Elhagyjuk a lakott területet, gyönyörű tájon haladunk tovább. Erre még érintetlen a természet, autóval sem nagyon találkozunk. A telefon sem működik már, csak a műholdas. Látunk egy vicces táblát is, a szöveg magyarul: Ne dobd a szemetet az udvaromba.
Kilyukadt a gumink, ha elérjük Labrador City-t keresnünk kell egy műhelyt ahol megjavítják.
Elérjük Újfundland és Labrador határát. El sem hiszem hogy itt állok a tábla alatt! Valóra vált a gyerekkori álmom, amikor az iskolában tanultunk róla azt mondtam, ide el fogok menni.
Labrador City-ben megcsináltatjuk a gumit és indulás tovább. Az úti célunk Blanc-Sablon kikötője, innen fog indulni a hajó amivel átmegyünk Újfundlandra.
Churchill Falls után olyan 700 km-es szakasz következik ahol nincs egyetlen lakott terület sem. Itt már a műholdas telefon sem működik. Ránk sötétedik és sűrű köd száll a tájra. Semmit sem látunk, mintha tejfölben mennénk előre. Félek és magamban fohászkodok hogy ne történjen semmi bajunk. Erőltetjük a szemünket, olyan helyet keresünk ahol megállhatnánk éjszakára. Az út itt hosszan fel van emelve, kétoldalt mélyebben van az erdő talaja. Így nem tudunk félre állni az út szélére sem, addig kell mennünk, míg vissza nem térünk az eredeti talajra. Reggelre eltűnik a köd, újra látszik a gyönyörű táj.
Durr defekt. 🙁 Attila cserélné a kereket, de az egyik csavar nem adja meg magát. Hogy kilazuljon nem tudunk mást tenni, mint úgy menni, hogy csak az az egy csavar tartja a kereket. Sikerült, így felkerül a pótkerék ami sajnos nem a normál méret, csak egy „virsli” gumi. Kisebb és jóval vékonyabb a többinél. 400 km-t kell megtennünk vele, majd a szigeten tudunk venni másikat. Aggódunk is kicsit, mert ekkora távolság aszfalton is sok lenne ennek a guminak, nekünk pedig olyan zúzott köves úton kell megtenni, ahol helyenként tojás nagyságú kövek vannak.
