USA – utazzatokvelem.com

Museum of Avitation, Georgia

A „Museum of Avitation” az USA légierejének második legnagyobb és negyedik leglátogatottabb repülési múzeuma. Közvetlenül a Robins légierő bázis mellett található. Területe 21 hektár, 4 kiállítási épület és 85 repülőgép található itt, az I. világháborútól napjainkig. 1984-ben nyitotta meg kapuit az érdeklődők előtt. A belépés ingyenes, közel fél millió látogatót vonz évente.

Egy pár különlegesség a repülőgépek közül:

SR-71A
A „Blackbird” a világ leggyorsabb repülőgépe. 1976-ban abszolút sebességi rekordot állított fel, amit a mai napig sem tudtak túlszárnyalni. Rekordja 3 529,6 km/ h, súlya 29500 kg, 6000 km-t tud leszállás nélkül repülni és 25900 m magasságig képes emelkedni.

U-2C
A „Dragon Lady” egy szokatlan, 1 hajtóműves repülőgép amelyet 17 km feletti légkörben végzett megfigyelésre terveztek. Maximum sebessége 795 km/h, leszállás nélkül 4800 km-t tud menni és 21 km magasságig képes emelkedni.
1989-ben került a múzeumba.

UC-78B
A „Bamboo Bomber” (bambusz bombázó) a kereskedelmi Cessna T-50 katonai változata. Súlya 2586 kg, maximális sebessége 282 km/h, 1200 km-t képes leszállás nélkül megtenni és 4570 m magasságig tud emelkedni.
A múzeum ezt a repülőgépet nagyon rossz állapotban vásárolta meg 1989-ben, helyreállítása 10 évig tartott.

MiG-17
Ez a gép a kóreai háborúból híres MiG-15 finomított változata. Kinézetre hasonló, de jobban kezelhető, gyorsabb és kb. 3 méterrel hosszabb. 1 db 37 mm-es és 2 db 23 mm-es ágyú és 16 db rakéta volt a fegyverzete. Súlya 6070 kg, maximális sebessége 1145 km/h, leszállás nélkül 820 km-t képes megtenni, de külső tartályokkal 1870 km-t. 17374 m magasra tud emelkedni.
A MiG-17 több mint 20 nemzet légi haderejében szolgált szerte a világon.
Ez a gép a bolgár légierőtől érkezett a múzeumba 1991-ben.

F-15
Az „Eagle” volt az első amerikai vadászgép amelyik függőleges emelkedésnél is tudott gyorsulni, mert a hajtóereje nagyobb volt, mint a gép normál tömege. Fegyverzete 1db 20 mm-es Vulcan ágyú, 4db Sparrow és 4 db Sidewinder rakéta. Súlya 26300 kg, maximális sebessége meghaladja az 2575 km/h-t, külső tartályokkal 5550 km-t tud megtenni leszállás nélkül és 19800 m-ig képes emelkedni.
1988-ban került a múzeumba.

MK 53
9 megatonna erejű, kétlépcsős termikus nukleáris bomba.
Hossza 3,65 méter, átmérője 1,3 méter, súlya 4015 kilogramm.

Az épületeken kívül, a szabadban is láthatunk sokféle repülőt és rakétát.

Ez a múzeum azért is egyedi, mert rendszeresen meghívják a gépek volt pilótáit és a gépük mellett beszélgethetünk Velünk. A katonai repülés történetét olyan ember szájából hallani aki részt vett benne olyan élményt nyújt, amit nem kapunk meg sem egy könyvtől, sem egy dokumentumfilmtől.
A másik egyedülálló dolog, hogy a történelmi repülőgépeket ott a múzeumban, a látogatók szeme láttára restaurálják.

A múzeumban különböző állandó kiállításokat nézhetünk meg, például:
Georgia Repülési Hírességek Csarnoka,
Tuskegee Airmen ( a II. világháború katonai pilótái az Egyesült Államokból)
D-day ( normandiai partraszállás, légi haderő) ,
Flying Tigers ( önkéntes csoport a haditengerészet és a tengerészet pilótáiból).

Számomra nagyon érdekes volt ez a repülőre szerelhető gömb, amelyben elfért a lövész, 2 nehéz géppuska, lőszer és a távcső. Nézzétek milyen pici és milyen kényelmetlen pózban kellett pontosan célozni és lőni belőle.

Itt jól látszik hogy hozzám képest milyen kicsi.

Három pilótafülkébe be is ülhetünk, így még reálisabb az élmény. Kipróbáltam, nagyon kényelmetlen és némelyikben nagyon szűk a pilóta ülés.
Kipróbálhatjuk az új virtuális valóság-szimulátort is, amivel 5 különböző kalandot élhetünk át.
Ajándékbolt, gyerek zóna és piknik park is található a múzeum területén, így az egész családnak érdekes és kellemes egész napos program lehet.

Oregon – New Brunswick, 5-7. nap

Kiderült hogy a végcélunk megváltozott, New Brunswick helyett a szomszédos tartomány, Nova Scotia lesz. A kanadai határig át kell mennünk Iowa, Illinois, Indiana, Ohio, Pennsylvania, New York, Connecticut, Massachusetts, New Hampshire és Maine államokon. Az utolsó négyben még nem jártunk, de most nincs időnk, így csak keveset látunk belőlük. Remélem nemsokára sikerül lakókocsival bejárni mindegyiket.

New Hampshire-ben három különös dolog is szemet szúrt. Az első rögtön az állam üdvözlő tábláján lévő mondat: Élj szabadon vagy halj meg. (Live free or die)
A mottó John Stark tábornoktól ered, aki rossz egészségi állapota miatt nem tudott elmenni a Bennington-i csata évfordulóján rendezett ünnepségre, ezért írásban küldte el üdvözlő szavait, amit felolvastak a veteránoknak. Ennek a tósztnak az utolsó mondatából származik a mottó. Élj szabadon vagy halj meg, nem a halál a legrosszabb (Live free or die: Death is not the worst of evils).

A második, amit még egyetlen államban sem láttam, csak 18 éves korig kötelező a biztonsági öv, aki idősebb, maga döntheti el hogy használja-e vagy nem.

A harmadik, hogy az autópálya szélén nagy táblák hirdetik, hogy melyik kijáratnál található ital üzlet. (Alkoholt csak ott lehet vásárolni, közértbe nem.)

Maine államban átmentünk Belfast városon. Rögtön a Boney M híres száma jutott eszünkbe. Tudjátok hogy német együttes volt és a szám nem az amerikai Belfast-ról szól? Észak-Írországban is található egy ilyen nevű város, arról szól a dal. Érdekesség hogy a politikai hangzata miatt ezt a számot Amerikában és Kanadában sosem adták ki, a lemezen kicserélték a „Daddy Cool” című dalra.

Maine államban, a Penobscot Narrow hídon lévő épületben egy obszervatórium működik. Sajnos októbertől májusig zárva van, így nem tudtuk megnézni. Az obszervatórium épülete (136m) magasabb mint a Szabadság-szobor (93m) és csodálatos, 360 fokos kilátást nyújt az öbölre és a távoli hegyekre.

Itt nincs hó, és hideg sem, +1 fok körüli a hőmérséklet.

Átértünk a határon, itt már jóval hidegebb van. Meg akartuk nézni a híres Hopewell-sziklákat, de le van zárva az oda vezető út, nem takarítják. A fagyos időben a jeges-havas úton nem volt kedvünk 5 km-t gyalogolni, így most ezt kihagytuk. Jártunk már itt az Új-Fundland és Labrador körutunkról visszafelé.

Megérkeztünk Nova Scotia-ba, most jöhet egy kis pihenés.

Oregon – New Brunswick, 3. nap

Reggel korán indultunk tovább, borús, hűvös időben. Hamarosan átléptünk Wyoming államba. Az autópálya helyett a kisebb utakat választottuk.
Wyoming az USA 10. legnagyobb állama terület szempontjából, és a 2. legkevésbé lakott. Kétharmadát a Sziklás-hegység láncolata, egy harmadát a magas-préri alkotja. Itt található a világ egyik leghíresebb nemzeti parkja, a Yellowstone, erről már olvashattatok a blogon, az alaszkai körutunkról hazafelé bejártuk.

Aki még nem olvasta és szeretné, itt találja: https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-54-nap/ https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-55-nap/ https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-56-nap/

Az itt lakók főleg mezőgazdaságból élnek, a hatalmas farmokon szabadon legelnek a szarvasmarhák. Sok helyen kerítés sincs, tábla jelzi hogy az úton tehenekkel találkozhatunk.

Persze más állatok is a gépünk elé kerültek, szarvas, őz és rengeteg antilop. Ezekre az állatokra is táblák figyelmeztetnek, főleg sötétben óvatosan kell vezetni nehogy elüssük őket.

Tudtátok hogy az antilop 88 km/h sebességgel is képes futni?

A Red-kanyonhoz értünk, felülről csodálhatjuk meg. Ez a szurdok a Shoshone indiánok élőhelye volt több ezer éven keresztül, bizonyítékok erre az itt talált lándzsa és nyílhegyek, indiánsátor (tepee) maradványok és a sziklavésetek.

Újra deres a táj, az úton havas-jeges foltok vannak. Erre nagy hófújások szoktak lenni, ezért az út szélén hófogókat állítottak fel. Ki gondolná hogy ezek a rácsok ennyi havat képesek megfogni.

Nézzétek ezt a házat!

Még pár kép a csodás tájról.

Késő este átléptünk Nebraska államba. Teljes sötétségben értünk oda a következő látványossághoz, így a parkolóban aludtunk, hogy reggel korán megnézhessük. Hamarosan olvashattok erről is.

NASA Johnson Space Center, Houston, Texas

Pár napja,14.-én volt 50 éve, hogy útjára indult az Apollo 12 program űrhajója, a második amely leszállt a holdon.
Ennek apropóján született meg ez a poszt, amelyben meglátogatjuk a NASA Houston-i űrközpontját.

Nagy izgalommal vártam hogy odaérjünk, sejtettem hogy rengeteg érdekes dolog vár ott ránk.
Délután értünk oda, így nagyon kevés időnk volt zárásig. Mivel nem tudtunk mindent megnézni, úgy döntöttünk hogy a közelben éjszakázunk és reggel visszatérünk, így bőven lesz időnk mindenre.

A Johnson Űrközpont a missziók vezérlőközpontja és itt folyik az űrhajósok kiképzése is.
A látogató központ 1992-ben nyitotta meg kapuit és 23 200 km2-es területén évi 1 millió látogatót fogad.
A galériában megismerhetjük az amerikai űrhajózás történetét a kiállított tárgyakon és magyarázatokon keresztül, láthatunk a holdat megjárt űrruhát, és megfoghatunk igazi, holdkövet is. ( Az egész világon összesen csak 8 megérinthető holdkő van.)

A központban láthatunk 3 eredeti űrhajót, a Mercury 9 kapszuláját a Faith-7-et, a Gemini-5 kapszuláját, és az Apollo-17 parancsnoki modulját. Ezen kívül több tesztjármű és oktató modul is megnézhető, amivel az asztronautákat készítik fel, például holdjáró tesztjármű, dokkoló modul, különböző tréner gépek.

Megnézhetjük a missziók irányító szobáját, ahonnan a holdra szállást is irányították. Bepillantást nyerhetünk az űrhajósok életébe útjaik során. Láthatjuk a robotot aki a küldetések alatt segíti az űrhajósok munkáját. Robonaut ember formájú robot, aki a kezével képes szerszámokat is használni. Olyan sokféle munkát el tud végezni, hogy 1/3-ára lecsökken az idő, amit az űrhajósoknak kint kellene tölteniük a munka során. Robonaut fel van szerelve kamerákkal, amit az irányítója a fejére szerelt monitoron lát és a feje és a keze mozgatásával irányítani is tudja a robotot.

Kipróbálhatunk különböző szimulátorokat, pl. dokkolást a holdon, vagy megnézhetjük hogy ugyanannak a súlynak a felemeléséhez különböző bolygókon mennyi erőt kellene kifejtenünk.

A Saturn V másolata külön épületben található, ahová nyitott járművekkel szállítanak át. A teraszon ahol várunk a járművekre nagyon meleg van, hatalmas ventilátorokkal próbálják a várakozást tűrhetőbbé tenni. A járatok állandóan közlekednek oda-vissza, magunk dönthetjük el hogy mikor, melyikkel megyünk vissza. A Saturn V épülete mellett is érdekességek vártak.

A Saturn V igazán lenyűgöző méretű. Ez egy folyékony hajtóanyagú, három fokozatú rakéta, ezzel juttatták az Apollo űrhajókat a Hold térségébe. A mai napig ez a hordozó eszköz a legerősebb és legnagyobb sorozatban gyártott rakéta. Magassága 110 méter, átmérője 10 méter, súlya 2800 tonna.

Ez a hordozóra szerelt rakéta lett volna a törölt Apollo 19 küldetés rakétája.

A Saturn V rakéta első fokozatának fúvókája is hatalmas.

Az első fokozat túloldala és a második fokozat hajtóműve látszik a jobb oldalon.

Az orron elhelyezkedő hasznos terhet szállító egység.

A NASA összesen 13 Saturn V hordozórakétát indított útjára, ebből a 2 próbarepülés után 11-et űrhajósokkal a fedélzetén. Az utolsó Saturn V-el a SkyLab űrállomást állították pályára.

Utazásunkat az Independence Plaza-n fejezzük be. Itt található az Independence Shuttle, a világ egyetlen űrrepülőgép-replikája, amelyet az eredeti NASA 905 transzferhordozó repülőgép tetejére szereltek és ez az egyetlen hely, ahol mindkét repülőbe be is léphetünk.

Remélem tetszett ez a kis utazás az űrhajózás világába, nekünk igazán csodás nap volt.

Elveszett Tenger (Lost Sea), Tennessee

Tennessee államban van egy nagyon érdekes hely, Elveszett Tenger (Lost Sea) a neve.
Ma ide látogatunk. A képek sajnos nem túl jó minőségűek, mert a barlangban nem jók a fényviszonyok, mégis úgy gondolom, érdemes megnézni és a történetét elolvasni.

A Guinness Rekordok könyvében mint Amerika legnagyobb földalatti tava szerepel. Naponta 2000 látogató fordul meg itt a világ minden tájáról.
Az Elveszett Tenger egy kiterjedt barlangrendszer mélyén található.
A hegy oldalán lévő bejáraton keresztül a barlang hatalmas termeibe juthatunk.
Olyan különlegességet láthatunk itt, ami csak a világ néhány barlangjában található, az úgynevezett anthodites-eket. Ezeket a törékeny, tüskés képződményeket barlangvirágnak is nevezik.

A barlangokat a Cherokee-indiánok jól ismerték, erre bizonyíték a sok indián tárgy (fegyverek, ékszerek, kerámiák, nyílhegyek), amit a bejárattól több mint 1 km-re lévő ”The Council Room” nevű helyiségben találtak.

1820 tájékán az első fehér telepesek felfedezték a barlangot és zöldségfélék tárolására használták.
Tökéletes tárolóhelyiség volt, mert a barlangrenszer különlegessége hogy állandó 14 C fok van benne.
1861 és 1865 között a polgárháborúban a Konföderáció katonái fegyverport készítettek a barlang ásványaiból. A barlangban a mai napig látható az 1863-as dátum, amelyet szén-dioxid teszttel vizsgálva bizonyították hogy eredeti, és valószínűleg egy katona fáklyájának a szenével írták a barlang falára. Ez a legöregebb talált felirat a barlangban.

1939-ben a barlang mélyén csontokat találtak, amelyről megállapították, hogy a pleisztocén korból származik. A vizsgálatok szerint ezek egy hatalmas jaguár csontjai, ami 2,5 méter hosszú és 225 kg körüli lehetett és kb. 20.000 évvel ezelőtt valószínűleg eltévedt a barlangrendszerben. A csontok egy része a New York-i Amerikai Természettudományi Múzeumban látható.

A barlang mélyén, a talajszint alatt 140 méterrel található az Elveszett Tenger, amit 1905-ben fedezett fel egy 13 éves fiú.
A teljes terjedelme a mai napig nem ismert, a modern kutatóeszközök és búvárok igyekezete ellenére sem. Eddig több mint 130.000 m2 vizet térképeztek fel, de a szonáros mérések szerint jóval nagyobb. A látható része mindössze 245 m hosszú és 67 m széles, ezen a vízfelületen üvegfenekű villanymotoros hajókkal körbe hajókázhatunk. Ebben a vízben élnek Amerika legnagyobb szivárványos pisztrángjai. A látogatóközpontban található tárolóban lévő hal 7,5 kg súlyú.

Az Elveszett Tengerhez csak vezetett túrával juthatunk le, de nem sajnáltunk, mert a vezető útközben elmesélte a barlang történetét, és felhívta a figyelmünket a különleges látnivalókra.

Utah

Ez a poszt azért született, mert Utah gyönyörű és az egyik kedvenc államom az USA-ban. Többször volt már szó róla, de mindig csak 1-1 konkrét hely kapcsán. A mai képek válogatás több utunkból. Ezek nem híres és ismert helyek, csak úgy útközben lőtt képek.

Utah az USA 45. állama. Neve az indián Ute szóból származik, aminek a jelentése : hegyek emberei. Lakosainak száma meghaladja a 3 milliót. Ez az állam nagy turisztikai célpont, a bányászat, az információs technológia és a kutatás központja. A 18. század közepétől élnek itt a Navajo indiánok.
Hőmérséklete rendkívül szélsőséges, télen -18, nyáron +38 fok körüli hőmérsékletre számíthatunk.
A rekord hőmérséklet -69 és +48 fok volt.

Több híres park is van az államban, például az Arches, a Bryce, a Capitol Reef , a Zion a Canyonlands. Hatalmas és világhírű síközpontjai is vannak, Salt Lake City, Park City, Provo, Ogden és Cedar City közelében. Ilyen adottságokkal nem csoda hogy Utah legfontosabb iparága a turizmus, télen-nyáron. Sokféle vadállat él itt, pl. hegyi kecske, jávorszarvas, bölény, barna és fekete medve, kanadai hiúz, bobcat, prérifarkas, szürke farkas, mosómedve, róka.
Számtalan szebbnél-szebb homokkő formáció és kanyon található itt, amit a Colorado-folyó és mellékfolyói, a szél és az eső vájt ki évmilliók alatt. Nagyon sok híres film jeleneteit forgatták ezeken a sziklás területeken, csak egy párat említek: Volt egyszer egy vadnyugat, A Biblia, Butch Cassidy és a Sundance kölyök, El Dorado, Apacserőd, A vadnyugat hőskora, Maverick.

Ugye gyönyörű? Ez az egyik kedvenc államom USA-ban.

Capitol Reef National Park, Utah

Ma az egyik kedvenc államomba utazunk. Imádom ezt a sziklás tájat, az indiánokat, az érintetlen természetet. Sokadszorra is elvarázsol és mindig vissza vágyom.

A Capitol Reef National Park egy vörös és fehér sziklás terület Utah államban. Ez a táj volt 300-1300 között az otthona a Hopi a Zuni és a Paiute törzsek őseinek. Mindent megtaláltak a területen ami az élethez szükséges, vizet, élelmet, megfelelő éghajlatot. Vadásztak, gazdálkodtak, magtárakat építettek hogy túléljék a szegényebb évszakokat. Fazekas árut, ékszereket készítettek, kosarakat fontak.

Történeteiket kőszerszámokkal a sziklába vésték, vagy növényi és ásványi eredetű pigmentekkel ráfestették. Ezek a sziklákon a mai napig láthatóak. A történetek leírják a mindennapi életüket, közös tevékenységeiket, istenségeiket, vadászataikat, utazásaikat, törzsi jelöléseiket.

A sikeres élet ellenére 1300 után már semmi sem bizonyítja az ősök ittlétét. A tudósok úgy vélik, háború vagy szárazság miatt más kultúrákba asszimilálódtak. A Hopik viszon úgy tartják, hogy az őseik azért távoztak a Capitol Reef-től, hogy befejezzék vándorlásukat a Tunwanasavi-ba, az univerzum központjába. A Hopi nép megérti a faragványokat és festményeket, szerintük bizonyíték az ősök vándorlásáról. Ezek a történetek pótolhatatlan kapcsolatot jelentenek az indiánok és őseik között, ezért jó lenne megőrizni a következő generáció számára.

A park területén sok túra útvonal található, érdemes pár napra megállni itt, csodálatos kanyonokat és természetes hidakat láthatunk. A belépő ára a parkba személykocsival 20$. (~4500ft)

Manitou Cliff Dwellings, Colorado

Colorado államban, eredetileg a McElmo Canyonban volt található a mai Manitou Cliff Dwellings. Ez egy negyven szobás szikla lakás volt, amit 1904 és 1907 között átszállítottak a Four Corner térségéből, és felépítettek Colorado Springsben. Egy múzeum is található itt, ahol az ősi pueblók életéről szóló régészeti leletek, eszközök, fegyverek és kerámia tárgyak láthatóak.

Sétálhatunk az ősi szikla lakásokban, megismerve a régmúlt életek mindennapjait. Mikor ilyen helyen járunk, szinte kézzelfogható a rég ott élők szelleme. Elmondhatatlan érzés ilyen történelmi jelentőségű helyeken sétálni. Ez a terület megőrzi és bemutatja a délnyugati indiánok kézműves építészetét.

Four Corner, Mexican Hat, Monument Valley, Elephant Feet

Ma 4 egymáshoz közeli látványosságot és a környéküket szeretném megmutatni Nektek.
Az első a Four Corner, magyarul a négy sarok. Ez az egyetlen olyan hely az Egyesült Államokban ahol 4 állam határai találkoznak. Colorado délnyugati, Utah délkeleti, Arizona északkeleti és New Mexico északnyugati sarka. Egy emlékmű jelöli ezt a helyet, körülötte indián árusok kínálják a portékáikat kis bódéikban. A környéken négy törzs él, a Navajo, a Hopi, az Ute és a Zuni.

Nagyon szeretem az álomfogókat, jó pár darabot begyűjtöttünk már belőle. Ezen a helyen történt velünk, hogy egy indián árus megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Attila mondta hogy Kanadából, de eredetileg Magyarországról származunk. Erre Ő azt válaszolta: Hungary? Ááá, Budapest! Nem akartam hinni a fülemnek, hogy egy indián férfi tudja hogy létezik Magyarország és hogy ott található Budapest. Kanadában sokszor azt sem tudják hogy van ilyen ország, nemhogy a fővárosát.
Végignéztem a soron, és kiválasztottam magamnak egy álomfogót. A kék türkiz a kedvenc kövem, valamiért mégis egy zöld köves tetszett meg, ami ráadásul férfinak való. A férfiak álomfogója kemény sas tollal készül, a nőké pihe-puha bagoly tollal. Végül mégsem választottam, hanem megkértem az indián árust hogy válasszon egyet Ő nekem. Jól megnézett, aztán habozás nélkül levette a sorból azt a zöld köves darabot, amit előtte magamban kiválasztottam, és azt mondta, ez az enyém. Hihetetlen, nem? Mintha tudta volna hogy melyiket szeretném. 🙂

Elmesélte, hogy az álomfogót a szülők készítik, mikor megszületik a gyermek. A bölcsője fölé függesztik, később az ágya fölé. Ez védi meg az ártó szellemektől és a háló foglyul ejti a rossz álmokat. Mikor 14 éves lesz a gyerek, akkor ünnepélyesen elégetik a szülői álomfogót, és Ő készít egyet magának. Ettől kezdve tekintik felnőttnek és a törzs teljes jogú tagjának.
Vannak nagyobb álomfogók is, ezek inkább a turisták kedvéért. Bőrre kézzel festett képekkel, ezeknek már elég jó kis áruk van.

Innen nem messze található Utah államban a Mexican Hat (mexikói kalap). Ez a nagy sziklaképződmény nevét a mexikói sombrero kalapról kapta, mert olyan a formája. Magassága 18 méter, szélessége 3,7 méter. Hihetetlen látvány, de az egész környék gyönyörű! Vörös színű kő látható mindenhol, a fényképek nem adják vissza a látványt. Attila készített egy videót drónnal, magasról sokkal jobban látható a környék.

Alig megyünk egy kicsit tovább az úton és máris ott van előttünk a következő csoda, a Monument Valley. Ezek a gyönyörű sziklák ismerősek lehetnek, nagyon sok filmet forgattak már itt. A környéke is gyönyörű, kevés ház található erre, ez az indiánok földje.

Következő látványosság az Elephant Feet (elefánt láb) szikla. Nevét a formája miatt kapta.

Míg fényképeztünk, megjelent egy indián nő, saját kezűleg készített nyakláncokat árult. Mindig veszünk tőlük valamit, hiszen tudjuk hogy a turistákból élnek. Kiválasztottam melyiket szeretném, egy száraz bogyókból és kék türkiz kövekből fűzött láncot.
Szerettem volna a hölgyről egy fényképet, de tudom hogy nem engedik fényképezni magukat. Attila megkérdezte Tőle, nem csinálhatna-e egy közös képet rólunk. A nő gondolkodott egy darabig, végül bólintott hogy oké, biztos nem akart nemet mondani a vásárlás miatt.

Elmesélte hogy a köveket a nagyanyja gyűjti, ő ismeri a lelőhelyet. Majd mielőtt meghal, átadja az Ő anyjának a titkot, aki majd a halála előtt Neki mondja el. Úgy elképedtem a történeten, hogy csak utólag gondolkodtam hogy megkérdezhettem volna, hány éves a nagyanyja. Én Őt 60 körülinek gondoltam, akkor a nagymama legalább 90, és még Ő jár a hegyekbe követ gyűjteni.

A Dirty Devil folyó és a Glen kanyon

A Dirty Devil a Colorado mellékfolyója. Utah államban található, 130 km hosszú, ebből 610 méter hosszan egy csodálatos kanyonon folyik keresztül. Nem tudtunk erről a gyönyörű részről, csak azért mentünk arra, mert olyan utat kerestünk amerre még nem jártunk. A forgalomból eléggé kiesik, nagy ritkán láttunk 1-1 autót. Utah az egyik kedvenc államom, többször jártunk már ott, de mindig más útvonalon megyünk, így egyre nagyobb részét bejárjuk.
A kanyon csodálatos látvány, ameddig a szemünk ellát, mindenhol sziklák.

A Dirty Devil nevet (piszkos ördög) 1869-ben kapta a Powell expedíció tagjaitól, akik a Colorado folyó és mellékfolyói nagy részét térképezték fel. Azért kapta ezt a nevet, mert a torkolatnál a víz nagyon sós és zavaros volt. A folyó és mellékfolyói évente körülbelül 150 tonna sót szállítanak a Colorado folyóba. 1987-ben létrehoztak egy tervet a folyó sótartalmának csökkentésére, de anyagi okok miatt nem valósult meg.

Az út folytatása Arizona állam felé, a Glen kanyonon megy keresztül. Egy nagy szabadidős területet hoztak itt létre, mi idő hiányában sajnos csak egy kis részét láttuk, de tervezzük hogy visszamegyünk és bejárjuk az egészet.