Kategória: Újfundland és Labrador

Új-Fundland és Labrador 4.rész, Arches Provincial Park + Port au Port

Gyönyörű környezetben folytattuk utunkat következő célunk felé. Igazi vad táj vett körül minket, sűrű és újraéledő erdők, felhőkben eltűnő hegycsúcsok, folyók és tavacskák váltakoztak egymással. Láttunk gémet, egy aranyos, jávorszarvas veszélyre figyelmeztető táblát és a szigeten hatalmas mennyiségben vadon nyíló csillagfürtöt is, ami mindíg Erzsi mamám kertjére emlékeztet.

Az Arches Provincial Park 1972-ben nyílt meg a nagyközönség előtt. A park területén található egy csodás geológiai képződmény, amely évmilliók során alakult ki a jégkorszak, a szél és a hullámok munkájának eredményeként. A hatalmas porózus kőzetbe négy nagy boltívet vájtak a felcsapó hullámok. Ebből ma már csak három látható, a negyedik összeomlott. Az állandó eróziónak sajnos elkerülhetetlenül áldozatul fog esni a maradék három is hamarosan.

Sikerült úgy időzítenünk, hogy naplementére érjünk oda. Egy-két képen mi is rajta vagyunk, hozzánk viszonyítva látszik hogy milyen nagy ez a szikla.

Találtam egy szív formájú követ, amit emlékül haza is hoztam magammal. Egy sunyi lesifotó is készült rólam, fotózás közben.
Naplemente után elbúcsúztunk ettől a varázslatos helytől, indultunk tovább.

Port au Port felé haladtunk, a Danny’s Walking Trail-ig.
Útközben fókákat fényképeztünk, a vízben lévő nagyobb köveken pihentek.

A Danny’s Walking Trail Danny McCann-ről kapta a nevét, aki megálmodója volt ennek a sétaútnak. Danny izomsorvadásban szenvedett, fiatalon kerekesszékbe kényszerült, de ez soha nem hátráltatta Őt az elképzelései megvalósításában, a sétaút kialakítását is személyesen felügyelte.

Az ösvény több kilométeren át kanyarog, nagyrészt a tengerpart mentén. Évente több ezren járják végig, hogy megcsodálják a gyönyörű tiszta vizű öblöket és a szépséges szikla alakzatokat. A vízben kacsák úszkáltak és újra láttunk vadon élő papucs orchideákat.

Soha ne add fel azokat a dolgokat amik boldoggá tesznek!

Megnéztük a falut is, melynek lakói halászatból élnek, ami jellemző egész Új-Fundlandra. Utána körbe akartunk menni a parton, de csak Cape St George-ig jutottunk, onnan vissza kellett fordulnunk a hatalmas köd miatt.

Folytatás hamarosan.

Új-Fundland és Labrador 3.rész, Port au Choix

Új-Fundland, Kanada legkeletibb tartománya egy szigeten helyezkedik el, szárazföldön nem megközelíthető. Labradorról a komp kb. 2 óra alatt ért át, mindössze 40 km a távolság. Fővárosa St. John’s, a tartomány lakosságának közel 40 %-a ebben a városban él. Az út az óceán parton vezetett, a látvány csodálatos volt.

Port au Choix volt az első megállónk. A város három különálló kis közösség összevonásával alakult ki, lakossága így is mindössze kb. 900 főre tehető. Nyugat-Új-Fundland halászati fővárosaként is emlegetik. Nagy halászflottával és egy modern garnélarák- feldolgozó üzemmel is rendelkezik. A házaknál mindenhol halomban állnak a rákászathoz használatos fa ketrecek. Sajnos az idő ködös, borús volt, ez látszik is a képeken. Egy hajó roncsra is rábukkantunk, de semmit sem sikerült megtudnunk róla.

Megálltunk egy büfékocsinál, ha lehetőség van rá, szeretjük a helyi különlegességeket megkóstolni. Gondoltuk egy garnélás szendvics, vagy helyi hal jó lenne, de sajnos semmi ilyesmi nem volt éppen. Az eladó azt mondta még nincs szezonja, így sima hamburgert kértünk. Nem mondom, ettünk már sokkal finomabbat is.

Port au Choix Észak-Amerika egyik leggazdagabb régészeti lelőhelye. Magas partja megvédte az óceán vizétől és a lúgos talaj is segítette a régi temetkezési helyek megmaradását. Az 1960-70-es években feltárt sírok bizonyítják, hogy már 6000 éve lakott része ez a szigetnek, és nem csak indiánok, hanem paleoeszkimók is éltek itt. 1970-ben a várost Nemzeti Történelmi Helyszínnek nyilvánították. 2001-ben épült fel a látogatóközpont és múzeum, ahol megnézhetjük az őslakosok gazdag történelmi leleteit.

A Point Riche világítótorony 1892-ben épült és még mindíg működik. 19 méter magas, gyönyörű sziklás partszakaszon áll. 5 másodpercenként felvillanó fénye 28 km távolságból látható. A környéken gyakran találkozhatunk rénszarvasokkal, sajnos nekünk nem volt szerencsénk velük.

Sok különleges növényt is fotóztunk, ezek számomra ismeretlenek voltak. Sárga papucs orchidea , itt mokasszin virágnak is hívják (yellow lady’s slipper), ismertem, de először láttam természetes élőhelyén,

vajfű (butterwort), ami húsevő növény, levelei illatos, ragacsos folyadékot választanak ki, így csalja magához a bogarakat,

illatos rózsásvarjúháj (rhodiola rosea)

és az utolsó, aminek sajnos nem találtam a nevét, ha valaki ismeri, kérem írja meg nekem.

Folytatás hamarosan.

Új-Fundland és Labrador 2.rész Labrador

Új-Fundland és Labrador, Kanada egyik tartománya. Nevét João Fernandes Lavrador portugál felfedezőről kapta.
Labrador az egész tartomány földterületének 71%-át teszi ki, de a tartomány teljes lakosságának csak 6%-a él itt.
A Belle Isle-szoros választja el Új-Fundland szigetétől. Hatalmas lakatlan területek jellemzik és alig van úthálózata.
Labrador benszülött népei a nunatsiatvuti északi Inuit, a nunatukavuti déli Inuit-Métis és a nitassinani Innu törzsek.
1809-ben a brit birodalmi kormány leválasztotta Labradort Alsó-Kanadáról és hozzácsatolta az önálló Új-Fundlandhoz. 1949-ben Új-Fundland csatlakozott a konföderációhoz és Kanada része lett. 2001-ben lett hivatalosan Új-Fundland és Labrador a tartomány neve.

A nyár itt hűvös és csapadékos, a tél hosszú és hideg, rengeteg hóval, aminek a magassága a 220 cm-t is eléri. Június elején még előfordul havazás, szeptemberben már újra havazhat. Ezeket a képeket szeptember 14.-én készítettem.

Labrador négy önkormányzati régióra oszlik: északi part, közép Labrador, nyugati Labrador és a déli part.
Az északi part egy Inuit önkormányzati régió, Labrador legelszigeteltebb része, ahol csak repülővel, hajóval, motoros szánnal lehet közlekedni.
A régió legnagyobb közössége Nain.
Közép Labrador területén található a Churchill folyó, amely Kanada egyik legnagyobb folyója. A Churchill Falls-i vizi gát a világ második legnagyobb föld alatti erőműve. A készlet nagy részét eladják a szomszédos Quebec tartományi elektromos műveknek, de ez mellett ellátja a tartományi fogyasztókat is. A gát feletti hegyvidék egykor az Innu törzs ősi vadászterülete volt, de a gát tározója elöntötte a terület nagy részét, számos sírhelyet és vadászkunyhót megsemmisítve.
Nyugat Labradorban található Labrador két legnagyobb városa, Happy Valley-Goose Bay és Labrador City.
Happy Valley – Goose Bay a II. világháború alatt az Európába tartó repülők tankolóhelye volt, ma itt található a NATO taktikai repülési kiképzőhelye.
Labrador City lakossága 7200 fő. A város a vasérc bányászatról híres.

A Labradoron átvezető egyetlen út java része már kész, de azért még vannak burkolatlan részek. Néha teljesen le kellett lassítani a gödrök miatt, mert annyi volt, hogy kikerülni nem lehetett.

St Lewis-nél megálltunk éjszakára egy folyóparti parkolóban. Újra bebizonyosodott hogy jobb ha idegen helyen nem mászkálunk kint éjszaka, mert reggel a kocsi ajtajánál maci lábnyomot találtunk.

A déli parton található Red Bay már a 16. században is létezett Butus néven, mint bálnavadász állomás. 1542-ben baszk tengerészek szálltak itt partra, ők alapították. A város később a Red Bay nevet a magukkal hozott vörös terrakotta tetőcserepek után kapta.

Red Bay után arra lettünk figyelmesek, hogy az emberek kis kannákban gyűjtögetnek valamit. Kiderült, hogy egy bogyót, amit partridgeberrynek hívnak. Hasonló a vörös áfonyához, nyersen is fogyasztják és szörpöt, lekvárt is főznek belőle. Különlegessége, hogy ez a fajta csak Új-Fundland és Labradoron terem, Newfoundland Partridgeberry-nek (új-fundlandi szederbogyó) is hívják.

Este értünk a kikötőbe, az iroda már zárva volt. A komp reggel 8-kor indult, de sokan vártunk rá, így reggel nyitás előtt az irodánál sorba kellett állni jegyért. Mivel az iroda 6-kor nyitott, így beállítottuk az órát 3/4 6-ra.
Arra ébredtem, hogy nagy a mozgolódás kint. Az iroda már nyitva volt, a helyek eladva a reggeli hajóra.
Ekkor derült ki számunkra, hogy Labrador nagy része az atlanti időt használja, de az Új-Fundlandhoz legközelebbi részen az Új-Fundlandi időt, ami fél órával kevesebb. Ez a komp miatt van, így igazodik időben a tartomány népesebb részéhez. Ez sehol nincs kiírva és mivel nem tudtunk róla, a másfél órás útra várnunk kellett a következő, késő délután induló kompig.

Folytatás hamarosan.

Új-Fundland és Labrador 1.rész Az oda vezető út.

Új-Fundland… Az általános iskolában földrajz órán hallottam róla először. Arra már nem emlékszem mi fogott meg benne, de arra igen, hogy úgy éreztem, ide el kell jutnom, ezt látnom kell. Azóta több alkalommal is járhattam ott, nyaralni is és Attila munkájából kifolyólag is. A következő pár bejegyzésben ennek a földnek a szépségeit szeretném megmutatni Nektek. A képeket több utazásunkból válogattam, de a leírás az utolsó utunkról szól.

Szuper fuvart kaptunk, Albertából Labradorba és Új-Fundlandra kellett egy rakományt megosztva leszállítanunk. Szeretjük a hosszú távú fuvarokat, s ez igazán az, több mint 13000 km.

Ontarióból Albertáig is sok fényképet készítettem, minden tartománynak vannak gyönyörű részei. Erről a szakaszról sokszor írtam már, most jöjjön csak pár kép róla.

Quebec tartomány alsó részén már sokszor jártunk, de Labrador felé csak egyszer, nyaralás alkalmával. A megszokott útról letérve Blanc Sablonig ahonnan a komp indul Új-Fundlandra 1700 km várt ránk. Mikor pár éve erre jártunk, ennek a távnak 85%-a rossz minőségű földút volt, 3 durrdefektet is kaptunk. Kellemes meglepetés ért, mostanra csak pár száz km sokkal jobb minőségű földút maradt, a többi már aszfalt. A táj gyönyörű, folyók, erdők mellett haladtunk el, alig van lakott terület errefelé.

Útközben elhaladtunk egy gátrendszer 2 gátja mellett. Az első a McCormick nevű gát, ez a rendszer legkisebb gátja.

A másik a rendszer legnagyobbja, a Daniel-Johnson gát. Lenyűgöző látvány nyújt a hatalmas méretével. 13 boltívből és 14 támpillérből áll, 1314 méter hosszú, 214 méter magas és 2.200.000 m3 betont tartalmaz. Ennyi beton felhasználásával járdát építhetnénk az Északi-sarktól a Déli-sarkig.

A gáttól nem messze található a René-Levasseur-sziget, ami a térképen látszó majdnem tökéletes kör alakjával nagyon érdekesnek ígérkezett. Ez egy 2.020 km2 alapterületű 72 km átmérőjű sziget, ami a világ második legnagyobb tavi szigete. (A világ legnagyobb tavi szigete pedig a szintén Kanadában található Manitoulin-sziget, amiről már írtam korábban https://utazzatokvelem.com/manitoulin-sziget-kanada/. ) Kialakulását kb. 214 millió évvel ezelőtt egy 5 km átmérőjű meteorit becsapódása okozta, 100 km átmérőjű krátert hozva létre, ennek a közepe a mostani sziget. A számítások szerint ez volt a föld történetében az 5. legnagyobb erejű becsapódás. Sajnos az útról jóformán semmit sem láttunk belőle, ezért csak a GPS térképén tudom megmutatni.

Folytattuk utunkat Labrador felé. A tartomány határáig hátralévő 350 km is sok szépséget tartogatott és még egy 9 lyukú hidat is találtunk. 😃

Folytatás hamarosan.

Újfundland és Labrador 9-11.nap

Irány Hartland, ott található a világ leghoszabb fedett hídja. 392 méter hosszú, a Saint John folyó két partját köti össze. 1901-ben épült, előtte csak komppal lehetett átjutni.

A Grand Falls Canyon New Brunswick csodálatos látványossága. A vízesés 23 méter magas, a szurdok szélén 1,6 km-es gyalogút vezet.

Kerülünk egyet, hátha onnan jobban látjuk a kanyont, de az egyetlen hely ahonnan látni hosszabban, egy kemping területén van. Sebaj, bemegyünk. Bár a kanyonból így sem látni túl sokat, mégis megérte idejönni, mert épp egy veterán autó találkozó volt és így a gyönyörű kocsikat is láthattuk.

Már Quebec tartományban járunk, egy bonyolult szerkezetű hídon jöttünk át, a Quebec hídon. Ez egy 987 m. hosszú, 29 m. széles, 104 m. magas acélrács szerkezet.

Sajnos már hazafelé tartunk, de azért még nincs vége a csodáknak, még megnézzük a Sainte-Anne-de-Beaupré Sanctuary -t (Bazilika), és a Sainte Anne kanyon-t.
A bazilika Quebec várostól 30 km.-re keletre található.
Eredetileg szentély volt Quebec védőszentje, Saint Anne tiszteletére. Évente fél millió zarándok látogat el ide, csodatévő, gyógyító helyként tartják számon.

A Sainte Anne Canyon egy nagyon látványos, meredek falú szurdok egy 74 méter magas vízeséssel, amit évente több mint 100 ezren csodálnak meg. Három függőhíd keresztezi a kanyont, az egyik 60 méteres magasságban. Tábla figyelmeztet, hogy a kanyonba 187 lépcső vezet le, akinek egészségügyi problémái vannak, ne induljon neki.

Egy park is tartozik hozzá, aranyos fából faragott állatokkal.

Letelt a szabadság, irány haza, holnap vár a munka.

Újfundland és Labrador 8.nap

A Prince Edward-sziget Kanada legkisebb és legsűrűbben lakott tartománya, és 23. legnagyobb szigete. Nevét Eduárd hercegről, Kent grófjáról kapta, aki Viktória brit királynő édesapja volt. A sziget a Szent Lőrinc-öbölben fekszik, fővárosa Charlottetown. A sziget a szárazföldről nem csak komppal érhető el, hanem a Konföderáció hídon keresztül is. Fontosabb iparágak a halászat az idegenforgalom és a mezőgazdaság, a kanadai burgonya 25%-át itt termesztik.

A táj csodálatos, a fű gyönyörű zöld és a vörös homok a parton csábít a sétára. Több helyen megállunk, legszívesebben itt maradnék.

Elérjük Charlottetown-t. A város nagyon tetszik, sok szép épület van és a kikötő is csodás. Van olyan városnéző busz amelyikből a szárazföldről is és a vízről is láthatjuk a várost.

Megnézzük a St. Duncan’s Basilica Catedral-t. A szavam is elakad, olyan gyönyörűséges.

Elindulunk vissza a szigetről, a híres Fundy-öböl felé.

A Fundy-öböl Kanada két tartománya, Nova Scotia és New Brunswick között fekszik. Ez a tengeröböl 300 km hosszú, szélessége 20 és 100 km között változik, mélysége 300 m. Az egész világon itt a legnagyobb az apály és a dagály közti szintkülönbség, 16-20 m között. (Naponta 2x) Az eddig mért legnagyobb különbség 21,6 m volt (1869). Egy 12 órás árapály ciklus alatt kb. 100 milliárd tonna víz áramlik be és ki az öbölből. Ez kétszer annyi, mint a világ összes folyójának együttes áramlása ugyanennyi idő alatt. Az öböl legismertebb képződményei a Hopewell-sziklák. A víz folyamatos mozgása alakította ki őket és alakítja továbbra is. Nem tudom leírni mit éreztem amikor ott sétáltam a hatalmas sziklák között, ahol 3 órája még 20 m. magas víz állt. Nagyon szeretnék ide még visszatérni.

Újfundland és Labrador 6-7.nap

Elértük a kikötőt, a hajónk Blanc-Sablon-ból indul és St. Barbe-on köt ki, naponta 2-szer közlekedik. Az út nem hosszú, mindössze 36 km, 1 óra 45 perc. A hajó elég nagy, 120 autó, 8 kamion és 300 utas fér el rajta. A jegy egy főre 13$ , az autó a sofőrrel 40$ , így összesen 53$ -t fizettünk. ( ~11.000 ft) A víz nyugodt volt, a hajó kényelmes, gyorsan átértünk Újfundlandra.

A sziget gyönyörű, az út a Szent Lőrinc-öböl partján vezet végig. Channel-Port aux Basques- ig 563 km-t kell megtennünk, onnan indul a hajó a Nova Scotia tartományban található Port Sydney-be. Mivel nem tudjuk mikor érünk oda, így nem foglalunk előre helyet, majd csak ha a közelben leszünk már. Attila lába szörnyen néz ki, kisebesedett a sok csípés amit a defektes gumi cseréjénél szerzett.

Elérjük a kikötőt, a hajónk éjfélkor indul, ágyat sajnos már nem kapunk, foglalt mind. Sebaj kibírjuk így is. Ez az út jóval hoszabb, 178 km, kb. 7 óra alatt érünk át. Ez a hajó hatalmas, 203 m hosszú, 962 utas és 531 autó fér el benne. Ez is naponta 2-szer indul, itt a jegy fejenként 50$, a kocsi szállításának díja 140$ volt, így összesen 240$-t fizettünk. (~51.500 ft)

A hajón sok üres hely van, Attila kiszaladt a raktérbe a kocsihoz míg lehetett és hozott be párnát és hálózsákot. Mikor elálmosodtunk, megágyaztunk 2 széksor között a padlón és aludtunk reggelig.

Reggelre átértünk Port Sydney-be és elindultunk a Prince Edward sziget felé.

Szerettünk volna komppal átmenni és a hídon visszajönni, de a kikötőben kiderült hogy több órát kellene várni a következő kompra, ezért úgy döntöttünk, hogy akkor a hídon megyünk odafelé is.

Újfundland és Labrador 4-5.nap

Elhagyjuk a lakott területet, gyönyörű tájon haladunk tovább. Erre még érintetlen a természet, autóval sem nagyon találkozunk. A telefon sem működik már, csak a műholdas. Látunk egy vicces táblát is, a szöveg magyarul: Ne dobd a szemetet az udvaromba.

Kilyukadt a gumink, ha elérjük Labrador City-t keresnünk kell egy műhelyt ahol megjavítják.
Elérjük Újfundland és Labrador határát. El sem hiszem hogy itt állok a tábla alatt! Valóra vált a gyerekkori álmom, amikor az iskolában tanultunk róla azt mondtam, ide el fogok menni.
Labrador City-ben megcsináltatjuk a gumit és indulás tovább. Az úti célunk Blanc-Sablon kikötője, innen fog indulni a hajó amivel átmegyünk Újfundlandra.

Churchill Falls után olyan 700 km-es szakasz következik ahol nincs egyetlen lakott terület sem. Itt már a műholdas telefon sem működik. Ránk sötétedik és sűrű köd száll a tájra. Semmit sem látunk, mintha tejfölben mennénk előre. Félek és magamban fohászkodok hogy ne történjen semmi bajunk. Erőltetjük a szemünket, olyan helyet keresünk ahol megállhatnánk éjszakára. Az út itt hosszan fel van emelve, kétoldalt mélyebben van az erdő talaja. Így nem tudunk félre állni az út szélére sem, addig kell mennünk, míg vissza nem térünk az eredeti talajra. Reggelre eltűnik a köd, újra látszik a gyönyörű táj.

Durr defekt. 🙁 Attila cserélné a kereket, de az egyik csavar nem adja meg magát. Hogy kilazuljon nem tudunk mást tenni, mint úgy menni, hogy csak az az egy csavar tartja a kereket. Sikerült, így felkerül a pótkerék ami sajnos nem a normál méret, csak egy „virsli” gumi. Kisebb és jóval vékonyabb a többinél. 400 km-t kell megtennünk vele, majd a szigeten tudunk venni másikat. Aggódunk is kicsit, mert ekkora távolság aszfalton is sok lenne ennek a guminak, nekünk pedig olyan zúzott köves úton kell megtenni, ahol helyenként tojás nagyságú kövek vannak.

Újfundland és Labrador 1-3nap

Egy régebbi utunk történetét és képeit szeretném megosztani Veletek. Ez az út azért kedves a szívemnek, mert az első közös hosszabb utunk volt Attilával. 11 napig voltunk úton, de sajnos idő hiányában így is sok minden kimaradt. Akkor még alkalmazottként dolgoztam és ennyi volt a nyári szabadság. Elterveztük az útvonalat nagyjából és nekivágtunk. Az első megállónk Quebec tartományban volt, a Montmorency-vízesésnél.

Ez a vízesés 15 percre található Quebec várostól a Montmorency Falls Parkban és egész évben látogatható. A vízesés csodás látvány, 83 méter magas, 30 méterrel magasabb mint a Niagara. Felvonóval felmehetünk a hegy tetejére és gyalogúton eljuthatunk egy függőhídig, azon átmehetünk a vízesés felett. Gyönyörű kilátás nyílik innen a tájra. A híd túloldalán tovább haladva az ösvény egy lépcsősorban végződik, itt is le tudunk jönni a hegyről ha bírja a lábunk. Több kis pihenő is van a hosszú lépcsősorban ami 487 fokból áll, míg pihenünk, innen is megcsodálhatjuk a vízesést. Aki nem bír lépcsőzni, lemehet vissza a felvonóval. Van lehetőség sziklamászásra és a zipline pályát is kipróbálhatja aki szeretné.

Innen a Daniel-Johnson gáthoz mentünk, ami 214 méter magas, 1314 méter hosszú és 2 200 000 m3 betont tartalmaz. Sajnos aznap már nem volt lehetőség a bejutásra, így folytattuk utunkat.