Kihasználom az időt míg várunk a kompra, megírom a Manitoulin-szigeti utazásunk befejező részét.
Következő helység ahová ellátogatunk, Kagawong, egy aranyos kisvároska, ahol több híres látványosság is található.
Elsőnek a leghíresebbet célozzuk meg, a Menyasszonyi fátyol vízesést (Bridal Veil Falls). A zuhatag magassága 11 méter, vizét a Kagawong folyó táplálja.
Csodás látvány felülről, a levezető lépcső a COVID miatt le van zárva.
Nem problémázunk rajta, mert egy kis sétával körben is le lehet menni a vízeséshez a kiépített túraútvonalon.
Az ösvény a vízparton a fák között gyönyörű környezetben vezet végig.
A vízesés gyönyörűséges, a hideg víz sem riaszotta vissza a fürdőzéstől az embereket.
Egy keskeny csúszós részen be lehet menni a vízesés mögé is, naná hogy bementem. 🙂
A visszaúton sok érdekességet láttunk, pici szines manó lakokat eldugva a fák tövénénél,
érdekes szobrokat
egy siklót
és egy kőből kirakott labirintust is.
Következő megállónk útitársnöm, Gabika kedvence, a Manitoulin Chocolate Works.
Ez egy kis csokoládé üzem és bolt. Nagyon finom csokikat vásároltunk, bár az áraik elég borsosak.
Egy pár képet hoztam Nektek a városkáról is.
Gore Bay felé indulunk tovább, az East Bluff kilátóhoz megyünk, a Harold Noble Emlékparkba.
Ebből a kilátóból fantasztikus kilátás nyílik a magasból a Gore-öbölre.
A kilátóból lemegyünk a partra és folytatjuk az utat Barrie Island felé.
A Barrie-sziget területe 79 km2, az állandó lakosok száma 490 fő. Főleg állattartásból és növénytermesztésből élnek. Nyáron a túristák kedvelt célpontja ez a sziget. Nézzétek milyen szép faragott szobrok díszítik a portákat!
Sheshegwaning egy indián rezervátum, szerettük volna megnézni, de a járvány miatt le van zárva a látogatók előtt. 🙁
Nem baj, lesz miért visszajönni. 🙂
Szürkületre értünk Meldrum Bay-be, a sziget végére. Az 1870-es években létrejött falu gyorsan sikeres halászati, favágó és kereskedelmi központtá nőtt, a Nagy-tavak gőzhajói is itt kötöttek ki. 3 fűrészmalom is üzemelt itt, a sziget túlsó végéből odaszállított keményfát dolgozták fel. Ma az állandó lakosai száma mindössze 170 fő, megélhetésüket főként a Lafarge kőbánya biztosítja ahol dolomitot termelnek ki. A nyári hónapokban pezseg az élet a túristáktól, a dokkok megtelnek csónakokkal. Igazi horgászparadicsom, egész Kanadában ez a legjobb hely királylazac fogáshoz.
Visszafelé megálltunk M’Chigeeng-ben vacsorázni. Ez egy indián falu, a főtéren pár kis boltocskával. Nem gondoltuk hogy nyitva lesznek, mert már közel 11 óra volt, de kettő is nyitva volt még. Hatalmas adag krumplit kaptunk a hamburger mellé, degeszre ettük magunkat.
Másnap reggel indultunk hazafelé, útközben még megálltunk a Whitefish River nevű városkában. A vízesést kerestük, de nagyon nehezen hozzáférhető helyen van, sziklás terepen, így nem tudtam jó képet készíteni róla.
Végül szeretném bemutatni Nektek útitársnőmet Gabikát, akivel bejártuk ezt a csodás szigetet. 🙂
Köszönöm hogy velünk tartottatok! 🙂
