Címke: utazas

Alaszka körút 62.nap

Sue Ste Marie-nél lépünk át Kanadába. Innen már csak 550 km hazáig.

Nagyon sajnáljuk hogy véget ért az utazás, számunkra egy csoda volt. Sok helyen jártunk már, de ez volt az első ilyen hosszú ideig tartó utunk. Útközben felírtam minden kiadást, mennyit és mire költöttünk, így a következő hosszabb utazásnál már könnyebb lesz kalkulálni.

Amin spórolni tudtunk az út során : nem aludtunk fizetős kempingben, csak útszéli parkolókban, vagy eldugott kis mellékutakon. A kemping 15-20$ (3-4000 ft) lett volna éjszakánként.
Alaszkában nagyon sok parkoló van az út mellett ahol éjszaka is tartózkodhatunk. Kanadában és USA-ban már többet kell keresgélni, a parkolók túlnyomó többségében tilos maradni éjszakára.
Ritkán ettünk étteremben, főztünk magunknak kétnaponta esténkét egyszerű meleg vacsorát.
A nagyobb városokban vásároltunk be, mert ott olcsóbb mint a kis falvacskákban ahová nehezebben jut el az áru.

A kocsi fogyasztásával nagyon elégedettek voltunk, átlagban 10,3 l lett, ami nagyon jó egy ekkora kocsi esetében. (Dodge Caravan, 3500 kg)
Attila ügyes kezeinek köszönhetően a kocsi tökéletesen funkcionált, és elég kényelmes volt.

62 nap alatt 25400 km.-t tettünk meg és 2730 liter üzemanyagot használtunk el, ez a fűtéshez használt gázolajat is tartalmazza.

Az út során előfordult problémák orvosolása: 5 defekt javítás,1 hátsó fékpofa csere, fűtőventillátor szénkeféjének a cseréje, 1 izzócsere és az ékszíjfeszítő javítása.
Igazán nem sok hiba egy 12 éves, 600 ezer km.-t futott autótól, pláne ilyen extrém körülmények között.

Köszönöm hogy virtuálisan velünk tartottatok az út során és remélem a következőkre is elkísértek, mert még sok szép helyet szeretnék megmutatni Nektek.

A következő bejegyzés többetek kérésére a jégútról fog szólni, ahol a kamionsofőrök nap mint nap küzdenek az extrém körülményekkel.

És az út legvége: Otthon, édes otthon! 😀

Alaszka körút 51.nap

Reggel a határ felé vesszük az irányt, a célpont Kootenai Falls, ami Montana államban található.
Eastport-nál lépünk át Idaho-ba. A határon gyorsan átjutunk, csak az útlevelet és a vízumot (ESTA) nézik meg. Farmok mellett haladunk el, sok helyen árulnak különböző tököket. Az egyik farmon lámákat tenyésztenek, nézzétek milyen csókos szájú, mintha rúzsozva lenne. 😀

Elmegyünk a Moyie River Canyon mellett, itt nem állunk meg.

Átlépünk Montana-ba, jó hogy az államok között nincs határellenőrzés.
Elérjük Kootenai Falls-t. Jó magas fenyők nőnek errefelé és harkályban sincs hiány.

Kootenai Falls egy csodálatos lépcsős vízesés, zuhatagokkal és a Kootenai-folyó feletti függőhíddal. Ösvény vezet a folyó partján, kb. 1 km hosszan, csodálatos rálátással a kanyonra. Attila átmegy a hídon, engem már meg sem próbál rávenni hogy átmenjek, tudja hogy hiába győzködne, mert a tériszonyomat nem bírom legyőzni.

Megnézzük Kootenai River Country-t, és végül ott is maradunk éjszakára.

Alaszka körút 50.nap

Az elmaradhatatlan kávé után indulás. A fürdőtől egy kanyonon megy át az út a városhoz aminek ugyancsak Radium Hot Springs a neve. A 800 fős állandó lakosság nyárra 5000 főre bővül az üdülőkkel. Nagyon tetszik a város, engem egy kicsit Tirolra emlékeztet, biztosan a sok virág miatt.

Érdekes kerítésre bukkanunk, ez a fafaragó háza. Látunk két érdekes szobrot és találkozunk egy nagyszarvúval (big horn) is a városban. Nyugodtan sétálgat az autók között, aztán lejön az útról egy kis füvet és virágot csemegézni.

Egy gyönyörű kis vendéglőt látunk, Black Forest a neve. Sajnálom hogy még nincs nyitva, szívesen megnéztem volna belülről is.

Lekanyarodunk egy kis erdei útra, Gray Creek Pass a neve. Az út nagyon rossz, tele kőomlással, kidőlt fával, kanyargunk hogy kikerüljük őket. Már 2070 méterrel a tengerszint felett járunk. Csak 56 km ez az út de úgy tűnik hogy sohasem lesz vége.
Végre kiértünk rendes útra, hálát adok hogy nem akadtunk el sehol a nagy sárban.
Mit látunk! Seprű bolt 😀

Moyie után megállunk éjszakára. Vacsorára adunk a kilóknak, amerikai palacsintát eszünk eperlekvárral.

Alaszka körút 45.nap

Yellowknife a hatalmas Great Slave Lake ( Nagy-Rabszolga-tó ) mellett fekszik, sziklás talajon.
A Wiltideh Dene Waihideh Chee ( Yellowknife-öböl ) a Tsetsootine ( fém emberek) benszülött törzs élőhelye volt. Az első felfedezők nevezték el a helyet Yellowknife-nak ( sárgakés ), a Tsetsootine indiánok sárgarézből készített kése után. Yellowknife utolsó aranybányái 2004-ben bezártak, de a várostól északra sok gyémántbánya üzemel, így ma elsősorban Northwest Territories fővárosa és a gyémántbányák szervízközpontja.

Egy bányára és egy bányászati kiállításra is rábukkanunk, nagyon érdekes.

A városban járva nem hagyhatjuk ki a Pilot Monument-et (Pilóta emlékmű).
Az emlékmű egy nagy sziklán épült (The Rock), hosszú lépcsősor vezet fel a tetejére. Ott található egy kilátó, padok és az emlékmű. Csodás kilátás tárul elénk a Nagy-Rabszolga-tóra, a Yellowknife öbölre, az óvárosra, a Jolliffe-szigetre és a színes úszóházakra és lakóhajókra.

Az emlékművet azoknak az úttörő pilótáknak és mérnököknek az emlékére emelték, akik életüket vesztették az északi területek feltérképezésekor és a posta, az élelmiszer és az utas szállítások során.
Az emlékmű gyakorlati célt is szolgál, ha villog a tetején a lámpa az azt jelenti, hogy repülő vagy hidroplán közlekedik a közeli öböl felé.

Nekem Yellowknife tipikusan az a város amit nem elég egyszer látni.
Indulunk visszafelé, csak az az út van amelyiken jöttünk, de így legalább újra látjuk Tłįchǫ N’de-t.
Fort Providence szélén megállunk éjszakára.

Alaszka körút 40.nap

Beérünk Dawson Citybe, a város szélén rögtön megtaláljuk az autószerelőt, kiderül hogy 2 lyuk van a gumin (45$).
Körülnézünk a környéken, nagyon érdekes. Gyönyörű zöld vizű tavacskákat látunk, szélén a jellegzetes „banán” dombokkal, az aranyásás maradványaival.

Búcsút veszünk Dawson City-től. Olyan érzés itt sétálni, mintha visszacsöppentünk volna a múltba. A kedvenc városaim közé tartozik, másodszor jártunk itt, de remélem nem utoljára.

Moose Creek-nél a kemping zárva van már télre, de nagyon aranyos a tábla; Lakosság: 4 nagyszerű srác és lány és 2 barátságos kutya. ☺

Frenchman tónál éjszakázunk egy kis erdei úton.

Alaszka körút 39.nap

Reggel fagyos a levegő, -7 fok van kint. Indulunk tovább, kortyolgatjuk a kávét amit Attila főzött. Gyönyörű a táj, rengeteg fényképet készítek.

Elhagyjuk az északi sarkkört, elérjük az Eagle Plains-t, bevisszük az ajádék whiskyt az üzletvezetőnek. Nagyon meglepődik és örül neki. Attila megméri a keréknyomást, lapos a hátsó gumi mögöttem. Felpumpálja, de egy óra múlva újra lapos. Minden 50 km után megállunk pumpálni. Még 280 km Dawson City, ott találunk majd szerelőt.

Már a Tombstone Park területén járunk. Attila lehúzódik, a hegyoldalban jávorszarvast lát a kicsinyével. Nem is értem hogy szúrta ki, annyira távol vannak tőlünk! Mégis készítünk képet, videót, mert szuperjó fényképezőnk van, nézzétek csak! De végig, mert csak úgy érdekes!

Fél órán keresztül állunk és nézzük hogy serénykednek a hódok. A tavacskát leválasztották több helyen, mintha házban építenének belső falakat. Megállás nélkül hordják az ágakat, nagyon szorgalmas kis állatok.
A Dempster Hwy elején éjszakázunk.

Alaszka körút 37.nap

Éjjel esett az eső, most is szemereg, az út még roszabb mint volt. Rengeteg a tavacska és folyó erre, ha jobb idő lesz majd megnézzük drónnal felülről is. Elérjük a Tuktoyaktuk táblát, és megcsodáljuk büszkeségüket, az Ibyuk Pingo-t, ami Kanada legnagyobb, és a Föld második legnagyobb Pingo-ja. 305 méter átmérőjű és 45 méter magas.
A Pingo föld takarta jégdomb, neve az őshonos Inuvialuit törzs nyelvéből származik, jelentése: dombocska.
Csak permafroszt környezetben alakul ki. (Ahol a talaj állandóan fagyott állapotban van.)

Tuktoyaktuk pici település pár utcával a Jeges tenger partján (Arctic Ocean). A nyári hőmérséklet 6 és 15°C, a téli -30 és -40°C fok között van. Az utak állapota borzasztó, és a házak java része rendetlen és koszos. A látogató központot zárva találjuk, pedig onnan is kellene pecsét. Megkérdezzük a helyieket, már bezárt a szezonra, csak jövő nyáron nyit ki. Addig nem szeretnénk itt maradni, így lefényképezzük a látogató központot, hátha elfogadják pecsét helyett. 😊

Bejárjuk az egész városkát pár óra alatt. A tengerparton találkozunk egy férfival aki biciklivel jött 1400 km-ről.
Kicsit kérdezgetjük, mert nem értjük hogy mer valaki több napos útra vállalkozni egyedül, biciklivel, medvék lakta kietlen úton. Azt mondja több medvével is találkozott, aludni nem nagyon mert. Nagyon elfáradt, visszafelé autóstoppal próbál majd menni.

Találunk egy földdel fedett pincefélét, kiderül hogy az a helyiek közös hűtőkamrája. Meghívnak kávézni az egyik házba, elfogadjuk, mert megtiszteltetés hogy maguk közé engednek és sértés lenne ha visszautasítanánk. Megisszuk a kávét, beszélgetünk kicsit és elindulunk visszafelé Inuvikba. Bár az idő most sem jobb, megállunk egy kicsit drónozni.

Inuvikba megállunk a MacKenzie folyó partján egy parkolóban éjszakára. A mellettünk levő helyen áll egy kis autó telepakolva, a tulajdonosa levest főz az egyik grillen. Attila beindítja a generátort a fűtéshez, aztán odamegy a férfihoz és megkérdezi nem zavarja-e a hangja. A férfi hálálkodik hogy megkérdezte Tőle, és nem, nem zavarja. Megkérdezi a generátorra hogy: mi ez, kompresszor? Attila felvilágosítja hogy mi ez, és hogyan fűtünk. Ez nagyon tetszik neki – mondja, – Ő is be fog egyet szerezni, mert sokszor fázik éjszaka a kocsiban. Utána elmeséli hogy Ő villamosmérnök. Nehezen hihető, ha még egy generátort sem ismer fel.
Végül megkérdezi hogy mi is hajléktalanok vagyunk? 😂 Nem, – mondja Attila- mi csak nyaralunk.

Alaszka körút 33.nap

Elérjük a Dempster Hwy-t, közel 800 km-t megyük rajta, útközben félúton van az Eagle Plains, ott tudunk először tankolni, így viszünk magunkkal üzemanyagot bőven. Ezen kívül csak pár kemping (már zárva télre), Fort McPherson, Tsiigehtchic és 2 kis komp átkelő található erre. Télen a folyók jegén tudunk átmenni, más út nem vezet Inuvikba.
A növényzet gyönyörű színes, nem bírok betelni a látvánnyal.

Nagy a sár, gyakran 15-20cm mély. Csúszkálunk nagyon, sokszor nyomni kell a gázt hogy nehogy beragadjunk. Útközben látunk pár madarat, és egy idős benszülött pár emlékhelyét. Egy útról lecsúszott autó is elénk kerül, emlékeztet rá hogy veszélyes úton járunk.

Belépünk a Tombstone Park területére. Az egyik tájékoztató füzetben le van írva hogy hányas km-nél van látnivaló. Ha nem néznénk, nem találtuk volna meg az Elefánt sziklát, így is nehéz volt hogy tudtuk hol keressük. Egy kis parkolóból a távolban látszik, de tényleg elefánt formája van.

Estefelé elérjük az Eagle Plains-t, tankolunk és megyünk tovább. 40 km-el később az Arctic Circle közelében (Északi Sarkkör) felforr a vizünk. Lehúzódunk az útról, Attila kiszáll és megnézi mi baja az autónak. Szerencsére nem a hűtő lyukadt ki, hanem az ékszíj esett le. Ékszíj nélkül nem működik a vízpumpa, a ventillátor és a generátor sem, ami tölti az akkumulátort. Sajnos szét kell szedni, mert így nem látni miért dobta le az ékszíjat. Közben megáll egy autó megnézni jól vagyunk-e, és mondja hogy több napos eső jön, lehet hogy pár napig nem fog menni a komp sem. Ezzel ráérünk foglalkozni, az autóval így úgysem tudunk továbbmeni. Mivel már sötétedik így megszületik a döntés. Itt alszunk, és reggel visszamegyünk Eagle Plans-ig, ami egy szálloda, benzinkúttal és gumis műhellyel.

Alaszka körút 29.nap

Úgy döntünk nem a határ felé indulunk, hanem elkanyarodunk és megnézzük az Eagle és az Eagle Village nevű helyeket. Gyönyörű hegyi úton megyünk 145 km-t.

Eagle a Yukon folyó déli partján fekszik, a kanadai határ közelében. Az európai lakosok Alaszkába érkezésekor már több ezer éve az őslakos Han nép otthona volt. A Klondike folyó mentén kitört aranyláz miatt 1898-ban népessége meghaladta az 1700-at, mára lakosai száma 87-re csökkent, többnyire európai származású emberek lakják.
Eagle minden évben ellenőrző pontot biztosít a hosszútávú Yukon Quest nevű kutyaszánhúzó versenynek.

1900-ban felépült Fort Egbert, az Egyesült Államok hadseregének tábora, 1903-ban elkészült Eagle és Valdez között a távíróvonal. A Nome-i és Fairbanks-i új aranylelőhelyek felfedezése miatt az aranyvadászok elhagyták Eagle-t, 1910-re már 200 alá csökkent a lakosok száma. 1911-ben Fort Egbert is elnéptelenedett.

A közelben található Eagle Village kis népességének (67 fő) kb 50 %-át az őslakos Han nép leszármazottai teszik ki.

Eldöntjük hogy Eagel-be alszunk és nekiállunk főzni. Sült hús és petrezselymes krumpli a vacsoránk.

Egy kedves barátnőm kérdezte hogy hol vásároltunk, hiszen hosszú kietlen részeken is mentünk. Sok konzervet és vizet vittünk magunkkal, akár hetekig is kihúztuk volna vásárlás nélkül. Nálunk kapható kis fólia hengerekben nyers kenyértészta, hűtőben hónapokig eláll, azt sütöttem ha nem tudtunk friss kenyeret venni. A városokban mindíg pótoltuk a készleteinket, így sohasem kellett éhezéstől tartanunk.

Alaszka körút 20.nap

Új reggel virradt, indulunk tovább. A sarkvidéki tundra csodás, igazi színek kavalkádja.
Préri kutyával is találkozunk, aranyos kis állat.

A távolban észreveszünk három embert, ott ahová még út sem vezet, rájuk közelítek, lefényképezem őket. Nem tudjuk megállapítani hogy mit csinálnak, mögöttük egy fehér kereszt van, és feltűnik hogy az arcuk el van takarva.

Gyönyörű színes hegy húzódik az út mentén, sosem láttunk még ilyet. Kár hogy borús az idő, így a kép a színeket nem adja vissza.

Rengeteg madarat, állatot látunk: darut , Northern Harriert ( sólyom féle ), baglyot, nagy csapat ludat, rénszarvast és egy olyan állatot, amiről azt sem tudtuk hogy létezik, a Muskoxent ( Pézsmatulok ). Érdekes állat, méretben a birka és a szarvasmarha között van, a seggét riszálva jár, a hosszú szőre csak úgy libeg körülötte. 😀

A fényképező egész nap a kezemben van, nem lehet betelni a látvánnyal.

Este 6 óra, a távolban feltűnik Deadhorse, megérkeztünk. Bejelentkezünk a túrára, a busz holnap reggel 8-kor indul, azt mondják ha fürdeni akarunk a tengerben vigyünk törölközőt és váltóruhát. Nem hiszem hogy lesz olyan őrült aki bevállalja a jeges fürdőt a metszően hideg szélben.
Körülnézünk Deadhorse-on, érdekes hely. A város teljes egészében mesterséges kavics padra épült, javarészt előre gyártott, vascölöpökön álló házakból. Állandó lakosainak száma 25 és 50 között változik, de az olajtársaság dolgozóival együtt a 3000-et is eléri.