A mai nap térképe.
Viszlát Valdez! Elindulunk következő uticélunk, Seward felé. Egy darabig ugyanazon az úton megyünk visszafelé. Alaszka úthálózata igen csekély, rengeteg település el van vágva a külvilágtól, csak légi úton megközelíthető. Ezért van hogy a fiatalok hamarabb vezetnek repülőt mint autót. Az utak állapota borzasztó, néha hullámvasúton érezzük magunkat. A kemény fagy nem tesz jót az aszfaltnak.
Útközben látjuk távolról a Matanuska Glacier-t, innen jól látható milyen hosszan húzódik.
Alig várom hogy odaérjünk, ez a legnagyobb gleccser Alaszkában ami autóval megközelíthető, 43 km hosszú és 6,4 km széles.
A különlegessége hogy rá lehet menni. Sajnos az idő ma is borús, ez látszik is a fényképek minőségén.
Az útról lekanyarodunk egy keskenyebb földútra, lemegyünk az irodához.
Befizetjük a belépőt (60$), és mehetünk tovább saját autóval. Az alsó parkolóból elénk tárul a gleccser egy része, fenséges látvány!
Kb. 20-25 percet kell gyalogolnunk, ahol nagy a sár ott tettek le rácsot vagy padlót.
Végre rálépünk a gleccserre. Hihetetlen látvány és érzés! Nem hoztunk a cipőnkre karmokat, pedig van otthon. 😞 Így aztán lassan haladunk előre, a sportcipő nagyon csúszik a vizes jégen. Rengeteg képet csinálunk, nem bírjuk abbahagyni. Pár képen láthatóak emberek is, így jobban felmérhetőek a méretek.
A képen az embercsoport segít elképzelni a méreteket.
Egy lány áll fent a hasadék szélén. Veszélyes dolog letérni a kijelölt útvonalról, mert ha belecsúszunk egy hasadékba, a jeges vízben kihűlünk percek alatt.
A videó jobban visszaadja a gleccser színét, és látszik az is, hogy olvad.
Mikor visszaérünk a kocsihoz, Attila kikunyerálja az irodában hogy a drónnal is csinálhasson pár felvételt. Kap engedélyt, bár a sűrű helikopter forgalom miatt csak az egyik oldalon és alacsonyan, de örülünk hogy megengedték, hisz tudjuk hogy tilos a drón használata Alaszkában is az összes Nemzeti Parkban.
A képen a bal felső saroktól befelé kék vonallal megjelöltem egy ember csoportot, így látszik igazán milyen hatalmas a gleccser, és ez csak a széle.
Indulunk tovább Seward felé. Útközben látunk egy fafaragó műhelyt ajándékbolttal, az üzlet sajnos zárva, de az udvaron azért körül nézünk. Micsoda ügyes kezű emberek vannak!
A táj továbbra is gyönyörű, megállunk megcsodálni a Portage Glaciert.
Folytatjuk utunkat sötétedésig, Hope közelében megállunk éjszakára.
