Jégút,Yellowknife 2

Sajnos a kamionom az út során többszöri szerelésre szorult, emiatt ez a szezon nekem nagyon rosszul sikerült. Mivel napokat kellett várni alkatrészre és javításra, így csak 13 kanyart tudtam menni, míg akinek jó autója volt az 28-at. Fizetés a megtett utak után jár csak, várakozásra nem. El is határoztam, hogy a következő szezonon csak saját, általam jól felkészített kamionnal fogok részt venni.

Rögtön az első út alkalmával röviddel a jégre hajtás után, a súly és magassági szintet állító szelep meghibásodása miatt a légrugók teljesen leeresztettek, így az út felénél lévő táborig rugózás nélkül kellett eljutnom. Ez azért volt különösen veszélyes mert az út során több kátyúkkal teli emelkedő szakasz is van, ahol a rugózatlan teherautó könnyen belibeg és kipörögnek a kerekek. Ezt el kell kerülni, mert ha kipörög a kerék, akkor nem tudok az emelkedőn feljutni és dupla pótkocsival egy kanyargós, havas emelkedőn lehetetlen visszatolatni. Ebben az esetben lezárom az egész utat és mindenki ott rostokol amíg a vontató meg nem érkezik. Az egyik ilyen emelkedő szakasz előtt, ahol a szembe jövő forgalomnak más útvonala volt, a biztonságiak hallották a rádión hogy gondban vagyok a rugózás hiánya miatt, ezért leállították a szembe jövő forgalmat és így az Ő jobb állapotban lévő sávjukban tudtam feljutni a dombra.

A táborba éréskor kiderült, hogy itt szerelő nincs, Yellowknife-ból viszont 1 napig is eltart mire ideér, így arra kényszerültem hogy órákon át -40 fokban, megfelelő szerszámok nélkül magam javítsam meg a kamiont, hogy tovább tudjak menni.

Jó pár hiba folyamatosan fennállt, de a műhelyben nem foglalkoztak vele.
Kezdettől fogva nem működött a kilóméteróra, s mivel a menetlevélen minden mozgást rögzíteni kell, csak a GPS alapján tudtam kitölteni. Szerencsére nem kaptam rendőri ellenőrzést, mert az nagy büntetéssel járt volna.

Az elektromos rendszer nagyon rossz állapotban volt, napi 4-5 biztosítékot kellet cserélni az indexlámpa működéséhez. A rakodólámpa nem működött, ez azért okozott nagy gondot, mert a fékek hajlamosak a lefagyásra és sötétben, lámpa nélkül, visszapillantó tükörből kellett ellenőrizni mind a 16, fékkel ellátott kerékcsoport szabad forgását.

Mivel a cég nem volt hajlandó a kamionra felszerelni olyan szerkezetet ami automatikusan adagolja az alkoholt a levegő rendszerbe, ezért nekem minden nap le kellett szerelnem a kompresszorról a nagynyomású levegővezetéket, és tölteni bele fagyásgátló alkoholt.

Az egyik út során hajnali 3-kor a hűtőcsövem durrant ki, ezért sem motor hűtés, sem fűtésem nem volt. Szerencsére egy másik sofőrnek volt tartalék hűtőcsöve amit odaadott, így meg tudtam javítani és sikerült a többi sofőrtől összekunyerálni a 40 liter fagyállót is, hogy feltöltsem a hűtőt.

Egy másik út során amikor éppen Yellowknife-ba visszaértem, eltörött az ékszíj feszítő és elszakadt az ékszíj. Ezt kijavították a műhelyben, de hiába kértem, a másik szíjfeszítő görgőt és a generátort nem voltak hajlandóak kicserélni. Elindultam felpakolni és 5 km után beragadt a generátor és elszakadt az ékszíj. Visszamentem a műhelybe ahol ugyan volt új generátor, de annak ellenére hogy a cégnek 80 ugyanolyan típusú kamionja van, ékszíjuk már nem volt raktáron, így erre 5 napot kellett várnom.

Másik alkalommal a váltóhűtő csővezetéke lyukadt ki, amit a helyszínen nem lehetett megjavítani, ezért autómentővel kellett visszaszállítani a városba. Emiatt újabb 3 napot vesztettem.

Volt olyan, hogy közel a bányához az utolsó maradék ékszíjfeszítő is felmondta a szolgálatot. Kiszereltem a klíma ékszíjfeszítőjét, mert az másik ékszíjjal működött, és arra most nem volt szükség. Átalakítottam és beszereltem a tönkrement helyére. Most jól jött a nemrég tartaléknak kikunyerált ékszíj, így volt mit feltenni.

Ezen kívül kétszer volt még problémám a fékkel, háromszor több órán keresztül dolgoztak a szerelők mert nem lehetett az utánfutót lekapcsolni a kamionról.
Kétszer kaptam defektet északon a bánya közelében, de az ottani szerelő közölte velem, hogy -60 fokban nem javítanak kereket, menjek vissza a városba lyukas kerékkel (14 órányi út).

Az egészben a legnehezebb az, hogy 25 km/h sebességgel időnként több száz km-t kell vezetni nyílegyenesen a tó jegén, ahol csak havat látok.
Sok esetben volt hogy 5 órát aludtam és 28 órát vezettem, szerencse hogy már feltalálták a Red Bull-t.
Nagyon nehéz eldönteni egy-egy 7-8 órás útszakasz előtt hogy képes leszek-e végigvezetni, vagy megpróbáljak aludni előtte. Azt hiszem ez egy kis magyarázatra szorul, hogy érthető legyen.
Visszaértem a telephelyre, beálltam rögtön a sorba a felpakoláshoz. Éjfélig nem kerültem sorra, így a sorban állva aludhattam reggel fél 6-ig. Akkor felöltöztem és 6-tól folytatódott a sorban az araszolás a tankfarm felé. 11-re sorra kerültem, utána a diszpécserhez kellett mennem indulási időpontért. Este 6-ra kaptam időpontot, a szabadidőt addig zuhanyozásra és a hasam és az élelmiszer dobozom feltöltésére fordítottam. Aludni úgysem tudtam volna, hisz nemrég keltem fel. Kb. 300 sofőrre 2 működő zuhanyzó volt, úgyhogy általában hosszú sor várt a zuhanynál.
Az étkezőbe naponta 2×2 órát volt főtt étel, utána már csak szendvics. Képzeljétek, még gulyásleves is volt egyszer!

Este 6-kor indulás és nincs lehetőség megállni amíg az út felénél lévő táborba nem érünk. Tehát délelőtt 11-kor kell eldöntenem hogy bírok-e majd vezetni éjjel 2-ig, ami több is lehet, hiszen bármikor elzárhatja az utat egy elakadt kamion és meg kell várni míg kimentik. A táborba érkezés után van lehetőség rá hogy megálljak aludni és egy későbbi konvojjal menjek tovább, de ha bírom, fél óra múlva indulhatok. A táborba éréskor jelezni kell a diszpécsernek hogyan döntöttem.
Innen a bányákig újabb 9 óra az út és ehhez még hozzájön a sorbanállás-lepakolás, és soha nem tudhatjuk előre hogy mikor van órákra lezárva az út robbantás miatt, így a 9 órából akár 14 óra is lehet.

Egyéb szálláslehetőség nincs, ez alatt a 2 hónap alatt végig a kamionban lakunk. A motort soha nem állítjuk le, mert a nagy hidegben ledermedne. A telephely dolgozói sem állították le a kocsijukat akkor sem, ha több napig egyhelyben álltak.

Fel és lepakolásnál végig kint a teherautó mellett kell várakozni (-60 fokban is), munkavédelmi cipőben, sisakban és tűzálló ruhában, amit saját zsebből kellett finanszírozni.

A bánya területéhez érve, várni kell egy felvezető kocsira, nélküle nem lehet ott közlekedni. Amikor a bányákban robbantás van, akkor a környéken az utat több órára lezárják.

A bányába érve addig nem lehet semmit csinálni amíg ki nem várom a soromat és le nem pakolnak. Utána van lehetőség alvásra és elmenni a kantinba ahol szendvics, sütemény, gyümölcs és üdítő mindig rendelkezésre áll. Este 2 órán keresztül van meleg vacsora, hétvégén ebéd is.

A bánya területén tilos fényképezni, de a google-on sok kép található róla Ekati Diamond Mine cím alatt. Egy kis érdekesség: az ebből a bányából származó Ekati Spirit a legjelentősebb kanadai gyémánt. Ez egy 78 karátos hibátlan darab, amit 2011-ben Valentin-napon 6 millió dollárért értékesítettek. Néhány évvel korábban találtak egy 182 karátos követ, de tisztaságában lemarad a Spirit mögött, így az értéke kisebb.

Pár kép és érdekes videó:

Ha elég bátor (vagy őrült) vagy, akár kávét is főzhetsz menet közben.