Oregon – New Brunswick, 5-7. nap

Kiderült hogy a végcélunk megváltozott, New Brunswick helyett a szomszédos tartomány, Nova Scotia lesz. A kanadai határig át kell mennünk Iowa, Illinois, Indiana, Ohio, Pennsylvania, New York, Connecticut, Massachusetts, New Hampshire és Maine államokon. Az utolsó négyben még nem jártunk, de most nincs időnk, így csak keveset látunk belőlük. Remélem nemsokára sikerül lakókocsival bejárni mindegyiket.

New Hampshire-ben három különös dolog is szemet szúrt. Az első rögtön az állam üdvözlő tábláján lévő mondat: Élj szabadon vagy halj meg. (Live free or die)
A mottó John Stark tábornoktól ered, aki rossz egészségi állapota miatt nem tudott elmenni a Bennington-i csata évfordulóján rendezett ünnepségre, ezért írásban küldte el üdvözlő szavait, amit felolvastak a veteránoknak. Ennek a tósztnak az utolsó mondatából származik a mottó. Élj szabadon vagy halj meg, nem a halál a legrosszabb (Live free or die: Death is not the worst of evils).

A második, amit még egyetlen államban sem láttam, csak 18 éves korig kötelező a biztonsági öv, aki idősebb, maga döntheti el hogy használja-e vagy nem.

A harmadik, hogy az autópálya szélén nagy táblák hirdetik, hogy melyik kijáratnál található ital üzlet. (Alkoholt csak ott lehet vásárolni, közértbe nem.)

Maine államban átmentünk Belfast városon. Rögtön a Boney M híres száma jutott eszünkbe. Tudjátok hogy német együttes volt és a szám nem az amerikai Belfast-ról szól? Észak-Írországban is található egy ilyen nevű város, arról szól a dal. Érdekesség hogy a politikai hangzata miatt ezt a számot Amerikában és Kanadában sosem adták ki, a lemezen kicserélték a „Daddy Cool” című dalra.

Maine államban, a Penobscot Narrow hídon lévő épületben egy obszervatórium működik. Sajnos októbertől májusig zárva van, így nem tudtuk megnézni. Az obszervatórium épülete (136m) magasabb mint a Szabadság-szobor (93m) és csodálatos, 360 fokos kilátást nyújt az öbölre és a távoli hegyekre.

Itt nincs hó, és hideg sem, +1 fok körüli a hőmérséklet.

Átértünk a határon, itt már jóval hidegebb van. Meg akartuk nézni a híres Hopewell-sziklákat, de le van zárva az oda vezető út, nem takarítják. A fagyos időben a jeges-havas úton nem volt kedvünk 5 km-t gyalogolni, így most ezt kihagytuk. Jártunk már itt az Új-Fundland és Labrador körutunkról visszafelé.

Megérkeztünk Nova Scotia-ba, most jöhet egy kis pihenés.

Oregon – New Brunswick, 4. nap

Most már elárulom mi miatt jöttünk erre, hogy láthassuk. Ez a Carhenge nevű hely Nebraska államban.
A Jim Reinders által 1987-ben készített Carhenge igazán látványos. Az érdekes alkotásairól híres művész a Stonehenge jelenlegi állapotát másolta le apja emlékére. Eddig ebben nincs semmi különleges, hiszen a Stonehenge sok művészt megihletett és több másolata is található a világon. Ez az alkotás azért más, mert 39 db 50, – 60, – 70-es évekbeli amerikai autóból épült, amelyeket szürkére festettek. A Carhenge pontos másolata a Stonehenge-nek alak, méret és arány szempontjából.

Később Car Art Reserve néven kiegészült néhány autóból és autóalkatrészből készült alkotással is a Carhenge.

Az ívó lazac egy 29 éves kanadai művész, Geoff Sandhurst alkotása, amivel 25 000 dollárt nyert egy versenyen.

A Ford Season nevű alkotást Vivaldi: Négy Évszak című műve ihlette és a nebraskai táj változásait mutatja be a búzaföldek négy szakaszán keresztül. A tavaszi autó zöld, a nyári sárga, az őszi rózsaszín és a téli fehér.

Ez a dinoszaurusz csontváz is autóalkatrészből készült.

A 3 harangot Leonard Reinders készítette, a három Reinders testvért jelképezi. ( Phillys, Jim, Leonard)

Hogy a graffitisek ne tegyék tönkre az alkotásokat, kiállítottak számukra egy autót, és felirat kéri hogy csak arra fessenek.
Ez már a második autó, az előzőt 2011-ben 300 000 dollárért megvásárolták.

A Carhenge évente több mint 60 000 látogatót vonz egyediségének köszönhetően. 2005-ben dokumentumfilm készült róla ” Carhenge: Genius or Junk?” címmel, és a 2007-es Ezer hely amit látnod kell az USA-ban és Kanadában mielőtt meghalsz című utazási könyvbe is bekerült.

Oregon – New Brunswick, 3. nap

Reggel korán indultunk tovább, borús, hűvös időben. Hamarosan átléptünk Wyoming államba. Az autópálya helyett a kisebb utakat választottuk.
Wyoming az USA 10. legnagyobb állama terület szempontjából, és a 2. legkevésbé lakott. Kétharmadát a Sziklás-hegység láncolata, egy harmadát a magas-préri alkotja. Itt található a világ egyik leghíresebb nemzeti parkja, a Yellowstone, erről már olvashattatok a blogon, az alaszkai körutunkról hazafelé bejártuk.

Aki még nem olvasta és szeretné, itt találja: https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-54-nap/ https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-55-nap/ https://utazzatokvelem.com/alaszka-korut-56-nap/

Az itt lakók főleg mezőgazdaságból élnek, a hatalmas farmokon szabadon legelnek a szarvasmarhák. Sok helyen kerítés sincs, tábla jelzi hogy az úton tehenekkel találkozhatunk.

Persze más állatok is a gépünk elé kerültek, szarvas, őz és rengeteg antilop. Ezekre az állatokra is táblák figyelmeztetnek, főleg sötétben óvatosan kell vezetni nehogy elüssük őket.


Tudtátok hogy az antilop 88 km/h sebességgel is képes futni?

A Red-kanyonhoz értünk, felülről csodálhatjuk meg. Ez a szurdok a Shoshone indiánok élőhelye volt több ezer éven keresztül, bizonyítékok erre az itt talált lándzsa és nyílhegyek, indiánsátor (tepee) maradványok és a sziklavésetek.

Újra deres a táj, az úton havas-jeges foltok vannak. Erre nagy hófújások szoktak lenni, ezért az út szélén hófogókat állítottak fel. Ki gondolná hogy ezek a rácsok ennyi havat képesek megfogni.

Nézzétek ezt a házat!

Még pár kép a csodás tájról.

Késő este átléptünk Nebraska államba. Teljes sötétségben értünk oda a következő látványossághoz, így a parkolóban aludtunk, hogy reggel korán megnézhessük. Hamarosan olvashattok erről is.

Oregon – New Brunswick, 1-2. nap

Oregon-ból indulunk a kanadai New Brunswick tartományba.
Az út 6085 km. Első két nap Oregon és Idahó államokon megyünk keresztül.
Oregon-ban esik az eső, de legalább nincs hideg. Portland környékéről indulunk. Érdekes dolgokat látunk, egy szép mecsetet, különleges fákat, emeletes hidat, aminek alsó szintjén a városba jutunk, felső szintjén a városból kimenő forgalom halad.

Itt sincs kolbászból a kerítés, nagyon sok a hajléktalan. Ők a város szélén, sátorokban élnek. Tudom hogy legtöbbjük saját maga tehet róla hogy ide jutott és nem is akar tenni érte hogy jobb legyen a helyzete, én mégis nagyon sajnálom Őket.
Több híd alját berácsozták, hogy ne tudjanak oda beköltözni.

Elhagytuk a várost, már a hegyekben járunk. A táj nagyon változatos, sok a vízesés és végre az eső is elállt. Sötétedéskor megállunk egy parkolóban éjszakára.

Reggel napsütésben folytatjuk utunkat. A magasság miatt többször felhőben megyünk. Néhol van egy kis hó, de nagy örömünkre, láncot sehol sem kell tenni a kerékre.

Átléptünk Idahó államba. Megállunk a Malad Gorge State Park-nál.
Egy gyönyörű kanyon található itt, ahol az „ördög mosdóját” fogjuk megnézni. A bejáratnál áll egy kis bódé, de senki sincs benne, szezonon kívül a belépő árát egy dobozba kell bedobni. Senki sem ellenőrzi, mégis mindenki megáll fizetni. A parkolótól rövid séta a kanyon, átmehetünk felette egy hídon. A túloldalán folytatódik a gyalogút egy kilátóig. Ott visszafordulva láthatjuk a 18 méter magas vízesést, ami a híd alatt van, ezért onnan nem látható. Maga a szurdok 76 méter magas és 4 kilométer hosszú.

A kanyon széle nagyon be van repedezve, bármikor lepotyoghat.

A nap végén még egy ölyvvel és egy farkassal is találkoztunk.