Tuktoyaktuk 3. rész

A Dempster Hwy egy földút, közel 800 km hosszú Inuvik-ig. Csak 2 helyen lehet benzinhez jutni, a kb. középen lévő Eagle Plains-nél és 130 km-el az út vége előtt, Forth McPherson-ban. Semmi más település nincs Inuvik-ig, csak nyári kempingek. 2 folyón kell átkelni, nyáron komppal, télen a jégen átautózva. (Peel River, Mackenzie River)

Az út keskeny, egyes részeken fel van emelve és a félrekotort hótól sok helyen nem lehetett látni hol a széle. Időnként akkora köd volt, hogy alig láttunk az orrunk elé és a szélátfújások sem voltak ritkák. Óvatosan közlekedtünk, nehogy baj történjen, mert itt előfordulhat hogy napokig nem jön erre senki. Időnként 1-1 pórul járt autó figyelmeztetett rá, hogy veszélyes úton járunk.

Elértük Eagle Plains-t, kivettünk egy szobát éjszakára. A hotel étkezője tele van kitömött állatokkal, szegényeket nagyon sajnáltam. 😞

Reggel indultunk tovább, nemsokára az északi sarkkörhöz értünk, megálltunk fényképezni.
Az északi sarkkör az északi félteke 66° 33′ 39″ szélességi fokán húzódik és áthalad Kanadán, Alaszkán, Grönlandon, Oroszországon, Izlandon, Norvégián, Svédországon és Finnországon. A föld forgástengelyének dőlése miatt az északi félgömb télen a naptól távolabb, nyáron a naphoz közelebb kerül .( Ugyanez történik fordítva a déli félgömbön.) Ezért télen van legalább egy 24 órás éjszaka, nyáron legalább egy 24 órás nappal. (napforduló) Észak felé haladva ez az időtartam egyre nő, az északi sarkon már 6 hónap éjszaka és 6 hónap nappal váltakozik.
A fényképeken látni hogy java része szürkületben készült. Januárban voltunk, és naponta 2-3 óra hosszán át volt csak világos.

Pár km múlva elhagytuk Yukon-t és átléptünk Northwest Territory-ba.
Nem gondoltam hogy a téli tundra ilyen gyönyörű! Az autó jól viselkedett bírta a hideget.

Nézzétek mekkora a markoló a hegyhez képest!

Átkeltünk a Peel-folyó jegén és
máris Forth McPherson-ba értünk, körbejártuk a falut és mentünk tovább.

Drogdílereket és alkohol csempészeket nem látunk szívesen a közösségünkben! Figyelünk téged!

Újabb jégen autózás jött, keresztül a Mackenzie-folyón. Még 130 km és elértük mai célunkat, Inuvik-ot.
Ez egy 3300 fős kis település, az inuit nemzetség lakhelye. Az utcákat végigjárva egy gyönyörű templomra bukkantunk.

Nézzétek hogy szánkóztak az inuit gyerekek. 😀

A nyári utunk képei erről a szakaszról:

https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-33-nap/

https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-34-35-nap/

Folytatás hamarosan. 🙂

Alaszka körút 36.nap

Megérkezünk a második kompátkelőhöz. A komp háromszögben közlekedik a Mackenzie folyón, mert a háromszög egyik sarkánál egy kis település található, Tsiigehtchic, oda majd visszafelé megyünk.
A kompos szól hogy lapos a hátsó gumink. Felpumpálják, egyenlőre így megyünk tovább.

Elérjük Inuvikot. Alkatrész természetesen nincs, csak több heti várakozással kapnánk meg. Mivel nagyon jól működött idáig, így bízunk benne hogy bírja addig amíg valahol kapunk. Bemegyünk a boltba, elájulok az árak láttán. Persze ha belegondolok érthető, nem egyszerűen jut ide az áru, ezt meg kell fizetni. Az a 24×500 ml ásványvíz amit én otthon 2$ ( ~400 ft) körül veszek, itt 27,79$(~5600 ft). Otthon a banán 0,69$/pound, (~140 ft/ 45 dkg) itt 4,79(~1000 ft). Jó hogy nem kell mást vennünk csak kenyeret.

Nem sokat időzünk, majd visszafelé járjuk be a várost, mert szeretnénk megjárni Tuktoyaktuk-ot még a hó előtt. Már jártunk ott egyszer télen, akkor Inuvik-tól Tuktoyaktuk-ig még nem volt út. Nyáron hajóval, télen a Mackenzie folyó jegén, a híres jégúton lehetett oda jutni. A jégútról is szeretnék majd írni egy későbbi posztban.
Kíváncsi vagyok az új útra, 148 km hosszú közel 4 évig építették, nagyon nehéz terepen. Az út elején tábla, rajta hogy a medvék országában vagy, és ne felejtsd, az etetett medve halott medve.

Egyszerre veszünk észre a távolban egy mozgó nagy fekete foltot, egyszerre kiáltjuk hogy medve! Attila rálép a gázra, én felkapom a fényképezőket. Mire odaérünk feláll a „medve”, egy fekete melegítős nő lehajolva bogyót gyűjtögetett, Őt néztük medvének. 😂😂 Napokig nevettünk rajta (azt hiszem a röhögtünk megfelelőbb kifejezés). 😆

Az új út időnként nagyon gödrös és sáros, de a gyönyörű táj kárpótol érte. Tuktoyaktuk közelében megállunk éjszakára.