Vancouver 5. rész – Esőerdő

Beléptünk a Pacific Rim Nemzeti Parkba. A Clayoquot Sound az ókori mérsékelt égövi esőerdők egyik utolsó és legjobb állománya. A mérsékelt égövi esőerdők hűvösebbek, kevesebb a csapadékmennyiség bennük, az elpusztult növények lassabban bomlanak. Kanada tengerparti esőerdeje eltér a többi mérsékelt övi esőerdőtől, mert több tűlevelű fája van mint lombhullató. Az esőerdő túraútvonalnak 2 útvonala van, az autópálya két oldalán helyezkedik el. A parkoló az út nyugati oldalán található. A parkolójegy automatából vásárolható, autónként 20 dollár egész napra. Táblák figyelmeztetnek a vadállatok jelenlétére. Bíztam benne, hogy egyikkel sem találkozunk az erdőben. 🙂

Az „A” jelű út az autópálya keleti oldalán indul, tehát a parkolótól át kellett mennünk az autópálya túloldalára. Ez a kiépített ösvény 2 km hosszú. Egy darabig az autópályával párhuzamosan halad, majd bekanyarodik az erdőbe ahol már nem hallani az autók hangját. Csodálatos érzés és látvány volt itt sétálni. Néha kidőlt fák alatt vezetett az út, csak simán átbújtunk alatta, néha meredek lépcsőn mentünk fel a magasba a növényzet fölé. Az ösvény végül visszakanyarodik az autópályához.

A „B” jelű út a parkolótól indul egy kavicsos úttal, amit hamarosan felvált egy deszkákból épített ösvény. Hatalmas, mohával borított fák között halad az út, egyre beljebb az erdőbe. Sűrű az aljnövényzet, a kidőlt fákon új élet sarjad, moha és páfrányok borítják őket, néhol még kis facsemetét is látni rajtuk. Nem láttunk más állatot csak hatalmas meztelen csigákat. Egy igen érdekes növényt is láttunk, sajnos csak a levelét, mert kora tavasszal virágzik, a neve: skunk cabbage. A skunk magyarul bűzös borz, a cabbage a káposzta. Ennek a növénynek hatalmas levelei vannak, hogy legyen viszonyítási alap, Attila kezét látjátok a képen a levél előtt. A séta végén az ösvény visszakanyarodik a parkolóhoz. A túra csodás volt, a gyönyörű táj miatt fel sem tűnt hogy milyen sok a lépcső, de később kiderült, hogy pontosan 731 db.

Már szürkült mire átértünk a közeli Long Beach-re (hosszú strand). Ez igazából négy strandból áll, a Florencia-öböl, a Wickaninnish, a Combers és a Schooner Cove összesen egy 16 km hosszú, egybefüggő strandot alkotnak. Két nagy parkolója van, napi használati díjat kell fizetni, de az a Pacific Rim Nemzeti Park egész területén érvényes, így nem kell újat vennünk, érvényes volt az esőerdőnél vásárolt jegy. A Long Beach kiváló hely a szörfösök számára is. A part nagyon széles és a közeli esőerdő miatt az egész strand területén nagyon sok az uszadékfa.

Továbbindultunk Toffino felé, a következő részben azt nézzük majd meg.

“Vancouver 5. rész – Esőerdő” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Nincsenek szavak a természet alkotásaira,az ember bele dolgozásába,hogy valóban élvezhetőbb legyen és a fotó alanyod is nagyon kedves! Milyen parányi is tud egy ember:egy levélnél, egy méretesebb fánál lenni ! Jó és szerencsés további utat !

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük