Az elmaradhatatlan kávé után indulás. A fürdőtől egy kanyonon megy át az út a városhoz aminek ugyancsak Radium Hot Springs a neve. A 800 fős állandó lakosság nyárra 5000 főre bővül az üdülőkkel. Nagyon tetszik a város, engem egy kicsit Tirolra emlékeztet, biztosan a sok virág miatt.
Érdekes kerítésre bukkanunk, ez a fafaragó háza. Látunk két érdekes szobrot és találkozunk egy nagyszarvúval (big horn) is a városban. Nyugodtan sétálgat az autók között, aztán lejön az útról egy kis füvet és virágot csemegézni.
Egy gyönyörű kis vendéglőt látunk, Black Forest a neve. Sajnálom hogy még nincs nyitva, szívesen megnéztem volna belülről is.
Lekanyarodunk egy kis erdei útra, Gray Creek Pass a neve. Az út nagyon rossz, tele kőomlással, kidőlt fával, kanyargunk hogy kikerüljük őket. Már 2070 méterrel a tengerszint felett járunk. Csak 56 km ez az út de úgy tűnik hogy sohasem lesz vége.
Végre kiértünk rendes útra, hálát adok hogy nem akadtunk el sehol a nagy sárban.
Mit látunk! Seprű bolt 😀
Moyie után megállunk éjszakára. Vacsorára adunk a kilóknak, amerikai palacsintát eszünk eperlekvárral.
Természet szépségeit végig nézve , a kinyirgós ,sárosutatok végig szurkolva ,a seprűk közül válogatva ,fa szobrok mintáját fejbe vésve a kis vendéglőt zárva látni nem volt könnyű! Aztán a hab jön a tortára precízen , sk. készített a.m palacsinta a dzsemek választékával.. úgy ,de úgy bemajszoltam volna egy adgot nem törődve mennyit nyom majd a mérleg,hisz a holnap úgy is ledolgozza ! Erre mondják élni ,,élni csak így érdemes” ! Meg a megélt élményeket ,,átadni ! Gratulálok és várom a további idegtépő ,meg mesés , meg , meg .. beszámolóitokat !
Köszönöm szépen Magdika, nagyon örülök hogy tetszik a blog! 🙂