Vancouver 1. rész – Az oda vezető út.

Egy szeptemberi utunkról szeretnék beszámolni Nektek. A vírus miatt idén nem utazhattam Attilával, keveset voltunk együtt, ezért nagyon örültem mikor szeptemberben meglepett azzal, hogy készüljek, bejön értem útközben. British Columbiába, Vancouverbe vitt egy fuvart. British Columbiát nagyon szeretem, már sokszor jártunk ott, mégis mindíg fedezünk fel új dolgokat.

Az odáig vezető út hosszú, át kell mennünk Ontario, Manitoba, Saskatchewan, és Alberta tartományokon. (4200 km)

Ontarioban nem bírtam abbahagyni a fényképezést a csodás őszi színek miatt. 🙂

Thunder Bay közelében egy táblát találunk a TransCanada autópálya szélén, ami jelzi hogy itt van a vízválasztó vonal. Ez azt jelenti, hogy innen észak felé az összes víz a Hudson-öbölbe folyik, míg déli irányban az Atlanti-óceán felé vezető úton az összes víz a Nagy-tavak vízelvezető rendszerébe jut.

Manitoba tartományon nagyon gyorsan átértünk, mert a TransCanada autópálya alul szeli keresztül , ahol mindössze 500 km széles.

Következő tartomány Saskatchewan. Itt főként farmokat látni az út mellett.

Egy moziposzter bolt reklámja.

Amiért Saskatchewan nevét ismerik világszerte, az a kálium bányászat és feldolgozás. A káliumot az 1940-es években fedezték fel, olajfúrás során, de az aktív feltárás csak 1951-ben kezdődött. 1964-ben a Kalium Chemicals Ltd itt nyitotta meg Regina város közelében a világ első kálium-oldat bányáját. Ma Kanada káliumának 95%-át exportálják, a világ több mint 50 országába.

Pár kilométerrel arrébb egy másik vállalat található, a Saskatchewan Mining and Minerals. Ez a cég piacvezető Észak-Amerikában a kiváló minőségű természetes nátrium-szulfát gyártásában.

Következik Alberta, amit főleg a Banff Nemzeti Park miatt szeretek. Ilyen kék és zöld színű vizeket nem sok helyen látni.
Innen már hegyek között visz az út, a csodás Sziklás-hegységen keresztül.

A Banff-ról már több posztban is írtam, így most nem arról fogok, hanem az itt található különleges spirál alagútról. Naponta 25-30 vonat halad át itt, bár nem rendszeres mentrend szerint. 1867. július 1-én megalakult az egységes Kanada Domínium 4 tartománnyal. British Columbia 1871-ban csatlakozott azzal a feltétellel, hogy vasutat építenek nekik, ami összeköti a tartományt Kanada többi részével. Ez nagyon nehéz vállalkozás volt, hiszen egy komoly akadály állt az útban, a Sziklás-hegység. Több útvonalat is megvizsgáltak és hosszas mérlegelés után zord terepe ellenére a Kicking Horse Pass-t választották. Ez egy 1627 méter magasan lévő hegyszoros. A meredek hegyek nagy kihívást jelentettek, a vasút építői nem tudtak megfelelő dőlésszögű utat faragni a sínek számára a „nagy hegy” nevű részen.
A problémát az okozta, hogy 16 km-en belül 330 métert kellett emelkednie a vasútnak, ezért nagyon meredek volt a pálya. 1884-ben az első vonat útja amely megkísérelt lejutni a meredek lejtőn, tragédiába torkollott. A vonat kisiklott és meghalt 3 ember. A biztonság javítására három sarkantyú vonalat hoztak létre az elszabadult vonatok elterelésére. A „nagy hegyről” nem csak leereszkedni volt nehéz, a feljutás is problémás volt. Egy 15 kocsis vonathoz 4 extra tolómozdonyra volt szükség a szerelvény dombra feljutásához, ami több munkást igényelt és késésekhez vezetett.
A megoldás a vasút egyik mérnökének, J. E. Schwitzer-nek jutott eszébe. Svájcban használt rendszer alapján elkészítette a spirálalagutas terveket és modellt, így 25 év használat után, 1909-ben elkészült a két bizonságosabb spirálalagút. 20 hónap, 1000 ember és 700 tonna dinamit kellett a spirálalagutak befejezéséhez, ahonnan 686 000 köbméter kőzetet kellett elhordani. Az alsó alagút Ogden-nél a hegy belsejében egy 891 méter hosszú balra spirál után 15 méterrel magasabban ér ki a hegyből. Később a Chatedral-hegy belsejében lévő 991 méter hosszú jobbra spirál után 17 méterrel magasabban emelkedik ki és halad tovább a Kicking Horse Pass tetejéig. Bár ez hatalmas előrelépést jelent biztonsági szempontból, a letöredezett szikladarabok potyogása, a lavinák és az iszapcsuszamlások még ma is kihívást jelentenek ezen a zord vidéken, ahol a természet uralkodik.

Folytatás hamarosan.

Manitoulin-sziget, 3.rész

Kihasználom az időt míg várunk a kompra, megírom a Manitoulin-szigeti utazásunk befejező részét.

Következő helység ahová ellátogatunk, Kagawong, egy aranyos kisvároska, ahol több híres látványosság is található.

Elsőnek a leghíresebbet célozzuk meg, a Menyasszonyi fátyol vízesést (Bridal Veil Falls). A zuhatag magassága 11 méter, vizét a Kagawong folyó táplálja.
Csodás látvány felülről, a levezető lépcső a COVID miatt le van zárva.

Nem problémázunk rajta, mert egy kis sétával körben is le lehet menni a vízeséshez a kiépített túraútvonalon.
Az ösvény a vízparton a fák között gyönyörű környezetben vezet végig.

A vízesés gyönyörűséges, a hideg víz sem riaszotta vissza a fürdőzéstől az embereket.
Egy keskeny csúszós részen be lehet menni a vízesés mögé is, naná hogy bementem. 🙂

A visszaúton sok érdekességet láttunk, pici szines manó lakokat eldugva a fák tövénénél,

érdekes szobrokat

egy siklót

és egy kőből kirakott labirintust is.

Következő megállónk útitársnöm, Gabika kedvence, a Manitoulin Chocolate Works.
Ez egy kis csokoládé üzem és bolt. Nagyon finom csokikat vásároltunk, bár az áraik elég borsosak.

Egy pár képet hoztam Nektek a városkáról is.

Gore Bay felé indulunk tovább, az East Bluff kilátóhoz megyünk, a Harold Noble Emlékparkba.
Ebből a kilátóból fantasztikus kilátás nyílik a magasból a Gore-öbölre.

A kilátóból lemegyünk a partra és folytatjuk az utat Barrie Island felé.

A Barrie-sziget területe 79 km2, az állandó lakosok száma 490 fő. Főleg állattartásból és növénytermesztésből élnek. Nyáron a túristák kedvelt célpontja ez a sziget. Nézzétek milyen szép faragott szobrok díszítik a portákat!

Sheshegwaning egy indián rezervátum, szerettük volna megnézni, de a járvány miatt le van zárva a látogatók előtt. 🙁
Nem baj, lesz miért visszajönni. 🙂

Szürkületre értünk Meldrum Bay-be, a sziget végére. Az 1870-es években létrejött falu gyorsan sikeres halászati, favágó és kereskedelmi központtá nőtt, a Nagy-tavak gőzhajói is itt kötöttek ki. 3 fűrészmalom is üzemelt itt, a sziget túlsó végéből odaszállított keményfát dolgozták fel. Ma az állandó lakosai száma mindössze 170 fő, megélhetésüket főként a Lafarge kőbánya biztosítja ahol dolomitot termelnek ki. A nyári hónapokban pezseg az élet a túristáktól, a dokkok megtelnek csónakokkal. Igazi horgászparadicsom, egész Kanadában ez a legjobb hely királylazac fogáshoz.

Visszafelé megálltunk M’Chigeeng-ben vacsorázni. Ez egy indián falu, a főtéren pár kis boltocskával. Nem gondoltuk hogy nyitva lesznek, mert már közel 11 óra volt, de kettő is nyitva volt még. Hatalmas adag krumplit kaptunk a hamburger mellé, degeszre ettük magunkat.

Másnap reggel indultunk hazafelé, útközben még megálltunk a Whitefish River nevű városkában. A vízesést kerestük, de nagyon nehezen hozzáférhető helyen van, sziklás terepen, így nem tudtam jó képet készíteni róla.

Végül szeretném bemutatni Nektek útitársnőmet Gabikát, akivel bejártuk ezt a csodás szigetet. 🙂

Köszönöm hogy velünk tartottatok! 🙂

Manitoulin-sziget, 2.rész

Folytatjuk a Manitoulin-szigeteki utunkat, amit félbeszakítottam a British Columbiai utazásunk miatt.
Manitowaning felé indulunk. Útba esik a High Falls, megállunk megnézni. Ez a vízesés közvetlenül az út mellett van. Erről az oldalról kerítés védi, de ha kicsit továbbmegyünk az úton, egy mellékútra letérve a túloldalára jutunk. Itt nics kerítés, vigyázni kell a csúszós sziklákon. A mederbe nem tudtunk lemenni, mert ahol lehetne, az már magántulajdon és azt természetesen tiszteletben tartjuk.

Manitowaning a sziget első európai települése.
1838-ban a kormány missziót hozott létre az anglikán egyház égisze alatt és felszólította az őslakos törzseket, hogy hagyjanak fel a vándorélettel. Iskolát,házakat és műhelyeket építettek, ahol különböző szakmákra tanították őket. Néhány őslakos a végleges letelepedés mellett döntött.
A Szent Pál anglikán templom 1845-ben épült, ez Észak-Ontario legrégebbi anglikán temploma.

A templommal szemben található az 1886-ban épített Manitowaning világítótorony.

A Herigate Parkban láthatjuk az 1883-ban épült 3 emeletes malom és a hozzá tartozó raktár épületét. A malomban még ma is látható az eredeti gépek egy része, a volt raktárépületben pedig színházi előadásokat tartanak.

Itt áll a kikötőben az S.S. Norisle nevű gőzhajó. Ez eredetileg egy személy és teherszállító komp volt, 1946-tól 1974-ig közlekedett South Baymount és Tobermory között. Nyugdíjazása után múzeum kapott benne helyet, ami ma már nem üzemel a hajó rossz állapota miatt. Jelenleg felújítás alatt áll.

Következő célpontunk a Wikwemikong rezervátum. Jelenleg az egyedüli rezervátum amelyik nyitva áll a látogatók előtt, a többi a járvány miatt le van zárva.
Wikwemikong a szigeten az egyetlen település, amely nem írta alá a Manitoulin szerződést, és a mai napig fent tartja a jogot az ősi területeire. Ez a föld a Három Tűz Konföderáció népeinek hazája, az Odawa az Ojibwe és a Pottawatomi törzseké, akiknek fontos céljuk az őslakos Anishnaabek nyelv és kultúra megőrzése.

A rezervátumban álló nagy kőkereszt emlékművet az I. világháborúban elesettek tiszteletére emelték , akik között wikwemikongiak is voltak.

A kereszt környékén elhelyezett kövekre különböző képeket festettek.

Körbejárjuk a rezervátumot, s rábukkanunk a Szent Ignác templomra. Egy tábla büszkén hirdeti hogy a rezervátumnak van egy világbajnok karika táncosa (Hoop Dancer), Lisa Odjig.

A rezervátumban az általuk használt nyelven vannak a feliratok, nézzétek milyen a stop tábla. 🙂


A szigeten van egy népszerű túra terület, a Cup and Saucer Trail (csésze és csészealj). Ez egy összesen 14 km hosszú útvonal, helyenként 70 méter magas sziklákkal. Három útvonalból választhatunk, van rövidebb, hosszabb és különböző nehézségi fokú.

A kihívások kedvelői ráadásként kipróbálhatják kitartásukat és ügyességüket egy 2 km hosszú kalandösvényen is a túra közben, ahol különböző létrákon és sziklákon kell felmászni.

A csúcsról lélegzet elállító kilátás nyílik az Északi-csatornára és a Manitou-tóra, sajnos a fénykép nem adja vissza a látványt.


Folytatás hamarosan.

Manitoulin-sziget, Kanada

Már rég olvashattatok tőlem bejegyzést, sajnos a járvány miatt lezárták a határokat, ezért nem utazhatok Attilával.
Még országon belül is korlátozva volt az utazás, de végre ezen lazítottak, ezért útnak is indulunk. 🙂
Tartományon belül maradunk, egy gyönyörű kis szigetet látogatunk meg.

A Manitoulin-sziget Ontario tartományban található, a Huron-tóban. Lakossága 13300 fő, ami nyáron a turistákkal 17000 főre is felduzzad. Területe 2766 km2, ezzel a világ legnagyobb édesvizi szigete. Több mint száz tó található a szigeten, amiből 3 saját szigettel is rendelkezik. Neve az Ojibwe törzs „Manidoowaaling” szavából származik, aminek jelentése : a szellem barlangja. A legenda szerint a szigeten található egy víz alatti barlang, ahol egy hatalmas szellem él. A fő megélhetést a turizmus biztosítja, de mellette folyik az állattenyésztés és a földművelés is. A sziget folyói kitűnő ívási helyet biztosítanak a pisztrángoknak és lazacoknak.
2 város, 8 település és 6 rezervátum található a szigeten.
Két útvonalon juthatunk el ide, északról egész évben az egyetlen szárazföldi úton a hídon át, vagy délről a téli hónapok kivételével személyszállító komppal, Tobermory-ból.

A Little Current Swing Bridge egy 112 méter hosszú egysávos lengőhíd a 6-os autópályán, ezen keresztül léptünk be a szigetre. A neve azért swing, mert a középső része elfordítható, hogy a nagyobb hajók is át tudjanak jutni a túloldalra. Ez miatt a híd minden órában 15 percre le van zárva, nagy torlódásokat okozva ezzel a városban.

A szállásunk Little Current-ben volt, ez egy aranyos városka sok ajándék üzlettel, kikötővel, világító toronnyal.

Egy sörfőzde is működik a városban, az itt vásárolt sörök dobozait a sziget nevezetességeinek képei díszitik.

A város területén található két kilátó, ahonnan megcsodálhatjuk az alattunk elterülő gyönyörűséges tájat.

Az egyik a McLeans Mountain Lookout,

a másik a Strawberry Channel Lookout.

Elindulunk a 6-os úton Sheguiandah felé. Itt egy újabb kilátóhoz igyekszünk, a neve: Ten Mile Point (tíz mérföldes pont)

A kilátónál van egy ajándék üzlet is, tele gyönyörűséggel, aranyáron. Természetesen nem jövünk el üres kézzel, hiszen az itt élők ebből élnek.

Sheguiandah egy indián rezervátum, kicsit bemerészkedtünk, de gyorsan fordultunk is vissza, mert a járvány miatt nem szeretik a látogatókat.

Egy emlékhely, amit az eltűnt és meggyilkolt asszonyaik és lányaik emlékére állítottak.

A főút mellett betértünk a boltba, ahol az eladó nem engedte kifizetni a kávénkat, erősködött hogy ajándék. Nagyon jól esett ez a gesztus, mintha kicsit kárpótolni akart volna azért, hogy a rezervátumok többsége zárva van a látogatók elől a COVID járvány miatt.

Hamarosan folytatjuk utunkat. 🙂

Hamilton környéki vízesések

Hamilton a kanadai Ontario tartományban található város. A vízesések fővárosaként is emlegetik, méltán. A városhoz tartozó területen belül több mint 100!! vízesés található. Ezek közül szeretnék ma megmutatni néhányat. Mintegy harminc fekszik nem elérhető helyen, néhány magánterületen van, de így is bőven van választék.

Albion vízesés

Szerintem a környék leglátványosabb vízesése, majdnem olyan széles (18 m) mint magas (19 m).
Lépcsőzetes vízesés, a cseppek megtörnek a kiálló sziklákon. Mikor ott jártunk, le lehetett menni a vízesés aljára, sőt a vízbe is sokan bementek.

Buttermilk vízesés

Ez egy 23 méter magas, teraszos szalagvízesés. Eső után, vagy a hó olvadása után érdemes felkeresni, olyankor sokkal több a víz benne. Nagyon közel van az Albion vízeséshez. Alulra nem könnyű lejutni, a meredek partoldalon tudtunk lemászni.

Devil’s Punchbowl

Két vízesés található a területen, a képeken a felső vízesést láthatjátok. Ez egy 34 méter magas szalagvízesés. ( Az alsó vízesés 5,5 m.) Maga a szurdok is csodás látvány, a falában jól láthatóak a különféle színű kőzetrétegek. Mikor először jártunk itt, csak a falat csodálhattuk meg, mert a szárazság miatt a vízesés teljesen kiszáradt.

Felker vízesés

Ez a vízesés 22 méter magas és bő vízhozamnál 6 méter széles. Egy gyalogos ösvényen juthatunk a kilátó platformig. ha alulról, szemből is szeretnénk látni, akkor addig kell sétálnunk, amíg nem találunk lemászásra alkalmas helyet. A Felker vízesés egész évben látogatható.

Hilton vízesés

Egy erdei séta árán láthatjuk ezt a szépséget is. Megéri a gyaloglást, gyönyörű látvány a 10 méter magas vízesés. Ez egy természetvédelmi terület, több mint 30 km hosszú túraútvonalat találunk itt, felfedezhetjük a környéket gyalogosan, vagy kerékpárral is. Télen szuper hely a sífutás szerelmeseinek. Piknik területek is vannak kialakítva, ahol akár húst vagy mályvacukrot süthetünk.

Sherman vízesés

Ez a 17 méter magas szépséges függöny vízesés magánterületen van, de szerencsére a tulajdonosok megengedik hogy mindenki gyönyörködhessen benne. A népszerű Bruce túraútvonal mentén található, Tündér és Angyal vízesés becenéven is emlegetik.

Tew’s vízesés

Ez a szalag vízesés a legmagasabb a Hamilton környéki zuhatagok közül 41 méteres magasságával. Kilátókról nézhetjük meg, amikhez sok-sok lépcső vezet.

Tiffany vízesés

A parkolótól egy könnyű kis kirándulással érhetjük el egy erdei ösvényen és egy patakot átívelő kis hídon keresztül. A 21 méter magas zuhatag egy széles völgyből zuhan az alsó, V alakú szakadékba. Tavasszal, a hó olvadása után lenyűgöző a látvány. Télen vastag jég alakul ki rajta, ezen a vízesésen megengedett a jégmászás.

Webster’s vízesés

Ez a 22 méter magas függöny zuhatag a Spencer szurdokban található. Talán a leglátogatottabb vízesés, amihez a gyönyörűen kialakított park is hozzájárul. Ehhez a vízeséshez egy legenda is fűződik, amelyből verset is írtak 1895-ben. A vers elég hosszú, nem vállalkozom a lefordítására, de ha valakit érdekel angol nyelven, üzenetben szívesen elküldöm.
A legenda röviden: Egy Na-Go-She-Onong nevű indián lány beleszeretett egy fehér férfiba. A lányba szerelmes volt egy indián férfi, aki féltékenységből megölte Őket. Ezután mivel úgy érezte a lány nélkül nem tud élni, a karjába vette, és így vetette magát a Webster’s zuhatagába.

Remélem Nektek is tetszettek a vízesések, mi még biztosan fel fogjuk keresni őket újra.

Duchesnay Falls, North Bay

A Duchesnay-vízesés a kanadai North Bay város szélén található. Közvetlenül a 17-es autópálya mellett van a hozzá tartozó parkoló. A vízesést sajnos semmilyen tábla sem jelzi, aki nem tud róla, az simán elmegy mellette.

A folyónak egy hoszabb részén, több zuhatag található. A két legnagyobb vízesés 15 méter magas.

A folyó mindkét oldalán feljuthatunk a hegyre, a hegytetőn egy kis fémhíd köti össze a két oldalt. Nem túl nehéz az ösvényen végigmenni, de azért kell mászni felfelé-lefelé, időnként sziklás terepen. Figyelni kell a kiálló gyökerekre is. Ha az egyik oldalon felmegyünk és a túlodalon le, körülbelül 2 km-es túrával kell számolnunk.

Aki nem bír hegyre mászni, annak is érdemes megnézni a legalsó vízesést, az közel van a parkolóhoz.
Az ösvényt saját felelősségre lehet használni, sehol nincs kerítés, vigyázni kell a csúszós köveken. A folyóban a balestek megelőzése érdekében tilos a fürdés.

Nézzétek a vissza úton milyen fákat találtunk.

Kétszer jártunk itt, először ősszel, akkor kevés víz volt a folyóban. Másodszor tavasszal, egy nagy eső után voltunk, sokkal több volt a víz és nagy volt a sodrás.
Aki szereti a hoszabb túrákat, a Nipissing Egyetem parkolójából egy 20 km hosszú túraútvonalon is eljuthat a vízeséshez.

Gyönyörű látvány, aki North Bay-be jár, érdemes ellátogatnia ide.

Martyrs’ Shrine, Midland, Kanada

Egy gyönyörű épületet szeretnék megmutatni Nektek, a Mártírok Szentélyét (Martyrs’ Shrine). Ez az egyik Kanada 8 nemzeti szentélyéből, egy csodálatos római katolikus templom az Ontario tartományban található Midland városban. 1926-ban épült, a belépő 12 év felett 6$ (~1300 ft).

A szentélyt hat jezsuita mártír és kettő Sainte-Marie-beli missziós mártír emlékére szentelték fel.
Több mint 350 évvel ezelőtt Franciaországból érkeztek, hogy a katolikus hitet terjesszék.
Ők építették az első templomot Ontario tartományban, és sok őslakost (Huron) sikerült megtéríteniük.

A Szentélyben a nyolc mártír közül három maradványai találhatóak, Szent Charles Garnier, Szent Gabriel Lalemant és Szent Jean de Brebeuf.

A templomhoz 75 hektáros park tartozik sétautakkal, rengeteg szoborral és pihenőhellyel. A látogatók gyakran az egész napot parkban töltik, a piknik területeken gázpalackkal működő grillezőn húst sütnek.

A parkból a kilátás.

A szentélynek van hátsó bejárata is, aki nem tud lépcsőzni, itt tud bemenni. A park bejárásához a nehezen mozgók golfkocsit is igénybe vehetnek.
A szentélyt sok gyógyulni vágyó ember látogatja a világ minden tájáról, a csodás gyógyulásokat a sok otthagyott mankó tanusítja.

1984-ben II. János Pál pápa is ellátogatott a kegyhelyre és imádkozott Szent Jean de Brebeuf maradványai felett.
A templom május első szombatjától hálaadás hétfőig áll nyitva a látogatók előtt. A hideg idő beálltával bezárják és az ereklyéket elszállítják, mert a szentély nincs szigetelve.

A zarándokok a templom ajándékboltjában tudnak különböző vallásos tárgyakat vásárolni, könyveket, rózsafüzért, imakártyát, képeslapokat, ékszereket és sok minden mást.
A szentély évente több mint 100 000 látogatót fogad és továbbadja a jezsuita missziók történetét és értékeit.

Casa Loma, Toronto, Kanada

Egy különleges épületet szeretnék megmutatni Nektek, egy csodálatos kastélyt. Toronto belvárosában található, a neve Casa Loma (belépő 30$/~6700 ft). Tulajdonosa Sir Henry Pellatt volt.

Ki volt Sir Henry Pellatt? Üzletember volt és egyben katona is. Fiatalon partner lett édesapja tőzsdeirodájában, igazi üzleti zseni volt. 1883-ban megalapította a Toronto Electric Light Company-t és ellátta Toronto utcai világítását. Részvényeket vásárolt a kanadai Csendes-óceáni vasútvonalban, hatalmas nyereségre tett szert ezáltal, de benne volt a bányászatban, a biztosítási üzletben is. 1902-ben partnereivel megszerezte a jogot a Niagara-vízesésnél az első kanadai vizierőmű építésére. 1905-ben lovaggá ütötték. Végigjárta a karonai ranglétrát is, nyugdíjazásakor kinevezték tábornokká.

Felségével, Lady Mary Pellatt-el európai útjuk során döntötték el, hogy megépítik a saját kastélyukat Toronto-ban. Sir Pellatt 1903-ban vásárolt 25 db építési telket és megbízta E. J. Lennox építészt a kastély terveinek elkészítésével. Sir Pellatt ekkor már 17 millió dolláros vagyonnal rendelkezett.A kastély 3 év alatt készült el (1911-1914), 300 munkás dolgozott rajta, az építkezés költsége 3,5 millió dollárra rúgott.

Lady Mary Pellatt lakrésze:

Sir Henry Pellatt lakrésze:

A kastély azért különleges, mert a mai napig az egyetlen igazi kastély Kanadában.
Alapterülete 6011 m2, a legnagyobb magánház volt Torontoban. 3 emelet, 98 helyiség.
Felszereltsége elképesztő volt, lift, központi porszívó, bowling pálya az alagsorban, a konyhában akkora sütő, amiben egy ökör is elfért, egy belső melegház a virágoknak szökőkúttal és csodálatosan díszített kupolával, könyvtár és még a fürdöszobában is volt telefon.

Melegház:

Sir Pellatt földszinti dolgozószobájában a kandalló két oldalán titkos átjáró van, az egyik az emeleti cselédszobába , a másik az alagsorba a borospincébe vezet.

A cselédszoba:

A ház legszebb szobája a falemezekkel burkolt Tölgy szoba, ezt használták hivatalos alkalmakkor.

A berendezési tárgyak a világ minden tájáról érkeztek, nézzétek milyen csodálatosak!

A hall, a könyvtár a gyönyörű orgona és a folyosó.

A Casa Loma -hoz 5 hektáros kert tartozik.
A főépülettől pár száz méternyire található a vadászház, az istálló a garázs és a kocsiszín.
Egy föld alatti folyosón juthatunk oda a kastélyból.

A harmadik emelet nagy része befejezetlen maradt, ma múzeumként üzemel a Queen’s Own Rifles of Canada lövészezred emlékére, ahol Pellatt is szolgált. Mit gondoltok, mit volt a katonák egyik menüje? 😆

A háborút követő válság idején Toronto városa felemelte a Casa Loma ingatlanadóját évi 600 $-ról havi!! 1000 $-ra. Pellatt ekkor már pénzügyi nehézségekkel kűzdött, és 1923-ban a hatalmas adótartozás miatt a kastélyt elhagyni kényszerült.
1924-ben a város a kastélyt lefoglalta a meg nem fizetett adók fejében, s azóta ez a csodás műemlék Toronto város tulajdona. 1997 és 2012 között 33 millió dollárt költöttek külső felújításokra.
A II. Világháború alatt az istállót szonár berendezések gyártására használták. Hogy a titkos üzem dolgozói gyanú nélkül mozoghassanak, a területet körbezárták felújítás címén.

Kedvelt turista célpont, évente több mint 650 000 látogatót fogad.
Több filmnek is forgatási helyszíne volt (pl. X-Men, Harry Potter, Chicago, A szmokinger/Tuxedo) és magán rendezvényekre is kibérelhető ( pl.esküvő).

Feljáró a tornyokba, és az elénk táruló kilátás a városra.

Bár Sir Henry Pellatt és felesége mindössze 9 évet élhetett csak a kastélyban, a csodás épület megőrzi emléküket.

Forrás: casaloma.ca

Niagara Falls, Kanada

Niagara Falls a kanadai Ontario tartományban és az USA New York államában található, a Niagara folyó a határ.
A város igazi turisztikai központ, világhírű látványossága a Niagara-vízesés.
Ez egy hatalmas, 3 vízesésből álló együttes Észak-Amerikában, Kanada és az USA határán, a Niagara folyón.
Az utolsó jégkorszak idején alakult ki, a víz a Nagy-tavakból az Atlanti-óceán felé a Niagara-lejtőn át vágott magának utat.
A kanadai oldalon a látványos Horseshoe Falls (Patkó-zuhatag), az USA oldalon az American Falls (Amerikai-zuhatag) és a Bridal Veil Falls ( Menyasszonyi fátyol-zuhatag) látható.

A Horseshoe Falls 90%-a Kanadához, 10%-a USA-hoz, New York államhoz tartozik. Nem túl magas (51 méter), de nagyon széles (820 méter), ez a legnagyobb hozamú vízesés egész Észak-Amerikában. Percenként 140 000 m3 víz zúdul le, de magas vízállásnál a 170 000 m3-t is elérheti.
Egy folyosón keresztül lejuthatunk egy alsó kilátóra, ahonnan alulról is megcsodálhatjuk, a vízpermet miatt vigyázni kell a gépre fényképezésnél. Sajnos az ott készített képeim elvesztek, de legközelebb pótolom.

Az American Falls méreteiben a közepső a 3 vízesés közül, 34 méter magas és 290 méter széles. A legkisebb a mellette levő Bridal Veil 17 méteres szélességével. Teljes egészében az USA oldalon találhatóak, ezért a kanadai oldalról jobban láthatjuk mint a két vízesés között lévő kilátóról.

A nyári időszakban mindkét oldalról lehetőség van a vízről is megnézni a zuhatagokat az egyik 1200 lóerős turbó-dízelmotoros hajóból. Innen látszik igazán a vízesés és tapasztalható meg az ereje, mindenképpen érdemes kipróbálni.

Esténként színes égőkkel világítják meg, nagyon látványos.

Karácsony tájékán csodás díszítés látható a városban és a virágházban is (Floral Showhouse).

Minden évszakban gyönyörű, évente ~30 millió a látogatót vonz a világ minden tájáról.
A városban sok szálloda található, mindenki megtalálhatja az igényeihez, pénztárcájához illőt.
Érdemes több napra tervezni, hiszen rengeteg a látnivaló és a szórakozási lehetőség.
Zippline (~100$), Niagara-on-the-Lake bor túra (100$-tól), skylon tower, óriaskerék, helikopter túra (150$-tól), kaszinók, lepkeház, madárház, 5D-s mozi, Marineland (vizi élménypark) és még hosszasan sorolhatnám.

A torony 158 méter magas.
A kötélpálya 670 méter hosszú.
A kerék 53 méter magas.

Pár érdekesség a vízesésről.

1912 februárjáig télen gyalogosan a jégen is megközelíthető volt a vízesés, azóta tilos, mert 3 ember alatt beszakadt a jég.

A Niagara mindíg is vonzotta a vakmerő embereket, nagy kihívás az átkelés rajta. Az első ember aki túlélte egy hordóba zárva a vízesésben a zuhanást, egy 63 éves tanárnő volt a macskájával, 1901-ben. Azóta több embernek is sikerült, sőt kötélen egyensúlyozva is átmentek felette.

A Niagara-vízesést megnézhetjük egy 670 méter hosszú kötélpályáról (zipline) is.

1948 márciusában egy jégtorlasz miatt teljesen leállt a vízesés.

A Niagara elnevezés az irokéz indiánok „Onguiaahra” szavából származik, ami mennydörgő vizet jelent.

Ottani lakók. 🙂

És végül egy videó a vízesésről nappal és esti kivilágításban.

Sand Mountain, Nevada

Ez a homokdűne az 50-es út mentén található, Fallontól 20 km-re. Az ősi Lahontan-tóból származik a homok, amely kb. 9000 évvel ezelőtt száradt ki. Ez az „éneklő” homokdűne 6,5 km hosszú, 1,6 km széles és 180 m magas. Mit jelent az éneklő dűne? Természetesen azt, hogy hangot ad ki, ami néha csak susogás,máskor viszont olyan hangosan dübörög, hogy eléri a 105 decibelt is, és perceken keresztül hallható. Ezt a jelenséget milliárdnyi szinkronban rezgő homokszem okozza. Az Egyesült Államok területén mindössze 3 ilyen homokdűne található.

Az off-road rajongóknak igazi paradicsom, versenyzésre is tökéletes helyszín. A használati díj 40 $ egy hétre (~ 13000 ft). A területre különleges szabályok vonatkoznak. A dűnékben haladó járműveken 2,5 m magas zászlónak kell lennie, a balesetek elkerülése végett. Táborozni csak a kijelölt helyeken lehet (kemping), tilos üvegből készült tárgyak használata. Tüzet szabad gyújtani, de csak szög és csavar mentes fát használhatunk. Gumiabroncs égetése tilos. A kemping területén 24 km/h sebességkorlátozás van. A területen WC található, de víz nincs.

Aki jobban szereti a természetet mint a homokfutókat, az is talál itt különlegességet. A világon egyedül itt található a Sand Mountain kék pillangó, ami mára kritikusan veszélyeztetett faj. Sajnos képem nincs róla, nem láttunk. 🙁

A képek túlnyomó többsége drónnal készült, a magasból sokkal jobban látszik a dűne mérete.
Ezért kevesebb képet láttatok, de azokat nagyobb méretben. 🙂 Hozzám viszonyítva látszik hogy tényleg hatalmas.
Külön posztban egy drónvideót is megosztok a facebook oldalamon, szerintem nagyon szép a táj, érdemes megnézni azt is. Itt találjátok:

Befejezésül egy szomorú gondolat, képpel alátámasztva, – ahová az ember beteszi a lábát, ott a természetnek hamarosan vége. 🙁