Újra úton, Toronto – Vancouver

Újra útra kelünk, irány British Columbia. 4500 km, de miután kilépünk Ontario-ból, az autópálya mellett nem sok látnivaló van. Átmegyünk Ontario, Manitoba, Saskatchewan és Alberta tartományokon a célig.

Toronto-ból indulunk, az első két napon Ontario tartományban megyünk. Ez Kanada második legnagyobb tartománya, a territoriumokat leszámítva. Területe 1 076 395 km2, népessége 12 862 000 fő. Az út a Lake Superior (Felső-tó) mellett vezet jó hosszú darabon. Ez a legnagyobb az észak-amerikai Nagy-tavakat alkotó 5 tó közül. A világ legnagyobb édesvizű tava (területe 82413 km2) és a harmadik legnagyobb víztérfogatú (12 100 m3). Átlagos mélysége 147 méter, de a legmélyebb pontja 406 méter. A tavon sokszor mértek 9 méteres hullámokat is viharok idején. Télen a benne található kis szigetecskék megkapó látványt nyújtanak teljesen lejegesedve.

Egy pár tavaly téli kép a tóról.

Második éjszaka Dryden-ben aludtunk. Reggelre -10 fok volt, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek éreztük. A boltban arról beszélgettek az emberek, hogy lezárják az autópályát a hideg és a várható ónos eső miatt. Szerencsére ez nem történt meg amíg ott voltunk.
Átléptünk Manitoba tartományba. Itt az út farmok mellett halad, nincs sok látni való.

Attól féltem kiugrik menet közben, ráadásul jeges szél fújt.

Következő tartomány Saskatchewan. Itt is növénytermesztésből és állattenyésztésből élnek az emberek. Még valami látható a farmokon, kicsi olajkutak dolgoznak szorgalmasan.

Átlépünk Albertába. Itt található Medicin Hat városában a világ legnagyobb indián sátra, a Saamis Tepee. Eredetileg az 1988-as téli olimpiára építették (Calgary), a kanadai őslakosok előtti tisztelgésül. 1991-ben költöztették át.
A tepee teljes egészében acélból épült, 800 tonna súlyú. Magassága 65,5 m, átmérője 48,8 m, 960 db csavar tartja össze. 10 nagy kör alakú tábla látható rajta, amelyek az őslakosok kultúráját és történelmét mutatják be.

Albertában található a Siksika indiánok nemzetsége, az út az Ő földjükön vezet keresztül.

Elértük Calgary-t. Hatalmas város, a harmadik legnépesebb egész Kanadában 1 336 000 fő
lakosával. Itt tartották az 1988-as téli olimpiai játékokat. Rengeteg a látnivaló, de most nem állunk meg, majd egy másik alkalommal ha több időnk lesz bejárni. Az útról látni a sípályákat, még este is sokan használják. Az emberek itt nagyon aktívak, rengetegen sportolnak, sétálnak a parkokban még hidegben is.

A Banff National Park bejárata előtt 40 km-el megállunk éjszakára egy parkolóban. Holnap már csak a park és a Sziklás-hegység van hátra hogy elérjük a célunkat.

Alaszka körút 61.nap

Folytatjuk utunkat, keresztülmegyünk Minnesota és Wisconsin államokon, gyönyörű őszi tájon.

Belépünk Michigan-be, ez az utolsó USA tagállam hazafelé. Eagle Harbor a célpontunk. Ez a település a Superior-tó szélén található a Keweenaw félsziget északi részén, festői környezetben. Lakossága 76 fő.
Gyönyörű épületeket fényképezünk, és irány a part.

Útközben látunk egy érdekes táblát, az éves hórekordot mutatja. Jó sok havat lapátolhatnak az itt élők. Egy őz is átfut előttünk az úton, szerencsére megússza baj nélkül.

Megnézzük a Lake Shore Drive hidat, rég itt ment át az M 26-os autópálya. Kisétálunk rá, az Eagle folyó felett megy át, és egy vízesés is látható róla.

Útközben a partig még egy vízesést látunk. A tó széléről látjuk a világítótornyot, ami a mai napig üzemel. A környéken sok a látnivaló, és késő délután van már.

Gyönyörűséges a sziklás part és a viz. Sokfelé túrázhatunk itt kiépített rövidebb-hoszabb útvonalakon. Attila még maradna 1-2 napot, de én megígértem a barátnőmnek hogy hétvégére otthon leszek, így megbeszéljük hogy ide még visszatérünk és indulunk tovább. A kanadai határ előtt megállunk éjszakára.