Megérkezünk a második kompátkelőhöz. A komp háromszögben közlekedik a Mackenzie folyón, mert a háromszög egyik sarkánál egy kis település található, Tsiigehtchic, oda majd visszafelé megyünk.
A kompos szól hogy lapos a hátsó gumink. Felpumpálják, egyenlőre így megyünk tovább.
Elérjük Inuvikot. Alkatrész természetesen nincs, csak több heti várakozással kapnánk meg. Mivel nagyon jól működött idáig, így bízunk benne hogy bírja addig amíg valahol kapunk. Bemegyünk a boltba, elájulok az árak láttán. Persze ha belegondolok érthető, nem egyszerűen jut ide az áru, ezt meg kell fizetni. Az a 24×500 ml ásványvíz amit én otthon 2$ ( ~400 ft) körül veszek, itt 27,79$(~5600 ft). Otthon a banán 0,69$/pound, (~140 ft/ 45 dkg) itt 4,79(~1000 ft). Jó hogy nem kell mást vennünk csak kenyeret.
Nem sokat időzünk, majd visszafelé járjuk be a várost, mert szeretnénk megjárni Tuktoyaktuk-ot még a hó előtt. Már jártunk ott egyszer télen, akkor Inuvik-tól Tuktoyaktuk-ig még nem volt út. Nyáron hajóval, télen a Mackenzie folyó jegén, a híres jégúton lehetett oda jutni. A jégútról is szeretnék majd írni egy későbbi posztban.
Kíváncsi vagyok az új útra, 148 km hosszú közel 4 évig építették, nagyon nehéz terepen. Az út elején tábla, rajta hogy a medvék országában vagy, és ne felejtsd, az etetett medve halott medve.
Egyszerre veszünk észre a távolban egy mozgó nagy fekete foltot, egyszerre kiáltjuk hogy medve! Attila rálép a gázra, én felkapom a fényképezőket. Mire odaérünk feláll a „medve”, egy fekete melegítős nő lehajolva bogyót gyűjtögetett, Őt néztük medvének. 😂😂 Napokig nevettünk rajta (azt hiszem a röhögtünk megfelelőbb kifejezés). 😆
Az új út időnként nagyon gödrös és sáros, de a gyönyörű táj kárpótol érte. Tuktoyaktuk közelében megállunk éjszakára.
Hát ilyen gyönyörű táj nincs is, ezek nem festmények? 😀 Örülök, hogy láthattad ezt a sok csodát. <3
Köszi Tesóm!<3 Még sok szép táj lesz az út végéig. 😀