Utah

Nagy Sós-tó (Great Salt Lake), Utah

Ma a Nagy Sós-tóról hoztam képeket. Már jártunk itt, írtam is róla, ezért ez a bejegyzés egy kicsit más lesz.
Aki a leírására, adataira kíváncsi, itt találja az előző posztot.
↘ ↙ https://utazzatokvelem.com/nagy-sos-to-great-salt-lake-utah/

Ahol múltkor a száraz mederben a vastag sórétegen sétáltunk, ott most pár centi víz állt. Teljesen máshogy nézett ki a táj, alig ismertem rá. Bementünk a parkolóba, pár kamion és személyautó állt már bent. Itt nem csak mosdó található, hanem asztalok padokkal, lábmosó ahol a sót lemoshatjuk hogy ne tegye tönkre a cipőnket és kilátót is építettek, így messzebbre el lehet látni.

Egy emléktábla jelzi hogy 1914-ben a közelben készült el az első transzkontinentális telefonvonal ami összekötötte Nevada és Utah államot.

Egy másik tábla jelzi, hogy kb. 11 km-re található a híres Bonevillei gyorsasági versenypálya. A pálya mérete évről-évre változik, utoljára kb. 25 méter széles és 16 km hosszú volt.
A föld görbülete miatt nem láthatjuk a pálya egyik végétől a másikat.
Az első szárazföldi sebességrekordot 1935-ben állította itt fel Sir Malcolm Campbell, sebessége 484,62 km/h volt. Az Ő rekordját Craig Breedlove 1965-ben döntötte meg 996,574 km/h sebességgel. Ezt 1970-ben szárnyalta túl Gary Gabelich 1001,67 km/h-val, amit azóta sem döntöttek meg.

Drónoztunk, így talán jobban látható a csodálatos környék. Kanadában tavaly júliustól a 250 gramm feletti drónokat regisztrálni kell és vizsgát is kell tenni rá. A vizsga kérdések titkosak, aki vizsgázni akar, előtte elmehet magániskolai tanfolyamra (nem kötelező), vagy el kell olvasnia otthon több vastag, pilóta képzéshez használt könyvet. Szerencsére a DJI cég nemrég készített egy 249 grammos drónt, mert a világon több országban is van hasonló súlykorlátozás. Mivel a mi régi drónunk akkumulátorai már nagyon gyengék, ezért új akksi helyett inkább vettünk egy kis drónt, így regisztrálni és vizsgázni sem kell. Ezt próbáltuk itt ki, úgy nézzétek a képeket, hogy majdnem ezer dolláros felvételek lettek.

Visszamentünk a kocsihoz, kezünkben a fényképező, drón, távirányító, kocsikulcs. Elindultunk és pár km után vettük észre, hogy nincs meg Attila telefonja, amit a távirányítóhoz használt és utána zsebre dugott. Az első kijáró 15 km-re volt ahol át tudtunk menni a visszafelé vezető pályára, onnan újra kimenni, át a túloldalra, így kb. 50 km-t kellett megtennünk mire a parkolóba visszaértünk. Végig izgultuk az utat és olyan szerencsénk volt, hogy megtaláltuk a telefont. Senki nem vette észre, senki nem hajtott át rajta és még csak el sem törött.
Megkönyebbülve foytattuk az utat, így ez a nap is jól végződött.

Nagy Sós-tó (Great Salt Lake), Utah

Mai célunk Utah állam északi részén található. Ez a nyugati félteke legnagyobb sós vizű tava, a Nagy Sós-tó, amit Amerika Holt-tengerének is becéznek.
Ez a tó az ősi Boneville-tó maradványa az utolsó jégkorszakból, ami 520 km hosszú, 220 km széles és 300 m mély volt.
A Nagy Sós-tó kb.10 ezer évvel ezelőtt alakult ki, területének nagysága a vízszint mozgásával változik a víz sekélysége miatt (átlagosan mindössze 4 méter mély).
Hossza 120 km, szélessége 45 km, legmélyebb pontja 10 méter. Teljes felülete átlagosan 4400 km2.
A tó északi részén 30 %-os a sótartalom (Gunnison-öböl), a déli részén 6-27 % között ingadozik. A számítások szerint kb. 4,3 billió tonna só van a Nagy Sós-tóban. Az északi oldalon a víz rózsaszínű, ez a pigmentált, sót szerető mikrobák eredménye. A tó időnként borzasztó büdös, a záptojáshoz hasonló, ez a mikrobák által kibocsátott hidrogén-szulfid szaga.

Estefelé értük el a tavat, így megálltunk egy parkolóban éjszakára. Csodás a naplemente, hihetetlen színekkel. Ezen a részen is van már só, de az igaz sósivataghoz holnap érünk. Itt láthattunk egy kicsit a rózsaszínű vízből is.

Reggel indulunk tovább, bármerre nézünk, mindenhol a vakító fehér só látszik.
A tóban 11 sziget található, köztük az Antilope-sziget, amely 116 km2, itt él Amerika egyik legnagyobb szabadon élő bölény állománya, és a Gunnison-sziget, ahol Amerika egyik legnagyobb pelikán populációja él. A déli szigetek alacsony vízszintnél félszigetekké válnak.

A Nagy Sós-tó nagyon fontos élőhely milliónyi ott élő, és a vándorló madarak számára is, hogy jól lakjanak mielőtt folyatják útjukat a Csendes-óceáni útvonalon. Csak 2 gerinctelen állat él a tóban, a sós garnélarák és a sós légy, de ezek olyan elképesztő mennyiségben, ami bőséges táplálékot nyújt a madaraknak. Egyetlen garnélarák fajta él a tóban, az Artemia Franciscana, ami mindössze 1,3 cm hosszú és akár 33 %-os sótartalmú vízben is képes élni.

Odaértünk az igazi sós részhez. Egész hosszan be lehet menni a són lépkedve, vagy akár autóval is. Mi inkább sétáltunk és közben drónoztunk is kicsit.

A Nagy Sós-tó évente 1,3 milliárd dollárt hoz Utah kasszájába.
A tóból 5 vállalkozás termeli ki a különféle ásványi anyagokat és a sót, de ez nem élelmiszer minőségű só. Út szórásra, vízlágyítókhoz és az állattenyésztésben használják fel.
Ezenkívül minden ősszel hatalmas garnélarák betakarítás történik, ezeket Ázsiában és Dél-Amerikában az étkezés céljára nevelt halak és garnélák etetésére használják fel.
Ráadásul a tó környéke népszerű rekreációs terület, lehet túrázni, úszni és vitorlázni is.

Sajnos a Nagy Sós-tó területe vészesen csökken. Kevesebb a csapadék, ezért a tavat tápláló folyókból kevesebb víz jut a tóba, ráadásul az emberi vízfelhasználásra a tó kb. 40%-át elterelik. (mezőgazdasági, ipari tevékenység)

Ez a poszt azért született, mert Utah gyönyörű és az egyik kedvenc államom az USA-ban. Többször volt már szó róla, de mindig csak 1-1 konkrét hely kapcsán. A mai képek válogatás több utunkból. Ezek nem híres és ismert helyek, csak úgy útközben lőtt képek.

Utah az USA 45. állama. Neve az indián Ute szóból származik, aminek a jelentése : hegyek emberei. Lakosainak száma meghaladja a 3 milliót. Ez az állam nagy turisztikai célpont, a bányászat, az információs technológia és a kutatás központja. A 18. század közepétől élnek itt a Navajo indiánok.
Hőmérséklete rendkívül szélsőséges, télen -18, nyáron +38 fok körüli hőmérsékletre számíthatunk.
A rekord hőmérséklet -69 és +48 fok volt.

Több híres park is van az államban, például az Arches, a Bryce, a Capitol Reef , a Zion a Canyonlands. Hatalmas és világhírű síközpontjai is vannak, Salt Lake City, Park City, Provo, Ogden és Cedar City közelében. Ilyen adottságokkal nem csoda hogy Utah legfontosabb iparága a turizmus, télen-nyáron. Sokféle vadállat él itt, pl. hegyi kecske, jávorszarvas, bölény, barna és fekete medve, kanadai hiúz, bobcat, prérifarkas, szürke farkas, mosómedve, róka.
Számtalan szebbnél-szebb homokkő formáció és kanyon található itt, amit a Colorado-folyó és mellékfolyói, a szél és az eső vájt ki évmilliók alatt. Nagyon sok híres film jeleneteit forgatták ezeken a sziklás területeken, csak egy párat említek: Volt egyszer egy vadnyugat, A Biblia, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, El Dorado, Apacserőd, A vadnyugat hőskora, Maverick.

Ugye gyönyörű? Ez az egyik kedvenc államom USA-ban.

Capitol Reef National Park, Utah

Ma az egyik kedvenc államomba utazunk. Imádom ezt a sziklás tájat, az indiánokat, az érintetlen természetet. Sokadszorra is elvarázsol és mindig vissza vágyom.

A Capitol Reef National Park egy vörös és fehér sziklás terület Utah államban. Ez a táj volt 300-1300 között az otthona a Hopi a Zuni és a Paiute törzsek őseinek. Mindent megtaláltak a területen ami az élethez szükséges, vizet, élelmet, megfelelő éghajlatot. Vadásztak, gazdálkodtak, magtárakat építettek hogy túléljék a szegényebb évszakokat. Fazekas árut, ékszereket készítettek, kosarakat fontak.

Történeteiket kőszerszámokkal a sziklába vésték, vagy növényi és ásványi eredetű pigmentekkel ráfestették. Ezek a sziklákon a mai napig láthatóak. A történetek leírják a mindennapi életüket, közös tevékenységeiket, istenségeiket, vadászataikat, utazásaikat, törzsi jelöléseiket.

A sikeres élet ellenére 1300 után már semmi sem bizonyítja az ősök ittlétét. A tudósok úgy vélik, háború vagy szárazság miatt más kultúrákba asszimilálódtak. A Hopik viszon úgy tartják, hogy az őseik azért távoztak a Capitol Reef-től, hogy befejezzék vándorlásukat a Tunwanasavi-ba, az univerzum központjába. A Hopi nép megérti a faragványokat és festményeket, szerintük bizonyíték az ősök vándorlásáról. Ezek a történetek pótolhatatlan kapcsolatot jelentenek az indiánok és őseik között, ezért jó lenne megőrizni a következő generáció számára.

A park területén sok túra útvonal található, érdemes pár napra megállni itt, csodálatos kanyonokat és természetes hidakat láthatunk. A belépő ára a parkba személykocsival 20$. (~4500ft)

Red Kanyon, Utah

A Red Kanyon évszázadok óta elbűvöli az arra utazókat. A különleges, többféle színű és formájú kőzetképződmények szinte csábítják az embert hogy sétáljon közöttük. Az út szélén több helyen is megállhatunk, így nyugodtan bejárhatjuk a környéket.

Láttunk 2 érdekes sziklát, ami olyan mintha kifaragták volna. Az egyikben a sakkból ismert ló figurát látom, a másikban egy idegent, aki éppen mászik ki az űrhajójából. 😀

A látogató központban hozzájuthatunk minden információhoz és térképhez. A kanyon egész évben nyitva van, nyáron túrázhatunk, télen ideális terep sífutáshoz vagy hótalpas kiránduláshoz. Nincs belépő, ingyen használhatjuk az összes túra és kerékpáros útvonalat. Mindenki megtalálja a számára ideális hosszúságút, van 4 és 12 km-es is. A kemping 11$ (~3000 ft) naponta, május 1-től szeptember 31-ig elérhető .

A Red Kanyon volt a hírhedt bandavezér, Butch Cassidy (1866-1908) búvóhelye, aki útonállással, vonat és bankrablásokkal szerzett magának és Wild Bunch (vad banda) nevű bandájának hírnevet. Cassidy fejére 3500 $-os (1 millió forint) vérdíjat tűztek ki a körözési plakát tanúsága szerint. Ez abban az időben hatalmas összegnek számított. (Most sem kevés.) Élete a hivatalos jelentések szerint Bolíviában ért véget, de az azonosítás nem volt biztos. Később látni vélték Őt az Egyesült Államokban, így a haláláról nincs pontos információ.

Már több alkalommal jártunk itt, de nagyon szeretnék újra eljutni.

A Dirty Devil folyó és a Glen kanyon

A Dirty Devil a Colorado mellékfolyója. Utah államban található, 130 km hosszú, ebből 610 méter hosszan egy csodálatos kanyonon folyik keresztül. Nem tudtunk erről a gyönyörű részről, csak azért mentünk arra, mert olyan utat kerestünk amerre még nem jártunk. A forgalomból eléggé kiesik, nagy ritkán láttunk 1-1 autót. Utah az egyik kedvenc államom, többször jártunk már ott, de mindig más útvonalon megyünk, így egyre nagyobb részét bejárjuk.
A kanyon csodálatos látvány, ameddig a szemünk ellát, mindenhol sziklák.

A Dirty Devil nevet (piszkos ördög) 1869-ben kapta a Powell expedíció tagjaitól, akik a Colorado folyó és mellékfolyói nagy részét térképezték fel. Azért kapta ezt a nevet, mert a torkolatnál a víz nagyon sós és zavaros volt. A folyó és mellékfolyói évente körülbelül 150 tonna sót szállítanak a Colorado folyóba. 1987-ben létrehoztak egy tervet a folyó sótartalmának csökkentésére, de anyagi okok miatt nem valósult meg.

Az út folytatása Arizona állam felé, a Glen kanyonon megy keresztül. Egy nagy szabadidős területet hoztak itt létre, mi idő hiányában sajnos csak egy kis részét láttuk, de tervezzük hogy visszamegyünk és bejárjuk az egészet.