Vancouver, 7.rész-Utolsó napunk a szigeten

Magunk mögött hagytuk Qualicum Beach-et, következő megállónk az 1200 lakosú Union Bay-i Osztriga-öböl (Oyster Cove).
Soha életemben nem láttam még ilyet, ameddig a szem ellát, a part tele van kagylóval és üres kagylóhéjjal. A helyiek kanna számra szedik itt az osztrigát. Tengeri csillagot is láttunk, egészen kint volt a sekély vízben.

A vízben, fából készült dokkokon sok-sok fóka pihent. Akkora ricsajt csaptak, hogy hamarabb hallottuk mint láttuk őket. Nem irigyeltem az itt élőket, nem sokat aludhatnak.

Az itt látható Steller-oroszlánfóka mára a veszélyeztetett fajok közé tartozik. Mérete hatalmas, a füles fókák között a legnagyobb, ennek ellenére nagyon gyors úszó (3-3,5 métert úsznak másodpercenként). A hímek hossza elérheti a 3,3 métert is, súlyuk 600-1100 kg között van. A nőstények kisebbek, hosszuk 2,3-2,9 méter, súlyuk 240-350 kg. Bundájuk világosbarna, de a kölykök fekete bundával születnek, kb 25 kg-al és akár négy évig is az anyjukkal maradhatnak. A nőstények hallása nagyon kifinomult, hangjáról ismerik fel és találják meg a zsúfolt tenyészterületen a kölyküket. Képesek meghallani fő ellenségük, a gyilkos bálna hanghullámait is a vízben. Egy felnőtt hím 100-140 kiló halat is képes megenni egy nap. A halászok nem csak ez miatt haragszanak rájuk. Szétszaggatják a halászhálókat és már az is előfordult, hogy hajót elsüllyesztettek, mert felugrottak rá többen is egyszerre.

Ez a partvonal kitűnő a madarak megfigyelésére is. A városban is készítettem pár felvételt, sok a falakon a festmény és nagyon szépek a totem oszlopok.

Port McNeill-ben megálltunk, itt található a világ két legnagyobb fa csomója(nem hivatalos). Ezek a csomók a túlzott fasejt osztódás miatt alakulnak ki a fán, az öklömnyitől az óriásig. A túlzott osztódást sérülés, vírusos, gombás, vagy bakteriális fertőzés is okozhatja.

Az egyik csomót a Western Forest Products Inc (fakitermelő cég) adományozta a városnak 2005-ben. Egy 525 éves Sitka fenyőn nőtt. Kerülete 13,7 méter, súlya kb. 22 tonna.

A másik csomó 1976-ban került jelenlegi helyére. Ez egy 35 éves lucfenyő tövében nőtt. Kerülete 18,5 méter, súlya kb, 20,5 tonna.
Az évek során a csomóban megindult a bomlási folyamat, ennek megakadályozása érdekében 1997-ben bevonták egy üvegszál réteggel.

Végül megnéztük Sayward-ot, Port Alice-t és Port Hardy-t.

Innen már visszafelé vezetett az utunk, Nanaimo kikötőjéig.

Két óra hajókázás után, sötétben érkeztünk meg Vancouver-be.

Mivel reggel Attilának az USA-ban kellett árut felvennie, ahová a határzár miatt nem mehettem Vele, kivettünk egy hotelszobát, ott vártam amíg felpakolva visszaért.

A járvány miatt előre csomagolt reggelit kaptunk, amit a szobánkban ehettünk meg.

Folytatás hamarosan.

Vancouver, 6 rész-Tofino, Ucluelet

Folytatjuk Vancouver-szigeti utazásunkat.


Tofino egy 1930 lakost magába foglaló körzet, a Tla-o-qui-aht indiánok területén. Népszerű turisztikai célpont, minden természetet szerető ember megtalálja itt a kedvére való időtöltést. Kempingezhetünk, túrázhatunk, madár vagy bálnalesre mehetünk, de akár horgászhatunk vagy szörfözhetünk is.

Tofino-ból Ucluelet-be megyünk tovább.
Ez a város egész éves utazási célpont lehet, télen-nyáron csodálatos. A Toquaht nép otthona is. A városban sok faragott szobor található és csodálatos zöld növényzet.

Megállunk egy védett strandon, ez a Little Beach. Táblák figyelmeztetnek a dagályra, 6 óra alatt 4 métert emelkedik a vízszint. A parton több farönk fekszik amit a víz vetett partra, dagálykor ez sem biztonságos, mert mindössze 10 cm magas víz képes elvinni a helyéről egy 1 tonnás rönköt.

Az Ucluelet déli csúcsa mentén található Lighthause Loop Trail a sziklás partvonalat követi és a magasból hihetetlen kilátás tárul a szemünk elé a Csendes-óceánra. Az 1915-ben épült Amphitrite Point egy ma is aktív világítótorony, így látogatók számára nem nyitott. 1988-ban automatizálták, addig toronyőrök működtették. Ennek az ösvénynek a hossza kb. 2,6 km.
A hoszabb kirándulásra vágyók összekapcsolhatják az északabbra eső Wild Pacific Trail-el, ami 8 km hosszú.
Aki elindul ezen a gyönyörű partvonalon, az biztos hogy nem fog megelégedni a rövidebb útvonallal, olyan csodás a látvány.
Az ösvény az esőerdő lombkoronája alatt kanyarog, rengeteg kis pihenőhely van kialakítva a part szélén, ahonnan a gyönyörü sziklás partra láthatunk rá. Ajánlatos az ösvényen maradni, mert itt is vannak vadállatok, akik veszélyesek lehetnek ha betolakodunk a területükre.

A víz tetején vastag fehér hab látható, amiről sokan nem tudják mi is valójában. Ez a tenger apró, egysejtű növényeinek a fitoplanktonoknak a keveredése a levegővel és a vízzel a hullámzás által.

Útközben ha szeretnénk, még tehetünk egy kis plusz kitérőt, a Bonsai Gardens-be.
A bonsai kertészek sekély tartályokban tartják és metszik a fákat, hogy miniatűr méretűek legyenek. Itt a természet ugyan ezt teszi egy erdei lápban. A fa gyökerei csak pár centisre tudnak nőni a magas vízszint miatt. Ez annyira megnehezíti a növekedést, hogy az alig méteres nagyságú fák több száz évesek is lehetnek. A tápanyag hiány miatt furcsa, óriás brokkoli szerű alakokká csavarodnak. Az ágvégek metszését a nyári aszály végzi. Láthatunk itt húsevő növényeket és egy igazi történelmi ereklyét is, a régi parti őrség rádiójához tartozó maradványokat.
A talajt takaró tőzegmohát az indiánok sebkötözésre, pelenkának és törölközőnek is használták, kiváló nedvszívó képessége miatt.(Saját súlyának 20-25-szörösét képes felszívni.) Az első világháború idején tőlük megtanulva, a gyógyászatban is használták a természetes fertőtlenítő mohákat sebkötözésre.
Bonsai szerű fákat a parti sziklákon is láthatunk, ahol kevés a talaj és a heves sós szél metszi az ágakat.

A bonsai kert után visszatértünk az erdőbe, ahonnan 2 km sétával visszakanyarodtunk a partra.

Korlátozott átjáró, csak farkasoknak, medvéknek, pumáknak.

A parton a világítótorony felé vettük az iráyt, így egy nagy kört téve mindegyik útvonalat bejártuk.

Kellemesen elfáradva a nagy túrától, Qualicum Beach felé vettük az irányt.

Ez a 8950 fő lakosú város nagyon közkedvelt a nyugdíjasok körében, egész Kanadában itt a legmagasabb az átlagéletkor, 65,9 év. Mivel naplementére értünk ide, úgy döntöttünk, hogy itt éjszakázunk.

Folytatás hamarosan.