Alaszka körút 59.nap

South Dakota állam két hírességét szeretnénk megnézni ma. Az oda vezető úton sok a hegyikecske és a nagyszarvú birka, villog a lámpa a táblán, figyemeztet hogy készüljünk fel a megállásra.

Az első híres hely a Crazy Horse Memorial. A belépő 24$ (~7000 ft) volt 1 autóra 2 fővel. A hegyet megközelíteni csak az általuk üzemeltetett busszal lehet, ami újabb 4$ (~1150 ft) fejenként.

Crazy Horse egy Lakota indián harcos volt a 19. században. Ő vezette csapatukat az Egyesült Államok Szövetségi kormánya ellen, hogy a fehér amerikaiak letelepedésének megakadályozásával megőrizzék a Lakoták élőhelyét és hagyományos életmódját. 1877-ben megadta magát Crook tábornok csapatának és négy hónappal később halálosan megsebesítette egy őr a táborban ahol őrizték. Állítólag ellenállást tanúsított. Ő az amerikai indiánok egyik legelismertebb és legjelentősebb harcosa.
1931-ben Gutzon Borglum a négy amerikai elnök szobrát faragta a Rushmore-hegyen, s az indiánok írtak Neki, javasolva hogy faragja ki Crazy Horse szobrát is, mert Ő egy igazi indián hős és méltó rá hogy Washington és Lincoln mellé kerüljön. Borglum válaszra sem méltatta Őket.

1939 novemberében Henry Standing Bear a Lakoták vezetője és az indián közösség jól ismert államfője megbízta Korczak Ziolkowski lengyel-amerikai szobrászt, aki Borglum keze alatt dolgozott a Rushmore-hegyen, hogy készítse el a Crazy Horse Memorial-t a South Dakotai Black Hills-ben.
Az indiánok felajánlottak a kormánynak a kopár Thunderhead hegyért cserébe 365 hektár termőföldet. Ez a hegy a Lakoták által szentnek tartott földön található, amit Tőlük vett el a kormány a telepesek részére. A csere létrejött és Standing Bear úgy döntött, nem kérnek állami támogatást, inkább adományokat gyűjtenek. Később megalakult a Memorial Fundation nevű vállalkozás és a belépőkből, ajándékboltok bevételeiből, magánemberek adományaiból finanszírozzák tovább a projektet. A munka 1948 óta folyik és még messze a befejezés. Ziolkowski halála után felesége és gyermekei folytatták a munkát. Már felesége is meghalt, lányuk ma a vezérigazgató. A szobor méretei a tervek szerint: 195 m a teljes hossza, 172 m a magassága. Crazy Horse feje 27 m, a kinyújtott karja 80 m hosszú, az ujja 9 m. A ló feje 67 m magas, akkora mint egy 22 emeletes ház.
Ha elkészül, a világ második legmagasabb szobra lesz. ( Az indiai Statue of Unity után.)

Az emlékműnél a befolyt összegből múzeum és egy iskola is épült, ahol évente 40 indián fiatal tanulhat és dolgozhat.

Ziolkowski jelmondata, ami kedvencem lett: Sose felejtsd az álmaidat!

25 km-re van a következő látványosság, a Mount Rushmore National Memorial.
Ez a terület az indiánok szent helye, amit az 1870-es években az amerikai kormány leválasztott a rezervátum területéből, mert aranyat találtak ott. A szobrok ötlete egy történésztől származik, aki azt szerette volna, ha a Black Hill hegyből kifaragják vadnyugati hősök és őslakos indián vezetők szobrait . Gutzon Borglum dán szobrásznak viszont nem tetszett a helyszín és a tervezett alakok, ezért azt javasolta, hogy inkább négy nagy amerikai elnök arcmását véssék ki a Rushmore hegyből, George Washingtont, Thomas Jeffersont, Abraham Lincolnt és Theodore Rooseveltet. Így is lett, bár anyagi nehézségek miatt nem készült el a teljes terv ami szerint derékig látszottak volna az elnökök, csak az arcukat láthatjuk ma is. Az idegenvezető elmondása szerint nem csak a pénzhiány volt a probléma, hanem a munkálatok során derült ki hogy a hegynek csak a teteje gránit, lejjebb sokkal puhább, így nem lehet tovább faragni.
A szoborcsoport 14 évig készült, a hegyből a munkálatok során 450 ezer tonna követ robbantottak le, ami ma is ott látható. A fejek 18 m magasak, 6 m hosszúak. A kész szobrot Borglum nem láthatta,mert a befejezése előtt nem sokkal meghalt, így fia fejezte be. Az indián őslakosok szeretnék visszakapni szent helyüket, az ENSZ emberjogi képviselői azt javasolták az amerikai kormánynak hogy adják vissza, de ez eddig nem valósult meg.
A szobrokhoz vezető sétány két oldalán lévő oszlopokon az USA 50 tagállamának zászlója látható.
A szobor szép, de az eredeti ötlet jobban tetszett volna, mert így az indiánok szent helyén azon telepesek vezetőinek állítottak emléket, akik nagyon sok indián haláláért felelősek.

Egy táblán azt olvassuk, Jefferson elnök volt a fő szerzője a Függetlenségi Nyilatkozatnak és az első jégkrém receptnek Amerikában.

Az ajándék üzletben meglátunk egy képeslapot. Azt írja, hogy a malacfarok hídon 😀 feljuthatunk a szembe lévő hegy tetejére és megnézhetjük madártávlatból az államfőket. Persze hogy nem hagyjuk ki!

Mire Keystone-be érünk, már esteledik, így nem sokkal utána megállunk éjszakára.

Alaszka körút 58.nap

Elérünk egy kis falucskát, a neve Ten Sleep. Csodás hegyi út vezet erre, a Bighorn-hegységben, a Ten Sleep kanyonon keresztül. A falunak mindössze 260 lakosa van, de a nyári időszakban jóval több, mert a természet szerelmesei szívesen jönnek ide. Van lehetőség vadászatra, horgászatra, sziklamászásra, lovaglásra, túrázásra, kajakozásra, hegyi kerékpározásra, kempingezésre.

A Ten Sleep Canyon nagy részét szürkés-sárgás-fehér homokkő alkotja. a korát 75 millió évesre becsülik. Egy parkolóban megállunk és mit látunk! Igazi marha hajtást, mint a filmekben. Közeleg a tél, ezért az állatokat be kell hajtani a nyári legelőről a téli helyükre. A cowboyok lovon ülve, lasszóval a kezükben, kutyák segítségével hajtják az állatokat előre. Nagyokat kurjongatnak, intenek egyet és a kutyák máris tudják a dolgukat. Sajnos előfordul hogy egy-egy állat elkóborol és nem éli túl a kemény telet.

A Horseshoe Canyon-hoz igyekszünk, már közel 3000 méter magasan járunk, érezhetően lehűlt a levegő.
Dér és jég váltakozik, de mi csak megyünk a kietlen tájon előre. Néha 1-1 farm mellett vezet el az út, nem túl lakott vidék ez. A rossz, csúszós úton csak lassan haladunk előre. Egyszer csak az út egy farmba torkollik, nem tudunk továbbmenni. A kanyon magánterületen van, és itt nem tanácsos hívatlanul beállítani, hamar előkerülhet a puska a nem várt vendégek fogadására.

Chugwater környékén a hegyről lefelé nagyon kacskaringós út vezet, belátni az egész környéket. Csodálatos látvány, nem csodálom hogy a helyiek festett sivatagnak vagy színezett hegyeknek nevezik a környéket. A különböző ásványok miatt hihetetlenül színes a táj. A környéken ezekben a kőzetekben sok diniszaurusz fosszíliát tártak fel.

Látunk őzet és madarakat is. Este átlépjük a határt, így már South Dakota-ban alszunk.

Alaszka körút 57.nap

Kávé és indulás! Gyönyörű sziklás részen haladunk, a Shoshone kanyonon keresztül.

A Buffalo Bill Dam-hoz igyekszünk. Ez egy hatalmas betonív gravitációs gát a Shoshone folyó és a Bighorn medence vízmagasságának szabályozására és áramfejlesztésre. A gát építése 1905-ben indult, a nehéz munkakörülmények Wyoming történetének első sztrájkjához vezettek, a munkavállalók napi 3 dollárt követeltek, amit meg is kaptak. Az építkezés alatt 7 munkás meghalt. Az 1910-ben elkészült gát fala az alapjánál 33 méter, a tetejénél 3 méter vastagságú. Eredeti magassága 99 méter volt, ezzel építése idején a legmagasabb gát volt a világon. 63 400 m3 betont használtak el az építése során, a teljes költség 1,4 millio dollár volt.1922-ben felépült a hozzá tartozó vizierőmű is. 1992-ben készült el a látogató központ, az új erőmű, kapacitása 117000 megawatt óránként. 7,5 méterrel megnövelték a gát magasságát, és egy sétányt is építettek a tetejére ahonnan belátni a környéket. Félelmetes és gyönyörűséges látvány.

https://youtu.be/pJOWg2r556k

Cody-t elhagyva egy szépséges helyre bukkanunk, sehol nem volt kitáblázva, véletlenül vettük észre az útról. A neve Gooseberry Badlands. Mintha sziklasivatagban járnánk, ameddig ellátunk. csak az elmúlt 55 millió éves folyamatos erózió eredményeként létrejött gyönyörű színes szikla alakzatok és a kék ég látható. Nehéz elképzelni hogy itt valamikor sok millió évvel ezelőtt sok állat élt a buja trópusi növényzetben. Bár a táj elhagyatottnak látszik, ez ne tévesszen meg bennünket, sokféle állat él itt most is,
öszvér szarvas (Mule Deer), antilop (Pronghorn Antelope), holló, egér, kenguru patkány, csíkos mókus (chipmunks), nyúl, róka, prérifarkas (coyot), hiúz (bobcat), ragadozó madarak és csörgőkígyó. 1,5 km-es ösvényen sétálhatunk végig, teljesen rabul ejt a hely varázsa. Mi csak nyuszival találkoztunk, de nem bántam, egy csörgőkígyónak nem örültem volna. 🙂

Alaszka körút 56.nap

Reggel visszamegyünk a Grand Prismatic Springs kilátójához. A parkolóból jó hosszú út vezet a hegytetőre ahonnan rálátni a területre. Innen kicsit jobban látszik mint tegnap a sétányról.

Grand Prismatic Springs

Megyünk az Old Faithful-hoz, megnézni egy kitörést. Hihetetlen látvány, több száz ember ül a padokon és várja a kitörés pillanatát. Egy csoda ahogy a földből hatalmas erővel feltör a forróvíz és percekig csak zubog fel a magasba. Nem messze egy másik gejzír is kitör, magasabbra lövellve a vizet mint az Old Faithful, de sokkal keskenyebb szakaszon.

Old Faithful Geyser

Megnézzük a gyönyörű szivárványszínű Abyss Pool-t, a Mud vulkano-t (iszap vulkán), a Sulfur Caldron-t a Dragons Mouth Spring-et (Sárkány szája forrás). Rengeteg képet készítünk, nagyon nehéz párat kiválasztani belőle.

Abbys Pool
Mud Vulcano

Bejártuk a parkot, minden útján végig mentünk, elindulunk a kijárat felé. Többször is megállunk fényképezni, madarat, kacsát, farkast (coyot) és egy nagy medvét is látunk. Este van mire kiérünk a parkból, nem messze a kijárattól meg is állunk egy kis parkolóban éjszakára.

Alaszka körút 55.nap

Mai napra a következő látnivalókat vettük tervbe: Artist’s Paintpots Trail, Midway Geyser Basin Trail, Black Sand Basin Trail, Upper Geyser Basin Trail. Úton az első pont felé egy kereszteződésnél egy bölény ballag át előttünk, megadtuk az elsőbbséget, neki nem volt stop táblája. 😀

Az Artist’s Paintponts Trail 1 km-es séta. Több mint 50 gejzír, iszap medence és hőforrás található itt, a zöld, barna, kék mindenféle árnyalatában.

A Midway Trail a Yellowstone Nemzeti Park délnyugati részén található, itt látható a Turquoise és az Opal medence, az Excelsior Geyser, és a világhírű Grand Prismatic Spring. Egy 800 méter hosszú, fából épített sétány halad végig köztük. Legnagyobb a Grand Prismatic Spring, hatalmas ovális, 120 méter mély medence kék vízzel, körülötte gyönyörű színes alga és travertin mészkő teraszokkal. Sajnos a gőztől nem látszott jól a medence, holnap megnézzük a hegyi kilátóból, hátha lesz egy kis szél ami elfújja a gőzt.

Következik a Black Sand Basin Trail. Ez egy rövidebb, 700 méteres séta, de rengeteg gyönyörűséget látunk itt is.

Az Upper Geyser Basin Trail az Old Faithful környékén található sétány, ahonnan 4 rövid túraútvonal is leágazik. Itt több gejzír is található aminek a kitörési időpontját előre tudják jelezni. Mi az Old Faithfulra vagyunk kíváncsiak leginkább, de későn értünk ide, már sötétedik, így nem látni jól a kitörést. Eldöntjük hogy holnap visszajövünk, és kimegyünk a park területéről éjszakára.

Alaszka körút 54.nap

Reggel alig bírom kivárni a kávét, indulnék már a parkba. Végre belépünk a kapun. A gép máris a kezemben, van bőven fényképezni való.

A Mammoth Hot Springs felé igyekszünk. Előtte áll egy Liberty Cap ( Szabadság sapka) nevű, 40 méter magas travertin mészkő képződmény, szerintem úgy néz ki mint egy kucsmás szomorú öregember.
A Hayden expedíció naplójából kiderül , hogy Hayden professzor nevezte el így, mert a francia forradalom idején viselt sapkára emlékeztette.

A Mammoth Hot Springs egy nagy teraszos, aktív geotermikus terület, forró vizű forrásokkal és kalcium-karbonát lerakódásokkal. A meleg vízben élő algák narancs, zöld, barna és piros árnyalatokra színezik a vizeket és a mészkő lerakódásokat. Fából kiépített útvonalon sétálhatunk végig, gyönyörűséges az egész.

Következő megállónk a Norris Geyser Basin Trail és a Porcelain BasinTrail. Ezek is fából épített útvonalak a források és gejzírek között.

Porcelain Basin
Vixen Geyser

Mai utolsó célunk a Lower Falls. Ez a vízesés a The Grand Canyon of the Yellowstone-ban található. A hegyoldalban egy kis földút vezet le jó hosszan a kanyonba a vízeséshez, cikk-cakkban, mert így kevésbé meredek. A vízesés majdnem kétszer olyan magas mint a Niagara (Lower Falls 308m, a Niagara Horseshoe Falls 156m), de jóval keskenyebb. Távolról a kanyon széléről jobban látni mint a kanyonból, s innen az Upper Falls is látszik.

Lower Falls
Upper Falls

Elindulunk ki a parkból mert esteledik, és alvóhelyet kell találnunk.

Alaszka körút 53.nap

Következő megállónk Butte. Népessége 34 600 fő. A város a fennállását a környékbeli arany felfedezésének köszönheti. Több mint 2 billió dollárnyi aranyat, ezüstöt, rezet és cinket termeltek itt ki, a város alatt egy hatalmas labirintust létrehozva ezzel.

A város szélén a hegy tetején egy hatalmas szobor látható, az Our Lady of the Rockies.
A szobrot egy Butte-i lakos, Bob O’Bill építette. Felesége rákos lett és a férfi imájában ígéretet tett Szűz Máriának, ha a felesége felépül a betegségből, 5 méter magas Mária szobrot épít. A felesége meggyógyult, és Ő pár barátjával nekikezdett a megvalósításnak, végül a helyi közösség összefogásával elkészült a 27 méter magas szobor. A szobor alapja 400 tonna beton. Négy részből lett összeállítva a hegyen, a darabokat a hadsereg repülőgépével szállították a helyszínre.

Folytatjuk az utat a Yellowstone Nemzeti Park felé, átlépünk Wyoming államba. Útközben sok szarvast látunk. A park bejárata előtt a városban sétálnak a szarvasok, bemennek a kertekbe, udvarokba is.

Elérjük a kaput ahol fizetni kell (35$, ~7000 ft), a hölgy megkérdezi hogy biztos hogy nem várunk reggelig? Nem értjük miért kérdezi. Kiderül hogy a jegy 7 napra szól, és hiába hogy este van, ez már az első napnak számít. Nem bánjuk, mert úgysem maradunk egy hétig. Ami a parknál nem tetszett, hiába van rengeteg parkoló, sehol nem lehet a parkban aludni, csak a kempingekben, és mivel ősz van, már csak 3 van nyitva, egyikben sincs szabad hely. Végül úgy oldottuk meg, hogy minden este kijöttünk a park területéről és reggel mentünk vissza. Igy a park összes bejáratán ki-be mentünk. 😀

Alaszka körút 52.nap

Indulunk a Glacier Nemzeti Parkba, a Saint Mary tóhoz. Azért ide, mert híres a színes kavicsos partjáról. Bemegyünk a Látogató Központba térképért és infóért. Kiderül hogy nem tudunk a tóhoz eljutni, mert éjjel akkora hó esett a parkban, hogy lezárták az utat. Látja a hölgy hogy elszomorodunk és azt ajánlja, nézzük meg a McDonald tavat, annak a partja 2 részen színes kavicsos. Bár nem olyan szép mint a Saint Mary, de megéri elmenni odáig. Kapunk egy térképet is Tőle, amin bejelöli hogy melyik részre gondol. Megfogadjuk a tanácsát, irány a park bejárata. A kapus kérdezi hová megyünk a parkban, elmondjuk Neki hogy jártunk, sajnálkozik és kárpótlásul nem veszi el a pénzt a belépőnkre.
A tó gyönyörű, minden részén más színű, órákig sétálunk a partján.

Megéheztünk, a közelben van egy település, a neve Hungry Horse ( éhes ló). Oda tartunk megkóstolni a bölényburgert és specialitásukat a huckleberry pitét (amerikai áfonya). Az eladólány büszkén mondja hogy náluk a pitében csak igazi huckleberry van, kevés helyen kapni ilyet. Sajnos a legtöbb helyen átverik az embereket, és blueberry-t (kék áfonya) tesznek a pitébe. A huckleberry ritkább, ezért drágább is, de sokkal finomabb mint a blueberry.

Polsonban megnézzük a Miracle of America múzeumot.

Ravalli előtt feketemedvét látunk, sajnos már sötétedik és éjszakai üzemmódban nem jók a képek.

Alaszka körút 51.nap

Reggel a határ felé vesszük az irányt, a célpont Kootenai Falls, ami Montana államban található.
Eastport-nál lépünk át Idaho-ba. A határon gyorsan átjutunk, csak az útlevelet és a vízumot (ESTA) nézik meg. Farmok mellett haladunk el, sok helyen árulnak különböző tököket. Az egyik farmon lámákat tenyésztenek, nézzétek milyen csókos szájú, mintha rúzsozva lenne. 😀

Elmegyünk a Moyie River Canyon mellett, itt nem állunk meg.

Átlépünk Montana-ba, jó hogy az államok között nincs határellenőrzés.
Elérjük Kootenai Falls-t. Jó magas fenyők nőnek errefelé és harkályban sincs hiány.

Kootenai Falls egy csodálatos lépcsős vízesés, zuhatagokkal és a Kootenai-folyó feletti függőhíddal. Ösvény vezet a folyó partján, kb. 1 km hosszan, csodálatos rálátással a kanyonra. Attila átmegy a hídon, engem már meg sem próbál rávenni hogy átmenjek, tudja hogy hiába győzködne, mert a tériszonyomat nem bírom legyőzni.

Megnézzük Kootenai River Country-t, és végül ott is maradunk éjszakára.

Alaszka körút 50.nap

Az elmaradhatatlan kávé után indulás. A fürdőtől egy kanyonon megy át az út a városhoz aminek ugyancsak Radium Hot Springs a neve. A 800 fős állandó lakosság nyárra 5000 főre bővül az üdülőkkel. Nagyon tetszik a város, engem egy kicsit Tirolra emlékeztet, biztosan a sok virág miatt.

Érdekes kerítésre bukkanunk, ez a fafaragó háza. Látunk két érdekes szobrot és találkozunk egy nagyszarvúval (big horn) is a városban. Nyugodtan sétálgat az autók között, aztán lejön az útról egy kis füvet és virágot csemegézni.

Egy gyönyörű kis vendéglőt látunk, Black Forest a neve. Sajnálom hogy még nincs nyitva, szívesen megnéztem volna belülről is.

Lekanyarodunk egy kis erdei útra, Gray Creek Pass a neve. Az út nagyon rossz, tele kőomlással, kidőlt fával, kanyargunk hogy kikerüljük őket. Már 2070 méterrel a tengerszint felett járunk. Csak 56 km ez az út de úgy tűnik hogy sohasem lesz vége.
Végre kiértünk rendes útra, hálát adok hogy nem akadtunk el sehol a nagy sárban.
Mit látunk! Seprű bolt 😀

Moyie után megállunk éjszakára. Vacsorára adunk a kilóknak, amerikai palacsintát eszünk eperlekvárral.