Címke: Northwest Territories

Tuktoyaktuk 3. rész

A Dempster Hwy egy földút, közel 800 km hosszú Inuvik-ig. Csak 2 helyen lehet benzinhez jutni, a kb. középen lévő Eagle Plains-nél és 130 km-el az út vége előtt, Forth McPherson-ban. Semmi más település nincs Inuvik-ig, csak nyári kempingek. 2 folyón kell átkelni, nyáron komppal, télen a jégen átautózva. (Peel River, Mackenzie River)

Az út keskeny, egyes részeken fel van emelve és a félrekotort hótól sok helyen nem lehetett látni hol a széle. Időnként akkora köd volt, hogy alig láttunk az orrunk elé és a szélátfújások sem voltak ritkák. Óvatosan közlekedtünk, nehogy baj történjen, mert itt előfordulhat hogy napokig nem jön erre senki. Időnként 1-1 pórul járt autó figyelmeztetett rá, hogy veszélyes úton járunk.

Elértük Eagle Plains-t, kivettünk egy szobát éjszakára. A hotel étkezője tele van kitömött állatokkal, szegényeket nagyon sajnáltam. 😞

Reggel indultunk tovább, nemsokára az északi sarkkörhöz értünk, megálltunk fényképezni.
Az északi sarkkör az északi félteke 66° 33′ 39″ szélességi fokán húzódik és áthalad Kanadán, Alaszkán, Grönlandon, Oroszországon, Izlandon, Norvégián, Svédországon és Finnországon. A föld forgástengelyének dőlése miatt az északi félgömb télen a naptól távolabb, nyáron a naphoz közelebb kerül .( Ugyanez történik fordítva a déli félgömbön.) Ezért télen van legalább egy 24 órás éjszaka, nyáron legalább egy 24 órás nappal. (napforduló) Észak felé haladva ez az időtartam egyre nő, az északi sarkon már 6 hónap éjszaka és 6 hónap nappal váltakozik.
A fényképeken látni hogy java része szürkületben készült. Januárban voltunk, és naponta 2-3 óra hosszán át volt csak világos.

Pár km múlva elhagytuk Yukon-t és átléptünk Northwest Territory-ba.
Nem gondoltam hogy a téli tundra ilyen gyönyörű! Az autó jól viselkedett bírta a hideget.

Nézzétek mekkora a markoló a hegyhez képest!

Átkeltünk a Peel-folyó jegén és
máris Forth McPherson-ba értünk, körbejártuk a falut és mentünk tovább.

Drogdílereket és alkohol csempészeket nem látunk szívesen a közösségünkben! Figyelünk téged!

Újabb jégen autózás jött, keresztül a Mackenzie-folyón. Még 130 km és elértük mai célunkat, Inuvik-ot.
Ez egy 3300 fős kis település, az inuit nemzetség lakhelye. Az utcákat végigjárva egy gyönyörű templomra bukkantunk.

Nézzétek hogy szánkóztak az inuit gyerekek. 😀

A nyári utunk képei erről a szakaszról:

https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-33-nap/

https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-34-35-nap/

Folytatás hamarosan. 🙂

Alaszka körút 46.nap

Reggel van, kávé és indulááás! Átmegyünk a Deh Cho Hídon, és irány Enterprise.
A településnek 106 lakosa van, ennek körülbelül a fele őslakos.

Itt található a Twin Falls Gorge Territorial Park ahol az Alexandra vízesést szeretnénk megnézni. Egy parkoló van az út mellet ami csak nappal használható, éjszakára tilos ott maradni, onnan gyalog sétálhatunk a Hay folyón lévő 32 méter magas vízesésig.

Következő megállónk a Lady Evelin Falls Territorial Parkban lévő Lady Evelin vízesés, 101 km.-t kell addig autóznunk. Egy üdülő és kemping területén található, ami már zárva van a téli időszakra. Csak egy lánc van keresztben a bejáratnál, kapu nincs. Egy pár jön ki épp a parkból, azt mondják nyugodtan menjünk be, így átbújunk a lánc alatt. A parkban tábla jelzi hogy vannak denevérek, ne zavarjuk őket. Kis odúk vannak a fákon kirakva nekik. Lesétálunk a vízeséshez, 17 méter magas és gyönyörűséges.

Átlépünk Albertába és Mackenzie County egyik pihenőhelyén megállunk éjszakára.

Alaszka körút 45.nap

Yellowknife a hatalmas Great Slave Lake ( Nagy-Rabszolga-tó ) mellett fekszik, sziklás talajon.
A Wiltideh Dene Waihideh Chee ( Yellowknife-öböl ) a Tsetsootine ( fém emberek) benszülött törzs élőhelye volt. Az első felfedezők nevezték el a helyet Yellowknife-nak ( sárgakés ), a Tsetsootine indiánok sárgarézből készített kése után. Yellowknife utolsó aranybányái 2004-ben bezártak, de a várostól északra sok gyémántbánya üzemel, így ma elsősorban Northwest Territories fővárosa és a gyémántbányák szervízközpontja.

Egy bányára és egy bányászati kiállításra is rábukkanunk, nagyon érdekes.

A városban járva nem hagyhatjuk ki a Pilot Monument-et (Pilóta emlékmű).
Az emlékmű egy nagy sziklán épült (The Rock), hosszú lépcsősor vezet fel a tetejére. Ott található egy kilátó, padok és az emlékmű. Csodás kilátás tárul elénk a Nagy-Rabszolga-tóra, a Yellowknife öbölre, az óvárosra, a Jolliffe-szigetre és a színes úszóházakra és lakóhajókra.

Az emlékművet azoknak az úttörő pilótáknak és mérnököknek az emlékére emelték, akik életüket vesztették az északi területek feltérképezésekor és a posta, az élelmiszer és az utas szállítások során.
Az emlékmű gyakorlati célt is szolgál, ha villog a tetején a lámpa az azt jelenti, hogy repülő vagy hidroplán közlekedik a közeli öböl felé.

Nekem Yellowknife tipikusan az a város amit nem elég egyszer látni.
Indulunk visszafelé, csak az az út van amelyiken jöttünk, de így legalább újra látjuk Tłįchǫ N’de-t.
Fort Providence szélén megállunk éjszakára.

Alaszka körút 38.nap

Körülnézünk a városban, megvesszük az ajándékba szánt italt, és bemegyünk a látogató központba leadni a könyvecskét a pecsétekkel. Leellenőrzik, tudnak róla hogy Tuktoyaktuk-ban az iroda zárva van már télre. Kitöltjük a papírt, a könyvecskét visszakapjuk, és kapunk mellé emlékbe egy-egy igazolást arról hogy átléptük az Északi Sarkkört.

Következő állomásunk Tsiigehtchic. Jelentése: a vas folyó szája. Népessége 179 fő, abból 130 őslakos Gwich’in és 10 Inuit. A kompról látjuk a dombon a két templomot, az egyik a régi, azt már nem használják. Az út itt is nagyon rossz, de a házak jobban karbantartottak és a környékük rendezettebb.

Áthajózunk a Yukon felé vezető úthoz. Belehúzunk, hiszen idefelé láttunk már mindent, és még sok helyre szeretnénk eljutni. Hamarosan elérjuk a következő kompot, utána roboghatunk tovább. Látunk útközben sast és hódot is. Havas tájra érünk, itt korán jön a tél, szeptember 10.-e van. Sötétedik már, közeledünk a Northwest Territory-Yukon határhoz, ott szeretnénk éjszakázni a parkolóban. Egyszer csak kiszúrok egy grizzly-t távolabb a hegyoldalon. Attila megpróbál képet készíteni drónnal, de elég sötét van, és nem akar közel menni, megzavarni a medvét. Pár perccel később az út túloldalán felbukkan egy újabb grizzly és keresztülmegy előttünk az úton.
Elérjük a parkolót, elkészülődünk és eltesszük magunkat holnapra.

Alaszka körút 37.nap

Éjjel esett az eső, most is szemereg, az út még roszabb mint volt. Rengeteg a tavacska és folyó erre, ha jobb idő lesz majd megnézzük drónnal felülről is. Elérjük a Tuktoyaktuk táblát, és megcsodáljuk büszkeségüket, az Ibyuk Pingo-t, ami Kanada legnagyobb, és a Föld második legnagyobb Pingo-ja. 305 méter átmérőjű és 45 méter magas.
A Pingo föld takarta jégdomb, neve az őshonos Inuvialuit törzs nyelvéből származik, jelentése: dombocska.
Csak permafroszt környezetben alakul ki. (Ahol a talaj állandóan fagyott állapotban van.)

Tuktoyaktuk pici település pár utcával a Jeges tenger partján (Arctic Ocean). A nyári hőmérséklet 6 és 15°C, a téli -30 és -40°C fok között van. Az utak állapota borzasztó, és a házak java része rendetlen és koszos. A látogató központot zárva találjuk, pedig onnan is kellene pecsét. Megkérdezzük a helyieket, már bezárt a szezonra, csak jövő nyáron nyit ki. Addig nem szeretnénk itt maradni, így lefényképezzük a látogató központot, hátha elfogadják pecsét helyett. 😊

Bejárjuk az egész városkát pár óra alatt. A tengerparton találkozunk egy férfival aki biciklivel jött 1400 km-ről.
Kicsit kérdezgetjük, mert nem értjük hogy mer valaki több napos útra vállalkozni egyedül, biciklivel, medvék lakta kietlen úton. Azt mondja több medvével is találkozott, aludni nem nagyon mert. Nagyon elfáradt, visszafelé autóstoppal próbál majd menni.

Találunk egy földdel fedett pincefélét, kiderül hogy az a helyiek közös hűtőkamrája. Meghívnak kávézni az egyik házba, elfogadjuk, mert megtiszteltetés hogy maguk közé engednek és sértés lenne ha visszautasítanánk. Megisszuk a kávét, beszélgetünk kicsit és elindulunk visszafelé Inuvikba. Bár az idő most sem jobb, megállunk egy kicsit drónozni.

Inuvikba megállunk a MacKenzie folyó partján egy parkolóban éjszakára. A mellettünk levő helyen áll egy kis autó telepakolva, a tulajdonosa levest főz az egyik grillen. Attila beindítja a generátort a fűtéshez, aztán odamegy a férfihoz és megkérdezi nem zavarja-e a hangja. A férfi hálálkodik hogy megkérdezte Tőle, és nem, nem zavarja. Megkérdezi a generátorra hogy: mi ez, kompresszor? Attila felvilágosítja hogy mi ez, és hogyan fűtünk. Ez nagyon tetszik neki – mondja, – Ő is be fog egyet szerezni, mert sokszor fázik éjszaka a kocsiban. Utána elmeséli hogy Ő villamosmérnök. Nehezen hihető, ha még egy generátort sem ismer fel.
Végül megkérdezi hogy mi is hajléktalanok vagyunk? 😂 Nem, – mondja Attila- mi csak nyaralunk.

Alaszka körút 36.nap

Megérkezünk a második kompátkelőhöz. A komp háromszögben közlekedik a Mackenzie folyón, mert a háromszög egyik sarkánál egy kis település található, Tsiigehtchic, oda majd visszafelé megyünk.
A kompos szól hogy lapos a hátsó gumink. Felpumpálják, egyenlőre így megyünk tovább.

Elérjük Inuvikot. Alkatrész természetesen nincs, csak több heti várakozással kapnánk meg. Mivel nagyon jól működött idáig, így bízunk benne hogy bírja addig amíg valahol kapunk. Bemegyünk a boltba, elájulok az árak láttán. Persze ha belegondolok érthető, nem egyszerűen jut ide az áru, ezt meg kell fizetni. Az a 24×500 ml ásványvíz amit én otthon 2$ ( ~400 ft) körül veszek, itt 27,79$(~5600 ft). Otthon a banán 0,69$/pound, (~140 ft/ 45 dkg) itt 4,79(~1000 ft). Jó hogy nem kell mást vennünk csak kenyeret.

Nem sokat időzünk, majd visszafelé járjuk be a várost, mert szeretnénk megjárni Tuktoyaktuk-ot még a hó előtt. Már jártunk ott egyszer télen, akkor Inuvik-tól Tuktoyaktuk-ig még nem volt út. Nyáron hajóval, télen a Mackenzie folyó jegén, a híres jégúton lehetett oda jutni. A jégútról is szeretnék majd írni egy későbbi posztban.
Kíváncsi vagyok az új útra, 148 km hosszú közel 4 évig építették, nagyon nehéz terepen. Az út elején tábla, rajta hogy a medvék országában vagy, és ne felejtsd, az etetett medve halott medve.

Egyszerre veszünk észre a távolban egy mozgó nagy fekete foltot, egyszerre kiáltjuk hogy medve! Attila rálép a gázra, én felkapom a fényképezőket. Mire odaérünk feláll a „medve”, egy fekete melegítős nő lehajolva bogyót gyűjtögetett, Őt néztük medvének. 😂😂 Napokig nevettünk rajta (azt hiszem a röhögtünk megfelelőbb kifejezés). 😆

Az új út időnként nagyon gödrös és sáros, de a gyönyörű táj kárpótol érte. Tuktoyaktuk közelében megállunk éjszakára.

Alaszka körút 34-35.nap

Jó hogy van nálunk egy 110 voltos generátor és akkumulátor töltő, amivel a kocsi akkumulátorát fel tudjuk tölteni, így el tudunk indulni visszafelé. 40 km-t kell megtennünk, javarészt dombnak felfelé és sárban. Ezen a kis távon több óra alatt küzdjük át magunkat, mert pár km után a víz melegedése miatt meg kell állni, várni míg lehűl. Visszaérünk végre a műhelyig, a szerelő széttárja a karját, Ők ezt nem tudják megcsinálni, alkatrészt tudnak hozatni Dawson City-ből, kb. 1-2 hét mire ideér. Mivel nem szeretnénk addig itt ácsorogni, Attila beszél az üzletvezetővel és kibéreli tőle a gumisműhelyt szerelés céljára. Az ékszíjfeszítő tengelyének a csapágya elkopott, ezért a szíjfeszítő görgő ferdén áll, ez miatt dobta le az ékszíjat. Az ékszíj is félig beszakadt, de az van nálunk másik, Attila gondosan felkészült az útra alkatrészekkel-szerszámokkal, most jól jön hogy autószerelő a szakmája. Szerencsénk hogy van a műhelyben hegesztőgép, és engedik hogy Attila használja.
A kocsi nem készült el estig, így a műhelyben éjszakázunk.

Dél van, Attila most szerelte be a megjavított alkatrészt. Úgy néz ki, sikerült megcsinálnia, a víz nem melegszik túl. Ez csak szükségmegoldás hogy ne álljunk itt sokat, mert vészesen közeleg a hideg.
Attila megy az üzletvezetőhöz fizetni a bérlési díjat. Nem fogad el egy fillért sem, azt mondja nem hagyhatta hogy egy autószerelő a sárban hemperegve szereljen. Megköszönjük a kedvességét és eszünkbe véssük hogy visszafelé hozzunk neki egy üveg italt ajándékba.
Mivel félúton vagyunk, nem fordulunk vissza, továbbmegyünk Inuvikba. 400 km, odáig nincs segítség, addig ki kell bírnia, reménykedünk hogy ott kapunk alkatrészt. Éjjel esett az eső, a sár hatalmas. A kocsi csúszkál, én félek, Attila meg kinevet.

Elérjük az Arctic Circle-t (Északi Sarkkör). Nem először járunk itt, egyszer már voltunk erre télen. Attila készít pár drón felvételt a csodáról, ami körülvesz bennünket.

Átlépünk Northwest Territory-ba, itt már fagy van. Átkelünk egy drótkötéllel húzott komppal a Peel folyón és irány Fort McPherson.

Ez a falucska csupán pár házból áll, mégis alig találjuk meg a motelt ahol a
könyvünkbe pecsételnek. A Gwich’in törzs leszármazottai élnek itt, Ők saját nyelvük mellett angolul is beszélnek.

Innen már csak 140 km Inuvik, de nem megyünk el odáig, pár km. után megállunk éjszakára.