Még egyszer körbefutottunk Inuvik-ban és elindultunk vissza Whitehorse-ba.
Ránk esteledett, de mivel ez volt az első tiszta éjszakai égbolt, úgy döntöttünk hogy fent maradunk, hátha szerencsénk lesz. Éjfél körül megjelent az égen a csoda. Először csak halvány derengés, de egyre erősödött. Láttunk már északi fényt halványzöldet, de ez itt színes volt. Végül átváltott zöldbe, ilyen élénkzöld északi fényt még sosem láttunk! Éjjel 1 órakor -36 fokban álltunk a kocsi mellett az éjszakai tundrán és nem tudtunk betelni a látvánnyal. Mint a tűzben a lángnyelvek, úgy táncolt a fény, egy életre szóló élmény! Sajnos az északi fényt nagyon nehéz fotózni profi felszerelés nélkül és nálunk még egy állvány sem volt. 😞 Azért azt hiszem, valamit így is visszaad a csodából amiben részünk volt. ❤
Visszaértünk Whitehorse-ba, a kamion is elkészült. Visszavittük a kölcsönzőbe a kocsit, nem akartak hinni a szemüknek, több mint 4000 km-t mentünk vele a pár nap alatt, így + 2000 km-t fizetnünk kellett a bérlési díjon felül.
A kölcsönzőből elvittek a szerelőhöz és útnak indulhattunk hazafelé.
Gyapjas mamut maradványokat találtak itt. (Yukon)
Hab a tortán hogy a Freightliner kárpótlásul kifizette a számla ellenében a szállásainkat, a teljes autóbérlést és 300 dollárt étkezésre a főnök nyomására, mivel tőlük volt a kamion és az ő alkatrészükre kellett várni. Így ezt a kalandot nagyon olcsón megúsztuk.
Nagyon izgatottak voltunk, Inuvik-ból Tuktoyaktuk-ba indultunk. 184 km a kettő között a távolság és ezt a Mackenzie-folyó és a Jeges-tenger jegén tettük meg. Ez az év volt az utolsó, hogy a jégutat elkészítették, mert következő évben elkészült a szárazföldi út. Nem foglaltunk szállást, hiszen télen nincsenek turisták és 3 szálló is van Tuktoyaktuk-ban az internet szerint.
A jégút olyan, mint egy rendes út. Két sávot letakarított a hókotró a folyó teljes hosszán, egészen a Jeges-tengerig. Ki volt táblázva mint bármelyik út, súlykorlátozás, sebességkorlátozás, kanyar, bukkanó. Érdekes volt menni rajta, helyenként recsegett-ropogott, akkora repedések voltak benne, hogy akár a kerék is beleszorulhatott volna. Attól nem féltünk hogy beszakad, hiszen folyamatosan ellenőrizték.
Ritkán jött szembe autó, itt csak az kel útra, akinek muszáj. Nem sok olyan elvetemült ember van, aki nekiindul a Dempster Hwy-nak télen, mint kiderült.
A Mackenzie-folyó a legnagyobb és leghoszabb folyó Kanadában. A Nagy-Rabszolga-tóból indulva, 1738 km megtétele után beletorkollik a Jeges-tengerbe. Elértük a folyó végét, innen már a tenger jegén haladtunk. Ez már jóval veszélyesebb, mert apálykor a vízszint a jég alatt lecsökken és így sokkal nagyobb a beszakadás veszélye. Érezhetően hullámzott alattunk a jég, megkönnyebbültem mikor kora este partot értünk Tuktoyaktukban.
Korai volt az örömöm, kiderült hogy télen egyik hotel sincs nyitva, mivel úgysem jön ide senki. Az ott élők nem akarták elhinni hogy mi egy ilyen kis autóval képesek voltunk nekiindulni a téli tundrának. Végül egy férfi felajánlotta hogy elvisz bennünket a barátjához, aki egy kis munkásszállót üzemeltet. Tőle vehetünk ki szobát, télen üresek, nyaranta az útépítő munkások laknak benne.
Kaptunk egy szobát éjszakára, nem egy luxus lakosztály volt, de mégis jobb, mint a kocsiban ülve aludni.
Keskeny kis ágy, egy fiókos szekrény, egy ruháspolc fogassal és egy éjjeli szekrény volt a berendezés, de legalább a fürdőszoba új volt.
A tulaj rajtunk kereste meg a téli betevőjét, ezért a szobáért közel 300 dollárt fizettünk egy éjszakára. (~60 000 ft)
Másnap körülnéztünk a faluban, nem lehet könnyű itt télen az élet. Az egyik utcából kikanyarodva mentünk a szánkósok után és egyszer csak elakadtunk. Kiderült hogy a szánkósok az útról letértek, ők átmentek a hó tetején, de mi besüllyedtünk. 😞
Nem sikerült sehogy kijutnunk, végül az egyik helyi férfi elment és hozott egy traktort, azzal húzott ki bennünket. Nagyon rendes volt, hiába próbáltuk honorálni, nem fogadta el a pénzt.
Elköszöntünk és elindultunk vissza a jégúton Inuvik-ba. Szerencsénk volt, egy kis időre kisütött a nap is. Élveztük a jégen autózást, gyakran megálltunk fényképezni. Inuvik közelében észre vettünk egy vadászó rókát. Nagyon vicces volt ahogy vadászott, még sosem láttunk ilyet.
A Dempster Hwy egy földút, közel 800 km hosszú Inuvik-ig. Csak 2 helyen lehet benzinhez jutni, a kb. középen lévő Eagle Plains-nél és 130 km-el az út vége előtt, Forth McPherson-ban. Semmi más település nincs Inuvik-ig, csak nyári kempingek. 2 folyón kell átkelni, nyáron komppal, télen a jégen átautózva. (Peel River, Mackenzie River)
Az út keskeny, egyes részeken fel van emelve és a félrekotort hótól sok helyen nem lehetett látni hol a széle. Időnként akkora köd volt, hogy alig láttunk az orrunk elé és a szélátfújások sem voltak ritkák. Óvatosan közlekedtünk, nehogy baj történjen, mert itt előfordulhat hogy napokig nem jön erre senki. Időnként 1-1 pórul járt autó figyelmeztetett rá, hogy veszélyes úton járunk.
Elértük Eagle Plains-t, kivettünk egy szobát éjszakára. A hotel étkezője tele van kitömött állatokkal, szegényeket nagyon sajnáltam. 😞
Reggel indultunk tovább, nemsokára az északi sarkkörhöz értünk, megálltunk fényképezni. Az északi sarkkör az északi félteke 66° 33′ 39″ szélességi fokán húzódik és áthalad Kanadán, Alaszkán, Grönlandon, Oroszországon, Izlandon, Norvégián, Svédországon és Finnországon. A föld forgástengelyének dőlése miatt az északi félgömb télen a naptól távolabb, nyáron a naphoz közelebb kerül .( Ugyanez történik fordítva a déli félgömbön.) Ezért télen van legalább egy 24 órás éjszaka, nyáron legalább egy 24 órás nappal. (napforduló) Észak felé haladva ez az időtartam egyre nő, az északi sarkon már 6 hónap éjszaka és 6 hónap nappal váltakozik. A fényképeken látni hogy java része szürkületben készült. Januárban voltunk, és naponta 2-3 óra hosszán át volt csak világos.
Pár km múlva elhagytuk Yukon-t és átléptünk Northwest Territory-ba.
Nem gondoltam hogy a téli tundra ilyen gyönyörű! Az autó jól viselkedett bírta a hideget.
Nézzétek mekkora a markoló a hegyhez képest!
Átkeltünk a Peel-folyó jegén és máris Forth McPherson-ba értünk, körbejártuk a falut és mentünk tovább.
Drogdílereket és alkohol csempészeket nem látunk szívesen a közösségünkben! Figyelünk téged!
Újabb jégen autózás jött, keresztül a Mackenzie-folyón. Még 130 km és elértük mai célunkat, Inuvik-ot.
Ez egy 3300 fős kis település, az inuit nemzetség lakhelye. Az utcákat végigjárva egy gyönyörű templomra bukkantunk.
Reggel Attila elérte telefonon a teherautó szerelőt, aki hajlandó volt megnézni mi baja a kocsinak. Én a hotelben maradtam, Attila taxival elment a kamionért, és 5 km/h-val eldöcögött a szerelőig. Kiderült, hogy a kocsi nem bírta a nagy hideget, eltörött egy cső. Nem lehet a környéken kapni, a gyártól kell megrendelni, pár nap míg kiküldik. Attila szólt a főnökének hogy intézkedjen. Hogy a várakozás alatt ne a szobában üljünk, béreltünk egy autót. A kölcsönzőben alá kellett írni egy papírt, hogy tudomásul vesszük, a Dempster Hwy-n (autópálya) nem használhatjuk. Napi 200 km van a bérlésben, ha annál többet megyünk, azt pluszban kell fizetni. Megegyeztünk hogy csak betelefonálunk ha hosszabbítani akarjuk a bérlést.
Ezután persze kíváncsiak lettünk, hogy milyen az a Dempster Hwy. Kiderült hogy a világ legveszélyesebb útjai között tartják számon. Az autópálya megnevezés itt valójában egy földutat takar, ami Inuvik-ig tart. Közel 800 km és mindössze az Eagle hotel van benzinkúttal félúton, egy Forth McPearson nevű település és 2 folyó aminek télen a jegén kell átmenni. Inuvik egy 3300 fős kisváros, innen indul a jégút Tuktoyaktuk-ig. Út híján nyáron csónakkal lehet odajutni, télen a Mackenzie folyó és a Jeges-tenger jegén. Sajnáltuk hogy nincs idő rá, mert szívesen megnéztük volna. Ezen a jégúton forgatták a Jéglovagok című sorozat 2. évadját.
Bejártuk Whitehorse-t és a környéket, Mayo-t, Carmacks-ot, Beaver Creek-et, Faro-t, Ross River-t és fürödtünk a Takhini Hotsprings-ben. Ez egy termálvizes medence, először fürödtünk -25 fokban kint a szabadban, nagyon jó volt.
Dawson City nagy kedvencünk lett, olyan mintha visszacseppentünk volna az aranyásók korába.
Útban visszafelé a hotelbe, találkoztunk egy gyönyörű kanadai hiúzzal. Mikor megálltunk az út szélén, ő is megállt, leült és csak nézett ránk. Talán ki is szálltunk volna, ha nem látjuk pont előző este egy videóban, hogy még a grizzlyt is megfutamítja, nem egy szelíd cicus.
3 nap múlva még mindíg nem érkezett meg az alkatrész. Felhívtuk a főnököt, kiderült hogy elfelejtették megrendelni, így Attila magára vállalta a rendelés intézését. Felhívta a gyárat és megtudtuk hogy csak további 1 hét múlva kapjuk meg. Nagyon örültünk neki. 😀 Szóltunk az autókölcsönzőben hogy még 1 hétre kibéreljük a kocsit, bevásároltunk és indulás a Dempster Hwy-n Inuvik-ba.
Ha ismerősnek találtad Dawson City-t, az azért van, mert arra jöttünk az Alaszkai utunkról visszafelé, hogy nyáron is lássuk. Ha még nem olvastad azt a bejegyzést, vagy újra elolvasnád, itt találod: https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-32-nap/
Egy régebbi utazásunk történetét szeretném megosztani Veletek. Még céges kamionnal fuvarozott Attila, autókat szállított, gyakran elkísértem egy-egy útra én is. Kaptunk egy fuvart Whitehorse-ba, (Yukon, Kanada). Nagyon izgatottak lettünk, mert annyira északon még sosem jártunk.
Mivel január volt, felkészültünk az útra, ha bármi történne, legyen ruhánk, vizünk, ennivalónk.
Gyönyörű tájakon haladtunk át és először láttunk bölényeket szabadon. Bátor voltam és odaálltam pár fénykép erejéig, de azért gyakran a hátam mögé pillantottam. Igazából rám sem bagóztak, de azért mégiscsak hatalmas állatok, jobb vigyázni velük.
Ahogy haladtunk egyre északabbra, gyorsan hűlt a levegő, a fákra szinte ráfagyott a hó. Többször láttunk rénszarvasokat és egy gyönyörű optikai jelenséget is fotóztunk, a napot körbeölelő szivárvány gyűrűt. (Halojelenség)
Már majdnem elértük Whitehorse-t, mikor elkezdett a kocsi lassulni. Egyre lassabban tudtunk csak menni, volt ám izgalom! Végül 20 km/h-val döcögtünk be este a város szélén lévő benzinkúthoz. Kiderült hogy egy teherautó szerelő van Dawson City-ben, de már zárva van, reggel 8 után lehet hívni. Ekkor már a fűtés sem működött és kint -30 fok volt. Nem maradhattunk itt így éjszakára, hívtunk egy taxit és szállodába mentünk.
