Újra úton, Toronto – Vancouver

Újra útra kelünk, irány British Columbia. 4500 km, de miután kilépünk Ontario-ból, az autópálya mellett nem sok látnivaló van. Átmegyünk Ontario, Manitoba, Saskatchewan és Alberta tartományokon a célig.

Toronto-ból indulunk, az első két napon Ontario tartományban megyünk. Ez Kanada második legnagyobb tartománya, a territoriumokat leszámítva. Területe 1 076 395 km2, népessége 12 862 000 fő. Az út a Lake Superior (Felső-tó) mellett vezet jó hosszú darabon. Ez a legnagyobb az észak-amerikai Nagy-tavakat alkotó 5 tó közül. A világ legnagyobb édesvizű tava (területe 82413 km2) és a harmadik legnagyobb víztérfogatú (12 100 m3). Átlagos mélysége 147 méter, de a legmélyebb pontja 406 méter. A tavon sokszor mértek 9 méteres hullámokat is viharok idején. Télen a benne található kis szigetecskék megkapó látványt nyújtanak teljesen lejegesedve.

Egy pár tavaly téli kép a tóról.

Második éjszaka Dryden-ben aludtunk. Reggelre -10 fok volt, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek éreztük. A boltban arról beszélgettek az emberek, hogy lezárják az autópályát a hideg és a várható ónos eső miatt. Szerencsére ez nem történt meg amíg ott voltunk.
Átléptünk Manitoba tartományba. Itt az út farmok mellett halad, nincs sok látni való.

Attól féltem kiugrik menet közben, ráadásul jeges szél fújt.

Következő tartomány Saskatchewan. Itt is növénytermesztésből és állattenyésztésből élnek az emberek. Még valami látható a farmokon, kicsi olajkutak dolgoznak szorgalmasan.

Átlépünk Albertába. Itt található Medicin Hat városában a világ legnagyobb indián sátra, a Saamis Tepee. Eredetileg az 1988-as téli olimpiára építették (Calgary), a kanadai őslakosok előtti tisztelgésül. 1991-ben költöztették át.
A tepee teljes egészében acélból épült, 800 tonna súlyú. Magassága 65,5 m, átmérője 48,8 m, 960 db csavar tartja össze. 10 nagy kör alakú tábla látható rajta, amelyek az őslakosok kultúráját és történelmét mutatják be.

Albertában található a Siksika indiánok nemzetsége, az út az Ő földjükön vezet keresztül.

Elértük Calgary-t. Hatalmas város, a harmadik legnépesebb egész Kanadában 1 336 000 fő
lakosával. Itt tartották az 1988-as téli olimpiai játékokat. Rengeteg a látnivaló, de most nem állunk meg, majd egy másik alkalommal ha több időnk lesz bejárni. Az útról látni a sípályákat, még este is sokan használják. Az emberek itt nagyon aktívak, rengetegen sportolnak, sétálnak a parkokban még hidegben is.

A Banff National Park bejárata előtt 40 km-el megállunk éjszakára egy parkolóban. Holnap már csak a park és a Sziklás-hegység van hátra hogy elérjük a célunkat.

Alaszka körút 49.nap

Reggelre esik a hó. Szeptember 21.-e van.
Utunk a csodálatos Columbia Icefield egy részén vezet keresztül. Egy 1 km.-es sétányon keresztül eljuthatunk egy üveghídra, ami 280 méterrel a Sunwapta-völgy felett van, gyönyörű rálátással az óriási gleccserekre. A jegy online elővételben 34$ (~7000 Ft), a bejáratnál vásárolva 37$ (~7600 Ft). Úgy döntünk most kihagyjuk az időjárás miatt, esik a hó, és úgysem látnánk el a gleccserekig. Sebaj, jövünk még erre jó időben is majd.

Átérünk a Banff Nemzeti park területére. Az utunkat a világszerte híres Lake Louise felé folytatjuk. Sajnos az időjárás nem kedvez nekünk, borús az ég, így a képeken nem látszik milyen gyönyörű türkiz színű a víz. A tónál rengeteg a túrista, több gyönyörű szálloda is fekszik a partján. Aki itt szeretne megszállni annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, a 3* szállodák átlagára 410 $/ éj (~85 ezer ft),
az 5* szállodáké pedig 830 $/éj (~170 ezer ft).

Megyünk tovább a Moraine Lake felé. Vagyis csak mennénk! 🙁
Az oda vezető kis utat lezárták és őr áll előtte. Megkérdezzük miért és kiderül hogy olyan sokan vannak a tónál, hogy nincs szabad parkolóhely, azért van lezárva az út. Nagyon sajnálom, mert képeken gyönyörű volt. Elindulunk tovább, szegény Attila hallgathatja a siránkozásomat. Nemsokára meg is unja és visszakanyarodik. Ahogy visszaérünk integet az őr hogy mehetünk, el sem hiszem!
Odaérünk és szemünk elé tárul a csoda. A víz gyönyörű tiszta, tükröződik rajta a havas hegycsúcs.
Lépcső vezet a kilátóhoz, onnan fentről látjuk a tavat. Ilyen gyönyörű kéket még sosem láttam, pedig sok helyen jártunk már.

Átérünk a Kootenay Nemzeti parkba, megyünk fürdeni a Radium Hot Springsbe.
A fürdő az út mellett található, gyönyörű sziklás környezetben. A medencében termálvíz van, nagyon jól esik a hidegben. Pár órát áztatjuk magunkat, aztán mivel sötétedik úgy döntünk, hogy a parkolóban alszunk, csak reggel megyünk majd tovább.