A mai nap térképe.
Viszlát Valdez! Elindulunk következő uticélunk, Seward felé. Egy darabig ugyanazon az úton megyünk visszafelé. Alaszka úthálózata igen csekély, rengeteg település el van vágva a külvilágtól, csak légi úton megközelíthető. Ezért van hogy a fiatalok hamarabb vezetnek repülőt mint autót. Az utak állapota borzasztó, néha hullámvasúton érezzük magunkat. A kemény fagy nem tesz jót az aszfaltnak.
Útközben látjuk távolról a Matanuska Glacier-t, innen jól látható milyen hosszan húzódik.
Alig várom hogy odaérjünk, ez a legnagyobb gleccser Alaszkában ami autóval megközelíthető, 43 km hosszú és 6,4 km széles.
A különlegessége hogy rá lehet menni. Sajnos az idő ma is borús, ez látszik is a fényképek minőségén.
Az útról lekanyarodunk egy keskenyebb földútra, lemegyünk az irodához.
Befizetjük a belépőt (60$), és mehetünk tovább saját autóval. Az alsó parkolóból elénk tárul a gleccser egy része, fenséges látvány!
Kb. 20-25 percet kell gyalogolnunk, ahol nagy a sár ott tettek le rácsot vagy padlót.
Végre rálépünk a gleccserre. Hihetetlen látvány és érzés! Nem hoztunk a cipőnkre karmokat, pedig van otthon. 😞 Így aztán lassan haladunk előre, a sportcipő nagyon csúszik a vizes jégen. Rengeteg képet csinálunk, nem bírjuk abbahagyni. Pár képen láthatóak emberek is, így jobban felmérhetőek a méretek.
A képen az embercsoport segít elképzelni a méreteket.
Egy lány áll fent a hasadék szélén. Veszélyes dolog letérni a kijelölt útvonalról, mert ha belecsúszunk egy hasadékba, a jeges vízben kihűlünk percek alatt.
A videó jobban visszaadja a gleccser színét, és látszik az is, hogy olvad.
Mikor visszaérünk a kocsihoz, Attila kikunyerálja az irodában hogy a drónnal is csinálhasson pár felvételt. Kap engedélyt, bár a sűrű helikopter forgalom miatt csak az egyik oldalon és alacsonyan, de örülünk hogy megengedték, hisz tudjuk hogy tilos a drón használata Alaszkában is az összes Nemzeti Parkban.
A képen a bal felső saroktól befelé kék vonallal megjelöltem egy ember csoportot, így látszik igazán milyen hatalmas a gleccser, és ez csak a széle.
Indulunk tovább Seward felé. Útközben látunk egy fafaragó műhelyt ajándékbolttal, az üzlet sajnos zárva, de az udvaron azért körül nézünk. Micsoda ügyes kezű emberek vannak!
A táj továbbra is gyönyörű, megállunk megcsodálni a Portage Glaciert.
Folytatjuk utunkat sötétedésig, Hope közelében megállunk éjszakára.
Itt már megint írnom kell.Hihetetlen csodás helyeken mentetek keresztül.Csodás élmény látni ezeket a tályakat.Nagy köszönet érte.
Nagyon szívesen Pircsi! Sok-sok szép fotó jön még a blogon. 🙂
Mártika! Ehhez mit is lehet írni? Ámulok már többedjére itt! Köszönöm,hogy magányos csendes óráimban nálatok,veletek sétálhatok,kapaszkodhatok és néha megrettenhetek az utaktól aztán az emberi kezek,lelkek alkotása ráz fel,hogy mind ez valóság és két ember munkája utáni kellemes időtöltés fotók leírások! A látottak kozmetikátlan valóságban s én a látottak rabja lettem! <3
Nagyon köszönöm Magdika, mindíg megerősítesz hogy érdemes a blogot csinálni. ❤️😘