Tuktoyaktuk 1.

Egy régebbi utazásunk történetét szeretném megosztani Veletek.
Még céges kamionnal fuvarozott Attila, autókat szállított, gyakran elkísértem egy-egy útra én is. Kaptunk egy fuvart Whitehorse-ba, (Yukon, Kanada). Nagyon izgatottak lettünk, mert annyira északon még sosem jártunk.

Mivel január volt, felkészültünk az útra, ha bármi történne, legyen ruhánk, vizünk, ennivalónk.
Gyönyörű tájakon haladtunk át és először láttunk bölényeket szabadon. Bátor voltam és odaálltam pár fénykép erejéig, de azért gyakran a hátam mögé pillantottam. Igazából rám sem bagóztak, de azért mégiscsak hatalmas állatok, jobb vigyázni velük.

Ahogy haladtunk egyre északabbra, gyorsan hűlt a levegő, a fákra szinte ráfagyott a hó. Többször láttunk rénszarvasokat és egy gyönyörű optikai jelenséget is fotóztunk, a napot körbeölelő szivárvány gyűrűt. (Halojelenség)

Már majdnem elértük Whitehorse-t, mikor elkezdett a kocsi lassulni. Egyre lassabban tudtunk csak menni, volt ám izgalom! Végül 20 km/h-val döcögtünk be este a város szélén lévő benzinkúthoz. Kiderült hogy egy teherautó szerelő van Dawson City-ben, de már zárva van, reggel 8 után lehet hívni. Ekkor már a fűtés sem működött és kint -30 fok volt. Nem maradhattunk itt így éjszakára, hívtunk egy taxit és szállodába mentünk.

Alaszka körút 43.nap

Reggel jeges az ablak, -5 fok van. Elérjük a Muncho Lake-et, gyönyörű kék vizű tó. Sok körülötte a daru madár, sikerül is fényképezni egy csapatot a levegőben.

Következő megálló egy szép zöldes vizű folyó, gyönyörű környezetben. Ez a folyó a Moose Lake-t táplálja, a nevét nem sikerült megtudni.

A sziklafalon a lecsorgó víz már jéggé fagyott, mégis van olyan ember aki ilyenkor túrázik. 1095 méter magasban vagyunk, nem szívesen gyalogolnék hegynek felfelé órákig. Mindenesetre felkészültnek látszik, mert még oxigénpalack is van nála, és mellénk érve vidáman integet.

Summit Lake-nél rénszarvasokat látunk, Tetsa River-nél feketemedve megy át előttünk az úton. Nyurga és fél tőlünk, biztos fiatal még. Nem sokkal később újabb macit látunk az út szélén a fák között, Ő már testesebb. Pár km múlva újabb maci az út szélén, megállunk fényképezni. Attila szárított húst rágcsál, a maci a levegőbe szagol és nyíl egyenesen elindul a kocsi felé. Hihetetlen milyen szaglása van. Mászkál a kocsi körül és reménykedik hogy kap a finomságból, de mi tudjuk hogy „az etetett medve halott medve”, így nem kap belőle. Végül hátra kell tolatnunk, mert a kocsi kerekét nyalogatja és félünk hogy kiharapja a gumit. 😂

Találunk egy kidőlt, elkorhadt fát, hatalmas csomó nőtt rajta. Attila mögé áll, így jobban felmérhető a nagysága.
Újabb 2 feketemaci rövid távon belül, úgy látszik itt rengeteg él.

Látunk őzet gidával, bölényeket, hegyikecskéket és egy nagy jávorszarvas is átkocog előttünk az úton.

Újra Northwest Territories-ba járunk, Fort Liard-ban. Slavey nyelven Echaot’l Koe, jelentése: „Emberek az óriások földjéről”. 650 fős kis település őslakosokkal. Taláható itt 2 üzlet, egészségügyi központ, benzinkút, iskola és rendőrség is. Akkora harkályt látunk, mint még soha, nem akarjuk elhinni hogy az. Meg is kérdezzük két helyi gyerektől akik szintén a földön kopácsoló madarat nézik, de megerősítik hogy harkály. 🙂

Egy lakóbusz fekszik az árokban, sajnos nem mindenkinek sikerül jól a nyaralás. 🙁

Nézzétek ezt a hegyet, egy szivecske van rajta.

Leszáll az este, gyönyörűek a szinek az égbolton.