Oregon – New Brunswick, 3. nap

Reggel korán indultunk tovább, borús, hűvös időben. Hamarosan átléptünk Wyoming államba. Az autópálya helyett a kisebb utakat választottuk.
Wyoming az USA 10. legnagyobb állama terület szempontjából, és a 2. legkevésbé lakott. Kétharmadát a Sziklás-hegység láncolata, egy harmadát a magas-préri alkotja. Itt található a világ egyik leghíresebb nemzeti parkja, a Yellowstone, erről már olvashattatok a blogon, az alaszkai körutunkról hazafelé bejártuk.

Aki még nem olvasta és szeretné, itt találja: https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-54-nap/ https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-55-nap/ https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-56-nap/

Az itt lakók főleg mezőgazdaságból élnek, a hatalmas farmokon szabadon legelnek a szarvasmarhák. Sok helyen kerítés sincs, tábla jelzi hogy az úton tehenekkel találkozhatunk.

Persze más állatok is a gépünk elé kerültek, szarvas, őz és rengeteg antilop. Ezekre az állatokra is táblák figyelmeztetnek, főleg sötétben óvatosan kell vezetni nehogy elüssük őket.


Tudtátok hogy az antilop 88 km/h sebességgel is képes futni?

A Red-kanyonhoz értünk, felülről csodálhatjuk meg. Ez a szurdok a Shoshone indiánok élőhelye volt több ezer éven keresztül, bizonyítékok erre az itt talált lándzsa és nyílhegyek, indiánsátor (tepee) maradványok és a sziklavésetek.

Újra deres a táj, az úton havas-jeges foltok vannak. Erre nagy hófújások szoktak lenni, ezért az út szélén hófogókat állítottak fel. Ki gondolná hogy ezek a rácsok ennyi havat képesek megfogni.

Nézzétek ezt a házat!

Még pár kép a csodás tájról.

Késő este átléptünk Nebraska államba. Teljes sötétségben értünk oda a következő látványossághoz, így a parkolóban aludtunk, hogy reggel korán megnézhessük. Hamarosan olvashattok erről is.

Antilop-kanyon, Arizona

Az Antilop-kanyon nagyon híres és népszerű a fotósok körében. Két külön részből áll, az alsó és a felső kanyonból. A Navajó neve: Tsé bighálínílí dóó Hazdistazí (a hely ahol a víz a sziklákon folyik). Az arizonai Page közelében található és egész évben látogatható Navajo vezetővel. Mi a felső kanyont néztük meg, aminek különlegessége, hogy a bejárat és a teljes hossza is a földdel egy szintben fekszik, így azok is látogathatják akik nem tudnak emelkedőre, létrára mászni, vagy tériszonyuk van.

A bejárat

A felső Antilop-kanyon alig 100 méter hosszú, mégis turisták százezrei keresik fel évente, egyszerre akár 100 ember is lehet benne.
Az alsó Antilop-kanyon jóval hoszabb, de sokkal nehezebb terep sok lépcsővel, ezért nem olyan nagy a látogatottsága. Ráadásul ez egyirányú túra, így itt nem találkozunk visszafelé jövő csoporttal sem.

A Navajo emberek számára az Antilop-kanyon olyan mint egy templom vagy katedrális. Az 1800-as évek végén a Navajo törzs itt talált menedéket az amerikai hadsereg elől és úgy tartják, hogy a törzs szellemei ma is őrzik a területet. A bejárat előtt megállnak, megtisztítják gondolataikat, hogy harmóniába kerüljenek a természettel és a legnagyobb tisztelettel lépnek be. 4 évente megáldják a kanyont és megköszönik a természet elemeinek hogy megalkották és továbbra is alakítják.

A vezetőnk
A kanyon túlsó vége, pihenő a visszaút előtt

A kanyon csodálatos formák és színek kombinációja. Jó fényképet mégis nehéz készíteni, mert rengeteg a turista és a fény sem sok. Mégis hatalmas élmény itt végig menni és látni ezt a csodát.
Reménykedem benne, hogy eljutunk még és lesz lehetőségünk megnézni az alsó kanyont is.

Alaszka körút 47.nap

Átmegyünk a Peace folyó fölött, következő célpontunk a Jasper Nemzeti Park. Letérünk az útról egy kis földútra, a térképen úgy látszik tudunk arra rövidíteni. Ha tehetjük inkább a kis utakat válasszuk az autópálya helyett, sokkal szebb látvány, és több állatot láthatunk. Nincs szerencsénk, jó pár km után egy kapuhoz érkezünk, egy működő bányához. Vissza kell fordulnunk, visszamenni a betonútra.

Elérjük a Jasper kapuját. Kanadának 4 Sziklás-hegységi parkja van, ezek közül a Jasper a legészakabbra fekvő és a legnagyobb. Mind a négy park a Világörökség része.
A Jaspernek a Banff Nemzeti Parkkal határos részén található egy hatalmas jégmező, a Columbia Icefield. (325 km2 ) Ez a Kanadát 10 ezer évvel ezelőtt beborító jégpajzs maradványa. Néhol a jég vastagsága a 750 métert is eléri. Ezen a területen van a Nagy Kontinentális Vízválasztó, így az innen induló gleccserek olvadó vizéből jut a Jeges-tengerbe, az Atlanti-óceánba és a Csendes-óceánba is.
A Jasper és a Banff Nemzeti Parkban találkozhatunk pumával, farkassal, grizzlyvel és ha szerencsénk van, akár a ritka havasi kecskével is.
Aki letér a parkban a főútról, annak kell belépőt venni, az átmenő forgalomnak nem. Mivel mi több helyet is szeretnénk megnézni itt, így szükségünk van jegyre.

Nézzétek mit találtunk, mintha rólunk szólna. Vajon ki véste ide?

A Maligne Canyonhoz érünk, nagyon kíváncsi vagyok rá. Ez a Jasper legmélyebb kanyonja, több mint 50 méter mély. A kanyon szélén ösvény vezet végig, és a kanyargó folyó felett 6 hídon is átmehetünk.
Egy gyönyörű vízesést is megcsodálunk. Visszafelé a hegyen átvezető utat választjuk, nagyon elfáradunk mire visszaérünk a kocsihoz, de nem bánjuk, ez a látvány megérte!