Hónap: 2021 november

Új-Fundland és Labrador 3.rész, Port au Choix

Új-Fundland, Kanada legkeletibb tartománya egy szigeten helyezkedik el, szárazföldön nem megközelíthető. Labradorról a komp kb. 2 óra alatt ért át, mindössze 40 km a távolság. Fővárosa St. John’s, a tartomány lakosságának közel 40 %-a ebben a városban él. Az út az óceán parton vezetett, a látvány csodálatos volt.

Port au Choix volt az első megállónk. A város három különálló kis közösség összevonásával alakult ki, lakossága így is mindössze kb. 900 főre tehető. Nyugat-Új-Fundland halászati fővárosaként is emlegetik. Nagy halászflottával és egy modern garnélarák- feldolgozó üzemmel is rendelkezik. A házaknál mindenhol halomban állnak a rákászathoz használatos fa ketrecek. Sajnos az idő ködös, borús volt, ez látszik is a képeken. Egy hajó roncsra is rábukkantunk, de semmit sem sikerült megtudnunk róla.

Megálltunk egy büfékocsinál, ha lehetőség van rá, szeretjük a helyi különlegességeket megkóstolni. Gondoltuk egy garnélás szendvics, vagy helyi hal jó lenne, de sajnos semmi ilyesmi nem volt éppen. Az eladó azt mondta még nincs szezonja, így sima hamburgert kértünk. Nem mondom, ettünk már sokkal finomabbat is.

Port au Choix Észak-Amerika egyik leggazdagabb régészeti lelőhelye. Magas partja megvédte az óceán vizétől és a lúgos talaj is segítette a régi temetkezési helyek megmaradását. Az 1960-70-es években feltárt sírok bizonyítják, hogy már 6000 éve lakott része ez a szigetnek, és nem csak indiánok, hanem paleoeszkimók is éltek itt. 1970-ben a várost Nemzeti Történelmi Helyszínnek nyilvánították. 2001-ben épült fel a látogatóközpont és múzeum, ahol megnézhetjük az őslakosok gazdag történelmi leleteit.

A Point Riche világítótorony 1892-ben épült és még mindíg működik. 19 méter magas, gyönyörű sziklás partszakaszon áll. 5 másodpercenként felvillanó fénye 28 km távolságból látható. A környéken gyakran találkozhatunk rénszarvasokkal, sajnos nekünk nem volt szerencsénk velük.

Sok különleges növényt is fotóztunk, ezek számomra ismeretlenek voltak. Sárga papucs orchidea , itt mokasszin virágnak is hívják (yellow lady’s slipper), ismertem, de először láttam természetes élőhelyén,

vajfű (butterwort), ami húsevő növény, levelei illatos, ragacsos folyadékot választanak ki, így csalja magához a bogarakat,

illatos rózsásvarjúháj (rhodiola rosea)

és az utolsó, aminek sajnos nem találtam a nevét, ha valaki ismeri, kérem írja meg nekem.

Folytatás hamarosan.

Új-Fundland és Labrador 2.rész Labrador

Új-Fundland és Labrador, Kanada egyik tartománya. Nevét João Fernandes Lavrador portugál felfedezőről kapta.
Labrador az egész tartomány földterületének 71%-át teszi ki, de a tartomány teljes lakosságának csak 6%-a él itt.
A Belle Isle-szoros választja el Új-Fundland szigetétől. Hatalmas lakatlan területek jellemzik és alig van úthálózata.
Labrador benszülött népei a nunatsiatvuti északi Inuit, a nunatukavuti déli Inuit-Métis és a nitassinani Innu törzsek.
1809-ben a brit birodalmi kormány leválasztotta Labradort Alsó-Kanadáról és hozzácsatolta az önálló Új-Fundlandhoz. 1949-ben Új-Fundland csatlakozott a konföderációhoz és Kanada része lett. 2001-ben lett hivatalosan Új-Fundland és Labrador a tartomány neve.

A nyár itt hűvös és csapadékos, a tél hosszú és hideg, rengeteg hóval, aminek a magassága a 220 cm-t is eléri. Június elején még előfordul havazás, szeptemberben már újra havazhat. Ezeket a képeket szeptember 14.-én készítettem.

Labrador négy önkormányzati régióra oszlik: északi part, közép Labrador, nyugati Labrador és a déli part.
Az északi part egy Inuit önkormányzati régió, Labrador legelszigeteltebb része, ahol csak repülővel, hajóval, motoros szánnal lehet közlekedni.
A régió legnagyobb közössége Nain.
Közép Labrador területén található a Churchill folyó, amely Kanada egyik legnagyobb folyója. A Churchill Falls-i vizi gát a világ második legnagyobb föld alatti erőműve. A készlet nagy részét eladják a szomszédos Quebec tartományi elektromos műveknek, de ez mellett ellátja a tartományi fogyasztókat is. A gát feletti hegyvidék egykor az Innu törzs ősi vadászterülete volt, de a gát tározója elöntötte a terület nagy részét, számos sírhelyet és vadászkunyhót megsemmisítve.
Nyugat Labradorban található Labrador két legnagyobb városa, Happy Valley-Goose Bay és Labrador City.
Happy Valley – Goose Bay a II. világháború alatt az Európába tartó repülők tankolóhelye volt, ma itt található a NATO taktikai repülési kiképzőhelye.
Labrador City lakossága 7200 fő. A város a vasérc bányászatról híres.

A Labradoron átvezető egyetlen út java része már kész, de azért még vannak burkolatlan részek. Néha teljesen le kellett lassítani a gödrök miatt, mert annyi volt, hogy kikerülni nem lehetett.

St Lewis-nél megálltunk éjszakára egy folyóparti parkolóban. Újra bebizonyosodott hogy jobb ha idegen helyen nem mászkálunk kint éjszaka, mert reggel a kocsi ajtajánál maci lábnyomot találtunk.

A déli parton található Red Bay már a 16. században is létezett Butus néven, mint bálnavadász állomás. 1542-ben baszk tengerészek szálltak itt partra, ők alapították. A város később a Red Bay nevet a magukkal hozott vörös terrakotta tetőcserepek után kapta.

Red Bay után arra lettünk figyelmesek, hogy az emberek kis kannákban gyűjtögetnek valamit. Kiderült, hogy egy bogyót, amit partridgeberrynek hívnak. Hasonló a vörös áfonyához, nyersen is fogyasztják és szörpöt, lekvárt is főznek belőle. Különlegessége, hogy ez a fajta csak Új-Fundland és Labradoron terem, Newfoundland Partridgeberry-nek (új-fundlandi szederbogyó) is hívják.

Este értünk a kikötőbe, az iroda már zárva volt. A komp reggel 8-kor indult, de sokan vártunk rá, így reggel nyitás előtt az irodánál sorba kellett állni jegyért. Mivel az iroda 6-kor nyitott, így beállítottuk az órát 3/4 6-ra.
Arra ébredtem, hogy nagy a mozgolódás kint. Az iroda már nyitva volt, a helyek eladva a reggeli hajóra.
Ekkor derült ki számunkra, hogy Labrador nagy része az atlanti időt használja, de az Új-Fundlandhoz legközelebbi részen az Új-Fundlandi időt, ami fél órával kevesebb. Ez a komp miatt van, így igazodik időben a tartomány népesebb részéhez. Ez sehol nincs kiírva és mivel nem tudtunk róla, a másfél órás útra várnunk kellett a következő, késő délután induló kompig.

Folytatás hamarosan.

Új-Fundland és Labrador 1.rész Az oda vezető út.

Új-Fundland… Az általános iskolában földrajz órán hallottam róla először. Arra már nem emlékszem mi fogott meg benne, de arra igen, hogy úgy éreztem, ide el kell jutnom, ezt látnom kell. Azóta több alkalommal is járhattam ott, nyaralni is és Attila munkájából kifolyólag is. A következő pár bejegyzésben ennek a földnek a szépségeit szeretném megmutatni Nektek. A képeket több utazásunkból válogattam, de a leírás az utolsó utunkról szól.

Szuper fuvart kaptunk, Albertából Labradorba és Új-Fundlandra kellett egy rakományt megosztva leszállítanunk. Szeretjük a hosszú távú fuvarokat, s ez igazán az, több mint 13000 km.

Ontarióból Albertáig is sok fényképet készítettem, minden tartománynak vannak gyönyörű részei. Erről a szakaszról sokszor írtam már, most jöjjön csak pár kép róla.

Quebec tartomány alsó részén már sokszor jártunk, de Labrador felé csak egyszer, nyaralás alkalmával. A megszokott útról letérve Blanc Sablonig ahonnan a komp indul Új-Fundlandra 1700 km várt ránk. Mikor pár éve erre jártunk, ennek a távnak 85%-a rossz minőségű földút volt, 3 durrdefektet is kaptunk. Kellemes meglepetés ért, mostanra csak pár száz km sokkal jobb minőségű földút maradt, a többi már aszfalt. A táj gyönyörű, folyók, erdők mellett haladtunk el, alig van lakott terület errefelé.

Útközben elhaladtunk egy gátrendszer 2 gátja mellett. Az első a McCormick nevű gát, ez a rendszer legkisebb gátja.

A másik a rendszer legnagyobbja, a Daniel-Johnson gát. Lenyűgöző látvány nyújt a hatalmas méretével. 13 boltívből és 14 támpillérből áll, 1314 méter hosszú, 214 méter magas és 2.200.000 m3 betont tartalmaz. Ennyi beton felhasználásával járdát építhetnénk az Északi-sarktól a Déli-sarkig.

A gáttól nem messze található a René-Levasseur-sziget, ami a térképen látszó majdnem tökéletes kör alakjával nagyon érdekesnek ígérkezett. Ez egy 2.020 km2 alapterületű 72 km átmérőjű sziget, ami a világ második legnagyobb tavi szigete. (A világ legnagyobb tavi szigete pedig a szintén Kanadában található Manitoulin-sziget, amiről már írtam korábban https://utazzatokvelem.com/manitoulin-sziget-kanada/. ) Kialakulását kb. 214 millió évvel ezelőtt egy 5 km átmérőjű meteorit becsapódása okozta, 100 km átmérőjű krátert hozva létre, ennek a közepe a mostani sziget. A számítások szerint ez volt a föld történetében az 5. legnagyobb erejű becsapódás. Sajnos az útról jóformán semmit sem láttunk belőle, ezért csak a GPS térképén tudom megmutatni.

Folytattuk utunkat Labrador felé. A tartomány határáig hátralévő 350 km is sok szépséget tartogatott és még egy 9 lyukú hidat is találtunk. 😃

Folytatás hamarosan.