Címke: Nagy Sós-tó

Nagy Sós-tó (Great Salt Lake), Utah

Ma a Nagy Sós-tóról hoztam képeket. Már jártunk itt, írtam is róla, ezért ez a bejegyzés egy kicsit más lesz.
Aki a leírására, adataira kíváncsi, itt találja az előző posztot.
↘ ↙ https://utazzatokvelem.com/nagy-sos-to-great-salt-lake-utah/

Ahol múltkor a száraz mederben a vastag sórétegen sétáltunk, ott most pár centi víz állt. Teljesen máshogy nézett ki a táj, alig ismertem rá. Bementünk a parkolóba, pár kamion és személyautó állt már bent. Itt nem csak mosdó található, hanem asztalok padokkal, lábmosó ahol a sót lemoshatjuk hogy ne tegye tönkre a cipőnket és kilátót is építettek, így messzebbre el lehet látni.

Egy emléktábla jelzi hogy 1914-ben a közelben készült el az első transzkontinentális telefonvonal ami összekötötte Nevada és Utah államot.

Egy másik tábla jelzi, hogy kb. 11 km-re található a híres Bonevillei gyorsasági versenypálya. A pálya mérete évről-évre változik, utoljára kb. 25 méter széles és 16 km hosszú volt.
A föld görbülete miatt nem láthatjuk a pálya egyik végétől a másikat.
Az első szárazföldi sebességrekordot 1935-ben állította itt fel Sir Malcolm Campbell, sebessége 484,62 km/h volt. Az Ő rekordját Craig Breedlove 1965-ben döntötte meg 996,574 km/h sebességgel. Ezt 1970-ben szárnyalta túl Gary Gabelich 1001,67 km/h-val, amit azóta sem döntöttek meg.

Drónoztunk, így talán jobban látható a csodálatos környék. Kanadában tavaly júliustól a 250 gramm feletti drónokat regisztrálni kell és vizsgát is kell tenni rá. A vizsga kérdések titkosak, aki vizsgázni akar, előtte elmehet magániskolai tanfolyamra (nem kötelező), vagy el kell olvasnia otthon több vastag, pilóta képzéshez használt könyvet. Szerencsére a DJI cég nemrég készített egy 249 grammos drónt, mert a világon több országban is van hasonló súlykorlátozás. Mivel a mi régi drónunk akkumulátorai már nagyon gyengék, ezért új akksi helyett inkább vettünk egy kis drónt, így regisztrálni és vizsgázni sem kell. Ezt próbáltuk itt ki, úgy nézzétek a képeket, hogy majdnem ezer dolláros felvételek lettek.

Visszamentünk a kocsihoz, kezünkben a fényképező, drón, távirányító, kocsikulcs. Elindultunk és pár km után vettük észre, hogy nincs meg Attila telefonja, amit a távirányítóhoz használt és utána zsebre dugott. Az első kijáró 15 km-re volt ahol át tudtunk menni a visszafelé vezető pályára, onnan újra kimenni, át a túloldalra, így kb. 50 km-t kellett megtennünk mire a parkolóba visszaértünk. Végig izgultuk az utat és olyan szerencsénk volt, hogy megtaláltuk a telefont. Senki nem vette észre, senki nem hajtott át rajta és még csak el sem törött.
Megkönyebbülve foytattuk az utat, így ez a nap is jól végződött.

Nagy Sós-tó (Great Salt Lake), Utah

Mai célunk Utah állam északi részén található. Ez a nyugati félteke legnagyobb sós vizű tava, a Nagy Sós-tó, amit Amerika Holt-tengerének is becéznek.
Ez a tó az ősi Boneville-tó maradványa az utolsó jégkorszakból, ami 520 km hosszú, 220 km széles és 300 m mély volt.
A Nagy Sós-tó kb.10 ezer évvel ezelőtt alakult ki, területének nagysága a vízszint mozgásával változik a víz sekélysége miatt (átlagosan mindössze 4 méter mély).
Hossza 120 km, szélessége 45 km, legmélyebb pontja 10 méter. Teljes felülete átlagosan 4400 km2.
A tó északi részén 30 %-os a sótartalom (Gunnison-öböl), a déli részén 6-27 % között ingadozik. A számítások szerint kb. 4,3 billió tonna só van a Nagy Sós-tóban. Az északi oldalon a víz rózsaszínű, ez a pigmentált, sót szerető mikrobák eredménye. A tó időnként borzasztó büdös, a záptojáshoz hasonló, ez a mikrobák által kibocsátott hidrogén-szulfid szaga.

Estefelé értük el a tavat, így megálltunk egy parkolóban éjszakára. Csodás a naplemente, hihetetlen színekkel. Ezen a részen is van már só, de az igaz sósivataghoz holnap érünk. Itt láthattunk egy kicsit a rózsaszínű vízből is.

Reggel indulunk tovább, bármerre nézünk, mindenhol a vakító fehér só látszik.
A tóban 11 sziget található, köztük az Antilope-sziget, amely 116 km2, itt él Amerika egyik legnagyobb szabadon élő bölény állománya, és a Gunnison-sziget, ahol Amerika egyik legnagyobb pelikán populációja él. A déli szigetek alacsony vízszintnél félszigetekké válnak.

A Nagy Sós-tó nagyon fontos élőhely milliónyi ott élő, és a vándorló madarak számára is, hogy jól lakjanak mielőtt folyatják útjukat a Csendes-óceáni útvonalon. Csak 2 gerinctelen állat él a tóban, a sós garnélarák és a sós légy, de ezek olyan elképesztő mennyiségben, ami bőséges táplálékot nyújt a madaraknak. Egyetlen garnélarák fajta él a tóban, az Artemia Franciscana, ami mindössze 1,3 cm hosszú és akár 33 %-os sótartalmú vízben is képes élni.

Odaértünk az igazi sós részhez. Egész hosszan be lehet menni a són lépkedve, vagy akár autóval is. Mi inkább sétáltunk és közben drónoztunk is kicsit.

A Nagy Sós-tó évente 1,3 milliárd dollárt hoz Utah kasszájába.
A tóból 5 vállalkozás termeli ki a különféle ásványi anyagokat és a sót, de ez nem élelmiszer minőségű só. Út szórásra, vízlágyítókhoz és az állattenyésztésben használják fel.
Ezenkívül minden ősszel hatalmas garnélarák betakarítás történik, ezeket Ázsiában és Dél-Amerikában az étkezés céljára nevelt halak és garnélák etetésére használják fel.
Ráadásul a tó környéke népszerű rekreációs terület, lehet túrázni, úszni és vitorlázni is.

Sajnos a Nagy Sós-tó területe vészesen csökken. Kevesebb a csapadék, ezért a tavat tápláló folyókból kevesebb víz jut a tóba, ráadásul az emberi vízfelhasználásra a tó kb. 40%-át elterelik. (mezőgazdasági, ipari tevékenység)