Alaszka körút 24.nap

Induláskor nagy a köd, és már megint szemereg az eső. 😞
Úgy döntünk először Circle City-be megyünk, és visszafelé állunk meg a fürdőnél, hátha addigra jobb idő lesz.
A köd eltűnt, a táj továbbra is gyönyörű. A madarak fészkének több helyen póznát építettek, így segítve őket magas fák híján.
Újabb elhagyatott aranymosó gépet látunk.

Circle City 1987-ben alapított bányászati ellátó város volt. A bányászok érdeklődése a terület felé drasztikusan csökkent a századforduló tájékán, de maradtak bányászok a környéken, és a mai napig folyik kitermelés.

Számunkra megdöbbentő hogy emberek ilyen körülmények között élnek. Nem a szegénység, hanem az igénytelenség miatt.
Mindenhol rendetlenség, kosz. Az út mentén autó és szánkó roncsok kidobva. Sok a kutya, télen csak szánnal lehet errefelé közlekedni.

Tovább állunk, nem találjuk a fürdőt, a GPS sem tud róla. Keringünk egy darabig a környéken, bejárjuk a kicsi utcákat. Végre találunk egy férfit aki a kertjében dolgozik, tőle kérünk útbaigazítást.
Kiderül a fürdő 12 éve zárva van, de menjünk be nyugodtan, mondja Ő, a környékbeliek is oda járnak fürdeni.

A feltörő melegvizet 1893-ban fedezte fel William Greats, amelyet korábban az Athabaskan őslakosok használtak.
1905-től 1930-ig épült maga az üdülőhely, 160 hektáros területen, tulajdonosa Franklin Leach volt.
Azt remélve hogy a forgalom Fairbanks-ból fellendül, 1600 m-es leszállópályát építettek hogy repülővel is elérhető legyen az üdülő. 1924-ben szállt le először itt gép, ekkor Circle City lakossága 17 volt.

Bár az üdülő már zárva van, mégis sokan felkeresik a környéket fürdés, északi-fény nézés és aranykeresés céljából.
Több szellemvadász is paranormális célpontnak tartja a szállodát, ami állítólag saját szellemmel rendelkezik.
A volt személyzet arról számolt be, hogy többször látták, érezték Emma Leach szellemét ( a tulajdonos felesége ) a csarnokokban kísérteni.

Mi szellemmel nem találkoztunk, de a hely varázsa nagyon megfogott.
Az épületek még állnak, bár nagyon rossz állapotban vannak már. A medencébe a mai napig folyik a víz, de csúszik az algától. A szobákban egy csomó berendezési tárgyat ott hagytak.
A helyi bácsi szerint próbálták eladni, de nem talált vevőre.
Tönkremenése oka az volt, hogy felépült Fairbanks közelében egy másik üdülőhely a Chena Hot Springs, az sokkal közelebb van Fairbanks-hoz, és könyebben elérhető.

Nagyon sajnáljuk hogy ez a csodás üdülőhely ilyen szomorú sorsra jutott.

Alaszka körút 23.nap

Folytatjuk utunkat, következő célpontunk az Arctic Circle Hot Springs, ami egy melegvizű fürdő.
Visszefelé újra megállunk a Finger Mountain-nál pár kép erejéig. Bár a nap most sem süt, legalább az eső nem esik.

Átkelünk a Yukon folyón, több összetákolt házikót is látunk a víz szélén, hihetetlen hogy ebben élnek emberek.

Átmegyünk a csővezeték alatt, újra megdöbbenek tekintélyt parancsoló méretein. Vége a Dalton Hwy-nek, áttérünk az Elliot-ra. Fox városkánál elkanyarodunk Circle City felé ( Steese Hwy, 6-os ut).

Találkozunk egy morcos bagollyal, és sasokkal is.

Chatanika Lodge közelében aranymosó gépet látunk, a vízparton lévő bordákból álló földet banán-hegynek hívják. Ezeket a bordákat az átmosott földből pakolta oda a gép.
Ránk esteledett, így megállunk Long Creek-nél.

Alaszka körút 22.nap

Szépséges tájon folytatjuk az utunkat a prérikutyák ellenőrzése alatt. 😊

Az Atigun Pass-hoz érünk, amely áthalad a kontinentális törésvonalon. Az innen délre fekvő folyók a Csendes-óceánba, az északra levők a Jeges-tengerbe folynak. Ez Alaszka legmagasabb pontja, 1457 m, itt még júniusban- júliusban is könnyen hóviharba kerülhetünk. A téli időszakban gyakori a lavina.

Visszaúton újra megnézzük Wiseman-t, találunk egy régi temetőt és egy emlékházat amit idefelé nem láttunk.

Grayling Lake-nél az emberek gyűjtögettek valamit. Lementünk megnézni mi az, és kiderült hogy Low Bush Cranberry (alacsony vörös áfonya). Vödrökbe gyűjtötték, lekvárt főznek és szárítanak is belőle.

Megyünk tovább az Északi Sarkkörig.

A sarkköri kempingben éjszakáztunk, és végre láttunk északi fényt.

Alaszka körút 21.nap

Reggel 8 óra, kalandra fel! Az épületben várjuk a sofőrünket, csak 6-an megyünk.
Áthaladunk az ellenőrző kapun, ez már Prudhoe Bay. Rengeteg az olajvezeték, csövek mindenfelé. Az út nagyon rossz, több helyen padló van lerakva, de csak 15 perc az óceán part.

Megérkezünk, nagy köd és 0 fok van, de a jeges szél miatt sokkal hidegebbnek érezzük. Mégis van őrült ember, kettő is! Az egyik csak térdig besétál és már fut is ki, de a társa bele is fekszik a jéghideg vizbe!

Visszafelé a sofőrünk meséli hogy tavaly télen egy jegesmedve letáborozott a Prudhoe Bay-i úton, és az olajtársaság 2 hétig helikopterrel hordta az embereket dolgozni, míg a medve tovább nem állt.
Visszaérve még egyszer körbemegyünk Deadhorse-on, nem mindennap jut el az ember ilyen helyre.
Az üzemanyag több mint duplája az USA-ban megszokottnak, az élelmiszer úgyszintén.
A Polar Pizzeria sajnos zárva van, pedig kíváncsi lettem volna, itt milyen a pizza.

Elindulunk visszafelé a Dalton Hwy-n, ismét látunk állatokat. A félszarvú pézsmatuloknál Attila kiszállt a kocsiból, de a tulok nem díjazta, nekirohant Attilának. Ijedtemben akkorát orditottam, hogy földbe gyökerezett a lába a meglepetéstől ( azt hiszem mindkettőjüknek). 😆😂

Sajnos a saját szemünkkel tapasztaltuk meg hogy tényleg veszélyes út a Dalton Hwy.

Galbraith Lake mellett állunk meg éjszakára.

Alaszka körút 20.nap

Új reggel virradt, indulunk tovább. A sarkvidéki tundra csodás, igazi színek kavalkádja.
Préri kutyával is találkozunk, aranyos kis állat.

A távolban észreveszünk három embert, ott ahová még út sem vezet, rájuk közelítek, lefényképezem őket. Nem tudjuk megállapítani hogy mit csinálnak, mögöttük egy fehér kereszt van, és feltűnik hogy az arcuk el van takarva.

Gyönyörű színes hegy húzódik az út mentén, sosem láttunk még ilyet. Kár hogy borús az idő, így a kép a színeket nem adja vissza.

Rengeteg madarat, állatot látunk: darut , Northern Harriert ( sólyom féle ), baglyot, nagy csapat ludat, rénszarvast és egy olyan állatot, amiről azt sem tudtuk hogy létezik, a Muskoxent ( Pézsmatulok ). Érdekes állat, méretben a birka és a szarvasmarha között van, a seggét riszálva jár, a hosszú szőre csak úgy libeg körülötte. 😀

A fényképező egész nap a kezemben van, nem lehet betelni a látvánnyal.

Este 6 óra, a távolban feltűnik Deadhorse, megérkeztünk. Bejelentkezünk a túrára, a busz holnap reggel 8-kor indul, azt mondják ha fürdeni akarunk a tengerben vigyünk törölközőt és váltóruhát. Nem hiszem hogy lesz olyan őrült aki bevállalja a jeges fürdőt a metszően hideg szélben.
Körülnézünk Deadhorse-on, érdekes hely. A város teljes egészében mesterséges kavics padra épült, javarészt előre gyártott, vascölöpökön álló házakból. Állandó lakosainak száma 25 és 50 között változik, de az olajtársaság dolgozóival együtt a 3000-et is eléri.

Alaszka körút 19.nap

Reggel a szokásos kávé után indulunk tovább. A nap gyönyörűen süt, hihetetlen végtelenség érzésünk van, amíg a szemünk ellát, mindenhol csak a gyönyörű táj.
Elérjuk az Arctic Circle-t ( Északi Sarkkör ), megállunk megörökíteni. 🙂
Már jártunk az Északi Sarkkörön túl Kanadában, mégis csodás érzés a tábla előtt állni.

Globbers Knob-nál félreállunk, megcsodáljuk a Brook Range csodás hegyeit északra. Ez a hegyvidék 1130 kilóméter hosszú, legmagasabb pontja a Mount Chamberlin 2749 méter.

Coldfoot-nál megállunk az Arctic Interagency Visitor centernél. Ez a látogató központ május végétől szeptember elejéig van nyitva. Rengeteg kiállított tárgyat látunk, s az északi sarkkör állat és növényvilágába is betekintést kapunk.
A központban befizetünk Prudhoe Bay túrára ( $75/fő ), mert Deadhorse-tól Prudhoe Bay-ig csak az olajtársaság privát útja vezet, így csak velük tudunk oda eljutni.

Következő megállónk Wiseman, keskeny kis erdei úton közelíthető meg. Régi bányász település az aranybányászok alapították, de az arany fogytával a települést sokan elhagyták. A megmaradt épületek magántulajdonban vannak, ezt tiszteletben tartva csak az útról készítünk képeket. Meglátogatjuk a pici magánkézben lévő múzeumot, elbeszélgetünk a tulajdonossal, tőle tudjuk meg hogy 17 állandó lakosa van ma Wiseman-nak.

A táj továbbra is gyönyörű, rengeteg képet készítünk.

Alaszka körút 18.nap


Utunkat a híres Dalton autópályán folytatjuk amely az Elliott-i autópályáról indul Fairbanks északi részén, és Deadhorse-on végződik, Prudhoe Bay olajmezői és a sarkvidék közelében. A világ legveszélyesebb útjai között tartják számon, utunk során több ilyen besorolásún is végig megyünk.

Télen gyakori hogy a jegesmedvék az út mentén vándorolnak élelem után kutatva. Ilyenkor az utat lezárják nehogy a medve az emberre támadjon éhségében, vagy védekezésképpen.

Az út a kőolajvezetékkel párhuzamosan fut végig. Sok meredek lejtő található rajta és nappal is kötelező a fényszóró használata. Ez az USA egyik legelszigeteltebb útja, mindössze 3 település található a teljes hosszán, Coldfoot, Wiseman és Deadhorse, de benzinkút csak Coldfoot-on és Deadhorse-on van, így üzemanyagot bőven hozunk magunkkal. Orvos nincs Fairbanks és Deadhorse között, ezért túlélő felszerelésről is gondoskodtunk.
Az autópálya név erős túlzás, hiszen a 797 km-es útból kb 150 km burkolt, az is több szakaszban, a többi kavicsos földút.

Az út elején Erickson Creek-nél ma is láhatóak égett fák maradványai. A 2003 június 17.-én villamcsapás okozta tűzben 47 446 hektár lángolt, amit csak a júliusi esők oltottak el.

Az USA legalacsonyabb rekord hőmérsékletét is a Dalton Hwy-n, Prospect Creek-nél mérték, 1971-ben, -62,1°C fokot.

A 86-os mérföldnél található a Finger Mountain Wayside, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk a sokszínű tundrára. Sajnos az eső nemrég állt el, borús az ég, ez látszik a fényképek minőségén is.
800 méter hosszú gyalogösvényen sétálhatunk végig, gyönyörű, de állandó erős szél fúj ezen a magasan fekvő gerincen.

Szegény autónk tiszta sár , de nagyon jól bírja a megpróbáltatásokat. Úgy döntünk hogy itt maradunk éjszakára.

Alaszka körút 17.nap

Folytatjuk utunkat a Richardson hwy-n. Nem sokkal Paxson után lekanyarodunk egy keskeny kis útra, pár km. után az útnak vége. Meglátunk egy gleccsert nem messze (Gulkana Glacier), elindulunk arra gyalog.

Nemsokára találkozunk két hátizsákos turistával, tőlük megtudjuk hogy a gleccser (ott nem messze😂), egy 8 km-es túra 😂. Elmegyünk a függőhídig, Attila menne tovább, de nem tud rávenni a tériszonyommal hogy átmenjek a hídon, így Ő is visszajön, hiába mondom hogy megvárom.

Felmászunk egy dombra, jó helynek látszik a drónozásra. A gleccser olyan távol van, hogy a drón sem tud elég közel menni hozzá. A környék nagyon szép, a gleccser olvadásából 2 folyóvölgy is kialakult.

Visszatérünk az országútra, Fairbanks a cél.

Találunk egy részt ahol oda lehet menni a vezetékhez ami Prudhoe Bay-től Valdez Marine Terminal-ig szállítja a kitermelt olajat.
A vezeték neve Alaska Pipeline, hossza 1287 km, 12 szivattyúállomás található Valdezig. A cső átmérője 122 cm. 1975-től – 1977-ig készült, 8 billió dollárból. Az első adag nyersolaj a vezetéken 1977 június 20.-án indult útjára és augusztus 1.-én tötötték meg az első olajszállító tankert Valdezben, amit azóta 16 000 tanker követett.

Fort Greely közelében percekig nézünk egy jávorszarvast, ő is minket. 😀

Delta Junction-ban olyan házakat látunk hogy a szavunk is eláll. Hihetetlen milyen körülmények között képesek élni emberek. USA-ban az indiánoknál sok helyen tapasztaltunk nagyfokú igénytelenséget, rendetlenséget, de ez túltesz mindenen. Van ahol a házig csak a hátsó úton lehet eljutni a kidobált szeméttől. Ezekben a házakban most is laknak. Láttuk ahogy másznak át a kupacokon az autóhoz.

Megérkezünk North Pole-ba, ami a nevével ellentétben nemhogy nem az északi sarkon, de meg jóval az északi sarkkör előtt , Fairbanks közelében van. Itt található 1952 óta az egész évben nyitva tartó Santa Claus House ( Mikulás Ház ), ahol egész évben karácsonyi vásár van, és a Mikulás is minden nap várja a gyerekeket és a felnőtteket. Az itt található áru nagy részét a helybeliek készítik. A falon egy nagy kijelzőn láthatjuk másodpercre pontosan hogy mennyi idő van még karácsonyig. Az épületen kívül van egy óriási Mikulás szobor , és megcsodálhatjuk Rudolfot és társait élőben is.

Fairbankson most csak keresztülrobogunk, majd visszafelé állunk meg. Igyekeznünk kell, mert Prudhoe Bay még messze van, és ott már napról-napra hidegebb lesz.

Alaszka körút 16.nap

A Denali Hwy egy viszonylag könnyen járható út, festői, érintetlen területen megy keresztül, 217 km hosszan. 1971.-ig ez volt az egyetlen út a Denali Nemzeti Parkhoz. Az út nagy része hegygerincen vezet, ahonnan csodálatos panoráma tárul a szemünk elé.

Az út a téli időszakra az autók előtt le van zárva, kutyaszánnal vagy motoros szánnal lehet csak közlekedni rajta(szeptember közepétől május közepéig). 1996-ban három ember életét vesztette itt, mert a hófúvás elzárta az utat, megakadályozva a haladást.
Az út rossz állapota miatt a sebességhatár 50 és 70 km/h között változik. Sokszor még ennél is lassabban lehet csak menni a hatalmas por és a hullámos talaj miatt. Kedvelt hely a vadászok, a horgászok és a kajakosok körében. A távolban láthatjuk a havas hegycsúcsokat és gleccsereket.

Az autópálya szélén négy kemping található, de rengeteg parkolóhely van az út szélén is végig, ahol akár napokra is letáborozhatunk. Tucatnyi túraútvonalon és 4 kerékpárúton is felfedezhetjük a környéket.

Úgy látszik itt is ünneplik a karácsonyt, egy feldíszített fát találunk.

Sokféle madár választja költőhelyéül a rövid madárszezon alatt ezt a területet, pl. vadászsólyom, réti fülesbagoly, havasi fülespacsirta, sarkantyús sármány, nyílfarkú halfarkas, északi füzike. Ősszel és télen hatalmas rénszarvas csordák láthatóak itt, akár 16000 állat is egyszerre. A jávorszarvas és a grizzly is gyakori errefelé. Nekünk sajnos nem volt szerencsénk, csak egy prérikutyát láttunk, de a gyönyörű táj kárpótolt. 🙂

Alaszka körút 15.nap

Mai nap térképe:

Anchorage-ba értünk. Ez Alaszka legnagyobb városa és gazdasági központja. Az állam népességének több mint fele a városban és annak környékén él, közel 300 ezer fő. Látnivaló nem sok van, olyan mint bármelyik város.

Az egyetlen különbség hogy rengeteg a zöldterület, és bármikor találkozhatsz a városban vadakkal. Szerencsénk volt, mi is találkoztunk egy jávorszarvassal. Nagyon közel volt hozzánk és egyáltalán nem érdekeltük.

A Moose’s Tooth az USA 3. legjobb pizzázója, persze meglátogattuk. A pizza nem volt rossz izű, de annyira szuper sem, a kinézete meg, hááát inkább nem részletezem, nézzétek meg a képen. 😂 Mégis rengetegen voltak, sokan kint vártak a pizzájukra, mert hatalmas tömeg volt bent.

Fele Hawai, fele zöldséges pizza.

Érdekesség még hogy Anchorage-ból indul az Iditarod.

Az Iditarod egy kutyaszánhúzó verseny, amit a szérumfutás hőseinek emlékére rendeznek meg 1967 óta minden évben.

1925 januárjában az alaszkai Nome városában diftéria járvány kezdődött.
Az oltóanyag szállításnak egyetlen módja a tél miatt a kutyaszán volt, a posta útvonalán, az Iditarod-on. A postások között voltak a legjobb kutyaszán hajtók.
Nenana-tól Nome-ig 20 hajtó és 150 kutya, 5 és fél nap alatt teljesítette az 1085 km-t. Ezt a távot 25 nap alatt szokták megtenni, de most éjjel-nappal váltóban vitték a szérumot emberfeletti kitartással.
-50 °C fok alatti hőmérséklet, jeges szél, rossz látási viszonyok nehezítették az utat. Több kutya elpusztult, a hajtók fagyási sérüléseket szenvedtek, volt akinek meleg vizet kellett önteni a kezére mert hozzáfagyott a szánhoz. Volt akinek elpusztult mindkét vezérkutyája és saját magának kellett a szán elejére állni és a hajtók gyakran a szán mellett futottak hogy ne fagyjanak meg, de a járványt sikerült megállítani.

Az Iditarod verseny útvonala

Folytatjuk utunkat, Cantwell közelében megállunk éjszakára, holnap áttérünk a Denali Hwy-ra.