Címke: Yukon

Tuktoyaktuk 5.rész

Még egyszer körbefutottunk Inuvik-ban és elindultunk vissza Whitehorse-ba.

Ránk esteledett, de mivel ez volt az első tiszta éjszakai égbolt, úgy döntöttünk hogy fent maradunk, hátha szerencsénk lesz. Éjfél körül megjelent az égen a csoda. Először csak halvány derengés, de egyre erősödött. Láttunk már északi fényt halványzöldet, de ez itt színes volt. Végül átváltott zöldbe, ilyen élénkzöld északi fényt még sosem láttunk! Éjjel 1 órakor -36 fokban álltunk a kocsi mellett az éjszakai tundrán és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Mint a tűzben a lángnyelvek, úgy táncolt a fény, egy életre szóló élmény!
Sajnos az északi fényt nagyon nehéz fotózni profi felszerelés nélkül és nálunk még egy állvány sem volt. 😞
Azért azt hiszem, valamit így is visszaad a csodából amiben részünk volt. ❤

Visszaértünk Whitehorse-ba, a kamion is elkészült. Visszavittük a kölcsönzőbe a kocsit, nem akartak hinni a szemüknek, több mint 4000 km-t mentünk vele a pár nap alatt, így + 2000 km-t fizetnünk kellett a bérlési díjon felül.
A kölcsönzőből elvittek a szerelőhöz és útnak indulhattunk hazafelé.

Gyapjas mamut maradványokat találtak itt. (Yukon)

Hab a tortán hogy a Freightliner kárpótlásul kifizette a számla ellenében a szállásainkat, a teljes autóbérlést és 300 dollárt étkezésre a főnök nyomására, mivel tőlük volt a kamion és az ő alkatrészükre kellett várni. Így ezt a kalandot nagyon olcsón megúsztuk.

Tuktoyaktuk 3. rész

A Dempster Hwy egy földút, közel 800 km hosszú Inuvik-ig. Csak 2 helyen lehet benzinhez jutni, a kb. középen lévő Eagle Plains-nél és 130 km-el az út vége előtt, Forth McPherson-ban. Semmi más település nincs Inuvik-ig, csak nyári kempingek. 2 folyón kell átkelni, nyáron komppal, télen a jégen átautózva. (Peel River, Mackenzie River)

Az út keskeny, egyes részeken fel van emelve és a félrekotort hótól sok helyen nem lehetett látni hol a széle. Időnként akkora köd volt, hogy alig láttunk az orrunk elé és a szélátfújások sem voltak ritkák. Óvatosan közlekedtünk, nehogy baj történjen, mert itt előfordulhat hogy napokig nem jön erre senki. Időnként 1-1 pórul járt autó figyelmeztetett rá, hogy veszélyes úton járunk.

Elértük Eagle Plains-t, kivettünk egy szobát éjszakára. A hotel étkezője tele van kitömött állatokkal, szegényeket nagyon sajnáltam. 😞

Reggel indultunk tovább, nemsokára az északi sarkkörhöz értünk, megálltunk fényképezni.
Az északi sarkkör az északi félteke 66° 33′ 39″ szélességi fokán húzódik és áthalad Kanadán, Alaszkán, Grönlandon, Oroszországon, Izlandon, Norvégián, Svédországon és Finnországon. A föld forgástengelyének dőlése miatt az északi félgömb télen a naptól távolabb, nyáron a naphoz közelebb kerül .( Ugyanez történik fordítva a déli félgömbön.) Ezért télen van legalább egy 24 órás éjszaka, nyáron legalább egy 24 órás nappal. (napforduló) Észak felé haladva ez az időtartam egyre nő, az északi sarkon már 6 hónap éjszaka és 6 hónap nappal váltakozik.
A fényképeken látni hogy java része szürkületben készült. Januárban voltunk, és naponta 2-3 óra hosszán át volt csak világos.

Pár km múlva elhagytuk Yukon-t és átléptünk Northwest Territory-ba.
Nem gondoltam hogy a téli tundra ilyen gyönyörű! Az autó jól viselkedett bírta a hideget.

Nézzétek mekkora a markoló a hegyhez képest!

Átkeltünk a Peel-folyó jegén és
máris Forth McPherson-ba értünk, körbejártuk a falut és mentünk tovább.

Drogdílereket és alkohol csempészeket nem látunk szívesen a közösségünkben! Figyelünk téged!

Újabb jégen autózás jött, keresztül a Mackenzie-folyón. Még 130 km és elértük mai célunkat, Inuvik-ot.
Ez egy 3300 fős kis település, az inuit nemzetség lakhelye. Az utcákat végigjárva egy gyönyörű templomra bukkantunk.

Nézzétek hogy szánkóztak az inuit gyerekek. 😀

A nyári utunk képei erről a szakaszról:

https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-33-nap/

https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-34-35-nap/

Folytatás hamarosan. 🙂

Tuktoyaktuk 2.rész

Reggel Attila elérte telefonon a teherautó szerelőt, aki hajlandó volt megnézni mi baja a kocsinak. Én a hotelben maradtam, Attila taxival elment a kamionért, és 5 km/h-val eldöcögött a szerelőig.
Kiderült, hogy a kocsi nem bírta a nagy hideget, eltörött egy cső. Nem lehet a környéken kapni, a gyártól kell megrendelni, pár nap míg kiküldik. Attila szólt a főnökének hogy intézkedjen. Hogy a várakozás alatt ne a szobában üljünk, béreltünk egy autót. A kölcsönzőben alá kellett írni egy papírt, hogy tudomásul vesszük, a Dempster Hwy-n (autópálya) nem használhatjuk. Napi 200 km van a bérlésben, ha annál többet megyünk, azt pluszban kell fizetni. Megegyeztünk hogy csak betelefonálunk ha hosszabbítani akarjuk a bérlést.

Ezután persze kíváncsiak lettünk, hogy milyen az a Dempster Hwy. Kiderült hogy a világ legveszélyesebb útjai között tartják számon. Az autópálya megnevezés itt valójában egy földutat takar, ami Inuvik-ig tart. Közel 800 km és mindössze az Eagle hotel van benzinkúttal félúton, egy Forth McPearson nevű település és 2 folyó aminek télen a jegén kell átmenni. Inuvik egy 3300 fős kisváros, innen indul a jégút Tuktoyaktuk-ig. Út híján nyáron csónakkal lehet odajutni, télen a Mackenzie folyó és a Jeges-tenger jegén. Sajnáltuk hogy nincs idő rá, mert szívesen megnéztük volna. Ezen a jégúton forgatták a Jéglovagok című sorozat 2. évadját.

Bejártuk Whitehorse-t és a környéket, Mayo-t, Carmacks-ot, Beaver Creek-et, Faro-t, Ross River-t és fürödtünk a Takhini Hotsprings-ben. Ez egy termálvizes medence, először fürödtünk -25 fokban kint a szabadban, nagyon jó volt.

Dawson City nagy kedvencünk lett, olyan mintha visszacseppentünk volna az aranyásók korába.

Útban visszafelé a hotelbe, találkoztunk egy gyönyörű kanadai hiúzzal. Mikor megálltunk az út szélén, ő is megállt, leült és csak nézett ránk. Talán ki is szálltunk volna, ha nem látjuk pont előző este egy videóban, hogy még a grizzlyt is megfutamítja, nem egy szelíd cicus.

3 nap múlva még mindíg nem érkezett meg az alkatrész. Felhívtuk a főnököt, kiderült hogy elfelejtették megrendelni, így Attila magára vállalta a rendelés intézését. Felhívta a gyárat és megtudtuk hogy csak további 1 hét múlva kapjuk meg. Nagyon örültünk neki. 😀
Szóltunk az autókölcsönzőben hogy még 1 hétre kibéreljük a kocsit, bevásároltunk és indulás a Dempster Hwy-n Inuvik-ba.

Ha ismerősnek találtad Dawson City-t, az azért van, mert arra jöttünk az Alaszkai utunkról visszafelé, hogy nyáron is lássuk. Ha még nem olvastad azt a bejegyzést, vagy újra elolvasnád, itt találod: https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-32-nap/

Tuktoyaktuk 1.

Egy régebbi utazásunk történetét szeretném megosztani Veletek.
Még céges kamionnal fuvarozott Attila, autókat szállított, gyakran elkísértem egy-egy útra én is. Kaptunk egy fuvart Whitehorse-ba, (Yukon, Kanada). Nagyon izgatottak lettünk, mert annyira északon még sosem jártunk.

Mivel január volt, felkészültünk az útra, ha bármi történne, legyen ruhánk, vizünk, ennivalónk.
Gyönyörű tájakon haladtunk át és először láttunk bölényeket szabadon. Bátor voltam és odaálltam pár fénykép erejéig, de azért gyakran a hátam mögé pillantottam. Igazából rám sem bagóztak, de azért mégiscsak hatalmas állatok, jobb vigyázni velük.

Ahogy haladtunk egyre északabbra, gyorsan hűlt a levegő, a fákra szinte ráfagyott a hó. Többször láttunk rénszarvasokat és egy gyönyörű optikai jelenséget is fotóztunk, a napot körbeölelő szivárvány gyűrűt. (Halojelenség)

Már majdnem elértük Whitehorse-t, mikor elkezdett a kocsi lassulni. Egyre lassabban tudtunk csak menni, volt ám izgalom! Végül 20 km/h-val döcögtünk be este a város szélén lévő benzinkúthoz. Kiderült hogy egy teherautó szerelő van Dawson City-ben, de már zárva van, reggel 8 után lehet hívni. Ekkor már a fűtés sem működött és kint -30 fok volt. Nem maradhattunk itt így éjszakára, hívtunk egy taxit és szállodába mentünk.

Alaszka körút 32.nap

Yukon második legnagyobb városa Dawson City. A város elválaszthatatlanul kapcsolódik a Klondike folyó mentén kitört aranylázhoz, 1896-1899 között annak központja volt. 1898-ra az őslakosok táborát az aranykeresők egy 40.000-es virágzó várossá változtatták. 1899-ben az arany mennyisége lecsökkent, az aranyvadászok többsége tovább állt, ma az 1375 lakos az őslakosok és az aranyvadászok leszármazottainak keveréke. A városka nagyon színes, nyáron rengeteg a túrista. Több régi épületet is láthatunk.

Megnézzük a Jack London múzeumot és a kabint, amiben a híres író az 1897-1898-as telet töltötte a Henderson Creek mentén. Regényei az aranylázról és az aranyásókról saját tapasztalatból születtek, hiszen köztük élte mindennapjait.

Bemegyünk egy cukrászdába, megkapjuk a fagyinkat, amikor fizetni akarunk azt mondják ez ajándék. Kedvességük illik a város hangulatához.

Bemegyünk a látogató központba is, begyűjtjük a tájékoztató füzeteket, és minden fontos imformációt, hiszen a Dempster Hwy-n, a világ egyik legveszélyesebb útján fogunk menni Inuvik-ig. Egy igazi Athabascan (benszülött törzs) kabátot is felpróbálhatok, olyan meleg mint egy kályha. Kapunk 2 passport-ot is, ezzel egy játékban veszünk részt. A füzetecskébe van beírva pár hely Dawson City-től Tuktoyaktuk-ig, ha mindet megkeressük és kérünk a füzetbe igazoló pecsétet, az út végén leadhatjuk és sorsoláson veszünk részt. Gyémántot, aranyat, festményt és különböző, benszülöttek által készített tárgyakat nyerhetünk.

1978-ban egy építkezésnél több mint 500 filmet találtak eltemetve. Az 1903 és 1929 között, veszélyes gyúlékony nitrátfóliákra készült filmekből digitalizálás után „Dawson City: Frozen Time” címmel dokumentumfilmet készítettek. (2016)
Dawson City ma Kanadai Nemzeti Történelmi Emlékhely.

Alaszka körút 31.nap

Érdemes volt megvárni a reggelt, bár mikor elindulunk még köd van, de rövid idő múlva felszáll, és szemünk elé tárul a gyönyörűséges táj. Lekanyarodunk a Top Of The World Hwy-ról, lemegyünk a Yukon folyó partjára.

Forty Mile a legrégibb ismert városnak a helye Yukon-ban, ezért szeretnénk megnézni. 1866-ban alapították az aranykereső szerencsevadászok.
A táblán és a folyón kívül innen semmit sem látunk, pedig a régi épületekből egy maroknyi megmaradt. Mivel sokat kellene gyalogolni hogy láthassuk így kihagyjuk, mert nagyon fázunk.

Folytatjuk utunkat Dawson City felé. Egyszer csak egy hatalmas grizzly ballag szembe velünk. Leírhatatlan az élmény, hatalmas az izgatottságunk! Ekkora medvét még soha nem láttunk szabadon a természetes élőhelyén.
Az út szélén idegen szagot érez, ezért lefekszik és oda dörgölődzik, megjelöli a területet. Videózzuk, fényképezzük, nem foglalkozik velünk. Nyugodtan elindul a kocsi felé, én már tekerem is fel az ablakot, pedig biztos be tudná törni ha akarná. Attila felkészül a tolatásra, de a medve közvetlenül a kocsi előtt keresztülmegy az úton, és a kocsi mellett tovább ballag. Örülök hogy nem volt éhes, akkor biztos nem lett volna ilyen nyugodt. Attila füttyög hogy a maci visszanézzen, de hiába. Én utána kiabálok elnevezve Mucinak, erre megtorpan és visszanéz. Biztos sziven ütötte hogy le Muciztam egy ilyen hatalmas medvét. 😂

Elérjük a kompot, ami átvisz bennünket a Yukon folyón Dawsonba. A komp ingyenes, ez kellemes meglepetés.
A város völgyben fekszik, a Yukon és a Klondike folyó torkolatánál, a hegyről ahol az út vezet, belátjuk az egészet. Érdekes látvány ahogy a Klondike folyó gyönyörű kék vize élesen elválik az ezüst szinű Yukontól.

Az út szélén találunk egy elkerített területet 2 km hosszú sétánnyal, ahol orchideák élnek. Nem gondoltam hogy a fagyos Kanadában van orchidea élőhely. Már szeptember van és hideg, így csak képen csodálhatjuk meg a virágokat, a földben már csak a levelek láthatóak. Mivel kezd sötétedni, keresünk a közelben egy jónak ígérkező alvóhelyet, csak reggel megyünk majd be a városba.

Alaszka körút 30.nap

Indulás előtt lemegyek a Yukon folyó partjára, a vize olyan mint a folyékony ezüst, el is nevezem ezüstfolyónak, Attila szerint inkább sárfolyó. Újra körbejárjuk Eagle-t.

A város szélén bemegyünk egy boltocskába és kapok egy aranyrögökkel díszített gyűrűt Attilától.
A tulajdonosnő nagyon kedves, barátságos. Elmondja hogy a férje aranyműves, és ők készítik a boltban található tárgyakat. A gyűrűmben lévő aranyrögöket a környéken találták. Az ott élők mai napig mossák az aranyat, s az üzlet megvásárolja tőlük.

Folytatjuk utunkat a határ felé, a 127km hosszú Top Of The World Hwy-n (A Világ Tetején Autópálya). Ez az út a hegygerincen halad keresztül és az egyik legészakibb autópálya a világon. Télen le van zárva, használhatatlan a nagy hó és hideg miatt, ezért akkor a határátkelő sincs nyitva.
Szépséges tájon haladunk, csodálatosak a színek. Az út áthalad az Eagle Summit-on, ez a legmagasabb pont az autópályán. Az autópálya persze itt is egy keskeny hegyi földutat jelent, nem valami széles aszfalt pályát. Drón felvételt is készítünk, úgy jobban látható a gyönyörű táj.

Este 6-kor érunk a határra, nagy ködben. Átlépünk a kanadai Yukonba, és máris 7 óra van, pont a határnál változik az időzóna. Kanada 13 részből áll, 10 province (tartomány) és 3 territory (territórium, közös kormányzású terület).
Yukon az egyik territory, fővárosa Whitehorse.

Mivel a ködtől semmit sem látni, és nemsokára sötétedik, a határ mellett egy kis úton töltjük az éjszakát, bízva benne, hogy reggelre szép idő lesz.