Nova Scotia – British Columbia, avagy keresztül Kanadán

A British Columbia tartományban található Prince Rupert-be indulunk. Nova Scotia-ból az út odáig 6400 km, keresztülmegyünk egész Kanadán.

Este érünk Montreál közelébe, mivel ott mindíg nagy a dugó, inkább kerülünk, még így is gyorsabb. Pici falvakon megyünk keresztül, jó nagy hó van errefelé. Az egyik városkát (Saint-Côme) jégszobrok díszítik, nagyon tetszik.

Ezután hosszú részen keresztül semmi látnivaló, az út farmok mellett visz. Végre egyik kedvenc helyemhez, a Jasper parkhoz értünk. Gyönyörű télen-nyáron és sok állat él itt. Most is láttunk szarvasokat és őzeket, de elég messze voltak és a szürkület sem kedvezett a fényképezésnek.

Éjszaka csak a hold fénye.

A parkban aludtunk, reggel indulás és nemsokára átléptünk British Columbiába.
Szemetes kukát nem szoktam fotózni 😆, de ez nagyon ötletes.

British Columbia-ban a természet védelme miatt nem sózzák az utakat, helyette homokot szórnak.
Etess meg szeméttel!

Jó hosszan a Skeena folyó mellett vezetett utunk, rengeteg fényképet csináltunk. Időnként a vizen jégdarabok úsztak, hullámzó párafelhők alakultak ki a víz felett és nagyon sok fehérfejű sast láttunk.

A fehérfejű rétisas Észak-Amerika legismertebb madara és nemzeti szimbóluma. Általában 20 évig él. Testhossza 70 – 100 cm, szárny fesztávolsága 160 – 250 cm, súlya 2,5 – 7,5 kg között van, a hím kisebb a tojónál. Legfőbb tápláléka a hal, ezért a nagy, nyíltvizű területeket kedveli, a part menti fák koronájában épít fészket. Észak-Amerika madarai közül ő építi a legnagyobb fészket, ami 2 méter széles, 4 méter mély és 1 tonna súlyú is lehet.

Szirti sas

Életre szólóan választ párt magának, de ha egyikük elpusztul, az „özvegy” új párt választ. Ha egy pár több éven keresztül nem tudja a fiókáit felnevelni, akkor ugymond „elválnak” egymástól és mindketten új párt keresnek.

Érdekesség: a legnagyobb fészket Floridában találták, pedig ezek a sasok ott a legkisebbek. A méretük ugyanis változik, minél közelebb vannak az egyenlítőhöz, annál kisebbek. A floridai fészek világrekorder, semmilyen madár nem épített még ennél nagyobbat, 3 m átmérőjű, 6 m mély és 2,7 tonna a súlya! (A fészket több évig használja és építi a pár.) 2-3 tojást rak, amiknek mérete mindössze 7cm hosszú és 5,5 cm széles.

Prince Rupert a Kaien-szigeten fekszik, a Galloway Rapids híd köti össze a szárazfölddel. Ez a 12200 lakosú kikötőváros British Columbia északi partjának a vizi, légi és földi szállítmányozási csomópontja. A helyi gazdaság a kikötőre, a halászatra és a nyári turizmusra (sas, grizzly és bálna-les) épül.
Prince Rupert rendelkezik a világ harmadik és Észak-Amerika legmélyebb természetes jégmentes kikötőjével. Ez a legfontosabb kikötő a Kelet-Ázsiából érkező, vagy oda induló teherhajóknak. Hamar bejártuk a várost, látnivaló nem sok van itt, csak a kikötő, aminek nagy része zárt, körbekerített terület, egy botanikus kert (nyáron) és egy múzeum ami érdekesnek ígérkezik, arról olvashattok majd legközelebb.

Digby Neck, Long Island, Briar Island, 2.rész

Long Island 15 km hosszú és 5 km széles bazalt kőzet. A déli partján meredek sziklás a partvonal, az északi parton kisebb sziklák és gyönyörű öblök találhatóak. November utolsó hétfőjétől május utolsó napjáig tartó időszak az itt élőknek kemény munka, ekkor van a homár szezon, ez az elsődleges pénzforrás a szigeten. A másik a növekvő idegenforgalom. A bálna és madárles mellett a sziget még egy látványossággal rendelkezik, aminek neve Balancing Rock ( egyensúlyozó szikla). Szarvasok is élnek itt, sőt 2013-tól egy medve is, amit előtte sohasem láttak a szigeten.

A Balancing Rock a parton található, egy 2,5 km hosszú túraút vezet a part fölött kialakított lelátóra. A parkoló és a part között egy kisebb hegy van, azon kell átmászni. Ez az oldal nem nehéz terep, nem túl meredek. Felérünk a tetőre, itt kezdődik lefelé a meredek sziklafalig vezető lépcsősor. 235 lépcsőfokot megyünk lefelé és még nem akarok arra gondolni, hogy mivel ez az egyetlen út, ezt a rengeteg lépcsőt felfelé is meg kell mászni.

Leérünk a sziklafalig, itt elfordul a lépcsősor, és a mélység fölött folytatódik. Lent hullámzik a víz, a lépcsőfokok között lelátni, megtorpanok.
Tériszonyos vagyok és rettegek a mély víztől is. Attila próbál rávenni a folytatásra, de nem bírok tovább menni, szinte megbénít a félelem. Rábeszélem Attilát hogy menjen tovább egyedül, nézze meg a sziklát. Elindul, de a kanyarból még visszaszól hogy kb. 10 méterre van a kilátó vége. Gyötrődök pár percet, aztán úgy döntök, legyőzöm magam. Nem a szikla, hanem Attila miatt, mert láttam hogy milyen csalódott.
Két kézzel kapaszkodva, lassan lépdelek előre, próbálok nem lenézni és sikerül végigmennem.

Csodás látvány tárul a szemünk elé. A parton mindenhol bazaltoszlopok hevernek. A Balancing Rock láttán nem is értem, hogy képes megállni. A függőleges bazaltoszlopnak csak egy kis része áll az alatta levő sziklán, a többi a levegőben van. Az oszlop 6 méter magas és 1,2 méter átmérőjű.

Megmásszuk a lépcsőket felfelé, több helyen van pad, aki akar, pihenhet. A parkolóhoz visszaúton még fényképezek pár érdekes növényt.

Irány a komp, vége a pihenő időnek. Estére vissza kell érnünk, holnap indulunk a következő útra.

Digby Neck, Long Island, Briar Island 1. rész

Mi mást tennénk a pihenő időnkben mint felfedeznénk a környéket. Nova Scotiában már többször jártunk, de a Digby Neck, a Long Island és a Briar Island mindig kimaradt, így most oda indulunk.

Digby Neck egy hosszú keskeny félsziget, Nova Scotia délnyugati partjával párhuzamosan fekszik. Hossza 40 km, szélessége 5 km. Az egyik oldalon a Szent Mária-öböl, a másikon a Fundy-öböl határolja. Az egész világon itt a legnagyobb az ár-apály különbség, néhol a 14 métert is eléri, ami kb. egy 4 emeletes épület magasságának felel meg. A napi kétszeri hatalmas vízmozgás miatt a tápanyagban gazdag planktonok a felszíni vizekbe keverednek, ezért rengeteg bálna és tengeri madár található Digby Neck környékén. Nyáron a bálnalesen kívül a gyönyörű strandjai miatt is kedvelt nyaralóhely.

Végigmegyünk a félszigeten, a végében található East Ferry nevű helyhez igyekszünk , innen indul a komp Long Islandra. Pár perces út az egész, a komp fél óránként megy, 24 órán keresztül.

Kikötöttünk Long Island-en. Úgy döntünk hogy először továbbmegyünk a következő szigetre, mert az sokkal kisebb, és nincs sok látnivaló, ezért este már vissza is tudunk jönni. Így csak keresztül robogunk a szigeten Freeport-ig, innen indul a komp a Brier Island-ra. Majd visszafelé fedezzük fel Long Island-et, mert több a látnivaló, túrázni is fogunk és így egy egész napunk lesz rá.

Brier Island egy pici bazalt sziget, 7,5 km hosszú és 2,5 km széles. Az egész part körben mindössze 25 km, és az egyetlen település a szigeten Westport, 218 lakossal. Természetesen itt is, mint a tengerparti városoknál általában, halászatból, rákászatból, és a bálnák miatt nyáron ide látogató turistákból élnek az emberek. A szigetet gyakran takarja köd, 57 hajörés történt ez miatt a partjainál. A kanadai parti őrség 24 órás szolgálatot tart fent a bajba jutottak kutatására és mentésére. Bejártuk a szigetet, indulunk vissza Long Island-re, ott fogunk éjszakázni.