Ez a poszt egy barátnőm kérésére készült, azt kérte írjak erről is, ne higgye senki, hogy nekünk minden csak szép és jó. Kicsit csodálkoztam, mert végül is ez egy utazós oldal, aztán mégis úgy döntöttem, eleget teszek a kérésének.
Azt hittem már túl vagyok rajta, könnyű lesz írni róla. Nem az. Valószínűleg soha nem fogom elfelejteni, és annak ellenére hogy imádok itt élni, ezentúl rettegni fogok minden tavasszal.
Április 21.-én kezdődött.. Eszünkbe sem jutott félni, hisz minden évben megárad a folyó a tavaszi olvadásnál. A folyótól kb. 4 méterre áll a házunk egy kis dombon. A telkünk jó hosszú, legalább 100 méterre van a háztól az utca.
A mi házunk áll itt a legmagasabban, még sosem jött fel idáig a víz. Az alsó szinten igen, de csak talajvíz, 1-2 centi, azt elintézte a beépített pumpa. Ott csak 1 fürdőszoba, mosókonyha és a gyertyás műhelyem van, a többi rész még nincs befejezve, egyenlőre tároló. Ott van elhelyezve a kazán, a bojler, a víztisztító és a biztosíték tábla is.
Sok hó esett a télen. A hirtelen jött + fokban gyorsan olvadásnak indult. A víz megindult felfelé. A folyón több gát is található, az egyik pár kilométerrel lejjebb, elmentünk megnézni, majdnem teljesen zárva volt. Megnyugodtam, ha kinyitják semmi baj nem történhet, szépen lefolyik a víz.
Nem nyitották ki. A vízszint nagyon gyorsan emelkedett. Az alsó szinten megemeltünk mindent, bár a legtöbb doboz polcokon van. A lejáróhoz mobil gátat tettünk, ami rengeteg vizet képes magába szívni.
A víz csak jött egyre feljebb. Már elkezdett átfolyni az alacsonyabban fekvő szomszédos telkekről is.
Attila úton volt, így a fiammal pakoltunk. Tele raktunk mindent dobozzal és bútorral a felső szinten és bíztunk benne hogy megindul lefelé az ár.
Sajnos nem így történt. A víz körülzárta a házat, a két plusz pumpánkat is beindítottunk. Ki kellett kapcsolnunk a kazánt és a boylert, mert elérte a víz.
Kiköltöztünk a nappaliba, ott tudtunk fűteni a kis villany kályhánkkal. A mobil gát nem bírt már több vizet felszívni, ezért vászon zsák híján az összes párnahuzatunkat megtöltöttük homokkal, és rápakoltuk. Kikötöttünk mindent amit tudtunk.
Nem bírták a pumpák, már mi sem nagyon. Éjszaka felváltva fent voltunk, figyelni a pumpákat.
Átfolyt a víz a homokzsákok felett, attól féltünk hogy beszakítja az ajtót. A fiam deszkákat csavarozott keresztbe, megerősíteni. Az alsó szinten minden úszott, már a falakból is mindenhol víz folyt. Egész éjjel fent voltunk, rettegtem hogy az ajtó és a falak nem bírják ki a hatalmas nyomást és összedől a ház. Reggel a fiam telefonált a munkatársának hogy béreljen ki és hozzon el nekünk egy nagy ipari pumpát. Nagyon rendes volt, azonnal otthagyta a melót, kibérelte és hozta.
A pumpa nagyon jó volt, csak az volt a baj, hogy nem volt hova kinyomni a vizet, mert mindenhol víz volt. Jöttek a tűzoltók menteni az embereket és ellenőrizni a gáztartályokat. Sok helyen leszakította és elvitte a víz a nagy 100 és 200 literes tartályokat. A miénket kikötözte a fiam hogy ne tudja elvinni az ár. Mondtam a mentőknek hogy mi jól vagyunk és nem akarjuk itthagyni a házat amíg nem muszáj.
Már csak csónakkal tudtunk kimenni, az utca is végig víz alatt volt. Fogytán volt a vizünk, a kocsikkal nem tudtunk kimenni. Mindenhez palackozott vizet használtunk, mert attól féltem hogy az árvíz esetleg megfertőzte a kút vizét ahonnan a vizünk jön.. Még fürdéshez is palackozott vizet melegítettem a tüzhelyen, most örültem igazán hogy az villany, így tudtam használni.
Végre hazaért Attila. Behurcolkodtak a csónakkal. Hozott vizet is, és még két pumpát, azokat is beindítottuk, kinyomta a vizet hogy újra befolyhasson. 🙁 Derék fölé ért a víz az udvarunkon, a fiúk horgász ruhában közlekedtek. Még ez sem volt elég, ráadásul hol az eső, hol a hó esett.
Hogy a fiúkat jobb kedvre derítsem, a kenyér mellett csokis kalácsot és pillecukrot is készítettem Nekik.
Attila drónnal készített képeket, jól látszik hogy mindenhol víz van. A fiam kajakkal ment végig az utcán, onnan fényképezett.
17 kemény nap után vonult le az ár, a 30 éve itt élők sem láttak még itt ilyen nagy vizet. Ez idén országos probléma volt, mindenhol hatalmas károkat hagyott maga után.
Túl vagyunk rajta. Anyagilag, nagyjából. Mindent megjavítottunk, kicseréltünk ami fontos.
Azt még nem tudom, hogy lelkileg túljutunk-e rajta valaha.
Még a képeket nézni is borzasztó volt! Reméljük a tavaszi olvadás megkímél benneteket!
Remélem soha többé nem kell átélnünk ilyet. Szörnyű volt, főleg a tehetetlenség érzése.
Hú Márti igaza volt a barátnődnek! A minden napi életettek is fontos!
Köszönöm Márti! Néha írni fogok ilyesmikről is. Puszi
Mártika egy két mozzanatát már láttam,de így..kiver a veríték! Emberi felelőtlenség és milyen borzalom,kár! Aki nem látja ezt az igazából nem is hiheti mit küzdenek időnként a megdolgozott van-ért máshol is Emberek és egy mulasztás által hajszálon lóg az emberi élet is! Kitartásotok ,erőtök e próbán is megmutatta jóságotok ! Minden helyzeten úrrá tudtok lenni ,de Isten ilyen próbatételt sosem hozzon többé reátok !
Szörnyű volt, most értettem meg hogy mit élnek át minden évben otthon a Duna és Tisza mellett élő emberek. 🙁
Hát ezek a napok szörnyűek lehettek. Azért a víz az úr-Petőfi szerint is.
Borzasztó volt! A tehetetlenség érzése volt a legrosszabb, csak nézni, hogy mindenünk tönkremegy. 🙁 Az biztos hogy örök nyomot hagyott bennem.