Újabb különleges helyre kalauzollak el Benneteket, Arizonába, a Navajo indiánok földjére. A híres Antilop-kanyon a célunk, ami zárt törzsi területen van ( Navajo Park) és csak az Ő kíséretükkel látogatható.
A kanyonokat az elmúlt évszázadok során a homokkövön átfolyó víz alakította ki, ezek a hasadékok vezetik el az esőzések miatti áradások vizét a Powell-tóba. Az esős évszakban a gyorsáradások a hasadékokat veszélyessé teszik. Elég ha 50-60km távolságra eső esik és a kanyonokon hirtelen, minden előjel nélkül vadul rohanó víz ömlik végig. Az Alsó Antilop-kanyonban egy ilyen gyorsáradás 11 turistát ölt meg 1997-ben, pedig a helyszínen aznap alig esett eső. 2006-ban egy áradás során 36 órán keresztül özönlött itt keresztül a víz, utána a kanyont 5 hónapra biztonsági okokból lezárták.
A parkban több kanyon is található, különböző csomagok közül választhatunk. Van 1,2,3,4 kanyonos és fényképész túra is, az áraik elég borsosak. Végül mi egy olyan kettes túrát választottuk, amiben a Rattlesnake és a Felső Antilop-kanyon szerepelt, 135$/fő (~30.000 ft/fő). Mivel rengeteg gyönyörű képet készítettünk mindkét helyen, így külön bejegyzésben írok róluk.
A túrát előre lefoglaltuk és kifizettük interneten. A reggeli első időpontot választottuk, mert akkor a legváltozóbbak a színek a kanyonban. Egy 6 személyes terepjáróval vittek el bennünket a jelentkezési ponttól a Rattlesnake-kanyon bejáratáig, ahol már várt a vezetőnk. A kanyon neve magyarul Csörgőkígyó kanyon, és a kanyargó útvonaláról kapta a nevét.
A kanyonba lépve csodálatos látvány tárult a szemünk elé, hihetetlen formák és színek! A falak színárnyalata percről-percre változott, attól függően hogy milyen szögben érte a fény. A képeken a színek attól függően is másak, hogy a tablettel vagy a fényképezővel készültek.
Az útvonal 1,2km oda-vissza. A túra közepes nehézségű, néhol igen szűk résen kell keresztül bújni. Képesnek kell lennünk különféle merevségű talajon mászni fel és le, derékmagasság alatti résen átbújni, helyenként térdmagasság fölé emelni a lábunkat, és a túra végén egy létrán kimászni a kanyonból a dombtetőre. A kanyon talaja minden áradás során változik a homokpadló emelkedése és csökkenése miatt.
A visszaút a parkolóhoz homokos talajon vezet lefelé. Elcsúszkáltunk az autóig ahol várt a sofőr és elindultunk a mély homokban a közeli Felső Antilop-kanyonhoz.
Folyt.köv. 🙂
Nagyon szép! Köszi szépen!
Nagyon szívesen Márti! Már kész a folytatás. 🙂