Reggel 8 óra, kalandra fel! Az épületben várjuk a sofőrünket, csak 6-an megyünk.
Áthaladunk az ellenőrző kapun, ez már Prudhoe Bay. Rengeteg az olajvezeték, csövek mindenfelé. Az út nagyon rossz, több helyen padló van lerakva, de csak 15 perc az óceán part.
Megérkezünk, nagy köd és 0 fok van, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek érezzük. Mégis van őrült ember, kettő is! Az egyik csak térdig besétál és már fut is ki, de a társa bele is fekszik a jéghideg vizbe!
Visszafelé a sofőrünk meséli hogy tavaly télen egy jegesmedve letáborozott a Prudhoe Bay-i úton, és az olajtársaság 2 hétig helikopterrel hordta az embereket dolgozni, míg a medve tovább nem állt.
Visszaérve még egyszer körbemegyünk Deadhorse-on, nem mindennap jut el az ember ilyen helyre.
Az üzemanyag több mint duplája az USA-ban megszokottnak, az élelmiszer úgyszintén.
A Polar Pizzeria sajnos zárva van, pedig kíváncsi lettem volna, itt milyen a pizza.
Elindulunk visszafelé a Dalton Hwy-n, ismét látunk állatokat. A félszarvú pézsmatuloknál Attila kiszállt a kocsiból, de a tulok nem díjazta, nekirohant Attilának. Ijedtemben akkorát orditottam, hogy földbe gyökerezett a lába a meglepetéstől ( azt hiszem mindkettőjüknek). 😆😂
Sajnos a saját szemünkkel tapasztaltuk meg hogy tényleg veszélyes út a Dalton Hwy.
Galbraith Lake mellett állunk meg éjszakára.
Fantasztikus! Most egyszerre olvastam el a 12-21 nap bejegyzéseit. Eddig is lenyűgözött, mennyire felkészülten vágtatok (nem baj a tegezés, ugye? ) neki az útnak, milyen sok ismerettel rendelkezel az ottani gazdasági és természeti viszonyokról. Nagyon tetszenek a fotók, ámulok a lényegre törő megfogalmazáson. Nehéz lehet ennyi érdekességből kiválasztani azt a „párat”, amiről itt írsz.
Remek blog! Gratulálok!
Nagyon szépen köszönöm a dícsérő szavakat, örülök hogy tetszik a blog, kicsit félve vágtam bele. 🙂 Tényleg sokszor nehéz választani, rengeteg élményben volt részünk. Szeretek utánanézni a területnek ahová megyünk, érdekel minden, a gazdasága, élővilága, történelme. Így sokkal érdekesebb az utazás. 🙂