Alaszka körút – Oldal 3 – utazzatokvelem.com

Alaszka körút 49.nap

Reggelre esik a hó. Szeptember 21.-e van.
Utunk a csodálatos Columbia Icefield egy részén vezet keresztül. Egy 1 km.-es sétányon keresztül eljuthatunk egy üveghídra, ami 280 méterrel a Sunwapta-völgy felett van, gyönyörű rálátással az óriási gleccserekre. A jegy online elővételben 34$ (~7000 Ft), a bejáratnál vásárolva 37$ (~7600 Ft). Úgy döntünk most kihagyjuk az időjárás miatt, esik a hó, és úgysem látnánk el a gleccserekig. Sebaj, jövünk még erre jó időben is majd.

Átérünk a Banff Nemzeti park területére. Az utunkat a világszerte híres Lake Louise felé folytatjuk. Sajnos az időjárás nem kedvez nekünk, borús az ég, így a képeken nem látszik milyen gyönyörű türkiz színű a víz. A tónál rengeteg a túrista, több gyönyörű szálloda is fekszik a partján. Aki itt szeretne megszállni annak mélyen a zsebébe kell nyúlnia, a 3* szállodák átlagára 410 $/ éj (~85 ezer ft),
az 5* szállodáké pedig 830 $/éj (~170 ezer ft).

Megyünk tovább a Moraine Lake felé. Vagyis csak mennénk! 🙁
Az oda vezető kis utat lezárták és őr áll előtte. Megkérdezzük miért és kiderül hogy olyan sokan vannak a tónál, hogy nincs szabad parkolóhely, azért van lezárva az út. Nagyon sajnálom, mert képeken gyönyörű volt. Elindulunk tovább, szegény Attila hallgathatja a siránkozásomat. Nemsokára meg is unja és visszakanyarodik. Ahogy visszaérünk integet az őr hogy mehetünk, el sem hiszem!
Odaérünk és szemünk elé tárul a csoda. A víz gyönyörű tiszta, tükröződik rajta a havas hegycsúcs.
Lépcső vezet a kilátóhoz, onnan fentről látjuk a tavat. Ilyen gyönyörű kéket még sosem láttam, pedig sok helyen jártunk már.

Átérünk a Kootenay Nemzeti parkba, megyünk fürdeni a Radium Hot Springsbe.
A fürdő az út mellett található, gyönyörű sziklás környezetben. A medencében termálvíz van, nagyon jól esik a hidegben. Pár órát áztatjuk magunkat, aztán mivel sötétedik úgy döntünk, hogy a parkolóban alszunk, csak reggel megyünk majd tovább.

Alaszka körút 48.nap

Ma a Jasper Nemeti Park látványosságait nézzük meg. Először célba vesszük a park központját, a Jasper nevű várost. Útközben odafelé is sok képet készítünk, gyönyörű a park egész területe.

Jasper világhírű nyaralóhely, lakossága 4590 fő. Itt minden a turizmusról szól, télen-nyáron nagyon forgalmas. Körbejárjuk gyorsan, pár utca az egész.

A parkban rengeteg a látnivaló, már többször voltunk itt, de még mindig sok mindent nem láttunk.
Ma a Horseshoe Lake, az Athabaska Falls és a Sunwapta Falls van tervbe véve. Közel vannak egymáshoz, de ezeken a helyeken órákat elsétálgatunk és így is nehéz otthagyni őket, ezért kell rá egy nap. Látunk egy nagy jávorszarvast, gyönyörű havas hegycsúcsokat és átmegyünk a kék vizű Athabaska folyó felett is.

Megérkezünk a Horseshoe Lake-hez ( patkó tó ). Ez a Jasper Park legmélyebb tava, csodálatos tiszta és zöld a vize. Lehet itt búvárkodni, úszni, horgászni és csónakázni is. Helyenként magas sziklák vannak körülötte, ahonnan a bátrak ugrálhatnak a vízbe. (van ahol 25 méter magasról)

A Jasper legnagyobb folyórendszere, az Athabaska folyó a Columbia jégmező gleccsereiből indul. A folyó szélén kiépített ösvény vezet, itt található az Athabaska Falls. Ez a vízesés 24 méter magas és 18 méter széles. A környékén óvatosan lépkedünk, mert a vízesésből származó permet beborítja a környező sziklákat és nagyon csúszik.

A Sunwapta Falls 24 kilométerre van. Maga a vízesés nem túl nagy, de a táj itt is csodálatos.

Alaszka körút 47.nap

Átmegyünk a Peace folyó fölött, következő célpontunk a Jasper Nemzeti Park. Letérünk az útról egy kis földútra, a térképen úgy látszik tudunk arra rövidíteni. Ha tehetjük inkább a kis utakat válasszuk az autópálya helyett, sokkal szebb látvány, és több állatot láthatunk. Nincs szerencsénk, jó pár km után egy kapuhoz érkezünk, egy működő bányához. Vissza kell fordulnunk, visszamenni a betonútra.

Elérjük a Jasper kapuját. Kanadának 4 Sziklás-hegységi parkja van, ezek közül a Jasper a legészakabbra fekvő és a legnagyobb. Mind a négy park a Világörökség része.
A Jaspernek a Banff Nemzeti Parkkal határos részén található egy hatalmas jégmező, a Columbia Icefield. (325 km2 ) Ez a Kanadát 10 ezer évvel ezelőtt beborító jégpajzs maradványa. Néhol a jég vastagsága a 750 métert is eléri. Ezen a területen van a Nagy Kontinentális Vízválasztó, így az innen induló gleccserek olvadó vizéből jut a Jeges-tengerbe, az Atlanti-óceánba és a Csendes-óceánba is.
A Jasper és a Banff Nemzeti Parkban találkozhatunk pumával, farkassal, grizzlyvel és ha szerencsénk van, akár a ritka havasi kecskével is.
Aki letér a parkban a főútról, annak kell belépőt venni, az átmenő forgalomnak nem. Mivel mi több helyet is szeretnénk megnézni itt, így szükségünk van jegyre.

Nézzétek mit találtunk, mintha rólunk szólna. Vajon ki véste ide?

A Maligne Canyonhoz érünk, nagyon kíváncsi vagyok rá. Ez a Jasper legmélyebb kanyonja, több mint 50 méter mély. A kanyon szélén ösvény vezet végig, és a kanyargó folyó felett 6 hídon is átmehetünk.
Egy gyönyörű vízesést is megcsodálunk. Visszafelé a hegyen átvezető utat választjuk, nagyon elfáradunk mire visszaérünk a kocsihoz, de nem bánjuk, ez a látvány megérte!

Alaszka körút 46.nap

Reggel van, kávé és indulááás! Átmegyünk a Deh Cho Hídon, és irány Enterprise.
A településnek 106 lakosa van, ennek körülbelül a fele őslakos.

Itt található a Twin Falls Gorge Territorial Park ahol az Alexandra vízesést szeretnénk megnézni. Egy parkoló van az út mellet ami csak nappal használható, éjszakára tilos ott maradni, onnan gyalog sétálhatunk a Hay folyón lévő 32 méter magas vízesésig.

Következő megállónk a Lady Evelin Falls Territorial Parkban lévő Lady Evelin vízesés, 101 km.-t kell addig autóznunk. Egy üdülő és kemping területén található, ami már zárva van a téli időszakra. Csak egy lánc van keresztben a bejáratnál, kapu nincs. Egy pár jön ki épp a parkból, azt mondják nyugodtan menjünk be, így átbújunk a lánc alatt. A parkban tábla jelzi hogy vannak denevérek, ne zavarjuk őket. Kis odúk vannak a fákon kirakva nekik. Lesétálunk a vízeséshez, 17 méter magas és gyönyörűséges.

Átlépünk Albertába és Mackenzie County egyik pihenőhelyén megállunk éjszakára.

Alaszka körút 45.nap

Yellowknife a hatalmas Great Slave Lake ( Nagy-Rabszolga-tó ) mellett fekszik, sziklás talajon.
A Wiltideh Dene Waihideh Chee ( Yellowknife-öböl ) a Tsetsootine ( fém emberek) benszülött törzs élőhelye volt. Az első felfedezők nevezték el a helyet Yellowknife-nak ( sárgakés ), a Tsetsootine indiánok sárgarézből készített kése után. Yellowknife utolsó aranybányái 2004-ben bezártak, de a várostól északra sok gyémántbánya üzemel, így ma elsősorban Northwest Territories fővárosa és a gyémántbányák szervízközpontja.

Egy bányára és egy bányászati kiállításra is rábukkanunk, nagyon érdekes.

A városban járva nem hagyhatjuk ki a Pilot Monument-et (Pilóta emlékmű).
Az emlékmű egy nagy sziklán épült (The Rock), hosszú lépcsősor vezet fel a tetejére. Ott található egy kilátó, padok és az emlékmű. Csodás kilátás tárul elénk a Nagy-Rabszolga-tóra, a Yellowknife öbölre, az óvárosra, a Jolliffe-szigetre és a színes úszóházakra és lakóhajókra.

Az emlékművet azoknak az úttörő pilótáknak és mérnököknek az emlékére emelték, akik életüket vesztették az északi területek feltérképezésekor és a posta, az élelmiszer és az utas szállítások során.
Az emlékmű gyakorlati célt is szolgál, ha villog a tetején a lámpa az azt jelenti, hogy repülő vagy hidroplán közlekedik a közeli öböl felé.

Nekem Yellowknife tipikusan az a város amit nem elég egyszer látni.
Indulunk visszafelé, csak az az út van amelyiken jöttünk, de így legalább újra látjuk Tłįchǫ N’de-t.
Fort Providence szélén megállunk éjszakára.

Alaszka körút 44.nap

-7 fok van reggel, nincs melegünk, még jó hogy van fűtésünk. 🙂
A Blackstone Nemzeti Park területén járunk. Átmegyünk a Mackenzie River felett ívelő hídon, aminek a neve: Deh Cho Bridge. Ez a híd 1100 méter hosszú, 4 évig építették. 2012-ben nyitották meg a forgalom előtt, addig nyáron komppal, télen a folyó jegén lehetett csak átjutni a túloldalra. Az építése 202 millió dollárba került.

A túloldalon vár ránk Fort Providence. Lakosai száma 770, ebből 620 őslakos. Megismerkedhetünk a kultúrájukkal, akár részt is vehetünk a közösségi eseményeiken, a márciusi Dehcho Bison Jamboree, a tehetségműsorok, táncversenyek, motoros versenyek, mind nagyszerű lehetőség erre. Június 21.-én az év leghoszabb napján rendezik a National Aboriginal Day ünnepséget, ez a Nemzeti Őslakos Nap. A fesztiválon láthatunk kenu versenyt, kézügyességi játékokat, indián táncokat indián dob hangjára és megkóstolhatjuk az ételeiket is. A helyi üzletekben vásárolhatunk egyedi kézzel készült szőrme ruhákat és kiegészítőket és egyéb kézműves termékeket. A környező erdőkben sok vadon élő állattal találkozhatunk, Észak-Amerika legnagyobb állata az erdei bölény is nagy számban él itt.

Yellowknife előtt 80 km-el egy érdekes helyre bukkanunk, a neve Tłįchǫ N’de. A lápos talajból nagy sziklák emelkednek ki, azokon találhatóak a házak. Athabaskan őslakosok lakhelye ez a vidék. Nem lehet könnyű itt az élet. Dolgozni, vásárolni Yellowknife-be tudnak, a gyerekeket az iskolabusz szállítja oda iskolába. Ez napi 160 km utazást jelent.

Estére Yellowknife-ba érünk, megállunk a város szélén éjszakára.

Alaszka körút 43.nap

Reggel jeges az ablak, -5 fok van. Elérjük a Muncho Lake-et, gyönyörű kék vizű tó. Sok körülötte a daru madár, sikerül is fényképezni egy csapatot a levegőben.

Következő megálló egy szép zöldes vizű folyó, gyönyörű környezetben. Ez a folyó a Moose Lake-t táplálja, a nevét nem sikerült megtudni.

A sziklafalon a lecsorgó víz már jéggé fagyott, mégis van olyan ember aki ilyenkor túrázik. 1095 méter magasban vagyunk, nem szívesen gyalogolnék hegynek felfelé órákig. Mindenesetre felkészültnek látszik, mert még oxigénpalack is van nála, és mellénk érve vidáman integet.

Summit Lake-nél rénszarvasokat látunk, Tetsa River-nél feketemedve megy át előttünk az úton. Nyurga és fél tőlünk, biztos fiatal még. Nem sokkal később újabb macit látunk az út szélén a fák között, Ő már testesebb. Pár km múlva újabb maci az út szélén, megállunk fényképezni. Attila szárított húst rágcsál, a maci a levegőbe szagol és nyíl egyenesen elindul a kocsi felé. Hihetetlen milyen szaglása van. Mászkál a kocsi körül és reménykedik hogy kap a finomságból, de mi tudjuk hogy „az etetett medve halott medve”, így nem kap belőle. Végül hátra kell tolatnunk, mert a kocsi kerekét nyalogatja és félünk hogy kiharapja a gumit. 😂

Találunk egy kidőlt, elkorhadt fát, hatalmas csomó nőtt rajta. Attila mögé áll, így jobban felmérhető a nagysága.
Újabb 2 feketemaci rövid távon belül, úgy látszik itt rengeteg él.

Látunk őzet gidával, bölényeket, hegyikecskéket és egy nagy jávorszarvas is átkocog előttünk az úton.

Újra Northwest Territories-ba járunk, Fort Liard-ban. Slavey nyelven Echaot’l Koe, jelentése: „Emberek az óriások földjéről”. 650 fős kis település őslakosokkal. Taláható itt 2 üzlet, egészségügyi központ, benzinkút, iskola és rendőrség is. Akkora harkályt látunk, mint még soha, nem akarjuk elhinni hogy az. Meg is kérdezzük két helyi gyerektől akik szintén a földön kopácsoló madarat nézik, de megerősítik hogy harkály. 🙂

Egy lakóbusz fekszik az árokban, sajnos nem mindenkinek sikerül jól a nyaralás. 🙁

Nézzétek ezt a hegyet, egy szivecske van rajta.

Leszáll az este, gyönyörűek a szinek az égbolton.

Alaszka körút 42.nap

Reggelre a levegő fagyos, esik a hó, gyönyörűek a fák.

Pár km múlva nyoma sincs a hónak, de az ég borult. Egy grizzly csemegézik az út szélén, a lóhere virágját eszi.
Túlzottan nem foglalkozik velünk, de azért az egyik szemét rajtunk tartja.

Watson Lake-nél többször is jártunk már, de nem bírom megállni, megint lefényképezem a Signpost Forest-et (útjelző erdő). Az első táblát egy katona tette ki, aki az Alaska Hwy építésén dolgozott, így jelezve a lakhelye nevét és távolságát. Elkezdték követni a példáját és a mai napig kerülnek fel új táblák. Már 76 000 különböző jelzőtábla látható a világ minden tájáról.

Bemegyünk a Liard Hot Springsbe, ahol idefelé is voltunk, jól esik a forró vízben áztatni magunkat. Fürdő után folytatjuk az utat. Sok bölényt és hegyikecskét látunk az út mellett, British Columbia és Yukon határán elég gyakori látvány mindkettő. Elmegyünk egy leégett erdő mellett is, szomorú látvány.

Muncho Lake előtt megállunk éjszakára.

Alaszka körút 41.nap

Faro 344 fős kis település ami a bányászatra épült. Lakossága ma már csak 344 fő. Nevét a Faro nevű 17. századi francia kártyajátékról kapta. Bemegyünk a Látogató Központba információt gyűjteni, utána körbe autózunk.

Az itt található bányát 1969-ben nyitották meg, 1982-ig Kanada legnagyobb ólom és cinkbányája volt, és a legnagyobb külszíni fejtésű bánya a világon. Elmegyünk megnézni.
Működése ideje alatt 320 millió tonna hulladéksziklát távolítottak el az érc eléréséhez. 1998 januárjában megszűnt a termelés. A bánya és környékének tisztítása a mai napig nem megoldott. Engem személy szerint sokkolt a természet ilyen hatalmas méretű pusztításának látványa. 😢 A tó helyén csak hatalmas sűrű iszaptenger van, helyenként víztároló medencékkel amikben kék és vörös folyadék van.
2003 óta folyik a helyreállítás , a tervek szerint 2022-re végzik el a teljes kármentesítést.
A tisztítási költségeket 1 milliárd dollárra becsülik.

Megnézzük a Lapie Canyon-t, a szélén ösvény vezet, gyönyörűséges! Van itt egy kemping 18 hellyel, de szeptember elején bezárt télre, így rajtunk kívül nincs itt senki. Nyáron tökéletes ez a hely a kajakozás, kenuzás, raftingolás szerelmeseinek. A kanyon falán sok holló fészkel. Májusban láthatunk itt egy ritka virágot, a Goldenweed-et ( Aranyfű), ami sehol máshol nincs a földön. Sajnos arról idén már lekéstünk.

Ross River egy kis őslakos közösség a Ross folyó és a Pelly folyó torkolatánál. Rövidebb utat keresünk, ezért megkérdezzük az ott élőket, ha a komppal átmegyünk a folyón, el tudunk-e jutni Yellowknife -ba. Kiderül hogy a túloldalon kb. 250 km-t megy az út, utána megszűnik, így nem sikerül rövidítenünk.

50 km-el távolabb anyamedve sétál az úton két tündéri kicsinyével. Megállnak, jól megnéznek minket, aztán a mama veszélytelennek nyilvánít bennünket, így tovább ballagnak.

Finlayson Lake-nél megállunk éjszakára.

Alaszka körút 40.nap

Beérünk Dawson Citybe, a város szélén rögtön megtaláljuk az autószerelőt, kiderül hogy 2 lyuk van a gumin (45$).
Körülnézünk a környéken, nagyon érdekes. Gyönyörű zöld vizű tavacskákat látunk, szélén a jellegzetes „banán” dombokkal, az aranyásás maradványaival.

Búcsút veszünk Dawson City-től. Olyan érzés itt sétálni, mintha visszacsöppentünk volna a múltba. A kedvenc városaim közé tartozik, másodszor jártunk itt, de remélem nem utoljára.