Alaszka körút 13.nap

Mai megtett út térképe.

A gyönyörű Kenai Lake (Kenai Tó) mellett folytatjuk az utat.

Seward 2800 lakosú kisváros az alaszkai vasút déli végállomása és az USA egyik legjelentősebb kereskedelmi halászhajó kikötője. Évi 14 000 tonna halat és rákfélét raknak itt hajókra. Sok étterem, üzlet és szálláslehetőség van, nyáron sok turista megfordul itt.

Megcsodáljuk a lagúna gyönyörű kékeszöld vizét is.

Az Exit Glacier a Harding Icefield (Harding Jégmező) egyik kisebb gleccsere. Mégis nagyon népszerű a jó megközelíthetősége miatt. A parkolóig aszfaltozott út vezet, onnan a gleccser végéig több gyalogos túraútvonalat is kialakítottak. Elég könnyű terep, bár az út felfelé vezet.

A gleccser egész évben látogatható, de a hó érkezésétől az út az autók számára zárva van. Mégis elérhető többféleképpen : motoros szánnal, kutyaszánnal, sífutással vagy akár vastag kerekű biciklivel.
Sajnos rohamosan olvad, évente kb.50-60 métert húzódik vissza. A túra útvonalon táblák mutatják a mozgását.
A kilátónál az utolsó jelzés azt mutatja hogy 2005-ben meddig ért a gleccser.

Visszafelé bemegyünk a látogató központba, ott láthatjuk a Kenai Fjord térképét és azt is, milyen ütemben fogy a gleccser.

Indulunk tovább Homer felé. Útközben látunk egy fafaragó galériát, vicces szobrokkal.

Skilak Lake-nél ( Skilak Tó) megállunk pár percre, a víz gyönyörű.
Ki van rakva jó pár gyerek méretű mentőmellény, de használat után mindenki visszaviszi. Nem kel lába, pedig senki sem őrzi.
Egy figyelmeztető tábla is van kirakva, így mindenki tudja mire számíthat.

A tábla szövege:

A tóvíz gleccser olvadásból származik, és 10 °C fokos. Ha felborulsz a túlélési esélyed kevés. A gleccserek szele erős, kiszámíthatatlan, és előjelek nélkül kialakulhat. Ne kockáztass. Maradj közel a parthoz. Viselj mentőmellényt. Készülj fel az éjszakára. Jobb, ha később mész haza, mint ha egyáltalán nem.

Soldotna mellett megállunk éjszakára, ott látható ez a furcsa háztető. Nekem tetszik, de az ácsok biztos nem örültek neki.

Alaszka körút 12.nap

A mai nap térképe.

Viszlát Valdez! Elindulunk következő uticélunk, Seward felé. Egy darabig ugyanazon az úton megyünk visszafelé. Alaszka úthálózata igen csekély, rengeteg település el van vágva a külvilágtól, csak légi úton megközelíthető. Ezért van hogy a fiatalok hamarabb vezetnek repülőt mint autót. Az utak állapota borzasztó, néha hullámvasúton érezzük magunkat. A kemény fagy nem tesz jót az aszfaltnak.

Útközben látjuk távolról a Matanuska Glacier-t, innen jól látható milyen hosszan húzódik.

Alig várom hogy odaérjünk, ez a legnagyobb gleccser Alaszkában ami autóval megközelíthető, 43 km hosszú és 6,4 km széles.
A különlegessége hogy rá lehet menni. Sajnos az idő ma is borús, ez látszik is a fényképek minőségén.
Az útról lekanyarodunk egy keskenyebb földútra, lemegyünk az irodához.

Befizetjük a belépőt (60$), és mehetünk tovább saját autóval. Az alsó parkolóból elénk tárul a gleccser egy része, fenséges látvány!

Kb. 20-25 percet kell gyalogolnunk, ahol nagy a sár ott tettek le rácsot vagy padlót.

Végre rálépünk a gleccserre. Hihetetlen látvány és érzés! Nem hoztunk a cipőnkre karmokat, pedig van otthon. 😞 Így aztán lassan haladunk előre, a sportcipő nagyon csúszik a vizes jégen. Rengeteg képet csinálunk, nem bírjuk abbahagyni. Pár képen láthatóak emberek is, így jobban felmérhetőek a méretek.

A képen az embercsoport segít elképzelni a méreteket.

Egy lány áll fent a hasadék szélén. Veszélyes dolog letérni a kijelölt útvonalról, mert ha belecsúszunk egy hasadékba, a jeges vízben kihűlünk percek alatt.

A videó jobban visszaadja a gleccser színét, és látszik az is, hogy olvad.

Mikor visszaérünk a kocsihoz, Attila kikunyerálja az irodában hogy a drónnal is csinálhasson pár felvételt. Kap engedélyt, bár a sűrű helikopter forgalom miatt csak az egyik oldalon és alacsonyan, de örülünk hogy megengedték, hisz tudjuk hogy tilos a drón használata Alaszkában is az összes Nemzeti Parkban.

A képen a bal felső saroktól befelé kék vonallal megjelöltem egy ember csoportot, így látszik igazán milyen hatalmas a gleccser, és ez csak a széle.

Indulunk tovább Seward felé. Útközben látunk egy fafaragó műhelyt ajándékbolttal, az üzlet sajnos zárva, de az udvaron azért körül nézünk. Micsoda ügyes kezű emberek vannak!

A táj továbbra is gyönyörű, megállunk megcsodálni a Portage Glaciert.

Folytatjuk utunkat sötétedésig, Hope közelében megállunk éjszakára.

Alaszka körút 11.nap

A mai nap térképe.

Reggel van, kávéfőzés és indulunk tovább. Ma sok látnivaló vár ránk. Nemsokára a Worthington Glacier-hez érünk. Ez egy 23 400 hektáros völgyi gleccser a Richardson Highway mellett, Valdez előtt. 1968 óta természetvédelmi terület. Azon ritka gleccserek közé tartozik melyek megközelíthetőek aszfaltozott úton (1út). Mint Alaszka gleccsereinek többsége, ez is folyamatosan olvad, de nem olyan nagy tempóban mint sok másik.
Gyönyörű, hihetetlen látvány, most már tudom milyen a gleccserkék. 🙂 A képek sajnos nem adják vissza a méreteket.

Folytatjuk utunkat, a Keystone Canyon felé. Hatalmas sziklafalak között visz az út, és gyönyörű vízeséseket látunk, itt található a 180 méter magas Bridal Veil Falls (menyasszonyi fátyol vízesés ) és a 100,5 méter magas Horsetail Falls ( lófarok vízesés ). Csodaszép látvány mindkettő, rengeteg képet-videót csinálunk. 🙂

Lekanyarodunk az útról egy kis tóhoz, a Valdez Gleccser vize gyűlik itt össze. A víz nagyon hideg, kisebb-nagyobb jégdarabokkal. Azért vannak vállalkozó kedvű emberek, akiket nem zavar a jeges viz, de a hegy mögötti látványért biztosan megéri. 🙂

Valdez 4000 lakosú kisváros, az Alaszkai-öböl északi részén. Jégmentes kikötője az egyik legfontosabb kikötő Alaszkában. Itt található a Transzalaszkai Kőolajvezeték vége ( Trans-Alaska Pipeline System ), itt töltik meg a nagy olajszállító tankereket.
Rengeteg halászhajó áll a kikötőben.

Valdezben is van lazac keltető (Solomon Gulch Hatchery), pont ívás idő van, így rengeteg lazac tolong a keltetőnél bejutásra várva.

Persze igy könnyű jóllakni a fókáknak és a vidráknak is. 🙂

A túrizmus komoly pénzt hoz a városnak, és érdekesség még, hogy itt rendezik az extrém sívilágbajnokságot 1991 óta.
Egész nap szemereg az eső, ez nem kedvez a fényképezésnek. 😞

A napot a Mike’s Place Restaurant-ban zárjuk, megkóstoljuk a helyi friss halat. Attila red salmont kér (vörös lazacot) , én halibutot (óriás lepényhal) és hozzá egy Alaskan Glacier Blue nevű koktélt (75$). Nem szeretem a halat, de Alaszkában vétek kihagyni. 🙂 Meglepően finom volt! 🙂