Elindulunk hazafelé, mindent megnéztünk amit elterveztünk. Ahol csak tehetjük, az autópálya helyett kis eldugott utakat keresünk, ott több a látnivaló. Most is kis földutakon haladunk, roskadozó, szegényes farmok között. Furcsa nekem hogy sok farm körül nincs kerítés, a tehenek mennek amerre akarnak, igaz csak bizonyos területen belül. A területük elején és végén rács van a földön, azon nem tudnak átmenni. Van belőlük az úton is, nyugodtan ácsorognak a kocsi előtt, nem zavartatják magukat. Valószínűleg az út megy át a farm területén, de senki sincs erre hogy megkérdezzük, pedig biztos érdekes dolgokat mesélne.
A távolban nagy füstöt látunk, remélem csak a gazda égeti a tarlót, felügyelettel.
Elérjük az Oahe gátat, ez egy nagy földes gát a Missouri folyón. A túloldalán található az Egyesült Államok 4. legnagyobb víztározója, az Oahe-tó. A gát építését 1944-ben engedélyezték az árvízvédelem miatt és 1948-ban kezdődött az építkezés. A világ első kő-alagút fúrógépét 1952-ben az Oahe-gát hoz készítette James S. Robbins. Az eredeti projekt költsége 340 000 000 $. A gát magassága 75 méter, a kialakításához 70 000 000 m3 földre és 858 000 m3 betonra volt szükség. Másodpercenként 1600 m3 víz folyik át a 7 turbinán, amik egyenként 112,29 MW áramot termelnek, ellátva energiával North Dakota, South Dakota, Nebraska, Minnesota és Montana államokat.
Az 1997-es rekord ami 1526 m3/sec volt, a 2011-es árvíznél megdőlt, akkor 4531 m3 víz zuhogott át a gáton másodpercenként.
A gát építése miatt összesen 83 000 hektár földet elvettek két indián rezervátum területéből. A veszteség drámai hatást gyakorolt az indiánokra. Terményeiket nem tudták betakarítani mielőtt a földet elárasztották volna vízzel. A lakóhelyét elhagyni kényszerült indiánok kártérítést szeretnének az Oahe-tó alá merült városaik és hagyományos életmódjuk elvesztése miatt. (Mai napig nem kapták meg.)
Újabb államhatár, átlépünk North Dakotába.
Hague városában találunk egy gyönyörű épületet, a St. Mary’s katolikus templomot.
South Dakota állam két hírességét szeretnénk megnézni ma. Az oda vezető úton sok a hegyikecske és a nagyszarvú birka, villog a lámpa a táblán, figyemeztet hogy készüljünk fel a megállásra.
Az első híres hely a Crazy Horse Memorial. A belépő 24$ (~7000 ft) volt 1 autóra 2 fővel. A hegyet megközelíteni csak az általuk üzemeltetett busszal lehet, ami újabb 4$ (~1150 ft) fejenként.
Crazy Horse egy Lakota indián harcos volt a 19. században. Ő vezette csapatukat az Egyesült Államok Szövetségi kormánya ellen, hogy a fehér amerikaiak letelepedésének megakadályozásával megőrizzék a Lakoták élőhelyét és hagyományos életmódját. 1877-ben megadta magát Crook tábornok csapatának és négy hónappal később halálosan megsebesítette egy őr a táborban ahol őrizték. Állítólag ellenállást tanúsított. Ő az amerikai indiánok egyik legelismertebb és legjelentősebb harcosa.
1931-ben Gutzon Borglum a négy amerikai elnök szobrát faragta a Rushmore-hegyen, s az indiánok írtak Neki, javasolva hogy faragja ki Crazy Horse szobrát is, mert Ő egy igazi indián hős és méltó rá hogy Washington és Lincoln mellé kerüljön. Borglum válaszra sem méltatta Őket.
1939 novemberében Henry Standing Bear a Lakoták vezetője és az indián közösség jól ismert államfője megbízta Korczak Ziolkowski lengyel-amerikai szobrászt, aki Borglum keze alatt dolgozott a Rushmore-hegyen, hogy készítse el a Crazy Horse Memorial-t a South Dakotai Black Hills-ben. Az indiánok felajánlottak a kormánynak a kopár Thunderhead hegyért cserébe 365 hektár termőföldet. Ez a hegy a Lakoták által szentnek tartott földön található, amit Tőlük vett el a kormány a telepesek részére. A csere létrejött és Standing Bear úgy döntött, nem kérnek állami támogatást, inkább adományokat gyűjtenek. Később megalakult a Memorial Fundation nevű vállalkozás és a belépőkből, ajándékboltok bevételeiből, magánemberek adományaiból finanszírozzák tovább a projektet. A munka 1948 óta folyik és még messze a befejezés. Ziolkowski halála után felesége és gyermekei folytatták a munkát. Már felesége is meghalt, lányuk ma a vezérigazgató. A szobor méretei a tervek szerint: 195 m a teljes hossza, 172 m a magassága. Crazy Horse feje 27 m, a kinyújtott karja 80 m hosszú, az ujja 9 m. A ló feje 67 m magas, akkora mint egy 22 emeletes ház. Ha elkészül, a világ második legmagasabb szobra lesz. ( Az indiai Statue of Unity után.)
Az emlékműnél a befolyt összegből múzeum és egy iskola is épült, ahol évente 40 indián fiatal tanulhat és dolgozhat.
Ziolkowski jelmondata, ami kedvencem lett: Sose felejtsd az álmaidat!
25 km-re van a következő látványosság, a Mount Rushmore National Memorial.
Ez a terület az indiánok szent helye, amit az 1870-es években az amerikai kormány leválasztott a rezervátum területéből, mert aranyat találtak ott. A szobrok ötlete egy történésztől származik, aki azt szerette volna, ha a Black Hill hegyből kifaragják vadnyugati hősök és őslakos indián vezetők szobrait . Gutzon Borglum dán szobrásznak viszont nem tetszett a helyszín és a tervezett alakok, ezért azt javasolta, hogy inkább négy nagy amerikai elnök arcmását véssék ki a Rushmore hegyből, George Washingtont, Thomas Jeffersont, Abraham Lincolnt és Theodore Rooseveltet. Így is lett, bár anyagi nehézségek miatt nem készült el a teljes terv ami szerint derékig látszottak volna az elnökök, csak az arcukat láthatjuk ma is. Az idegenvezető elmondása szerint nem csak a pénzhiány volt a probléma, hanem a munkálatok során derült ki hogy a hegynek csak a teteje gránit, lejjebb sokkal puhább, így nem lehet tovább faragni.
A szoborcsoport 14 évig készült, a hegyből a munkálatok során 450 ezer tonna követ robbantottak le, ami ma is ott látható. A fejek 18 m magasak, 6 m hosszúak. A kész szobrot Borglum nem láthatta,mert a befejezése előtt nem sokkal meghalt, így fia fejezte be. Az indián őslakosok szeretnék visszakapni szent helyüket, az ENSZ emberjogi képviselői azt javasolták az amerikai kormánynak hogy adják vissza, de ez eddig nem valósult meg.
A szobrokhoz vezető sétány két oldalán lévő oszlopokon az USA 50 tagállamának zászlója látható.
A szobor szép, de az eredeti ötlet jobban tetszett volna, mert így az indiánok szent helyén azon telepesek vezetőinek állítottak emléket, akik nagyon sok indián haláláért felelősek.
Egy táblán azt olvassuk, Jefferson elnök volt a fő szerzője a Függetlenségi Nyilatkozatnak és az első jégkrém receptnek Amerikában.
Az ajándék üzletben meglátunk egy képeslapot. Azt írja, hogy a malacfarok hídon 😀 feljuthatunk a szembe lévő hegy tetejére és megnézhetjük madártávlatból az államfőket. Persze hogy nem hagyjuk ki!
Mire Keystone-be érünk, már esteledik, így nem sokkal utána megállunk éjszakára.
