Nagy Sós-tó (Great Salt Lake), Utah

Ma a Nagy Sós-tóról hoztam képeket. Már jártunk itt, írtam is róla, ezért ez a bejegyzés egy kicsit más lesz.
Aki a leírására, adataira kíváncsi, itt találja az előző posztot.
↘ ↙ https://utazzatokvelem.com/nagy-sos-to-great-salt-lake-utah/

Ahol múltkor a száraz mederben a vastag sórétegen sétáltunk, ott most pár centi víz állt. Teljesen máshogy nézett ki a táj, alig ismertem rá. Bementünk a parkolóba, pár kamion és személyautó állt már bent. Itt nem csak mosdó található, hanem asztalok padokkal, lábmosó ahol a sót lemoshatjuk hogy ne tegye tönkre a cipőnket és kilátót is építettek, így messzebbre el lehet látni.

Egy emléktábla jelzi hogy 1914-ben a közelben készült el az első transzkontinentális telefonvonal ami összekötötte Nevada és Utah államot.

Egy másik tábla jelzi, hogy kb. 11 km-re található a híres Bonevillei gyorsasági versenypálya. A pálya mérete évről-évre változik, utoljára kb. 25 méter széles és 16 km hosszú volt.
A föld görbülete miatt nem láthatjuk a pálya egyik végétől a másikat.
Az első szárazföldi sebességrekordot 1935-ben állította itt fel Sir Malcolm Campbell, sebessége 484,62 km/h volt. Az Ő rekordját Craig Breedlove 1965-ben döntötte meg 996,574 km/h sebességgel. Ezt 1970-ben szárnyalta túl Gary Gabelich 1001,67 km/h-val, amit azóta sem döntöttek meg.

Drónoztunk, így talán jobban látható a csodálatos környék. Kanadában tavaly júliustól a 250 gramm feletti drónokat regisztrálni kell és vizsgát is kell tenni rá. A vizsga kérdések titkosak, aki vizsgázni akar, előtte elmehet magániskolai tanfolyamra (nem kötelező), vagy el kell olvasnia otthon több vastag, pilóta képzéshez használt könyvet. Szerencsére a DJI cég nemrég készített egy 249 grammos drónt, mert a világon több országban is van hasonló súlykorlátozás. Mivel a mi régi drónunk akkumulátorai már nagyon gyengék, ezért új akksi helyett inkább vettünk egy kis drónt, így regisztrálni és vizsgázni sem kell. Ezt próbáltuk itt ki, úgy nézzétek a képeket, hogy majdnem ezer dolláros felvételek lettek.

Visszamentünk a kocsihoz, kezünkben a fényképező, drón, távirányító, kocsikulcs. Elindultunk és pár km után vettük észre, hogy nincs meg Attila telefonja, amit a távirányítóhoz használt és utána zsebre dugott. Az első kijáró 15 km-re volt ahol át tudtunk menni a visszafelé vezető pályára, onnan újra kimenni, át a túloldalra, így kb. 50 km-t kellett megtennünk mire a parkolóba visszaértünk. Végig izgultuk az utat és olyan szerencsénk volt, hogy megtaláltuk a telefont. Senki nem vette észre, senki nem hajtott át rajta és még csak el sem törött.
Megkönyebbülve foytattuk az utat, így ez a nap is jól végződött.