Alig aludtunk éjjel, hatalmas szél volt, folyamatosan lökdöste a kocsit. Ahogy kivilágosodott indultunk is.
A Banff Nemzeti Park Kanada legrégebbi nemzeti parkja, a világörökség része és az egyik leglátogatottabb park a világon. Több mint 3 millió turista fordul meg itt évente, ez 6 milliárd dollár éves bevételt jelent. Most nem állunk meg, csak keresztül megyünk, ezért nem kell belépőjegyet vennünk. A parkot ősszel bejártuk, olvashattatok róla az alaszkai körutunknál.
A park télen-nyáron kedvencem, a hatalmas hegyek, az állatok, a több száz tó és a gleccserek miatt. 6641 km2-es területén több mint huszonöt 3000 méternél magasabb hegycsúcs található. A rengeteg turista a bevétel mellett nagy károkat okoz az élővilágban, bár az út felett hidakat építettek az állatok számára, még így is évente több ezer szarvast, medvét gázolnak halálra.
Hideg van, a fákra rá van fagyva a hó. Az utat a park területén nem sózzák, hanem homokkal szórják le.
Kiérünk a park területéről, az út a Sziklás-hegységben (Rocky Mountains) folytatódik tovább. Az út csúszós, vannak részek ahol nem takarították el a havat. A levegő igen jeges, ezért a képek jó része ablakon át készült, azoknak kékes a színe.
Több helyen meg kell állnunk, hol kicsúszott kocsi miatt, hol a hó súlya alatt az útra hajolt fák, vagy azok kivágása miatt.
Az út kanyargós, ráadásul a hó is elkezdett esni. Néha semmit sem látni, akkora a köd. Az autók sorban állnak le hóláncot felrakni. Többször jártunk már télen erre, de most egy-egy előzésnél féltem amikor Attila a gázra lépett, hogy ne akadjunk el a nagy hóban. A fényképezést nem bírtam abbahagyni, olyan csodálatos a havas táj.
Késő este értünk Vancouver-be, egyikünknek sem kellett altató. Bár szilveszter napja volt, az éjfélt sem vártuk meg, a fáradtságtól kidőltünk.
