A gyönyörű Kenai Lake (Kenai Tó) mellett folytatjuk az utat.
Seward 2800 lakosú kisváros az alaszkai vasút déli végállomása és az USA egyik legjelentősebb kereskedelmi halászhajó kikötője. Évi 14 000 tonna halat és rákfélét raknak itt hajókra. Sok étterem, üzlet és szálláslehetőség van, nyáron sok turista megfordul itt.
Megcsodáljuk a lagúna gyönyörű kékeszöld vizét is.
Az Exit Glacier a Harding Icefield (Harding Jégmező) egyik kisebb gleccsere. Mégis nagyon népszerű a jó megközelíthetősége miatt. A parkolóig aszfaltozott út vezet, onnan a gleccser végéig több gyalogos túraútvonalat is kialakítottak. Elég könnyű terep, bár az út felfelé vezet.
A gleccser egész évben látogatható, de a hó érkezésétől az út az autók számára zárva van. Mégis elérhető többféleképpen : motoros szánnal, kutyaszánnal, sífutással vagy akár vastag kerekű biciklivel.
Sajnos rohamosan olvad, évente kb.50-60 métert húzódik vissza. A túra útvonalon táblák mutatják a mozgását.
A kilátónál az utolsó jelzés azt mutatja hogy 2005-ben meddig ért a gleccser.
Visszafelé bemegyünk a látogató központba, ott láthatjuk a Kenai Fjord térképét és azt is, milyen ütemben fogy a gleccser.
Indulunk tovább Homer felé. Útközben látunk egy fafaragó galériát, vicces szobrokkal.
Skilak Lake-nél ( Skilak Tó) megállunk pár percre, a víz gyönyörű. Ki van rakva jó pár gyerek méretű mentőmellény, de használat után mindenki visszaviszi. Nem kel lába, pedig senki sem őrzi. Egy figyelmeztető tábla is van kirakva, így mindenki tudja mire számíthat.
A tábla szövege:
A tóvíz gleccser olvadásból származik, és 10 °C fokos. Ha felborulsz a túlélési esélyed kevés. A gleccserek szele erős, kiszámíthatatlan, és előjelek nélkül kialakulhat. Ne kockáztass. Maradj közel a parthoz. Viselj mentőmellényt. Készülj fel az éjszakára. Jobb, ha később mész haza, mint ha egyáltalán nem.
Soldotna mellett megállunk éjszakára, ott látható ez a furcsa háztető. Nekem tetszik, de az ácsok biztos nem örültek neki.
Folytatjuk utunkat következő uticélunk, Valdez felé. Rengeteg tavacska és folyó van a környéken, a kéktől a vörösig mindenféle szinű vízzel.
Tok-ban megállunk körülnézni, pici falvacska, pár ház az egész. Gyönyörű kutyák vannak errefelé, gyorsan fényképezek is. 🙂
Ahtna-ban bemegyünk a Visitor Centerbe, begyűjtjük az információkat a látnivalókról. A helyiek mindíg többet tudnak mondani a környékről mint a tájékoztató füzet, persze azért azt is hozunk. 🙂
Glennallenben megkóstoljuk a bison burgert ( bölény hamburger 35$ ), nem lesz a kedvencem, száraz mint a cipőtalp, de legalább a sült krumpli finom. 🙂 .
Reggel van, elindulunk Haines-ből. Irány a kanadai határ. Útközben a gps-t böngészve találunk egy érdekesnek ígérkező kisebb erdei utat a határhoz. Ezen aztán közel 100 km-t megteszünk, mikor kiderül hogy a gps átvert bennünket, és a híd amit mutatott nem létezik. Vissza kell fordulnunk aminek főleg azért nem örülök, mert ez egy egysávos, keskeny, gödrös, sáros út.
Folytatjuk utunkat, újra a beton úton. Át kell mennünk British Columbia és Yukon egy részén hogy elérjük az Alaszkai határt a felső résznél.
A határátkelő neve Alkan Border. Kicsit magyarázkodnunk kell, a határőr nem érti mit keres 2 magyar, kanadai autóval ezen a ritkán használt határon, ráadásul Michigenben kiadott vízummal. Megmutatjuk a kanadai igazolványunkat, elmagyarázzuk a helyzetet és már mehetünk is tovább. 🙂
A határ után nem sokkal, a Tetlin Visitor Centernél megállunk éjszakára.
Nagy fába vágtuk a fejszénket, az uticélunk Alaszka. ☺ A végeredmény: 62 nap, 25400 km, 2730 l gázolaj, 42000 kép és videó.
Egy olyan mondattal szeretném kezdeni, ami gyakran elhangzik a magyar tv-ben: ” ez az utazás nem jöhetett volna létre…..” A mi esetünkben úgy folytatódik: ha Attilának nem válik valóra egy régi álma és 5 év folyamatos próbálkozás, több száz email, fax és telefonhívás eredményeképp tavaly télen nem sikerült volna állást kapnia a National Geographic csatornáról jól ismert ” JÉGLOVAGOK” között. Így az év elején ott dolgozott 3,5 hónapot, ebből finanszíroztuk ezt az utazást. Ha érdekel titeket, erről is írhatok egy későbbi bejegyzésben.
Először is az utazás legfontosabb kelléke az autó, de a megfelelő jármű kiválasztása nem is olyan egyszerű dolog (hacsak nincs az embernek a mellényzsebében félre téve erre a célra 20 millió forint, nekünk nem volt). Ha az ember szeretne eljutni a lehető legtöbb helyre, akkor fontos szempont a kocsi mérete. Mert igen is a méret számit. 😉 A nemzeti parkok nagy részében ugyanis hosszúsági, magassági és súly korlátozás van. Nem véletlenül. Ez a kép egy korábbi utazásunk alkalmával készült, ahol a teherautónk épphogy csak átfért egy naturális híd alatt, és pár helyen ennél alacsonyabb híd is van.
Erről az utazásról is szeretnék majd egy későbbi bejegyzésben írni. Lényeges a hosszúság is, rengeteg kis keskeny kanyargós út van a Nemzeti Parkokban, mint például itt volt.
Végül de nem utolsó sorban a fogyasztást is figyelembe kellett venni, hiszen egy megfizethető, kisebbfajta amerikai lakóautó egy ilyen út során kb. négyezer liter üzemanyaggal fogyasztott volna többet, mint az általunk kiválasztott autó. Ugyan szóba került egy személykocsi + kisebb fajta lakókocsi is, de ezt végül is elvetettük, mert utunk során megyünk több ezer km-t földúton is, ami nem egy ilyen szerelvénynek való. Ez egyébként be is igazolódott, mert számtalan esetben kellett átgázolni több száz méter hosszú, helyenként 15-20 cm mély sártengeren.
Ez persze a tundra közepén volt, 4-500 km-re a legközelebbi lakott településtől és telefonhálózattól, itt egy elakadás igazán nem lett volna szerencsés dolog.
A mi autónk végül is egy 12 éves Dodge Sprinter lett, amiben közel hatszázezer km volt, sok hibával és rozsdával. Fel kellett újítani az egész fékrendszert, kicserélni a gömbcsuklót, önindítót, generátort, a teljes kardántengelyt, az olajokat, szűrőket, felújítani a differenciál művet, kijavítani a helyenként tenyérnyi lyukakat, leszigetelni, berendezni, és a villany, vízvezeték rendszert kialakítani. Ez persze Attila dolga volt, 5 hetet dolgozott az autón.
Eredeti állapotKibelezve, tetőablak berakvaMotorháztető javításKárpit tisztításKívülről készVezető fülke is készVilágítás és 110 volt beszerelve Padra lecsukható ágy, nagy pakolóhely van alatta Falról lehajtható asztal Felszerelve mindennel Mobil zuhanyEste befüggönyözünk
Míg Attila szerelt, én kutatómunkát végeztem 😀, összeállítottam a látnivalók listáját, és az útvonaltervet.
1-6 nap
Induláááás!! 😀 Hogy Hainesbe jussunk, át kell mennünk Kanadán. Útközben látunk pár állatot.
Házi szarvasokÉszak-amerikai kúszósül
Iparkodunk hogy mielőbb odaérjünk, még a hidegek beállta előtt. Nem csak a hideg és a hó miatt, hanem azért, mert Alaszkában több út is le van zárva a téli időszakra, s mi szeretnénk azokat is bejárni. Például a Denali Hwy (Denali autópálya), vagy a Top Of The World Hwy (Út a Világ Tetején autópálya). Persze az autópálya itt mást jelent, csak egy keskeny, gödrös, sáros földutat. 😀 Átrobogunk Ontarion, Manitoban, Saskatchewanon, Albertan,( kanadai tartományok) az autópálya mellett nincs sok látnivaló. British Columbiába érve, utunkat a híres Alaszka Hwy-n folytatjuk. Ez az autópálya a II. Világháború alatt épült, hogy összekapcsolja USA-t Alaszkával, Kanadán keresztül. Hossza: 2232 km , Dawson Creek-től (BC) – Delta Junction-ig (AK). Ez az egyetlen egész évben járható szárazföldi út amelyen keresztül eljuthatunk Alaszkába. Autópályának hívják, de csak 1-1sávos. Burkolt út, de a jelentős téli fagyok miatt sok benne murvás javítás, és rengeteg a felfagyásból eredő lyuk, gödör, árok. Igaz ezek nagy részére jelzőbólyák hívják fel a figyelmet. Az út kondíciójáról sokat elmond a kocsira ragasztható matrica. 😀 ( Túléltem az Alaszka Hwy-t. )
2 helyen állunk csak meg, mert a visszaútnál ez kiesik. Az első a Liard River Hot Springs BC-ben, második a Miles Canyon Yukonban.
A Liard Hot Springs British Columbia északi részén, közel Yukon határához található. Ez egy természetes forróvizű medence az erdő közepén. A fürdőhöz kb.1km hosszú, fából épített úton juthatunk csak el, mert a talaj mocsaras. Ebben a mocsárban él egyedül a világon a Physella Wrighti, egy picike piros csiga. Mérete 3-9 mm között van.
Út a fürdőhöz
A környéken nagy a medve veszély, plakátok figyelmeztetnek rá.
A medence a forrásnak egy kiszélesedett része, ami patakként folyik tovább. A víz ahol feltör a földből, olyan forró, hogy nem lehet a közelébe menni. Ahogy távolodunk ettől a ponttól, úgy hűl a víz, így mindenki megtalálja a számára megfelelő hőfokot. Az eddig általam látott termálvizekkel ellentétben, itt a víz kristálytiszta és szagtalan.
A Miles Canyon Yukonban található Whitehorse várostól 15 km-re. Csodálatos bazalt kanyon, gyönyörű kék vízzel, és egy hosszú függőhíddal.
Visszafelé megnézünk több érdekes helyet is Kanadában .
