Címke: Canada

Újfundland és Labrador 9-11.nap

Irány Hartland, ott található a világ leghoszabb fedett hídja. 392 méter hosszú, a Saint John folyó két partját köti össze. 1901-ben épült, előtte csak komppal lehetett átjutni.

A Grand Falls Canyon New Brunswick csodálatos látványossága. A vízesés 23 méter magas, a szurdok szélén 1,6 km-es gyalogút vezet.

Kerülünk egyet, hátha onnan jobban látjuk a kanyont, de az egyetlen hely ahonnan látni hosszabban, egy kemping területén van. Sebaj, bemegyünk. Bár a kanyonból így sem látni túl sokat, mégis megérte idejönni, mert épp egy veterán autó találkozó volt és így a gyönyörű kocsikat is láthattuk.

Már Quebec tartományban járunk, egy bonyolult szerkezetű hídon jöttünk át, a Quebec hídon. Ez egy 987 m. hosszú, 29 m. széles, 104 m. magas acélrács szerkezet.

Sajnos már hazafelé tartunk, de azért még nincs vége a csodáknak, még megnézzük a Sainte-Anne-de-Beaupré Sanctuary -t (Bazilika), és a Sainte Anne kanyon-t.
A bazilika Quebec várostól 30 km.-re keletre található.
Eredetileg szentély volt Quebec védőszentje, Saint Anne tiszteletére. Évente fél millió zarándok látogat el ide, csodatévő, gyógyító helyként tartják számon.

A Sainte Anne Canyon egy nagyon látványos, meredek falú szurdok egy 74 méter magas vízeséssel, amit évente több mint 100 ezren csodálnak meg. Három függőhíd keresztezi a kanyont, az egyik 60 méteres magasságban. Tábla figyelmeztet, hogy a kanyonba 187 lépcső vezet le, akinek egészségügyi problémái vannak, ne induljon neki.

Egy park is tartozik hozzá, aranyos fából faragott állatokkal.

Letelt a szabadság, irány haza, holnap vár a munka.

Alaszka körút 62.nap

Sue Ste Marie-nél lépünk át Kanadába. Innen már csak 550 km hazáig.

Nagyon sajnáljuk hogy véget ért az utazás, számunkra egy csoda volt. Sok helyen jártunk már, de ez volt az első ilyen hosszú ideig tartó utunk. Útközben felírtam minden kiadást, mennyit és mire költöttünk, így a következő hosszabb utazásnál már könnyebb lesz kalkulálni.

Amin spórolni tudtunk az út során : nem aludtunk fizetős kempingben, csak útszéli parkolókban, vagy eldugott kis mellékutakon. A kemping 15-20$ (3-4000 ft) lett volna éjszakánként.
Alaszkában nagyon sok parkoló van az út mellett ahol éjszaka is tartózkodhatunk. Kanadában és USA-ban már többet kell keresgélni, a parkolók túlnyomó többségében tilos maradni éjszakára.
Ritkán ettünk étteremben, főztünk magunknak kétnaponta esténkét egyszerű meleg vacsorát.
A nagyobb városokban vásároltunk be, mert ott olcsóbb mint a kis falvacskákban ahová nehezebben jut el az áru.

A kocsi fogyasztásával nagyon elégedettek voltunk, átlagban 10,3 l lett, ami nagyon jó egy ekkora kocsi esetében. (Dodge Caravan, 3500 kg)
Attila ügyes kezeinek köszönhetően a kocsi tökéletesen funkcionált, és elég kényelmes volt.

62 nap alatt 25400 km.-t tettünk meg és 2730 liter üzemanyagot használtunk el, ez a fűtéshez használt gázolajat is tartalmazza.

Az út során előfordult problémák orvosolása: 5 defekt javítás,1 hátsó fékpofa csere, fűtőventillátor szénkeféjének a cseréje, 1 izzócsere és az ékszíjfeszítő javítása.
Igazán nem sok hiba egy 12 éves, 600 ezer km.-t futott autótól, pláne ilyen extrém körülmények között.

Köszönöm hogy virtuálisan velünk tartottatok az út során és remélem a következőkre is elkísértek, mert még sok szép helyet szeretnék megmutatni Nektek.

A következő bejegyzés többetek kérésére a jégútról fog szólni, ahol a kamionsofőrök nap mint nap küzdenek az extrém körülményekkel.

És az út legvége: Otthon, édes otthon! 😀

Alaszka körút 50.nap

Az elmaradhatatlan kávé után indulás. A fürdőtől egy kanyonon megy át az út a városhoz aminek ugyancsak Radium Hot Springs a neve. A 800 fős állandó lakosság nyárra 5000 főre bővül az üdülőkkel. Nagyon tetszik a város, engem egy kicsit Tirolra emlékeztet, biztosan a sok virág miatt.

Érdekes kerítésre bukkanunk, ez a fafaragó háza. Látunk két érdekes szobrot és találkozunk egy nagyszarvúval (big horn) is a városban. Nyugodtan sétálgat az autók között, aztán lejön az útról egy kis füvet és virágot csemegézni.

Egy gyönyörű kis vendéglőt látunk, Black Forest a neve. Sajnálom hogy még nincs nyitva, szívesen megnéztem volna belülről is.

Lekanyarodunk egy kis erdei útra, Gray Creek Pass a neve. Az út nagyon rossz, tele kőomlással, kidőlt fával, kanyargunk hogy kikerüljük őket. Már 2070 méterrel a tengerszint felett járunk. Csak 56 km ez az út de úgy tűnik hogy sohasem lesz vége.
Végre kiértünk rendes útra, hálát adok hogy nem akadtunk el sehol a nagy sárban.
Mit látunk! Seprű bolt 😀

Moyie után megállunk éjszakára. Vacsorára adunk a kilóknak, amerikai palacsintát eszünk eperlekvárral.

Alaszka körút 49.nap

Reggelre esik a hó. Szeptember 21.-e van.
Utunk a csodálatos Columbia Icefield egy részén vezet keresztül. Egy 1 km.-es sétányon keresztül eljuthatunk egy üveghídra, ami 280 méterrel a Sunwapta-völgy felett van, gyönyörű rálátással az óriási gleccserekre. A jegy online elővételben 34$ (~7000 Ft), a bejáratnál vásárolva 37$ (~7600 Ft). Úgy döntünk most kihagyjuk az időjárás miatt, esik a hó, és úgysem látnánk el a gleccserekig. Sebaj, jövünk még erre jó időben is majd.

Átérünk a Banff Nemzeti park területére. Az utunkat a világszerte híres Lake Louise felé folytatjuk. Sajnos az időjárás nem kedvez nekünk, borús az ég, így a képeken nem látszik milyen gyönyörű türkiz színű a víz. A tónál rengeteg a túrista, több gyönyörű szálloda is fekszik a partján. Aki itt szeretne megszállni annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, a 3* szállodák átlagára 410 $/ éj (~85 ezer ft),
az 5* szállodáké pedig 830 $/éj (~170 ezer ft).

Megyünk tovább a Moraine Lake felé. Vagyis csak mennénk! 🙁
Az oda vezető kis utat lezárták és őr áll előtte. Megkérdezzük miért és kiderül hogy olyan sokan vannak a tónál, hogy nincs szabad parkolóhely, azért van lezárva az út. Nagyon sajnálom, mert képeken gyönyörű volt. Elindulunk tovább, szegény Attila hallgathatja a siránkozásomat. Nemsokára meg is unja és visszakanyarodik. Ahogy visszaérünk integet az őr hogy mehetünk, el sem hiszem!
Odaérünk és szemünk elé tárul a csoda. A víz gyönyörű tiszta, tükröződik rajta a havas hegycsúcs.
Lépcső vezet a kilátóhoz, onnan fentről látjuk a tavat. Ilyen gyönyörű kéket még sosem láttam, pedig sok helyen jártunk már.

Átérünk a Kootenay Nemzeti parkba, megyünk fürdeni a Radium Hot Springsbe.
A fürdő az út mellett található, gyönyörű sziklás környezetben. A medencében termálvíz van, nagyon jól esik a hidegben. Pár órát áztatjuk magunkat, aztán mivel sötétedik úgy döntünk, hogy a parkolóban alszunk, csak reggel megyünk majd tovább.

Alaszka körút 47.nap

Átmegyünk a Peace folyó fölött, következő célpontunk a Jasper Nemzeti Park. Letérünk az útról egy kis földútra, a térképen úgy látszik tudunk arra rövidíteni. Ha tehetjük inkább a kis utakat válasszuk az autópálya helyett, sokkal szebb látvány, és több állatot láthatunk. Nincs szerencsénk, jó pár km után egy kapuhoz érkezünk, egy működő bányához. Vissza kell fordulnunk, visszamenni a betonútra.

Elérjük a Jasper kapuját. Kanadának 4 Sziklás-hegységi parkja van, ezek közül a Jasper a legészakabbra fekvő és a legnagyobb. Mind a négy park a Világörökség része.
A Jaspernek a Banff Nemzeti Parkkal határos részén található egy hatalmas jégmező, a Columbia Icefield. (325 km2 ) Ez a Kanadát 10 ezer évvel ezelőtt beborító jégpajzs maradványa. Néhol a jég vastagsága a 750 métert is eléri. Ezen a területen van a Nagy Kontinentális Vízválasztó, így az innen induló gleccserek olvadó vizéből jut a Jeges-tengerbe, az Atlanti-óceánba és a Csendes-óceánba is.
A Jasper és a Banff Nemzeti Parkban találkozhatunk pumával, farkassal, grizzlyvel és ha szerencsénk van, akár a ritka havasi kecskével is.
Aki letér a parkban a főútról, annak kell belépőt venni, az átmenő forgalomnak nem. Mivel mi több helyet is szeretnénk megnézni itt, így szükségünk van jegyre.

Nézzétek mit találtunk, mintha rólunk szólna. Vajon ki véste ide?

A Maligne Canyonhoz érünk, nagyon kíváncsi vagyok rá. Ez a Jasper legmélyebb kanyonja, több mint 50 méter mély. A kanyon szélén ösvény vezet végig, és a kanyargó folyó felett 6 hídon is átmehetünk.
Egy gyönyörű vízesést is megcsodálunk. Visszafelé a hegyen átvezető utat választjuk, nagyon elfáradunk mire visszaérünk a kocsihoz, de nem bánjuk, ez a látvány megérte!

Alaszka körút 46.nap

Reggel van, kávé és indulááás! Átmegyünk a Deh Cho Hídon, és irány Enterprise.
A településnek 106 lakosa van, ennek körülbelül a fele őslakos.

Itt található a Twin Falls Gorge Territorial Park ahol az Alexandra vízesést szeretnénk megnézni. Egy parkoló van az út mellet ami csak nappal használható, éjszakára tilos ott maradni, onnan gyalog sétálhatunk a Hay folyón lévő 32 méter magas vízesésig.

Következő megállónk a Lady Evelin Falls Territorial Parkban lévő Lady Evelin vízesés, 101 km.-t kell addig autóznunk. Egy üdülő és kemping területén található, ami már zárva van a téli időszakra. Csak egy lánc van keresztben a bejáratnál, kapu nincs. Egy pár jön ki épp a parkból, azt mondják nyugodtan menjünk be, így átbújunk a lánc alatt. A parkban tábla jelzi hogy vannak denevérek, ne zavarjuk őket. Kis odúk vannak a fákon kirakva nekik. Lesétálunk a vízeséshez, 17 méter magas és gyönyörűséges.

Átlépünk Albertába és Mackenzie County egyik pihenőhelyén megállunk éjszakára.

Alaszka körút 45.nap

Yellowknife a hatalmas Great Slave Lake ( Nagy-Rabszolga-tó ) mellett fekszik, sziklás talajon.
A Wiltideh Dene Waihideh Chee ( Yellowknife-öböl ) a Tsetsootine ( fém emberek) benszülött törzs élőhelye volt. Az első felfedezők nevezték el a helyet Yellowknife-nak ( sárgakés ), a Tsetsootine indiánok sárgarézből készített kése után. Yellowknife utolsó aranybányái 2004-ben bezártak, de a várostól északra sok gyémántbánya üzemel, így ma elsősorban Northwest Territories fővárosa és a gyémántbányák szervízközpontja.

Egy bányára és egy bányászati kiállításra is rábukkanunk, nagyon érdekes.

A városban járva nem hagyhatjuk ki a Pilot Monument-et (Pilóta emlékmű).
Az emlékmű egy nagy sziklán épült (The Rock), hosszú lépcsősor vezet fel a tetejére. Ott található egy kilátó, padok és az emlékmű. Csodás kilátás tárul elénk a Nagy-Rabszolga-tóra, a Yellowknife öbölre, az óvárosra, a Jolliffe-szigetre és a színes úszóházakra és lakóhajókra.

Az emlékművet azoknak az úttörő pilótáknak és mérnököknek az emlékére emelték, akik életüket vesztették az északi területek feltérképezésekor és a posta, az élelmiszer és az utas szállítások során.
Az emlékmű gyakorlati célt is szolgál, ha villog a tetején a lámpa az azt jelenti, hogy repülő vagy hidroplán közlekedik a közeli öböl felé.

Nekem Yellowknife tipikusan az a város amit nem elég egyszer látni.
Indulunk visszafelé, csak az az út van amelyiken jöttünk, de így legalább újra látjuk Tłįchǫ N’de-t.
Fort Providence szélén megállunk éjszakára.

Alaszka körút 41.nap

Faro 344 fős kis település ami a bányászatra épült. Lakossága ma már csak 344 fő. Nevét a Faro nevű 17. századi francia kártyajátékról kapta. Bemegyünk a Látogató Központba információt gyűjteni, utána körbe autózunk.

Az itt található bányát 1969-ben nyitották meg, 1982-ig Kanada legnagyobb ólom és cinkbányája volt, és a legnagyobb külszíni fejtésű bánya a világon. Elmegyünk megnézni.
Működése ideje alatt 320 millió tonna hulladéksziklát távolítottak el az érc eléréséhez. 1998 januárjában megszűnt a termelés. A bánya és környékének tisztítása a mai napig nem megoldott. Engem személy szerint sokkolt a természet ilyen hatalmas méretű pusztításának látványa. 😢 A tó helyén csak hatalmas sűrű iszaptenger van, helyenként víztároló medencékkel amikben kék és vörös folyadék van.
2003 óta folyik a helyreállítás , a tervek szerint 2022-re végzik el a teljes kármentesítést.
A tisztítási költségeket 1 milliárd dollárra becsülik.

Megnézzük a Lapie Canyon-t, a szélén ösvény vezet, gyönyörűséges! Van itt egy kemping 18 hellyel, de szeptember elején bezárt télre, így rajtunk kívül nincs itt senki. Nyáron tökéletes ez a hely a kajakozás, kenuzás, raftingolás szerelmeseinek. A kanyon falán sok holló fészkel. Májusban láthatunk itt egy ritka virágot, a Goldenweed-et ( Aranyfű), ami sehol máshol nincs a földön. Sajnos arról idén már lekéstünk.

Ross River egy kis őslakos közösség a Ross folyó és a Pelly folyó torkolatánál. Rövidebb utat keresünk, ezért megkérdezzük az ott élőket, ha a komppal átmegyünk a folyón, el tudunk-e jutni Yellowknife -ba. Kiderül hogy a túloldalon kb. 250 km-t megy az út, utána megszűnik, így nem sikerül rövidítenünk.

50 km-el távolabb anyamedve sétál az úton két tündéri kicsinyével. Megállnak, jól megnéznek minket, aztán a mama veszélytelennek nyilvánít bennünket, így tovább ballagnak.


Finlayson Lake-nél megállunk éjszakára.

Alaszka körút 40.nap

Beérünk Dawson Citybe, a város szélén rögtön megtaláljuk az autószerelőt, kiderül hogy 2 lyuk van a gumin (45$).
Körülnézünk a környéken, nagyon érdekes. Gyönyörű zöld vizű tavacskákat látunk, szélén a jellegzetes „banán” dombokkal, az aranyásás maradványaival.

Búcsút veszünk Dawson City-től. Olyan érzés itt sétálni, mintha visszacsöppentünk volna a múltba. A kedvenc városaim közé tartozik, másodszor jártunk itt, de remélem nem utoljára.

Moose Creek-nél a kemping zárva van már télre, de nagyon aranyos a tábla; Lakosság: 4 nagyszerű srác és lány és 2 barátságos kutya. ☺

Frenchman tónál éjszakázunk egy kis erdei úton.

Alaszka körút 38.nap

Körülnézünk a városban, megvesszük az ajándékba szánt italt, és bemegyünk a látogató központba leadni a könyvecskét a pecsétekkel. Leellenőrzik, tudnak róla hogy Tuktoyaktuk-ban az iroda zárva van már télre. Kitöltjük a papírt, a könyvecskét visszakapjuk, és kapunk mellé emlékbe egy-egy igazolást arról hogy átléptük az Északi Sarkkört.

Következő állomásunk Tsiigehtchic. Jelentése: a vas folyó szája. Népessége 179 fő, abból 130 őslakos Gwich’in és 10 Inuit. A kompról látjuk a dombon a két templomot, az egyik a régi, azt már nem használják. Az út itt is nagyon rossz, de a házak jobban karbantartottak és a környékük rendezettebb.

Áthajózunk a Yukon felé vezető úthoz. Belehúzunk, hiszen idefelé láttunk már mindent, és még sok helyre szeretnénk eljutni. Hamarosan elérjuk a következő kompot, utána roboghatunk tovább. Látunk útközben sast és hódot is. Havas tájra érünk, itt korán jön a tél, szeptember 10.-e van. Sötétedik már, közeledünk a Northwest Territory-Yukon határhoz, ott szeretnénk éjszakázni a parkolóban. Egyszer csak kiszúrok egy grizzly-t távolabb a hegyoldalon. Attila megpróbál képet készíteni drónnal, de elég sötét van, és nem akar közel menni, megzavarni a medvét. Pár perccel később az út túloldalán felbukkan egy újabb grizzly és keresztülmegy előttünk az úton.
Elérjük a parkolót, elkészülődünk és eltesszük magunkat holnapra.