Tuktoyaktuk 2.rész

Reggel Attila elérte telefonon a teherautó szerelőt, aki hajlandó volt megnézni mi baja a kocsinak. Én a hotelben maradtam, Attila taxival elment a kamionért, és 5 km/h-val eldöcögött a szerelőig.
Kiderült, hogy a kocsi nem bírta a nagy hideget, eltörött egy cső. Nem lehet a környéken kapni, a gyártól kell megrendelni, pár nap míg kiküldik. Attila szólt a főnökének hogy intézkedjen. Hogy a várakozás alatt ne a szobában üljünk, béreltünk egy autót. A kölcsönzőben alá kellett írni egy papírt, hogy tudomásul vesszük, a Dempster Hwy-n (autópálya) nem használhatjuk. Napi 200 km van a bérlésben, ha annál többet megyünk, azt pluszban kell fizetni. Megegyeztünk hogy csak betelefonálunk ha hosszabbítani akarjuk a bérlést.

Ezután persze kíváncsiak lettünk, hogy milyen az a Dempster Hwy. Kiderült hogy a világ legveszélyesebb útjai között tartják számon. Az autópálya megnevezés itt valójában egy földutat takar, ami Inuvik-ig tart. Közel 800 km és mindössze az Eagle hotel van benzinkúttal félúton, egy Forth McPearson nevű település és 2 folyó aminek télen a jegén kell átmenni. Inuvik egy 3300 fős kisváros, innen indul a jégút Tuktoyaktuk-ig. Út híján nyáron csónakkal lehet odajutni, télen a Mackenzie folyó és a Jeges-tenger jegén. Sajnáltuk hogy nincs idő rá, mert szívesen megnéztük volna. Ezen a jégúton forgatták a Jéglovagok című sorozat 2. évadját.

Bejártuk Whitehorse-t és a környéket, Mayo-t, Carmacks-ot, Beaver Creek-et, Faro-t, Ross River-t és fürödtünk a Takhini Hotsprings-ben. Ez egy termálvizes medence, először fürödtünk -25 fokban kint a szabadban, nagyon jó volt.

Dawson City nagy kedvencünk lett, olyan mintha visszacseppentünk volna az aranyásók korába.

Útban visszafelé a hotelbe, találkoztunk egy gyönyörű kanadai hiúzzal. Mikor megálltunk az út szélén, ő is megállt, leült és csak nézett ránk. Talán ki is szálltunk volna, ha nem látjuk pont előző este egy videóban, hogy még a grizzlyt is megfutamítja, nem egy szelíd cicus.

3 nap múlva még mindíg nem érkezett meg az alkatrész. Felhívtuk a főnököt, kiderült hogy elfelejtették megrendelni, így Attila magára vállalta a rendelés intézését. Felhívta a gyárat és megtudtuk hogy csak további 1 hét múlva kapjuk meg. Nagyon örültünk neki. 😀
Szóltunk az autókölcsönzőben hogy még 1 hétre kibéreljük a kocsit, bevásároltunk és indulás a Dempster Hwy-n Inuvik-ba.

Ha ismerősnek találtad Dawson City-t, az azért van, mert arra jöttünk az Alaszkai utunkról visszafelé, hogy nyáron is lássuk. Ha még nem olvastad azt a bejegyzést, vagy újra elolvasnád, itt találod: https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-32-nap/

“Tuktoyaktuk 2.rész” bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Elképesztő élmények,bosszúságból kikerekedve!3x végig nézve .. nem is fogja fel az agyam ezt a különleges világot ami egy munkavállalás kapcsán kerekedett ki! A mondás így tartja minden jó,ha vége jó … köszönöm a csodát és persze vissza is megyek az említettre is,mert nekem soha semmi nem elég a látottakból! Egy hatalmas ölelés érte a szolid magyar tájról!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük