezt nézzétek! Egy szabadon élő mandarinréce!

Szeretnék még eljutni Szegedre, ebből a városból egy alkalom nem elég. Remélem Nektek is meghoztam a kedveteket egy szegedi látogatáshoz, biztos vagyok benne hogy nem bánjátok meg!

Szeged, 1. rész

A mai poszt rendhagyó lesz, nem Amerikába utazunk, hanem egy csodálatos Magyar városba. Biztos sokan voltatok már Szegeden, én idén jártam életemben először ebben a városban, és azonnal beleszerettem. Ennyi gyönyörű szecessziós épületet még sehol sem láttam, Szegedre méltán büszkék a lakói! Nem írom le a város történetét, mert túl hosszú lenne, akit érdekel a wikipédián elolvashatja, érdemes. A város történelmének egyik legmeghatározóbb eseménye az 1879-es nagy árvíz volt. Az épületek többsége összeomlott, a ma látható épületek nagy része az árvíz után épült. Nézzük a látnivalókat! 🙂

A Magyarok Nagyasszonya székesegyház közismert nevén Szegedi Dóm vagy Fogadalmi Templom, Magyarország egyik legnagyobb székesegyháza. Hogy miért fogadalmi templom? Az árvíz utáni évben a város vezetői fogadalmat tettek, hogy a város újjáépítésének emlékére hatalmas templomot építtetnek. Ezt a fogadalmat be is tartották, ezért épült fel a Magyarok Nagyasszonya székesegyház.
Méretei monumentálisak, belső területe a földszinten 1950 m2, az erkély 160 m2. 800 ülőhely található benne, de a befogadóképessége 5000 fő. A Dóm mellett látható Dömötör-torony Szeged legidősebb építménye (11. század), az árvíz előtt itt állt Szent Demeter-templom egyetlen megmaradt tornya.

Kiváló akusztikája miatt a fogadalmi templom előtti hatalmas Dóm Tér ad otthont a híres Szegedi Szabadtéri Játékoknak. A téren körben futó árkádok alatt Nemzeti Emlékcsarnok kapott helyet.

A Dóm főkapujával szemközti épületen egy különleges zenélő órát láthatunk. Ez az óra a középkori egyetemek ballagását szimbolizálja. (Szeged híres egyetemi város.) Naponta kétszer a ”Ballag már a vén diák” zenéjére az óralap felett egyetemi vezetők állnak és az óralap előtt ballagó diákok figurái járnak körbe. Az óra minden egészkor a ”Szeged hírös város” nóta dallamát játssza.

A következő gyönyörű épület az Új Zsinagóga. Leírhatatlan látvány, mint a Dóm, ezeket látni kell. <3
Ez Magyarország második és a világ negyedik legnagyobb zsinagógája. 48 m hosszú, 35 m széles, 48,6 m magas, 1340 férőhelyes.
Nézzétek milyen csodálatos!

Szeged belvárosában található az Anna-forrás (artézi kút), amelynek gyógyvize 944 m mélyből fakad és 51 C fokos.
A kúttól pár méterre van a szépséges Anna fürdő, ott ebben a termálvízben fürödhetünk. Érdekesség, hogy egy időben ezzel a forrásvízzel fűtötték a közelben lévő MÁV-palotát, ez volt Magyarországon az első épület ahol geotermikus energiát használtak a fűtéshez. Ez a MÁV Igazgatósági épület más szempontból is különleges, eredetileg 2 emeletesre épült, 1943-ban építették hozzá a harmadik emeletet, méghozzá bontás nélkül, a tető megemelésével.

A Hősök Kapuja az I. világháborúban elesett, 12 000 szegedi hős katonának állít emléket. Gyönyörű, felkavaró freskók borítják a 3 boltívet. Az eredeti freskókat Aba-Novák Vilmos festette, de 1949-ben az egészet bevakolták és lefestették, mert a kommunista rendszer nem tűrte el ( Horthy Miklós is látható volt rajta). A freskók majdnem teljesen elpusztultak, a restaurátorok 60-70 %-ban újra festették.

A Ferences Templom és Kolostor 500 éves. Ez Magyarország második legrégebbi egyházi épületegyüttese (a Pannonhalmi Apátság után). Sajnos este láttuk, de legközelebb szeretném belülről is megnézni.

Nagyon tetszett Szegeden a sok szobor és nem csak a földön láthatjuk őket. Gyönyörűek a virágos terek, mikor ott jártam éppen virágzott a liliomfa.

Folytatás a következő posztban, mert Szegedre nem elég 1 bejegyzés, így is nehéz volt a képeket ennyire lecsökkenteni.

Nagy Sós-tó (Great Salt Lake), Utah

Mai célunk Utah állam északi részén található. Ez a nyugati félteke legnagyobb sós vizű tava, a Nagy Sós-tó, amit Amerika Holt-tengerének is becéznek.
Ez a tó az ősi Boneville-tó maradványa az utolsó jégkorszakból, ami 520 km hosszú, 220 km széles és 300 m mély volt.
A Nagy Sós-tó kb.10 ezer évvel ezelőtt alakult ki, területének nagysága a vízszint mozgásával változik a víz sekélysége miatt (átlagosan mindössze 4 méter mély).
Hossza 120 km, szélessége 45 km, legmélyebb pontja 10 méter. Teljes felülete átlagosan 4400 km2.
A tó északi részén 30 %-os a sótartalom (Gunnison-öböl), a déli részén 6-27 % között ingadozik. A számítások szerint kb. 4,3 billió tonna só van a Nagy Sós-tóban. Az északi oldalon a víz rózsaszínű, ez a pigmentált, sót szerető mikrobák eredménye. A tó időnként borzasztó büdös, a záptojáshoz hasonló, ez a mikrobák által kibocsátott hidrogén-szulfid szaga.

Estefelé értük el a tavat, így megálltunk egy parkolóban éjszakára. Csodás a naplemente, hihetetlen színekkel. Ezen a részen is van már só, de az igaz sósivataghoz holnap érünk. Itt láthattunk egy kicsit a rózsaszínű vízből is.

Reggel indulunk tovább, bármerre nézünk, mindenhol a vakító fehér só látszik.
A tóban 11 sziget található, köztük az Antilope-sziget, amely 116 km2, itt él Amerika egyik legnagyobb szabadon élő bölény állománya, és a Gunnison-sziget, ahol Amerika egyik legnagyobb pelikán populációja él. A déli szigetek alacsony vízszintnél félszigetekké válnak.

A Nagy Sós-tó nagyon fontos élőhely milliónyi ott élő, és a vándorló madarak számára is, hogy jól lakjanak mielőtt folyatják útjukat a Csendes-óceáni útvonalon. Csak 2 gerinctelen állat él a tóban, a sós garnélarák és a sós légy, de ezek olyan elképesztő mennyiségben, ami bőséges táplálékot nyújt a madaraknak. Egyetlen garnélarák fajta él a tóban, az Artemia Franciscana, ami mindössze 1,3 cm hosszú és akár 33 %-os sótartalmú vízben is képes élni.

Odaértünk az igazi sós részhez. Egész hosszan be lehet menni a són lépkedve, vagy akár autóval is. Mi inkább sétáltunk és közben drónoztunk is kicsit.

A Nagy Sós-tó évente 1,3 milliárd dollárt hoz Utah kasszájába.
A tóból 5 vállalkozás termeli ki a különféle ásványi anyagokat és a sót, de ez nem élelmiszer minőségű só. Út szórásra, vízlágyítókhoz és az állattenyésztésben használják fel.
Ezenkívül minden ősszel hatalmas garnélarák betakarítás történik, ezeket Ázsiában és Dél-Amerikában az étkezés céljára nevelt halak és garnélák etetésére használják fel.
Ráadásul a tó környéke népszerű rekreációs terület, lehet túrázni, úszni és vitorlázni is.

Sajnos a Nagy Sós-tó területe vészesen csökken. Kevesebb a csapadék, ezért a tavat tápláló folyókból kevesebb víz jut a tóba, ráadásul az emberi vízfelhasználásra a tó kb. 40%-át elterelik. (mezőgazdasági, ipari tevékenység)

Eastmain, Radisson, Chisasibi 2.

Reggelre cudar hideg lett, persze csak kint, mert bent jó meleg van, jól működik a fűtés. A kocsi Fahrenheitbe méri a hőmérsékletet, -31 F-t mutat, az -35 Celsius fok. Jöhet a finom kávé és indulhatunk Radisson felé. A fákra ráfagyott a hó, annyira hideg van, nem is értem hogy tudnak itt élni emberek.
Egy hiúz bujkál az ágak mögött, de kiszúrjuk. Nem örül a társaságnak, vicsorog ránk. Később egy emberrel is találkozunk, ballag az úton, valami faanyagot húz a szánkóján. Vajon honnan jön és hova mehet? Radisson még messze van. 1-2 km múlva megoldódik a rejtély, egy magányos kunyhó áll a fák között.

Radisson előtt elkanyarodunk, megnézzük a Robert-Bourassa vizierőmű-komplexum egyik gátját. (29 gát szabályozza a vízállást.) Hatalmas víztározó tartozik hozzá, nyáron fel lehet menni a víztározóhoz is, de most a jeges úton képtelenség feljutni, az út le is van zárva, így megelégszünk a fő gáttal, ami 162 méter magas.

Úgy látszik nem csak mi vagyunk olyan őrültek hogy télen feljövünk ide, mert egy kocsi araszol előttünk, igaz Ő dolgozni jött.
A hídon pár rénszarvas ácsorog, az előttünk lévő autó dudájának hangjára elballagnak. Kicsit várunk, hátha visszajönnek, de hiába.

A gát túloldalán egy kanyon van, ott található a kifolyó 8 kapuja. A két sziklafal között egy lépcsős rész látható, becenevén az Óriások lépcsője. 10 lépcsőfokból áll, minden fok magassága 9 és 12 méter között van.

Maga a generátor állomás a gáttól 6 km-el lejjebb van, 137 m-el a föld alatt. Az egész komplexum építése 1960-ban kezdődött és az utolsó egységet 1981-ben helyezték üzembe.
1974-ben az építkezés dolgozói szabotálták a munkát, buldózerekkel mentek kidönteni a generátorokat, megrongálták az üzemanyag tartályokat és felgyújtották az épületeket. Ez miatt a projekt egy évet késett a tervezetthez képest és a kárt 2 millió dollárra becsülték. A vizsgálat szerint a szabotázs oka a rossz munkakörülmények, a szakszervezetek közötti versengés és az amerikai vezetőknek a vállalkozókkal szembeni arrogáns viselkedése volt.

Ez a világ legnagyobb föld alatti erőműve és egyben Kanada legnagyobb vizierőműve.

Megérkeztünk Radisson-ba. Ezt a várost 1974-ben alapították a vizierőmű dolgozói
számára, akkor kezdték el a fő gát és a generátor állomás építését. Ez az egyetlen nem őslakos közösség a környéken. Az építkezés alatt a népesség elérte a 2500-at, jelenleg 500 fő körül mozog. A fő munkáltató itt ma is az erőmű, de számos lakos az idegenforgalomból (vadászat, horgászat) és a vendéglátó iparból él.

Chisasibi a La Grande folyó déli partján fekszik, egyike a régió 9 Cree közösségének, és tagja a Quebec Crees Nagy Tanácsának. Ez a közúton megközelíthető legészakibb Cree falu. Lakossága 4870 fő. Mindössze 8%-uk beszéli a hivatalos angol vagy francia nyelvet, a többség a cree-t és az inuit-ot használja.
Itt újabb gátat látunk, ez is az erőműhöz tartozik. Átmegyünk rajta, Fort George a célunk. A térkép szerint el tudunk menni odáig kocsival, de csak a folyóig jutunk. Ott kiderül hogy csak komppal lehetne átmenni, de télen nem jár. Ránk sötétedik, a hó is elkezd esni, visszafordulunk. A sötétben vigyázni kell, mert sok erre a rénszarvas, találkozunk is velük. Visszaérünk Chisasibi-be és megállunk a falu szélén aludni.

Éjszaka nagyon hideg volt, a fűtéscsövet felemeltük és az ágyra irányítottuk. Nem fáztunk, de a padlón az üdítő belefagyott a dobozába. 😀
Kávézás közben a napfelkeltében gyönyörködtünk, csodás látvány volt!

Úgy döntöttünk először lemegyünk a James-öbölbe.

Drónnal is csináltunk pár képet, fentről is gyönyörű a táj.

Visszafelé majdnem elütöttünk egy madarat, teljesen beleolvadt a hóba.
Megnéztük a várost, olyan helyet kerestünk ahol helyi ételt tudunk enni, de télen semmi sincs nyitva, úgy látszik a helyiek nem járnak étterembe.

Róka komával hazafele is találkoztunk, sőt még egy jávorszarvast is fényképeztem. 😀

A regisztrációs irodában lejelentkeztünk hogy elhagyjuk a területet. Ez az út is emlékezetes marad, jó lenne egyszer nyáron is eljutni ide.

Eastmain, Radisson, Chisasibi 1

Nagyon érdekes és különleges helyre kalauzollak el Benneteket. Igazából szilveszterkor jártunk itt, csak most került sor rá hogy leírjam. A kanadai Quebec tartomány északi része a célunk. A tervezett út oda-vissza 3000km. Tőlünk 100 km-re északra lekanyarodunk az autópályáról, a James Bay úthoz igyekszünk, azon fogunk végigmenni. Odáig néhány városka van csak, de azért ott is fényképeztem, gyönyörű templomokat láttunk és egy róka is az utunkba akadt.

A James Bay út 620 km hosszú, néhány leágazó utacskával. A teljes hosszán nincs egy település sem, csak egy pihenőhely benzinkúttal, kávézóval a 381-es km-nél. Az út elején van egy regisztrációs iroda, kötelező bemenni oda-vissza, felírják az adatokat. Erre azért van szükség, mert ez egy kis forgalmú út, amely a boreális erdők vadonján megy keresztül és ha eltűnik valaki, tudják merre keressék. Az út szélén van hat helyen telefon is, vészhelyzet esetén elérhetjük a regisztrációs központot.

A táj gyönyörű havas, de nincs nagy hideg, -7 fokot mutat a hőmérő. A James Bay út végig burkolt, jól karbantartott és télen is tisztítják.

Elérjük a kereszteződést, lekanyarodunk egy kisebb útra ami Eastmain-be vezet. Ez egy kaviccsal borított út, itt is jár a hókotró. Erre már hidegebb van, ez látszik is a fákon. Attila észreveszi hogy egy nagy bagoly ül az egyik ágon. Lefékez és visszatolat fényképezni. Lehúzódik az út szélére, ekkor jön a meglepetés. Az út szélén árok van, amit nem látni a félre kotort hótól, hátsó kerékkel belecsúsztunk. 🙁 Nem tudtunk kijönni, Attila már öltözött, hogy előveszi a csörlőt, hóláncot, mert felkészült rendesen az útra, de végül nem volt rá szükség. Szerencsénk volt, jött szembe egy kisteherautó. Megállt mellettünk és a benne ülő indián férfi megkérdezte: elakadtatok? Mondtuk hogy igen. Az nem jó-mondta, sziasztok! Persze nem hagyott ott, csak viccelt. Míg kötötték a kötelet az autókra, megtudtuk hogy 70 éves, 6 gyereke van ( lesz még, azt mondta 😀 ), Eastmain-ben él és csapdával állatokat fog eladásra, így egészíti ki a nyugdíját, most is a csapdákat ellenőrizni jött. A plató tele volt ketrecekkel.
Mondtuk Neki, hogy a bagoly miatt tolattunk vissza, felnézett a fára és teljes komolysággal azt mondta: ja, az az én öregapám, de le fogom lőni, mert mindig ellopja a csapdából az állataimat.
A segítségért nem fogadott el pénzt, ezért adtunk Neki az általam készített díszes mézeskalácsokból, annak örült. Elköszöntünk és indultunk tovább, már közel vagyunk az első célponthoz. Láttunk egy nagy lábnyomot a hóban, hiúzra tippelünk.

Eastmain egy indián rezervátum, a Cree indiánok otthona. Pár utcából áll az egész, de rendezett és mindenük megvan. Párszor körbementünk, egyszer csak megállt mellettünk egy rendőrautó. A rendőr udvariasan megkérdezte, hogy keresünk valakit? Tud segíteni valamiben? Mondtuk hogy köszönjük nem, csak kíváncsiak voltunk hogy hogyan élnek itt az emberek. Képzeljétek, meghívott a közösségi házba a karácsonyi ünnepségre! Náluk szilveszterkor van a karácsonyi ünnepség és a télapó adja át az ajándékot a közösségi házban, amit a szülők vesznek. A táskákon rajta a név, innen tudni kié a csomag. Mikor a nyitott teremajtóba értünk, hozzám lépett egy indián hölgy, kezet nyújtott és boldog karácsonyt kívánt. Egészen meghatódtam a gesztustól. A teremben elővettem a fényképezőt, de nagyon csúnyán néztek rám, így gyorsan eltettem. Az ünnepség után este a felnőtteknek bál lesz, mondták hogy maradjunk, motoros szán a tombola fődíja. Végül nem maradtunk, mert még két helyre szerettünk volna eljutni, ezért elindultunk vissza a James Bay út felé.

Útközben megláttuk hogy az út szélén egy ismerős kocsi áll, benne a tulajjal, aki idefelé kihúzott bennünket.
Megálltunk mellette megkérdezni hogy rendben van-e minden. Egyszer csak kijön a fák közül egy férfi puskával a kezében, és kiabál valamit Cree nyelven. A beszélgetőtársunk angolul válaszolt hogy mi is értsük: semmi probléma, ők barátok. Kiderült hogy a fiai csapdát állítanak az erdőben és ugye az illegális. Nagyon örültem hogy barátoknak lettünk nyilvánítva, nem ellenségnek. 😀 ( Lehet ezért is kell a regisztráció?)
Elhúztuk a csíkot, visszamentünk egészen az elágazásig, arra már nem jár senki, így nyugodtan aludhatunk és reggel mehetünk tovább.

NASA Johnson Space Center, Houston, Texas

Pár napja,14.-én volt 50 éve, hogy útjára indult az Apollo 12 program űrhajója, a második amely leszállt a holdon.
Ennek apropóján született meg ez a poszt, amelyben meglátogatjuk a NASA Houston-i űrközpontját.

Nagy izgalommal vártam hogy odaérjünk, sejtettem hogy rengeteg érdekes dolog vár ott ránk.
Délután értünk oda, így nagyon kevés időnk volt zárásig. Mivel nem tudtunk mindent megnézni, úgy döntöttünk hogy a közelben éjszakázunk és reggel visszatérünk, így bőven lesz időnk mindenre.

A Johnson Űrközpont a missziók vezérlőközpontja és itt folyik az űrhajósok kiképzése is.
A látogató központ 1992-ben nyitotta meg kapuit és 23 200 km2-es területén évi 1 millió látogatót fogad.
A galériában megismerhetjük az amerikai űrhajózás történetét a kiállított tárgyakon és magyarázatokon keresztül, láthatunk a holdat megjárt űrruhát, és megfoghatunk igazi, holdkövet is. ( Az egész világon összesen csak 8 megérinthető holdkő van.)

A központban láthatunk 3 eredeti űrhajót, a Mercury 9 kapszuláját a Faith-7-et, a Gemini-5 kapszuláját, és az Apollo-17 parancsnoki modulját. Ezen kívül több tesztjármű és oktató modul is megnézhető, amivel az asztronautákat készítik fel, például holdjáró tesztjármű, dokkoló modul, különböző tréner gépek.

Megnézhetjük a missziók irányító szobáját, ahonnan a holdra szállást is irányították. Bepillantást nyerhetünk az űrhajósok életébe útjaik során. Láthatjuk a robotot aki a küldetések alatt segíti az űrhajósok munkáját. Robonaut ember formájú robot, aki a kezével képes szerszámokat is használni. Olyan sokféle munkát el tud végezni, hogy 1/3-ára lecsökken az idő, amit az űrhajósoknak kint kellene tölteniük a munka során. Robonaut fel van szerelve kamerákkal, amit az irányítója a fejére szerelt monitoron lát és a feje és a keze mozgatásával irányítani is tudja a robotot.

Kipróbálhatunk különböző szimulátorokat, pl. dokkolást a holdon, vagy megnézhetjük hogy ugyanannak a súlynak a felemeléséhez különböző bolygókon mennyi erőt kellene kifejtenünk.

A Saturn V másolata külön épületben található, ahová nyitott járművekkel szállítanak át. A teraszon ahol várunk a járművekre nagyon meleg van, hatalmas ventilátorokkal próbálják a várakozást tűrhetőbbé tenni. A járatok állandóan közlekednek oda-vissza, magunk dönthetjük el hogy mikor, melyikkel megyünk vissza. A Saturn V épülete mellett is érdekességek vártak.

A Saturn V igazán lenyűgöző méretű. Ez egy folyékony hajtóanyagú, három fokozatú rakéta, ezzel juttatták az Apollo űrhajókat a Hold térségébe. A mai napig ez a hordozó eszköz a legerősebb és legnagyobb sorozatban gyártott rakéta. Magassága 110 méter, átmérője 10 méter, súlya 2800 tonna.

Ez a hordozóra szerelt rakéta lett volna a törölt Apollo 19 küldetés rakétája.

A Saturn V rakéta első fokozatának fúvókája is hatalmas.

Az első fokozat túloldala és a második fokozat hajtóműve látszik a jobb oldalon.

Az orron elhelyezkedő hasznos terhet szállító egység.

A NASA összesen 13 Saturn V hordozórakétát indított útjára, ebből a 2 próbarepülés után 11-et űrhajósokkal a fedélzetén. Az utolsó Saturn V-el a SkyLab űrállomást állították pályára.

Utazásunkat az Independence Plaza-n fejezzük be. Itt található az Independence Shuttle, a világ egyetlen űrrepülőgép-replikája, amelyet az eredeti NASA 905 transzferhordozó repülőgép tetejére szereltek és ez az egyetlen hely, ahol mindkét repülőbe be is léphetünk.

Remélem tetszett ez a kis utazás az űrhajózás világába, nekünk igazán csodás nap volt.

Graceland, Memphis, Tennessee

Ma Graceland-be látogatunk el, Elvis Presley birtokára. A híres énekes 1957-ben vásárolta meg a 13,8 hektáros birtokot, 102.500 dollárért. Elvis nevét mindenki ismeri, nem kell bemutatnom. 🙂 33 sikeres filmben szerepelt, több mint 1 milliárd lemezt adott el világszerte, számtalan arany, platina és multi-platina lemezzel rendelkezett. 14-szer jelölték Grammy díjra (3 győzelem).

Elvis Presley 1977-ben halt meg Graceland-ben, a birtok egyetlen örököse a lánya, Lisa Marie Presley lett. Lisa 25 éves koráig nem kaphatta meg az örökséget, addig édesanyja és másik két végrehajtó igazgatta a birtokot. Mivel Graceland fenntartása és adói évi fél millió dollárnál is többe került, ezért hogy bevételhez jussanak úgy döntöttek, megnyitják a nyilvánosság előtt. (1982. június 7)
A jegyvásárlás után autóbusz visz a birtokra. A bejáratnál mindenki kap egy kis videómagnót a nyakába, amelyről minden helyiségben meghallgathatja annak történetét. Ez azért tetszett nekem nagyon, mert így a saját ütemünkben haladhattunk, mindenhol annyi időt tölthettünk amennyit akartunk. A buszok fél óránként indultak visszafelé, bármelyikre szállhattunk akár órákkal később is, nem voltunk sem csoporthoz, sem idegenvezetőhöz kötve.

Tárolókban láthatjuk Elvis bizonyítványait, fényképeket, számlákat, bizonylatokat, katonaruháját, fellépő ruháit. Bár kiváltságosként nem kellett volna katona idejét letöltenie, nem húzta ki magát a feladat alól, tisztelettel szolgálta az Egyesült Államok Hadseregét.

Természetesen egy üzlet is tartozik a házhoz, ahol emléktárgyakat vásárolhatunk, így gazdagodtam egy Elvis-es táskával.

A házon kívül megnézhetjük Elvis sugárhajtású repülőjét, a Lisa Marie-t, és a Hound Dog II JetStar-t.
Ezeket Elvis apja 1978-ban eladta, de sikerült visszavásárolni őket.

1989-től Elvis autói is láthatóak, az Elvis Presley Autó Múzeumban Graceland-ben.

A kertben pihenőhely és síremlékek találhatóak, itt nyugszanak a család tagjai.

A megnyitása óta Graceland több mint 20 millió látogatót fogadott a világ minden tájáról, a Fehér Ház után Amerika leghíresebb otthona. Ez a világ legnagyobb Elvis múzeuma, ami 1991 óta Amerikai Történelmi Helyként van nyilvántartva.