Tuktoyaktuk 2.rész

Reggel Attila elérte telefonon a teherautó szerelőt, aki hajlandó volt megnézni mi baja a kocsinak. Én a hotelben maradtam, Attila taxival elment a kamionért, és 5 km/h-val eldöcögött a szerelőig.
Kiderült, hogy a kocsi nem bírta a nagy hideget, eltörött egy cső. Nem lehet a környéken kapni, a gyártól kell megrendelni, pár nap míg kiküldik. Attila szólt a főnökének hogy intézkedjen. Hogy a várakozás alatt ne a szobában üljünk, béreltünk egy autót. A kölcsönzőben alá kellett írni egy papírt, hogy tudomásul vesszük, a Dempster Hwy-n (autópálya) nem használhatjuk. Napi 200 km van a bérlésben, ha annál többet megyünk, azt pluszban kell fizetni. Megegyeztünk hogy csak betelefonálunk ha hosszabbítani akarjuk a bérlést.

Ezután persze kíváncsiak lettünk, hogy milyen az a Dempster Hwy. Kiderült hogy a világ legveszélyesebb útjai között tartják számon. Az autópálya megnevezés itt valójában egy földutat takar, ami Inuvik-ig tart. Közel 800 km és mindössze az Eagle hotel van benzinkúttal félúton, egy Forth McPearson nevű település és 2 folyó aminek télen a jegén kell átmenni. Inuvik egy 3300 fős kisváros, innen indul a jégút Tuktoyaktuk-ig. Út híján nyáron csónakkal lehet odajutni, télen a Mackenzie folyó és a Jeges-tenger jegén. Sajnáltuk hogy nincs idő rá, mert szívesen megnéztük volna. Ezen a jégúton forgatták a Jéglovagok című sorozat 2. évadját.

Bejártuk Whitehorse-t és a környéket, Mayo-t, Carmacks-ot, Beaver Creek-et, Faro-t, Ross River-t és fürödtünk a Takhini Hotsprings-ben. Ez egy termálvizes medence, először fürödtünk -25 fokban kint a szabadban, nagyon jó volt.

Dawson City nagy kedvencünk lett, olyan mintha visszacseppentünk volna az aranyásók korába.

Útban visszafelé a hotelbe, találkoztunk egy gyönyörű kanadai hiúzzal. Mikor megálltunk az út szélén, ő is megállt, leült és csak nézett ránk. Talán ki is szálltunk volna, ha nem látjuk pont előző este egy videóban, hogy még a grizzlyt is megfutamítja, nem egy szelíd cicus.

3 nap múlva még mindíg nem érkezett meg az alkatrész. Felhívtuk a főnököt, kiderült hogy elfelejtették megrendelni, így Attila magára vállalta a rendelés intézését. Felhívta a gyárat és megtudtuk hogy csak további 1 hét múlva kapjuk meg. Nagyon örültünk neki. 😀
Szóltunk az autókölcsönzőben hogy még 1 hétre kibéreljük a kocsit, bevásároltunk és indulás a Dempster Hwy-n Inuvik-ba.

Ha ismerősnek találtad Dawson City-t, az azért van, mert arra jöttünk az Alaszkai utunkról visszafelé, hogy nyáron is lássuk. Ha még nem olvastad azt a bejegyzést, vagy újra elolvasnád, itt találod: https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-32-nap/

Alaszka körút 40.nap

Beérünk Dawson Citybe, a város szélén rögtön megtaláljuk az autószerelőt, kiderül hogy 2 lyuk van a gumin (45$).
Körülnézünk a környéken, nagyon érdekes. Gyönyörű zöld vizű tavacskákat látunk, szélén a jellegzetes „banán” dombokkal, az aranyásás maradványaival.

Búcsút veszünk Dawson City-től. Olyan érzés itt sétálni, mintha visszacsöppentünk volna a múltba. A kedvenc városaim közé tartozik, másodszor jártunk itt, de remélem nem utoljára.

Moose Creek-nél a kemping zárva van már télre, de nagyon aranyos a tábla; Lakosság: 4 nagyszerű srác és lány és 2 barátságos kutya. ☺

Frenchman tónál éjszakázunk egy kis erdei úton.

Alaszka körút 32.nap

Yukon második legnagyobb városa Dawson City. A város elválaszthatatlanul kapcsolódik a Klondike folyó mentén kitört aranylázhoz, 1896-1899 között annak központja volt. 1898-ra az őslakosok táborát az aranykeresők egy 40.000-es virágzó várossá változtatták. 1899-ben az arany mennyisége lecsökkent, az aranyvadászok többsége tovább állt, ma az 1375 lakos az őslakosok és az aranyvadászok leszármazottainak keveréke. A városka nagyon színes, nyáron rengeteg a túrista. Több régi épületet is láthatunk.

Megnézzük a Jack London múzeumot és a kabint, amiben a híres író az 1897-1898-as telet töltötte a Henderson Creek mentén. Regényei az aranylázról és az aranyásókról saját tapasztalatból születtek, hiszen köztük élte mindennapjait.

Bemegyünk egy cukrászdába, megkapjuk a fagyinkat, amikor fizetni akarunk azt mondják ez ajándék. Kedvességük illik a város hangulatához.

Bemegyünk a látogató központba is, begyűjtjük a tájékoztató füzeteket, és minden fontos imformációt, hiszen a Dempster Hwy-n, a világ egyik legveszélyesebb útján fogunk menni Inuvik-ig. Egy igazi Athabascan (benszülött törzs) kabátot is felpróbálhatok, olyan meleg mint egy kályha. Kapunk 2 passport-ot is, ezzel egy játékban veszünk részt. A füzetecskébe van beírva pár hely Dawson City-től Tuktoyaktuk-ig, ha mindet megkeressük és kérünk a füzetbe igazoló pecsétet, az út végén leadhatjuk és sorsoláson veszünk részt. Gyémántot, aranyat, festményt és különböző, benszülöttek által készített tárgyakat nyerhetünk.

1978-ban egy építkezésnél több mint 500 filmet találtak eltemetve. Az 1903 és 1929 között, veszélyes gyúlékony nitrátfóliákra készült filmekből digitalizálás után „Dawson City: Frozen Time” címmel dokumentumfilmet készítettek. (2016)
Dawson City ma Kanadai Nemzeti Történelmi Emlékhely.