2020 február – utazzatokvelem.com

Teherautó múzeum, Iowa

Ígéret szép szó…
A világ legnagyobb kamionparkolójáról szóló posztomnál megígértem, hogy ha újra arra járunk, a teherautó múzeumot is megmutatom Nektek.
Az útról nézve azt gondoltuk túl kicsi ahhoz, hogy több kamion is beleférjen. Belépve kellemesen csalódtunk, hatalmas épületben találtuk magunkat. A belépés ingyenes, de minden adománynak örülnek, amit bedobhatunk a kihelyezett ládákba. Ezt a pénzt a teherautók helyreállítására és a múzeum működtetésére fordítják.

Ez a múzeum a kamionparkolóhoz kapcsolódik, a parkoló tulajdonosának, Bill Moon-nak az álma volt. Szenvedélyesen gyűjtötte az antik teherautókat és a hozzájuk kapcsolódó dolgokat.
Sok ritka és különleges teherautót láthatunk itt kiállítva, mindegyiknek meg van a maga érdekes története, néhányat olvashattok is lejebb.

Jelenleg több mint 100 antik teherautó , 300 benzinkút tábla, 24 db benzinpumpa és nagy vitrinekben számos antik játékautó van kiállítva.

1981 Kenworth K100 Aerodyne. Ez az autó Hank Highway Hilton néven ismert, 2.560.000 km futott. Több mint 200 újságban, tv műsorokban, 2 európai Goodwill autó shown és filmekben is szerepelt. Különböző teherautó versenyeken és felvonulásokon összesen 121 trófeát nyert. Hank Good 1981-től 2014-ig használta, akkor ajándékozta a múzeumnak.

Sokan azt gondolják, hogy az elektromos autó nem régi találmány, nézzétek csak!
Ezt az elektromos Walker teherautót 1911-ben gyártották! Mindössze néhány példány található már csak belőle a világon. Ezeket az autókat főként áruszállításra használták a nagyobb városokban, tejtermékek, pékáruk, szárazáruk szállítására. A Walker cég 1941 végéig gyártott elektromos járműveket, utána a belsőégésű motorok technológiájának fejlődése és az olcsóbb benzines járművek tömeggyártása kiszorította a piacról az elektromos autókat.

Ez az autó 2019-ben volt 100 éves! Ez volt az első autó amit Bill Moon megvásárolt. Mindössze 5 évig gyártották, 1915 és 1920 között. Egy vadonatúj International Harvester F 1 Ton 1500 $-ba került. 3 sebességes, 27 km/h sebességre volt képes.

Bandag Bandit
A Bandage egy Iowa állabeli vállalat volt, gumiabroncsok újrafutózásával foglalkozott. Hogy bebizonyítsák mennyire tartósak ezek a Bandage gumik, 1988 januárjában Martin Carverrel a volán mögött egy 7,6 m hosszú, 3,3 m magas és kb. 8 tonna súlyú Bandit teherautó gyorsult a híres Bonneville-i versenypályán. Az újrafutózott gumikkal új sebességi világrekordot állított fel osztályában, meghaladta a 241 km/h sebességet.

Láthatunk Avery benzinmotoros traktort is, ez is ritkaság ma már.
1910-ben gyártották ezt a mezőgazdasági traktort, ami 6-8 lovat helyettesített. Tartozékokat is gyártottak hozzá, pl. ekét, földgyalut, cséplőgépet, boronát.

1930 Ford A Snowmobile
A Ford Model A teherautókat 1927-től 1931-ig gyártották, több mint 4 millió darab készült belőle, különböző modellek: kabrió, szedán, kupé, kombi. Ennek a kocsinak a különlegessége a kereke. A hátsó fogazott gumikra lánctalp rakható, az első kerekek cserélhetőek voltak speciális sítalpakra, így téli időben is jól használható volt. 40 lóerős és maximális sebessége normál gumiabroncsokkal 72 km/h volt. Csak pár darab készült belőle. Az ára újonnan 1200 $ volt.

1926 Mack AC, 1926 Rogers utánfutóval
50 lóerős 4 hengeres motorral, tömör gumiabroncsokkal felszerelt 4 sebességes autó. Legmagasabb sebessége 24-33 km/h között volt. A teherautó és a pótkocsi fényszórói petróleummal müködtek. Nem sok minden tudott meghibásodni benne és ami igen, azt is a legtöbb tulajdonos meg tudta javítani. Ez a teherautó ezzel a nehéz utánfutóval valószínűleg nem ment túl messzire.

1944 White WA-114
Ezt a teherautót a Coca-Cola használta 1937-1951 között. Maximális sebessége 72 km/h. 1994-ben vásárolta meg a múzeum nagyon rossz állapotban. Következő évben kezdték el a felújítását, ami az üvegekkel és a ládákkal együtt 4 évet vett igénybe. 4800 üveg kóla fért el rajta.

Ebből a Paymaster teherautóból mindössze 14 darab készült, 1970 és 1980 között. Egyszerű, könnyen cserélhető alkartrészekkel gyártották, egyedi aerodinamikai tervezésével az üzemanyag költség 40 %-al csökkent az akkori teherautók fogyasztásához képest. Csak 2 tengelyes volt, de ugyanolyan teherbírású volt mint a szokásos 3 tengelyes autók.

Ez az 1966-os Autocar DC65T rozsdamentes acélból készült. 13-at gyártottak belőle mindössze és 8 vagy 9 maradt fent. 5 sebességes dízel autó, 96 km-es végsebességgel.

A térképen beszúrtuk az első jelölést Magyarország területére és egyet Kanada területére is. ☺ Nagyon tetszett a múzeum, a kamionok gyönyörűen helyre vannak állítva. Ritka hogy ennyi régi teherautót láthatunk egy helyen, örültünk hogy sikerült megnézni.

Museum of Northern British Columbia

Prince Rupert egyik érdekes látnivalója a Museum of Northern British Columbia. 1924-ben alapították és bár alapterületre nem nagy, jelenleg több ezer térkép, fénykép és egyéb anyag található itt.
Kívülről az első ami feltűnik, hogy az egész cédrusfából készült és hatalmas oszlopok vannak a bejáratánál. A belépő fejenként 8$ (~1900 ft).

Prince Rupert a Tsimshian emberek lakhelye volt. Jelentése: „A Skeena folyó belsejében”.
Régészeti adatok bizonyítják hogy 5000 éve folyamatosan élnek Prince Rupert területén.
A Tsimshian csoport 7 különböző indián törzs szövetsége volt. ( Kitselas, Kitsumkalum, Lax Kw’Alaams, Metlakatla, Kitkatla, Gitga’at, Kitasoo.) Nyelvük a Sm’algyax, amit „valódi, vagy igaz nyelvnek” fordíthatunk.
2016-ban Kanadában már csak mindössze 160 ember beszélte ezt a nyelvet.
A Tsimshian társadalom rokonságon alapuló és matrilineáris, tehát a rang (hatalom) és ingatlan öröklése anyai ágon történik.

A 19. század második felében az európai telepesek által behurcolt fertőző betegségek hatalmas járványokkal tizedelték meg az indián közösséget, hiszen az Ő szervezetük nem szerzett immunitást ezekre a betegségekre. (Pl. 1862, himlő járvány.)
1835-ben a Tsimshian törzs teljes lakosságát 8500-ra becsülték, 1885-re már csak 4500 fő volt, közülük egy csoport az alaszkai Anette-szigetre kért letelepedést az amerikai kormánytól.
Mára a törzs népessége újra elérte a 8500 főt.

A tárolókban láthatunk réztárgyakat, maszkokat, fonott kosarakat, kézi szövésű ruhákat és falvédőket , valamint különböző ceremóniákhoz használatos tárgyakat is.

Nem csak a Csendes-óceán északnyugati partjának őslakos népeinek életmódjába és kultúrájába nyerhetünk itt bepillantást, hanem a telepesekébe is.

A múzeumból természetesen az ajándék üzleten keresztül távozhatunk. Az áraktól leesett az állunk, nagyon drága volt minden.

Nova Scotia – British Columbia, avagy keresztül Kanadán

A British Columbia tartományban található Prince Rupert-be indulunk. Nova Scotia-ból az út odáig 6400 km, keresztülmegyünk egész Kanadán.

Este érünk Montreál közelébe, mivel ott mindíg nagy a dugó, inkább kerülünk, még így is gyorsabb. Pici falvakon megyünk keresztül, jó nagy hó van errefelé. Az egyik városkát (Saint-Côme) jégszobrok díszítik, nagyon tetszik.

Ezután hosszú részen keresztül semmi látnivaló, az út farmok mellett visz. Végre egyik kedvenc helyemhez, a Jasper parkhoz értünk. Gyönyörű télen-nyáron és sok állat él itt. Most is láttunk szarvasokat és őzeket, de elég messze voltak és a szürkület sem kedvezett a fényképezésnek.

A parkban aludtunk, reggel indulás és nemsokára átléptünk British Columbiába.
Szemetes kukát nem szoktam fotózni 😆, de ez nagyon ötletes.

British Columbia-ban a természet védelme miatt nem sózzák az utakat, helyette homokot szórnak.

Jó hosszan a Skeena folyó mellett vezetett utunk, rengeteg fényképet csináltunk. Időnként a vizen jégdarabok úsztak, hullámzó párafelhők alakultak ki a víz felett és nagyon sok fehérfejű sast láttunk.

A fehérfejű rétisas Észak-Amerika legismertebb madara és nemzeti szimbóluma. Általában 20 évig él. Testhossza 70 – 100 cm, szárny fesztávolsága 160 – 250 cm, súlya 2,5 – 7,5 kg között van, a hím kisebb a tojónál. Legfőbb tápláléka a hal, ezért a nagy, nyíltvizű területeket kedveli, a part menti fák koronájában épít fészket. Észak-Amerika madarai közül ő építi a legnagyobb fészket, ami 2 méter széles, 4 méter mély és 1 tonna súlyú is lehet.

Életre szólóan választ párt magának, de ha egyikük elpusztul, az „özvegy” új párt választ. Ha egy pár több éven keresztül nem tudja a fiókáit felnevelni, akkor ugymond „elválnak” egymástól és mindketten új párt keresnek.

Érdekesség: a legnagyobb fészket Floridában találták, pedig ezek a sasok ott a legkisebbek. A méretük ugyanis változik, minél közelebb vannak az egyenlítőhöz, annál kisebbek. A floridai fészek világrekorder, semmilyen madár nem épített még ennél nagyobbat, 3 m átmérőjű, 6 m mély és 2,7 tonna a súlya! (A fészket több évig használja és építi a pár.) 2-3 tojást rak, amiknek mérete mindössze 7cm hosszú és 5,5 cm széles.

Prince Rupert a Kaien-szigeten fekszik, a Galloway Rapids híd köti össze a szárazfölddel. Ez a 12200 lakosú kikötőváros British Columbia északi partjának a vizi, légi és földi szállítmányozási csomópontja. A helyi gazdaság a kikötőre, a halászatra és a nyári turizmusra (sas, grizzly és bálna-les) épül.
Prince Rupert rendelkezik a világ harmadik és Észak-Amerika legmélyebb természetes jégmentes kikötőjével. Ez a legfontosabb kikötő a Kelet-Ázsiából érkező, vagy oda induló teherhajóknak. Hamar bejártuk a várost, látnivaló nem sok van itt, csak a kikötő, aminek nagy része zárt, körbekerített terület, egy botanikus kert (nyáron) és egy múzeum ami érdekesnek ígérkezik, arról olvashattok majd legközelebb.

Digby Neck, Long Island, Briar Island, 2.rész

Long Island 15 km hosszú és 5 km széles bazalt kőzet. A déli partján meredek sziklás a partvonal, az északi parton kisebb sziklák és gyönyörű öblök találhatóak. November utolsó hétfőjétől május utolsó napjáig tartó időszak az itt élőknek kemény munka, ekkor van a homár szezon, ez az elsődleges pénzforrás a szigeten. A másik a növekvő idegenforgalom. A bálna és madárles mellett a sziget még egy látványossággal rendelkezik, aminek neve Balancing Rock ( egyensúlyozó szikla). Szarvasok is élnek itt, sőt 2013-tól egy medve is, amit előtte sohasem láttak a szigeten.

A Balancing Rock a parton található, egy 2,5 km hosszú túraút vezet a part fölött kialakított lelátóra. A parkoló és a part között egy kisebb hegy van, azon kell átmászni. Ez az oldal nem nehéz terep, nem túl meredek. Felérünk a tetőre, itt kezdődik lefelé a meredek sziklafalig vezető lépcsősor. 235 lépcsőfokot megyünk lefelé és még nem akarok arra gondolni, hogy mivel ez az egyetlen út, ezt a rengeteg lépcsőt felfelé is meg kell mászni.

Leérünk a sziklafalig, itt elfordul a lépcsősor, és a mélység fölött folytatódik. Lent hullámzik a víz, a lépcsőfokok között lelátni, megtorpanok.
Tériszonyos vagyok és rettegek a mély víztől is. Attila próbál rávenni a folytatásra, de nem bírok tovább menni, szinte megbénít a félelem. Rábeszélem Attilát hogy menjen tovább egyedül, nézze meg a sziklát. Elindul, de a kanyarból még visszaszól hogy kb. 10 méterre van a kilátó vége. Gyötrődök pár percet, aztán úgy döntök, legyőzöm magam. Nem a szikla, hanem Attila miatt, mert láttam hogy milyen csalódott.
Két kézzel kapaszkodva, lassan lépdelek előre, próbálok nem lenézni és sikerül végigmennem.

Csodás látvány tárul a szemünk elé. A parton mindenhol bazaltoszlopok hevernek. A Balancing Rock láttán nem is értem, hogy képes megállni. A függőleges bazaltoszlopnak csak egy kis része áll az alatta levő sziklán, a többi a levegőben van. Az oszlop 6 méter magas és 1,2 méter átmérőjű.

Megmásszuk a lépcsőket felfelé, több helyen van pad, aki akar, pihenhet. A parkolóhoz visszaúton még fényképezek pár érdekes növényt.

Irány a komp, vége a pihenő időnek. Estére vissza kell érnünk, holnap indulunk a következő útra.

Digby Neck, Long Island, Briar Island 1. rész

Mi mást tennénk a pihenő időnkben mint felfedeznénk a környéket. Nova Scotiában már többször jártunk, de a Digby Neck, a Long Island és a Briar Island mindig kimaradt, így most oda indulunk.

Digby Neck egy hosszú keskeny félsziget, Nova Scotia délnyugati partjával párhuzamosan fekszik. Hossza 40 km, szélessége 5 km. Az egyik oldalon a Szent Mária-öböl, a másikon a Fundy-öböl határolja. Az egész világon itt a legnagyobb az ár-apály különbség, néhol a 14 métert is eléri, ami kb. egy 4 emeletes épület magasságának felel meg. A napi kétszeri hatalmas vízmozgás miatt a tápanyagban gazdag planktonok a felszíni vizekbe keverednek, ezért rengeteg bálna és tengeri madár található Digby Neck környékén. Nyáron a bálnalesen kívül a gyönyörű strandjai miatt is kedvelt nyaralóhely.

Végigmegyünk a félszigeten, a végében található East Ferry nevű helyhez igyekszünk , innen indul a komp Long Islandra. Pár perces út az egész, a komp fél óránként megy, 24 órán keresztül.

Kikötöttünk Long Island-en. Úgy döntünk hogy először továbbmegyünk a következő szigetre, mert az sokkal kisebb, és nincs sok látnivaló, ezért este már vissza is tudunk jönni. Így csak keresztül robogunk a szigeten Freeport-ig, innen indul a komp a Brier Island-ra. Majd visszafelé fedezzük fel Long Island-et, mert több a látnivaló, túrázni is fogunk és így egy egész napunk lesz rá.

Brier Island egy pici bazalt sziget, 7,5 km hosszú és 2,5 km széles. Az egész part körben mindössze 25 km, és az egyetlen település a szigeten Westport, 218 lakossal. Természetesen itt is, mint a tengerparti városoknál általában, halászatból, rákászatból, és a bálnák miatt nyáron ide látogató turistákból élnek az emberek. A szigetet gyakran takarja köd, 57 hajörés történt ez miatt a partjainál. A kanadai parti őrség 24 órás szolgálatot tart fent a bajba jutottak kutatására és mentésére. Bejártuk a szigetet, indulunk vissza Long Island-re, ott fogunk éjszakázni.

Oregon – New Brunswick, 5-7. nap

Kiderült hogy a végcélunk megváltozott, New Brunswick helyett a szomszédos tartomány, Nova Scotia lesz. A kanadai határig át kell mennünk Iowa, Illinois, Indiana, Ohio, Pennsylvania, New York, Connecticut, Massachusetts, New Hampshire és Maine államokon. Az utolsó négyben még nem jártunk, de most nincs időnk, így csak keveset látunk belőlük. Remélem nemsokára sikerül lakókocsival bejárni mindegyiket.

New Hampshire-ben három különös dolog is szemet szúrt. Az első rögtön az állam üdvözlő tábláján lévő mondat: Élj szabadon vagy halj meg. (Live free or die)
A mottó John Stark tábornoktól ered, aki rossz egészségi állapota miatt nem tudott elmenni a Bennington-i csata évfordulóján rendezett ünnepségre, ezért írásban küldte el üdvözlő szavait, amit felolvastak a veteránoknak. Ennek a tósztnak az utolsó mondatából származik a mottó. Élj szabadon vagy halj meg, nem a halál a legrosszabb (Live free or die: Death is not the worst of evils).

A második, amit még egyetlen államban sem láttam, csak 18 éves korig kötelező a biztonsági öv, aki idősebb, maga döntheti el hogy használja-e vagy nem.

A harmadik, hogy az autópálya szélén nagy táblák hirdetik, hogy melyik kijáratnál található ital üzlet. (Alkoholt csak ott lehet vásárolni, közértbe nem.)

Maine államban átmentünk Belfast városon. Rögtön a Boney M híres száma jutott eszünkbe. Tudjátok hogy német együttes volt és a szám nem az amerikai Belfast-ról szól? Észak-Írországban is található egy ilyen nevű város, arról szól a dal. Érdekesség hogy a politikai hangzata miatt ezt a számot Amerikában és Kanadában sosem adták ki, a lemezen kicserélték a „Daddy Cool” című dalra.

Maine államban, a Penobscot Narrow hídon lévő épületben egy obszervatórium működik. Sajnos októbertől májusig zárva van, így nem tudtuk megnézni. Az obszervatórium épülete (136m) magasabb mint a Szabadság-szobor (93m) és csodálatos, 360 fokos kilátást nyújt az öbölre és a távoli hegyekre.

Itt nincs hó, és hideg sem, +1 fok körüli a hőmérséklet.

Átértünk a határon, itt már jóval hidegebb van. Meg akartuk nézni a híres Hopewell-sziklákat, de le van zárva az oda vezető út, nem takarítják. A fagyos időben a jeges-havas úton nem volt kedvünk 5 km-t gyalogolni, így most ezt kihagytuk. Jártunk már itt az Új-Fundland és Labrador körutunkról visszafelé.

Megérkeztünk Nova Scotia-ba, most jöhet egy kis pihenés.

Oregon – New Brunswick, 4. nap

Most már elárulom mi miatt jöttünk erre, hogy láthassuk. Ez a Carhenge nevű hely Nebraska államban.
A Jim Reinders által 1987-ben készített Carhenge igazán látványos. Az érdekes alkotásairól híres művész a Stonehenge jelenlegi állapotát másolta le apja emlékére. Eddig ebben nincs semmi különleges, hiszen a Stonehenge sok művészt megihletett és több másolata is található a világon. Ez az alkotás azért más, mert 39 db 50, – 60, – 70-es évekbeli amerikai autóból épült, amelyeket szürkére festettek. A Carhenge pontos másolata a Stonehenge-nek alak, méret és arány szempontjából.

Később Car Art Reserve néven kiegészült néhány autóból és autóalkatrészből készült alkotással is a Carhenge.

Az ívó lazac egy 29 éves kanadai művész, Geoff Sandhurst alkotása, amivel 25 000 dollárt nyert egy versenyen.

A Ford Season nevű alkotást Vivaldi: Négy Évszak című műve ihlette és a nebraskai táj változásait mutatja be a búzaföldek négy szakaszán keresztül. A tavaszi autó zöld, a nyári sárga, az őszi rózsaszín és a téli fehér.

Ez a dinoszaurusz csontváz is autóalkatrészből készült.

A 3 harangot Leonard Reinders készítette, a három Reinders testvért jelképezi. ( Phillys, Jim, Leonard)

Hogy a graffitisek ne tegyék tönkre az alkotásokat, kiállítottak számukra egy autót, és felirat kéri hogy csak arra fessenek.
Ez már a második autó, az előzőt 2011-ben 300 000 dollárért megvásárolták.

A Carhenge évente több mint 60 000 látogatót vonz egyediségének köszönhetően. 2005-ben dokumentumfilm készült róla ” Carhenge: Genius or Junk?” címmel, és a 2007-es Ezer hely amit látnod kell az USA-ban és Kanadában mielőtt meghalsz című utazási könyvbe is bekerült.