Kategória: Alaszka körút

Alaszka körút 28.nap

A parkolóból ahol aludtunk egy út vezet az erdőbe. Persze megnézzük hova vezet. Elképesztő látvány fogad, egy elvarázsolt erdőbe érkezünk. A fákon fehér szakállzuzmók lógnak, és köztük megpillantunk egy elhagyatott iskolabuszt. Félelmetes hely.

Gyönyörű tájon haladunk tovább a Tanana folyóig. Bizonyítékok vannak rá hogy 12000 évvel ezelőtt a folyó mentén emberek éltek, a „korai Alaszkánok”. Abban az időben itt egy földnyelv kötötte össze Alaszkát Ázsiával, ez mára a Bering-tenger mélyére került. A vadászok az állatok után kutatva keresztül vándoroltak a földnyelven, és letelepedtek a Tanana-völgyben bőr sátraikkal. A mostani fenyőerdők helyén akkor nyílt terep volt, ahol sok bölény, mamut, rénszarvas és jávorszarvas élt, csont maradványaikat a régészek megtalálták az ókori táborhelyeken a kőből készült eszközök és fegyverek maradványaival együtt. Az itt élő emberek étrendjébe beletartoztak a kisebb emlősök, halak, madarak, bogyók és a növények is.

Következő megállónk Tok. Ki van állítva az az utánfutó amit 1950-ben használtak egy Arctic Ocean-ig tartó útépítésnél (D.E.W. vonal), amely azért épült, mert a parton felállítottak egy bázist az északi sarkon áthaladó oroszországi repülőgépek korai felismerésére.

A parkolóban míg én reggelit készítek, Attila kicseréli a fékbetétet, próbálja megállítani az ablakon a kavicstól keletkezett repedést, és megállapítja, hogy az egyik gumi ereszt. A hagymás tojásrántotta reggelink után keresünk egy autószerelő műhelyt, ahol kiderül hogy a szelepházat kell kicserélni (37 $).

Irány Chicken! Ez a szokatlan helynevek listáján is szereplő „városka” a 19. század végén az aranybányászatra épült közösség, és egyike a kevés, aranylázat túlélő városnak Alaszkában.  A helyi bányászok a településnek a „Ptarmigan” nevet akarták választani. Ez egy gyakori madár a környéken. Mivel a helyesírása és lebetűzése nehéz, ezért egyszerűen csirkének nevezték el. Igy lett Chicken. 🙂 Az állandó lakosok száma mindössze 7, de népessége a nyár folyamán nagyon felduzzad a hozzá tartozó területeken lévő, ma is működő aranybányák kitermelése miatt. Területe a bányákkal együtt kb. 300 km2.
Chicken április közepétől október közepéig a Taylor Hwy-n (Hwy5) autóval is elérhető, de a téli hónapokban csak repülővel, mert az út járhatatlan.

Alaszka körút 27.nap

Reggel elmegyünk a fékbetétért, utána megnézzük a Fountainhead Antik Autó Múzeumot.
Ebben a múzeumban közel 100db II. világháború előtti autó van kiállítva. A gyűjteményben 1898 és 1936 között gyártott autók találhatóak. Ebben a gyönyörű kollekcióban láthatunk gőz hajtású autót, elektromos autókat, törpe versenyautókat és a 30-as évek klasszikusait. Több ritka autó is van közte, mint például az egyetlen 1906-os Compound, egy 1920-as Argonne és egy 1921-es Heine-Velox Victoria. A kiállított járművek 3 kivételével mind működnek. Az autók mellett láthatjuk a korban hozzájuk passzoló ruhákat is, sőt lehetőség van korhű ruhákba bújva egy 1911-es Everitt-ben ülve fényképezkedni.
A hozzáértők szerint ez az egyik legjobb Antik Autó Múzeum a világon.

North Pole-ban újra megállunk a Santa Claus háznál pár fénykép erejéig a Télapóval. Egy könyvet is dedikál nekem.

Delta Junction-hoz érünk, az erdő szélén jávorszarvas anya sétál. Körülnéz hogy biztonságos-e a terep, utána az erdő felé fordul és hívja a kicsinyét. A kicsi nagyon aranyos, átmennek az úton és eltűnnek a túloldali erdőben.

Dot Lake mellett megállunk egy parkolóban éjszakára.

Alaszka körút 26.nap

Fairbanks Alaszka legnagyobb városa. Lakossága 32700, de a hozzá tartozó külvárosi részekkel együtt 97100. Anchorage után a második legnépesebb nagyváros. A nyári idegenforgalom elsősorban a hajóutak utasaiból áll, akik csomagtúrákat vásárolnak, ami tartalmazza a Fairbanks-ba látogatást is. Az év hátralévő részében a turizmus főként a téli szezonra koncentrálódik, az északi fényre, a jég faragásra és a téli sportokra összpontosítva.

Sajnos a fékbetétünk elkopott, így a délelőttünk azzal telt, hogy végigjártuk az autós boltokat. Mindenhol megrendelni lehet csak, holnap délelőtt jöhetünk érte.

A délutánt a Morris Thompson Kultúrális és Látogató Központban és környékén töltjük. A központ állandó kiállítása betekintés nyújt az őslakosok világába. Az üzletben vásárolhatunk eredeti alaszkai alkotásokat, sőt Athabaskan hölgy segítségével saját magunk készíthetünk gyöngyből ékszert, amit el is hozhatunk ($30). Beöltözhetünk egy fénykép erejéig hagyományos Athabaskan öltözékbe ($70/2 fő, $90/3 fő, $100/4 fő)
vagy a moziteremben ingyen megnézhetünk egy filmet Alaszka történelméről, vagy az Északi fényről.

A központ környékén bőven van fényképezni való, a II Világháborús Emlékmű, az Első Család szobor, a gyönyörű Immaculate Conception Church (templom), a Yukon amit én ezüstfolyónak hívok, mert olyan a vize mint a folyékony ezüst, és még sok érdekesség.

Alaszka körút 25.nap

A következő napot a Chena Hot Springs-ben töltjük. Ez egy üdülőtelep termálfürdővel, szállodával, campinggel
és különlegessége a jégmúzeum.

Chena Hot Springs-et két aranybányász testvér alapította több mint 100 évvel ezelőtt. Egyikük reumás lett, s fájdalmát csillapítani olyan helyet kerestek, ahol gyógyvíz tör elő a földből. Miután rátaláltak, úgy gondolták kiaknázzák a lehetőséget, és 12 kis kabint építettek látogatók fogadására. Chena Hot Springs azóta Alaszka egyik leghíresebb üdülőhelyévé nőtte ki magát.
Kinti természetes medence csak felnőtteknek (+18), benti medencébe gyerek is mehet. Programokat is kínálnak: Északi fény néző túrát, Északi Sarkkör / Yukon folyó repülős túrát, horgász, – jéghorgász túrát, kutyaszán túrát.

Az egész évben nyitva tartó jégmúzeum célja hogy növelje a turizmust és bemutassa Steve és Heather Brice jégszobrász művészek alkotásait.
A múzeum előterében mindenki kap vastag kabátot. Belépve csodás látvány fogad, tényleg minden jégből készült. Különböző szobrok, iglu, szobák jégággyal, asztalok, székek, és egy nagy bárpult sok székkel. A bárban lehetőségünk van inni egy martinit ($15), jégből készült koktélos pohárból. Attila sosem iszik alkoholt, de én kipróbálom. Nem könnyű a pohárból inni mert vastag a szája, és a szára csúszkál a kezemben. A pultos megsajnál a bénázásomat látva és ad egy szalvétát a pohár szárát fogni, így azért könyebb inni. Kipróbálom az egyik jégágyat is, mily meglepő, hideg és kemény. 😆
Indulunk tovább Fairbanks felé.

Alaszka körút 24.nap

Induláskor nagy a köd, és már megint szemereg az eső. 😞
Úgy döntünk először Circle City-be megyünk, és visszafelé állunk meg a fürdőnél, hátha addigra jobb idő lesz.
A köd eltűnt, a táj továbbra is gyönyörű. A madarak fészkének több helyen póznát építettek, így segítve őket magas fák híján.
Újabb elhagyatott aranymosó gépet látunk.

Circle City 1987-ben alapított bányászati ellátó város volt. A bányászok érdeklődése a terület felé drasztikusan csökkent a századforduló tájékán, de maradtak bányászok a környéken, és a mai napig folyik kitermelés.

Számunkra megdöbbentő hogy emberek ilyen körülmények között élnek. Nem a szegénység, hanem az igénytelenség miatt.
Mindenhol rendetlenség, kosz. Az út mentén autó és szánkó roncsok kidobva. Sok a kutya, télen csak szánnal lehet errefelé közlekedni.

Tovább állunk, nem találjuk a fürdőt, a GPS sem tud róla. Keringünk egy darabig a környéken, bejárjuk a kicsi utcákat. Végre találunk egy férfit aki a kertjében dolgozik, tőle kérünk útbaigazítást.
Kiderül a fürdő 12 éve zárva van, de menjünk be nyugodtan, mondja Ő, a környékbeliek is oda járnak fürdeni.

A feltörő melegvizet 1893-ban fedezte fel William Greats, amelyet korábban az Athabaskan őslakosok használtak.
1905-től 1930-ig épült maga az üdülőhely, 160 hektáros területen, tulajdonosa Franklin Leach volt.
Azt remélve hogy a forgalom Fairbanks-ból fellendül, 1600 m-es leszállópályát építettek hogy repülővel is elérhető legyen az üdülő. 1924-ben szállt le először itt gép, ekkor Circle City lakossága 17 volt.

Bár az üdülő már zárva van, mégis sokan felkeresik a környéket fürdés, északi-fény nézés és aranykeresés céljából.
Több szellemvadász is paranormális célpontnak tartja a szállodát, ami állítólag saját szellemmel rendelkezik.
A volt személyzet arról számolt be, hogy többször látták, érezték Emma Leach szellemét ( a tulajdonos felesége ) a csarnokokban kísérteni.

Mi szellemmel nem találkoztunk, de a hely varázsa nagyon megfogott.
Az épületek még állnak, bár nagyon rossz állapotban vannak már. A medencébe a mai napig folyik a víz, de csúszik az algától. A szobákban egy csomó berendezési tárgyat ott hagytak.
A helyi bácsi szerint próbálták eladni, de nem talált vevőre.
Tönkremenése oka az volt, hogy felépült Fairbanks közelében egy másik üdülőhely a Chena Hot Springs, az sokkal közelebb van Fairbanks-hoz, és könyebben elérhető.

Nagyon sajnáljuk hogy ez a csodás üdülőhely ilyen szomorú sorsra jutott.

Alaszka körút 23.nap

Folytatjuk utunkat, következő célpontunk az Arctic Circle Hot Springs, ami egy melegvizű fürdő.
Visszefelé újra megállunk a Finger Mountain-nál pár kép erejéig. Bár a nap most sem süt, legalább az eső nem esik.

Átkelünk a Yukon folyón, több összetákolt házikót is látunk a víz szélén, hihetetlen hogy ebben élnek emberek.

Átmegyünk a csővezeték alatt, újra megdöbbenek tekintélyt parancsoló méretein. Vége a Dalton Hwy-nek, áttérünk az Elliot-ra. Fox városkánál elkanyarodunk Circle City felé ( Steese Hwy, 6-os ut).

Találkozunk egy morcos bagollyal, és sasokkal is.

Chatanika Lodge közelében aranymosó gépet látunk, a vízparton lévő bordákból álló földet banán-hegynek hívják. Ezeket a bordákat az átmosott földből pakolta oda a gép.
Ránk esteledett, így megállunk Long Creek-nél.

Alaszka körút 22.nap

Szépséges tájon folytatjuk az utunkat a prérikutyák ellenőrzése alatt. 😊

Az Atigun Pass-hoz érünk, amely áthalad a kontinentális törésvonalon. Az innen délre fekvő folyók a Csendes-óceánba, az északra levők a Jeges-tengerbe folynak. Ez Alaszka legmagasabb pontja, 1457 m, itt még júniusban- júliusban is könnyen hóviharba kerülhetünk. A téli időszakban gyakori a lavina.

Visszaúton újra megnézzük Wiseman-t, találunk egy régi temetőt és egy emlékházat amit idefelé nem láttunk.

Grayling Lake-nél az emberek gyűjtögettek valamit. Lementünk megnézni mi az, és kiderült hogy Low Bush Cranberry (alacsony vörös áfonya). Vödrökbe gyűjtötték, lekvárt főznek és szárítanak is belőle.

Megyünk tovább az Északi Sarkkörig.

A sarkköri kempingben éjszakáztunk, és végre láttunk északi fényt.

Alaszka körút 21.nap

Reggel 8 óra, kalandra fel! Az épületben várjuk a sofőrünket, csak 6-an megyünk.
Áthaladunk az ellenőrző kapun, ez már Prudhoe Bay. Rengeteg az olajvezeték, csövek mindenfelé. Az út nagyon rossz, több helyen padló van lerakva, de csak 15 perc az óceán part.

Megérkezünk, nagy köd és 0 fok van, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek érezzük. Mégis van őrült ember, kettő is! Az egyik csak térdig besétál és már fut is ki, de a társa bele is fekszik a jéghideg vizbe!

Visszafelé a sofőrünk meséli hogy tavaly télen egy jegesmedve letáborozott a Prudhoe Bay-i úton, és az olajtársaság 2 hétig helikopterrel hordta az embereket dolgozni, míg a medve tovább nem állt.
Visszaérve még egyszer körbemegyünk Deadhorse-on, nem mindennap jut el az ember ilyen helyre.
Az üzemanyag több mint duplája az USA-ban megszokottnak, az élelmiszer úgyszintén.
A Polar Pizzeria sajnos zárva van, pedig kíváncsi lettem volna, itt milyen a pizza.

Elindulunk visszafelé a Dalton Hwy-n, ismét látunk állatokat. A félszarvú pézsmatuloknál Attila kiszállt a kocsiból, de a tulok nem díjazta, nekirohant Attilának. Ijedtemben akkorát orditottam, hogy földbe gyökerezett a lába a meglepetéstől ( azt hiszem mindkettőjüknek). 😆😂

Sajnos a saját szemünkkel tapasztaltuk meg hogy tényleg veszélyes út a Dalton Hwy.

Galbraith Lake mellett állunk meg éjszakára.

Alaszka körút 20.nap

Új reggel virradt, indulunk tovább. A sarkvidéki tundra csodás, igazi színek kavalkádja.
Préri kutyával is találkozunk, aranyos kis állat.

A távolban észreveszünk három embert, ott ahová még út sem vezet, rájuk közelítek, lefényképezem őket. Nem tudjuk megállapítani hogy mit csinálnak, mögöttük egy fehér kereszt van, és feltűnik hogy az arcuk el van takarva.

Gyönyörű színes hegy húzódik az út mentén, sosem láttunk még ilyet. Kár hogy borús az idő, így a kép a színeket nem adja vissza.

Rengeteg madarat, állatot látunk: darut , Northern Harriert ( sólyom féle ), baglyot, nagy csapat ludat, rénszarvast és egy olyan állatot, amiről azt sem tudtuk hogy létezik, a Muskoxent ( Pézsmatulok ). Érdekes állat, méretben a birka és a szarvasmarha között van, a seggét riszálva jár, a hosszú szőre csak úgy libeg körülötte. 😀

A fényképező egész nap a kezemben van, nem lehet betelni a látvánnyal.

Este 6 óra, a távolban feltűnik Deadhorse, megérkeztünk. Bejelentkezünk a túrára, a busz holnap reggel 8-kor indul, azt mondják ha fürdeni akarunk a tengerben vigyünk törölközőt és váltóruhát. Nem hiszem hogy lesz olyan őrült aki bevállalja a jeges fürdőt a metszően hideg szélben.
Körülnézünk Deadhorse-on, érdekes hely. A város teljes egészében mesterséges kavics padra épült, javarészt előre gyártott, vascölöpökön álló házakból. Állandó lakosainak száma 25 és 50 között változik, de az olajtársaság dolgozóival együtt a 3000-et is eléri.

Alaszka körút 19.nap

Reggel a szokásos kávé után indulunk tovább. A nap gyönyörűen süt, hihetetlen végtelenség érzésünk van, amíg a szemünk ellát, mindenhol csak a gyönyörű táj.
Elérjuk az Arctic Circle-t ( Északi Sarkkör ), megállunk megörökíteni. 🙂
Már jártunk az Északi Sarkkörön túl Kanadában, mégis csodás érzés a tábla előtt állni.

Globbers Knob-nál félreállunk, megcsodáljuk a Brook Range csodás hegyeit északra. Ez a hegyvidék 1130 kilóméter hosszú, legmagasabb pontja a Mount Chamberlin 2749 méter.

Coldfoot-nál megállunk az Arctic Interagency Visitor centernél. Ez a látogató központ május végétől szeptember elejéig van nyitva. Rengeteg kiállított tárgyat látunk, s az északi sarkkör állat és növényvilágába is betekintést kapunk.
A központban befizetünk Prudhoe Bay túrára ( $75/fő ), mert Deadhorse-tól Prudhoe Bay-ig csak az olajtársaság privát útja vezet, így csak velük tudunk oda eljutni.

Következő megállónk Wiseman, keskeny kis erdei úton közelíthető meg. Régi bányász település az aranybányászok alapították, de az arany fogytával a települést sokan elhagyták. A megmaradt épületek magántulajdonban vannak, ezt tiszteletben tartva csak az útról készítünk képeket. Meglátogatjuk a pici magánkézben lévő múzeumot, elbeszélgetünk a tulajdonossal, tőle tudjuk meg hogy 17 állandó lakosa van ma Wiseman-nak.

A táj továbbra is gyönyörű, rengeteg képet készítünk.