Újra útra kelünk, irány British Columbia. 4500 km, de miután kilépünk Ontario-ból, az autópálya mellett nem sok látnivaló van. Átmegyünk Ontario, Manitoba, Saskatchewan és Alberta tartományokon a célig.
Toronto-ból indulunk, az első két napon Ontario tartományban megyünk. Ez Kanada második legnagyobb tartománya, a territoriumokat leszámítva. Területe 1 076 395 km2, népessége 12 862 000 fő. Az út a Lake Superior (Felső-tó) mellett vezet jó hosszú darabon. Ez a legnagyobb az észak-amerikai Nagy-tavakat alkotó 5 tó közül. A világ legnagyobb édesvizű tava (területe 82413 km2) és a harmadik legnagyobb víztérfogatú (12 100 m3). Átlagos mélysége 147 méter, de a legmélyebb pontja 406 méter. A tavon sokszor mértek 9 méteres hullámokat is viharok idején. Télen a benne található kis szigetecskék megkapó látványt nyújtanak teljesen lejegesedve.
Egy pár tavaly téli kép a tóról.
Második éjszaka Dryden-ben aludtunk. Reggelre -10 fok volt, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek éreztük. A boltban arról beszélgettek az emberek, hogy lezárják az autópályát a hideg és a várható ónos eső miatt. Szerencsére ez nem történt meg amíg ott voltunk.
Átléptünk Manitoba tartományba. Itt az út farmok mellett halad, nincs sok látni való.
Attól féltem kiugrik menet közben, ráadásul jeges szél fújt.
Következő tartomány Saskatchewan. Itt is növénytermesztésből és állattenyésztésből élnek az emberek. Még valami látható a farmokon, kicsi olajkutak dolgoznak szorgalmasan.
Átlépünk Albertába. Itt található Medicin Hat városában a világ legnagyobb indián sátra, a Saamis Tepee. Eredetileg az 1988-as téli olimpiára építették (Calgary), a kanadai őslakosok előtti tisztelgésül. 1991-ben költöztették át. A tepee teljes egészében acélból épült, 800 tonna súlyú. Magassága 65,5 m, átmérője 48,8 m, 960 db csavar tartja össze. 10 nagy kör alakú tábla látható rajta, amelyek az őslakosok kultúráját és történelmét mutatják be.
Albertában található a Siksika indiánok nemzetsége, az út az Ő földjükön vezet keresztül.
Elértük Calgary-t. Hatalmas város, a harmadik legnépesebb egész Kanadában 1 336 000 fő lakosával. Itt tartották az 1988-as téli olimpiai játékokat. Rengeteg a látnivaló, de most nem állunk meg, majd egy másik alkalommal ha több időnk lesz bejárni. Az útról látni a sípályákat, még este is sokan használják. Az emberek itt nagyon aktívak, rengetegen sportolnak, sétálnak a parkokban még hidegben is.
A Banff National Park bejárata előtt 40 km-el megállunk éjszakára egy parkolóban. Holnap már csak a park és a Sziklás-hegység van hátra hogy elérjük a célunkat.
Reggel van, elindulunk Haines-ből. Irány a kanadai határ. Útközben a gps-t böngészve találunk egy érdekesnek ígérkező kisebb erdei utat a határhoz. Ezen aztán közel 100 km-t megteszünk, mikor kiderül hogy a gps átvert bennünket, és a híd amit mutatott nem létezik. Vissza kell fordulnunk aminek főleg azért nem örülök, mert ez egy egysávos, keskeny, gödrös, sáros út.
Folytatjuk utunkat, újra a beton úton. Át kell mennünk British Columbia és Yukon egy részén hogy elérjük az Alaszkai határt a felső résznél.
A határátkelő neve Alkan Border. Kicsit magyarázkodnunk kell, a határőr nem érti mit keres 2 magyar, kanadai autóval ezen a ritkán használt határon, ráadásul Michigenben kiadott vízummal. Megmutatjuk a kanadai igazolványunkat, elmagyarázzuk a helyzetet és már mehetünk is tovább. 🙂
A határ után nem sokkal, a Tetlin Visitor Centernél megállunk éjszakára.
Nagy fába vágtuk a fejszénket, az uticélunk Alaszka. ☺ A végeredmény: 62 nap, 25400 km, 2730 l gázolaj, 42000 kép és videó.
Egy olyan mondattal szeretném kezdeni, ami gyakran elhangzik a magyar tv-ben: ” ez az utazás nem jöhetett volna létre…..” A mi esetünkben úgy folytatódik: ha Attilának nem válik valóra egy régi álma és 5 év folyamatos próbálkozás, több száz email, fax és telefonhívás eredményeképp tavaly télen nem sikerült volna állást kapnia a National Geographic csatornáról jól ismert ” JÉGLOVAGOK” között. Így az év elején ott dolgozott 3,5 hónapot, ebből finanszíroztuk ezt az utazást. Ha érdekel titeket, erről is írhatok egy későbbi bejegyzésben.
Először is az utazás legfontosabb kelléke az autó, de a megfelelő jármű kiválasztása nem is olyan egyszerű dolog (hacsak nincs az embernek a mellényzsebében félre téve erre a célra 20 millió forint, nekünk nem volt). Ha az ember szeretne eljutni a lehető legtöbb helyre, akkor fontos szempont a kocsi mérete. Mert igen is a méret számit. 😉 A nemzeti parkok nagy részében ugyanis hosszúsági, magassági és súly korlátozás van. Nem véletlenül. Ez a kép egy korábbi utazásunk alkalmával készült, ahol a teherautónk épphogy csak átfért egy naturális híd alatt, és pár helyen ennél alacsonyabb híd is van.
Erről az utazásról is szeretnék majd egy későbbi bejegyzésben írni. Lényeges a hosszúság is, rengeteg kis keskeny kanyargós út van a Nemzeti Parkokban, mint például itt volt.
Végül de nem utolsó sorban a fogyasztást is figyelembe kellett venni, hiszen egy megfizethető, kisebbfajta amerikai lakóautó egy ilyen út során kb. négyezer liter üzemanyaggal fogyasztott volna többet, mint az általunk kiválasztott autó. Ugyan szóba került egy személykocsi + kisebb fajta lakókocsi is, de ezt végül is elvetettük, mert utunk során megyünk több ezer km-t földúton is, ami nem egy ilyen szerelvénynek való. Ez egyébként be is igazolódott, mert számtalan esetben kellett átgázolni több száz méter hosszú, helyenként 15-20 cm mély sártengeren.
Ez persze a tundra közepén volt, 4-500 km-re a legközelebbi lakott településtől és telefonhálózattól, itt egy elakadás igazán nem lett volna szerencsés dolog.
A mi autónk végül is egy 12 éves Dodge Sprinter lett, amiben közel hatszázezer km volt, sok hibával és rozsdával. Fel kellett újítani az egész fékrendszert, kicserélni a gömbcsuklót, önindítót, generátort, a teljes kardántengelyt, az olajokat, szűrőket, felújítani a differenciál művet, kijavítani a helyenként tenyérnyi lyukakat, leszigetelni, berendezni, és a villany, vízvezeték rendszert kialakítani. Ez persze Attila dolga volt, 5 hetet dolgozott az autón.
Eredeti állapotKibelezve, tetőablak berakvaMotorháztető javításKárpit tisztításKívülről készVezető fülke is készVilágítás és 110 volt beszerelve Padra lecsukható ágy, nagy pakolóhely van alatta Falról lehajtható asztal Felszerelve mindennel Mobil zuhanyEste befüggönyözünk
Míg Attila szerelt, én kutatómunkát végeztem 😀, összeállítottam a látnivalók listáját, és az útvonaltervet.
1-6 nap
Induláááás!! 😀 Hogy Hainesbe jussunk, át kell mennünk Kanadán. Útközben látunk pár állatot.
Házi szarvasokÉszak-amerikai kúszósül
Iparkodunk hogy mielőbb odaérjünk, még a hidegek beállta előtt. Nem csak a hideg és a hó miatt, hanem azért, mert Alaszkában több út is le van zárva a téli időszakra, s mi szeretnénk azokat is bejárni. Például a Denali Hwy (Denali autópálya), vagy a Top Of The World Hwy (Út a Világ Tetején autópálya). Persze az autópálya itt mást jelent, csak egy keskeny, gödrös, sáros földutat. 😀 Átrobogunk Ontarion, Manitoban, Saskatchewanon, Albertan,( kanadai tartományok) az autópálya mellett nincs sok látnivaló. British Columbiába érve, utunkat a híres Alaszka Hwy-n folytatjuk. Ez az autópálya a II. Világháború alatt épült, hogy összekapcsolja USA-t Alaszkával, Kanadán keresztül. Hossza: 2232 km , Dawson Creek-től (BC) – Delta Junction-ig (AK). Ez az egyetlen egész évben járható szárazföldi út amelyen keresztül eljuthatunk Alaszkába. Autópályának hívják, de csak 1-1sávos. Burkolt út, de a jelentős téli fagyok miatt sok benne murvás javítás, és rengeteg a felfagyásból eredő lyuk, gödör, árok. Igaz ezek nagy részére jelzőbólyák hívják fel a figyelmet. Az út kondíciójáról sokat elmond a kocsira ragasztható matrica. 😀 ( Túléltem az Alaszka Hwy-t. )
2 helyen állunk csak meg, mert a visszaútnál ez kiesik. Az első a Liard River Hot Springs BC-ben, második a Miles Canyon Yukonban.
A Liard Hot Springs British Columbia északi részén, közel Yukon határához található. Ez egy természetes forróvizű medence az erdő közepén. A fürdőhöz kb.1km hosszú, fából épített úton juthatunk csak el, mert a talaj mocsaras. Ebben a mocsárban él egyedül a világon a Physella Wrighti, egy picike piros csiga. Mérete 3-9 mm között van.
Út a fürdőhöz
A környéken nagy a medve veszély, plakátok figyelmeztetnek rá.
A medence a forrásnak egy kiszélesedett része, ami patakként folyik tovább. A víz ahol feltör a földből, olyan forró, hogy nem lehet a közelébe menni. Ahogy távolodunk ettől a ponttól, úgy hűl a víz, így mindenki megtalálja a számára megfelelő hőfokot. Az eddig általam látott termálvizekkel ellentétben, itt a víz kristálytiszta és szagtalan.
A Miles Canyon Yukonban található Whitehorse várostól 15 km-re. Csodálatos bazalt kanyon, gyönyörű kék vízzel, és egy hosszú függőhíddal.
Visszafelé megnézünk több érdekes helyet is Kanadában .
