Folytatjuk utunkat, következő célpontunk az Arctic Circle Hot Springs, ami egy melegvizű fürdő. Visszefelé újra megállunk a Finger Mountain-nál pár kép erejéig. Bár a nap most sem süt, legalább az eső nem esik.
Átkelünk a Yukon folyón, több összetákolt házikót is látunk a víz szélén, hihetetlen hogy ebben élnek emberek.
Átmegyünk a csővezeték alatt, újra megdöbbenek tekintélyt parancsoló méretein. Vége a Dalton Hwy-nek, áttérünk az Elliot-ra. Fox városkánál elkanyarodunk Circle City felé ( Steese Hwy, 6-os ut).
Találkozunk egy morcos bagollyal, és sasokkal is.
Chatanika Lodge közelében aranymosó gépet látunk, a vízparton lévő bordákból álló földet banán-hegynek hívják. Ezeket a bordákat az átmosott földből pakolta oda a gép.
Ránk esteledett, így megállunk Long Creek-nél.
Reggel 8 óra, kalandra fel! Az épületben várjuk a sofőrünket, csak 6-an megyünk.
Áthaladunk az ellenőrző kapun, ez már Prudhoe Bay. Rengeteg az olajvezeték, csövek mindenfelé. Az út nagyon rossz, több helyen padló van lerakva, de csak 15 perc az óceán part.
Megérkezünk, nagy köd és 0 fok van, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek érezzük. Mégis van őrült ember, kettő is! Az egyik csak térdig besétál és már fut is ki, de a társa bele is fekszik a jéghideg vizbe!
Visszafelé a sofőrünk meséli hogy tavaly télen egy jegesmedve letáborozott a Prudhoe Bay-i úton, és az olajtársaság 2 hétig helikopterrel hordta az embereket dolgozni, míg a medve tovább nem állt. Visszaérve még egyszer körbemegyünk Deadhorse-on, nem mindennap jut el az ember ilyen helyre. Az üzemanyag több mint duplája az USA-ban megszokottnak, az élelmiszer úgyszintén. A Polar Pizzeria sajnos zárva van, pedig kíváncsi lettem volna, itt milyen a pizza.
Elindulunk visszafelé a Dalton Hwy-n, ismét látunk állatokat. A félszarvú pézsmatuloknál Attila kiszállt a kocsiból, de a tulok nem díjazta, nekirohant Attilának. Ijedtemben akkorát orditottam, hogy földbe gyökerezett a lába a meglepetéstől ( azt hiszem mindkettőjüknek). 😆😂
Sajnos a saját szemünkkel tapasztaltuk meg hogy tényleg veszélyes út a Dalton Hwy.
Folytatjuk utunkat a Richardson hwy-n. Nem sokkal Paxson után lekanyarodunk egy keskeny kis útra, pár km. után az útnak vége. Meglátunk egy gleccsert nem messze (Gulkana Glacier), elindulunk arra gyalog.
Nemsokára találkozunk két hátizsákos turistával, tőlük megtudjuk hogy a gleccser (ott nem messze😂), egy 8 km-es túra 😂. Elmegyünk a függőhídig, Attila menne tovább, de nem tud rávenni a tériszonyommal hogy átmenjek a hídon, így Ő is visszajön, hiába mondom hogy megvárom.
Felmászunk egy dombra, jó helynek látszik a drónozásra. A gleccser olyan távol van, hogy a drón sem tud elég közel menni hozzá. A környék nagyon szép, a gleccser olvadásából 2 folyóvölgy is kialakult.
Visszatérünk az országútra, Fairbanks a cél.
Találunk egy részt ahol oda lehet menni a vezetékhez ami Prudhoe Bay-től Valdez Marine Terminal-ig szállítja a kitermelt olajat. A vezeték neve Alaska Pipeline, hossza 1287 km, 12 szivattyúállomás található Valdezig. A cső átmérője 122 cm. 1975-től – 1977-ig készült, 8 billió dollárból. Az első adag nyersolaj a vezetéken 1977 június 20.-án indult útjára és augusztus 1.-én tötötték meg az első olajszállító tankert Valdezben, amit azóta 16 000 tanker követett.
Fort Greely közelében percekig nézünk egy jávorszarvast, ő is minket. 😀
Delta Junction-ban olyan házakat látunk hogy a szavunk is eláll. Hihetetlen milyen körülmények között képesek élni emberek. USA-ban az indiánoknál sok helyen tapasztaltunk nagyfokú igénytelenséget, rendetlenséget, de ez túltesz mindenen. Van ahol a házig csak a hátsó úton lehet eljutni a kidobált szeméttől. Ezekben a házakban most is laknak. Láttuk ahogy másznak át a kupacokon az autóhoz.
Megérkezünk North Pole-ba, ami a nevével ellentétben nemhogy nem az északi sarkon, de meg jóval az északi sarkkör előtt , Fairbanks közelében van. Itt található 1952 óta az egész évben nyitva tartó Santa Claus House ( Mikulás Ház ), ahol egész évben karácsonyi vásár van, és a Mikulás is minden nap várja a gyerekeket és a felnőtteket. Az itt található áru nagy részét a helybeliek készítik. A falon egy nagy kijelzőn láthatjuk másodpercre pontosan hogy mennyi idő van még karácsonyig. Az épületen kívül van egy óriási Mikulás szobor , és megcsodálhatjuk Rudolfot és társait élőben is.
Fairbankson most csak keresztülrobogunk, majd visszafelé állunk meg. Igyekeznünk kell, mert Prudhoe Bay még messze van, és ott már napról-napra hidegebb lesz.
A Denali Hwy egy viszonylag könnyen járható út, festői, érintetlen területen megy keresztül, 217 km hosszan. 1971.-ig ez volt az egyetlen út a Denali Nemzeti Parkhoz. Az út nagy része hegygerincen vezet, ahonnan csodálatos panoráma tárul a szemünk elé.
Az út a téli időszakra az autók előtt le van zárva, kutyaszánnal vagy motoros szánnal lehet csak közlekedni rajta(szeptember közepétől május közepéig). 1996-ban három ember életét vesztette itt, mert a hófúvás elzárta az utat, megakadályozva a haladást. Az út rossz állapota miatt a sebességhatár 50 és 70 km/h között változik. Sokszor még ennél is lassabban lehet csak menni a hatalmas por és a hullámos talaj miatt. Kedvelt hely a vadászok, a horgászok és a kajakosok körében. A távolban láthatjuk a havas hegycsúcsokat és gleccsereket.
Az autópálya szélén négy kemping található, de rengeteg parkolóhely van az út szélén is végig, ahol akár napokra is letáborozhatunk. Tucatnyi túraútvonalon és 4 kerékpárúton is felfedezhetjük a környéket.
Úgy látszik itt is ünneplik a karácsonyt, egy feldíszített fát találunk.
Sokféle madár választja költőhelyéül a rövid madárszezon alatt ezt a területet, pl. vadászsólyom, réti fülesbagoly, havasi fülespacsirta, sarkantyús sármány, nyílfarkú halfarkas, északi füzike. Ősszel és télen hatalmas rénszarvas csordák láthatóak itt, akár 16000 állat is egyszerre. A jávorszarvas és a grizzly is gyakori errefelé. Nekünk sajnos nem volt szerencsénk, csak egy prérikutyát láttunk, de a gyönyörű táj kárpótolt. 🙂
