Elindultunk visszafelé. Jó lett volna ha kicsit több időt tudunk itt tölteni, de így is csodás volt.
A visszaútról nincs sok írni valóm, ugyan arra megyünk visszafelé amerre jöttünk, mégis megér egy posztot a képek miatt. A tenger színe gyönyörű, nem tudok betelni vele.
Egy furcsa részhez érünk, lemegyünk a partra. A víz széle sekély, tele van növényekkel és csíkokban növénymentes, tiszta a víz. A tiszta csíkokban sokan messzire besétálnak. Ezt tesszük mi is, míg valami a lábamnak nem ütődik. A víz széle a növényeknél tele volt medúzával! Ki is menekültem, tudom milyen fájdalmas a csípése, volt már benne részem. Attila persze nem ijedt meg és ment tovább.
A parkoló melletti füves területen áll egy körbe kerített, házilag eszkábált ladik, mellette táblával.
2013 áprilisában, ezzel a házilag készített kicsi hajóval, 4 nap tengeren való hánykolódás után itt ért partot 17 ember, köztük 5 gyerek. Kubából menekültek. Gondoljatok bele, mennyire el lehettek keseredve, ha az életük kockáztatása árán is megpróbálták, sőt a gyerekeik élete árán is!
Kubából és Mexikóból nagyon sokan próbálnak illegálisan USA területére lépni. A törvény szerint, aki földet ért, megilleti a törvényes letelepedési eljárás lefolytatása. Nem sokan kapják meg közülük a zöldkártyát, a legtöbbjüket visszatoloncolják, de így is megéri nekik, mert pár hónapig nyugodtan élhetnek, nem éheznek és dolgozhatnak. Az USA úgy próbál védekezni, hogy a parti őrség hajóinak számát megnövelték, mert akit még partraszállás előtt elfognak, rögtön visszatoloncolhatják. Indulunk tovább, már nincs messze Miami.
