Ma egy olyan helyszínre invitállak Benneteket, amit sajnos élőben már nincs lehetőség megnézni.
Bedrock City az arizonai Williams-ban volt található, a Grand Canyon szomszédságában. Az 1960-as évekbeli Flinstone rajzfilm-sorozaton alapult.
Az 1972-ben épített parkba a belépő mindössze 5$ (~1200 Ft) volt. Bolt, rendőrség, szépségszalon, posta, börtön, iskola, orvosi rendelő, benzinkút, a meséből ismert kőkörszaki járművek, állatok és persze a Flinston család tagjai voltak itt láthatóak, sajnos már nagyon rossz állapotban.
Azért még így is nagy élmény volt a Flinston család tagjai között járni és kipróbálni Frédi autóját, motorját és dínó-csúzdáját. Ez a hely visszarepített gyermekkorom kedvenc rajzfilmjébe.
Közel 50 év után, 2019 január 3.-án Bedrock City végleg bezárt . Tulajdonosa eladta és az új tulajdonosnak más tervei vannak a területtel, helyére Raptor Ranch-ot tervez, ahol ragadozó madarak lesznek láthatóak, sólymok, sasok, héják. Előadásokat is tartanak majd és élő bemutatókon azt is láthatjuk, hogyan vadásznak.
Elindultunk visszafelé. Jó lett volna ha kicsit több időt tudunk itt tölteni, de így is csodás volt. A visszaútról nincs sok írni valóm, ugyan arra megyünk visszafelé amerre jöttünk, mégis megér egy posztot a képek miatt. A tenger színe gyönyörű, nem tudok betelni vele.
Egy furcsa részhez érünk, lemegyünk a partra. A víz széle sekély, tele van növényekkel és csíkokban növénymentes, tiszta a víz. A tiszta csíkokban sokan messzire besétálnak. Ezt tesszük mi is, míg valami a lábamnak nem ütődik. A víz széle a növényeknél tele volt medúzával! Ki is menekültem, tudom milyen fájdalmas a csípése, volt már benne részem. Attila persze nem ijedt meg és ment tovább.
A parkoló melletti füves területen áll egy körbe kerített, házilag eszkábált ladik, mellette táblával. 2013 áprilisában, ezzel a házilag készített kicsi hajóval, 4 nap tengeren való hánykolódás után itt ért partot 17 ember, köztük 5 gyerek. Kubából menekültek. Gondoljatok bele, mennyire el lehettek keseredve, ha az életük kockáztatása árán is megpróbálták, sőt a gyerekeik élete árán is!
Kubából és Mexikóból nagyon sokan próbálnak illegálisan USA területére lépni. A törvény szerint, aki földet ért, megilleti a törvényes letelepedési eljárás lefolytatása. Nem sokan kapják meg közülük a zöldkártyát, a legtöbbjüket visszatoloncolják, de így is megéri nekik, mert pár hónapig nyugodtan élhetnek, nem éheznek és dolgozhatnak. Az USA úgy próbál védekezni, hogy a parti őrség hajóinak számát megnövelték, mert akit még partraszállás előtt elfognak, rögtön visszatoloncolhatják. Indulunk tovább, már nincs messze Miami.
1889-ig Key West volt Florida legnagyobb városa. Ez a város 250 km-re fekszik Miamitól és mindössze 145 km-re Kubától. Itt van az 1-es út végállomása. Földrajzi elhelyezkedése miatt fontos pont volt a Kubával és a Bahama Szigetekkel folytatott kereskedelemben és a New Orleans-ból induló fő kereskedelmi útvonalon volt. Florida fejlődésével ez a 19. század végén megváltozott.
Florida Keys népességének a 32%-a Key West-ben él.
Reggel gyönyörű időre ébredünk, elhatározzuk hogy bérelünk egy motort.
Rengeteg látni való van itt, motorral könnyen eljutunk mindenhová. A város nagyon tetszik, nagy a nyüzsgés, rengeteg a turista. A kikötő is gyönyörű. A növények tele vannak virággal, a párás tengeri levegő csodát tesz velük. A városban szabadon szaladgálnak a kakasok, Attila megetette őket. 😀
Ismeritek a csókos szobor történetét? Ilyen szobor több helyen is van a világon, például Olaszországban és Belgiumban.
1945. augusztus 14.-én Japán megadta magát és ezzel véget ért a II. világháború. A Times Square-en egy matróz a béke eljövetele miatt érzett határtalan örömében megcsókolta a szembejövőket. Ezt a pillanatot örökítette meg egy fotós Alfred Eisenstaedt, az Ő fényképéről készült a szobor. A képen szereplő matróz és ápoló nővér nem ismerték egymást, soha többé nem találkoztak. A fotós azt mondta, a matróz több járókelőt megcsókolt, azért pont ezzel a nővel fényképezte le, mert az ápolónő fehér ruhát viselt, a tengerészgyalogoson pedig sötét ruha volt. Ennek a kontrasztnak köszönhető a legendás felvétel. 1980-ig senki sem tudta ki van a képen. Akkor a Life magazin felhívást tett közzé, hogy jelentkezzen aki ismeri őket. Annyi jelentkező volt, hogy évekig tartott mire teljes biztonsággal megállapították a kilétüket.
Találtunk egy üzletet, ezerféle tengeri herkentyűvel. Az ajtó előtti padon jót beszélgettem egy kalózzal. 😀
Elindulunk a tengerpart felé. A parton egy nagy festett kőhenger jelzi a legdélibb pontot. Hosszú sor áll a fényképezéshez, így nem állunk oda, nem várjuk ki a sort.
A parton robogunk végig, a víz gyönyörű. Sok madarat látunk útközben.
Meglátunk egy mini sárkányt (iguána) az úttesten, naná hogy követjük.
Egy füves-fás területre vezet bennünket, ahol sok-sok társával együtt él. Rengetegen vannak, különböző a színük és a méretük is. Innen megyünk leadni a motort, mert reggel indulunk vissza Miami-ba.
Florida Keys egy korall szigetcsoport Florida déli partja mellett, területe 356 km2, népessége 73000 fő körüli.
A zátonyt 1521-ben fedezték fel spanyol-portugál hódítók. Eredetileg két indián törzs, a Calusa és a Tequesta élőhelye volt. A keys név a spanyol cayo szóból származik, ami kis szigetet jelent. Hosszú ideig csak vizi úton volt elérhető, 1910 elején készült el a vasút. Az építkezést 3 hurrikán is megszakította. 1935-ben új hidakat építettek, azóta autópálya összeköttetés van a szigetcsoport teljes hosszán. Ez az 1-es út, az itt keresztül vezető szakaszt Overseas Highway-nek (tenger feletti autópálya) hívják. Az első világháború veteránjai dolgoztak az útépítésen, 3 nagy táborban helyezték el őket. Az 1935 évi Labor Day hurrikán megérkezése előtt a mentővonat nem érte el a táborokat, ezért több mint 400 veterán ott vesztette életét. A vihar tönkretette a vasutat is, többé nem épitették újjá. A régi híd egyes szakaszai a mai napig láthatóak, több helyen horgászni is lehet róluk.
Key West a célpontunk, odáig több városkán vezet át az út, csodálatos környezetben. Gyakran megállunk, nem lehet betelni a látvánnyal. Látunk sok madarat, gyönyörű növényeket.
Egy madár kétségbe esetten szaladgált a kerítés mellett, nem tudott átjutni a túloldalra ahol a párja várta. Megálltunk, hátha át tudjuk tenni a kerítés felett, de nem engedte, féltünk hogy megcsíp. Végül sikerült elterelnünk egy lyukig a kerítésen, ahol boldogan csatlakozott a párjához.
Itt található a 7 mérföldes híd, amit több filmben is láthattunk. Ez egy cölöpökön álló híd a tengerben, amely összekapcsolja Knight’s Key-t, Little Duck Key-vel. Teljes hossza 10877,5 méter (6,765 mérföld).
Az út végig csodás, rengeteget fényképeztünk. Estére értük el célunkat.
Nem bírtunk reggelig várni, még este megnéztük a város egy részét. Nagyon tetszik, várom a reggelt hogy világosban is láthassuk.
Colorado államban, eredetileg a McElmo Canyonban volt található a mai Manitou Cliff Dwellings. Ez egy negyven szobás szikla lakás volt, amit 1904 és 1907 között átszállítottak a Four Corner térségéből, és felépítettek Colorado Springsben. Egy múzeum is található itt, ahol az ősi pueblók életéről szóló régészeti leletek, eszközök, fegyverek és kerámia tárgyak láthatóak.
Sétálhatunk az ősi szikla lakásokban, megismerve a régmúlt életek mindennapjait. Mikor ilyen helyen járunk, szinte kézzelfogható a rég ott élők szelleme. Elmondhatatlan érzés ilyen történelmi jelentőségű helyeken sétálni. Ez a terület megőrzi és bemutatja a délnyugati indiánok kézműves építészetét.
Ma 4 egymáshoz közeli látványosságot és a környéküket szeretném megmutatni Nektek.
Az első a Four Corner, magyarul a négy sarok. Ez az egyetlen olyan hely az Egyesült Államokban ahol 4 állam határai találkoznak. Colorado délnyugati, Utah délkeleti, Arizona északkeleti és New Mexico északnyugati sarka. Egy emlékmű jelöli ezt a helyet, körülötte indián árusok kínálják a portékáikat kis bódéikban. A környéken négy törzs él, a Navajo, a Hopi, az Ute és a Zuni.
Nagyon szeretem az álomfogókat, jó pár darabot begyűjtöttünk már belőle. Ezen a helyen történt velünk, hogy egy indián árus megkérdezte, hogy honnan jöttünk. Attila mondta hogy Kanadából, de eredetileg Magyarországról származunk. Erre Ő azt válaszolta: Hungary? Ááá, Budapest! Nem akartam hinni a fülemnek, hogy egy indián férfi tudja hogy létezik Magyarország és hogy ott található Budapest. Kanadában sokszor azt sem tudják hogy van ilyen ország, nemhogy a fővárosát. Végignéztem a soron, és kiválasztottam magamnak egy álomfogót. A kék türkiz a kedvenc kövem, valamiért mégis egy zöld köves tetszett meg, ami ráadásul férfinak való. A férfiak álomfogója kemény sas tollal készül, a nőké pihe-puha bagoly tollal. Végül mégsem választottam, hanem megkértem az indián árust hogy válasszon egyet Ő nekem. Jól megnézett, aztán habozás nélkül levette a sorból azt a zöld köves darabot, amit előtte magamban kiválasztottam, és azt mondta, ez az enyém. Hihetetlen, nem? Mintha tudta volna hogy melyiket szeretném. 🙂
Elmesélte, hogy az álomfogót a szülők készítik, mikor megszületik a gyermek. A bölcsője fölé függesztik, később az ágya fölé. Ez védi meg az ártó szellemektől és a háló foglyul ejti a rossz álmokat. Mikor 14 éves lesz a gyerek, akkor ünnepélyesen elégetik a szülői álomfogót, és Ő készít egyet magának. Ettől kezdve tekintik felnőttnek és a törzs teljes jogú tagjának. Vannak nagyobb álomfogók is, ezek inkább a turisták kedvéért. Bőrre kézzel festett képekkel, ezeknek már elég jó kis áruk van.
Innen nem messze található Utah államban a Mexican Hat (mexikói kalap). Ez a nagy sziklaképződmény nevét a mexikói sombrero kalapról kapta, mert olyan a formája. Magassága 18 méter, szélessége 3,7 méter. Hihetetlen látvány, de az egész környék gyönyörű! Vörös színű kő látható mindenhol, a fényképek nem adják vissza a látványt. Attila készített egy videót drónnal, magasról sokkal jobban látható a környék.
Alig megyünk egy kicsit tovább az úton és máris ott van előttünk a következő csoda, a Monument Valley. Ezek a gyönyörű sziklák ismerősek lehetnek, nagyon sok filmet forgattak már itt. A környéke is gyönyörű, kevés ház található erre, ez az indiánok földje.
Következő látványosság az Elephant Feet (elefánt láb) szikla. Nevét a formája miatt kapta.
Míg fényképeztünk, megjelent egy indián nő, saját kezűleg készített nyakláncokat árult. Mindig veszünk tőlük valamit, hiszen tudjuk hogy a turistákból élnek. Kiválasztottam melyiket szeretném, egy száraz bogyókból és kék türkiz kövekből fűzött láncot.
Szerettem volna a hölgyről egy fényképet, de tudom hogy nem engedik fényképezni magukat. Attila megkérdezte Tőle, nem csinálhatna-e egy közös képet rólunk. A nő gondolkodott egy darabig, végül bólintott hogy oké, biztos nem akart nemet mondani a vásárlás miatt.
Elmesélte hogy a köveket a nagyanyja gyűjti, ő ismeri a lelőhelyet. Majd mielőtt meghal, átadja az Ő anyjának a titkot, aki majd a halála előtt Neki mondja el. Úgy elképedtem a történeten, hogy csak utólag gondolkodtam hogy megkérdezhettem volna, hány éves a nagyanyja. Én Őt 60 körülinek gondoltam, akkor a nagymama legalább 90, és még Ő jár a hegyekbe követ gyűjteni.
Ha azt halljuk Nevada, rögtön a Grand Canyon és Las Vegas jut eszünkbe, pedig sok más gyönyörűséges hely is van ebben az államban. Ma egy ilyen kevésbé ismert, csodálatos helyre szeretnélek elkalauzolni Titeket.
A Cathedral Gorge State Park, Nevada délkeleti részén helyezkedik el egy hosszú, keskeny völgyben, területe 6,6 km2. A belépőjegy ára 5$(~1150ft).
Közel egymillió évvel ezelőtt édesvizi tó borította a völgy nagy részét, az ősi tófenék a mai kanyon. Gyalogút vezet végig a szurdokba, onnan csodálhatjuk meg a szépséges, egyedi és drámai formákat, melyet az erózió faragott a puha iszapkőbe.
Kevés növény és állatfaj képes elviselni a kanyon éghajlatát, télen fagypont alatti hőmérséklet, nyáron 38-40 fok a jellemző. Vadvirágok, fűfélék, apró emlősök és madarak élnek a területen.
A parkban több túraútvonal is található, a rövid 300 m-től a hoszabb 7 km-ig. Van egy 22 férőhelyes kemping is, érdemes helyet bérelni és rászánni több napot a környék felfedezésére. A park bejáratánál a látogató központban begyűjthetjük a környékről a térképeket és információkat.
Irány Hartland, ott található a világ leghoszabb fedett hídja. 392 méter hosszú, a Saint John folyó két partját köti össze. 1901-ben épült, előtte csak komppal lehetett átjutni.
A Grand Falls Canyon New Brunswick csodálatos látványossága. A vízesés 23 méter magas, a szurdok szélén 1,6 km-es gyalogút vezet.
Kerülünk egyet, hátha onnan jobban látjuk a kanyont, de az egyetlen hely ahonnan látni hosszabban, egy kemping területén van. Sebaj, bemegyünk. Bár a kanyonból így sem látni túl sokat, mégis megérte idejönni, mert épp egy veterán autó találkozó volt és így a gyönyörű kocsikat is láthattuk.
Már Quebec tartományban járunk, egy bonyolult szerkezetű hídon jöttünk át, a Quebec hídon. Ez egy 987 m. hosszú, 29 m. széles, 104 m. magas acélrács szerkezet.
Sajnos már hazafelé tartunk, de azért még nincs vége a csodáknak, még megnézzük a Sainte-Anne-de-Beaupré Sanctuary -t (Bazilika), és a Sainte Anne kanyon-t. A bazilika Quebec várostól 30 km.-re keletre található. Eredetileg szentély volt Quebec védőszentje, Saint Anne tiszteletére. Évente fél millió zarándok látogat el ide, csodatévő, gyógyító helyként tartják számon.
A Sainte Anne Canyon egy nagyon látványos, meredek falú szurdok egy 74 méter magas vízeséssel, amit évente több mint 100 ezren csodálnak meg. Három függőhíd keresztezi a kanyont, az egyik 60 méteres magasságban. Tábla figyelmeztet, hogy a kanyonba 187 lépcső vezet le, akinek egészségügyi problémái vannak, ne induljon neki.
Egy park is tartozik hozzá, aranyos fából faragott állatokkal.
Letelt a szabadság, irány haza, holnap vár a munka.
A Prince Edward-sziget Kanada legkisebb és legsűrűbben lakott tartománya, és 23. legnagyobb szigete. Nevét Eduárd hercegről, Kent grófjáról kapta, aki Viktória brit királynő édesapja volt. A sziget a Szent Lőrinc-öbölben fekszik, fővárosa Charlottetown. A sziget a szárazföldről nem csak komppal érhető el, hanem a Konföderáció hídon keresztül is. Fontosabb iparágak a halászat az idegenforgalom és a mezőgazdaság, a kanadai burgonya 25%-át itt termesztik.
A táj csodálatos, a fű gyönyörű zöld és a vörös homok a parton csábít a sétára. Több helyen megállunk, legszívesebben itt maradnék.
Elérjük Charlottetown-t. A város nagyon tetszik, sok szép épület van és a kikötő is csodás. Van olyan városnéző busz amelyikből a szárazföldről is és a vízről is láthatjuk a várost.
Megnézzük a St. Duncan’s Basilica Catedral-t. A szavam is elakad, olyan gyönyörűséges.
Elindulunk vissza a szigetről, a híres Fundy-öböl felé.
A Fundy-öböl Kanada két tartománya, Nova Scotia és New Brunswick között fekszik. Ez a tengeröböl 300 km hosszú, szélessége 20 és 100 km között változik, mélysége 300 m. Az egész világon itt a legnagyobb az apály és a dagály közti szintkülönbség, 16-20 m között. (Naponta 2x) Az eddig mért legnagyobb különbség 21,6 m volt (1869). Egy 12 órás árapály ciklus alatt kb. 100 milliárd tonna víz áramlik be és ki az öbölből. Ez kétszer annyi, mint a világ összes folyójának együttes áramlása ugyanennyi idő alatt. Az öböl legismertebb képződményei a Hopewell-sziklák. A víz folyamatos mozgása alakította ki őket és alakítja továbbra is. Nem tudom leírni mit éreztem amikor ott sétáltam a hatalmas sziklák között, ahol 3 órája még 20 m. magas víz állt. Nagyon szeretnék ide még visszatérni.
Elértük a kikötőt, a hajónk Blanc-Sablon-ból indul és St. Barbe-on köt ki, naponta 2-szer közlekedik. Az út nem hosszú, mindössze 36 km, 1 óra 45 perc. A hajó elég nagy, 120 autó, 8 kamion és 300 utas fér el rajta. A jegy egy főre 13$ , az autó a sofőrrel 40$ , így összesen 53$ -t fizettünk. ( ~11.000 ft) A víz nyugodt volt, a hajó kényelmes, gyorsan átértünk Újfundlandra.
A sziget gyönyörű, az út a Szent Lőrinc-öböl partján vezet végig. Channel-Port aux Basques- ig 563 km-t kell megtennünk, onnan indul a hajó a Nova Scotia tartományban található Port Sydney-be. Mivel nem tudjuk mikor érünk oda, így nem foglalunk előre helyet, majd csak ha a közelben leszünk már. Attila lába szörnyen néz ki, kisebesedett a sok csípés amit a defektes gumi cseréjénél szerzett.
Elérjük a kikötőt, a hajónk éjfélkor indul, ágyat sajnos már nem kapunk, foglalt mind. Sebaj kibírjuk így is. Ez az út jóval hoszabb, 178 km, kb. 7 óra alatt érünk át. Ez a hajó hatalmas, 203 m hosszú, 962 utas és 531 autó fér el benne. Ez is naponta 2-szer indul, itt a jegy fejenként 50$, a kocsi szállításának díja 140$ volt, így összesen 240$-t fizettünk. (~51.500 ft)
A hajón sok üres hely van, Attila kiszaladt a raktérbe a kocsihoz míg lehetett és hozott be párnát és hálózsákot. Mikor elálmosodtunk, megágyaztunk 2 széksor között a padlón és aludtunk reggelig.
Reggelre átértünk Port Sydney-be és elindultunk a Prince Edward sziget felé.
Szerettünk volna komppal átmenni és a hídon visszajönni, de a kikötőben kiderült hogy több órát kellene várni a következő kompra, ezért úgy döntöttünk, hogy akkor a hídon megyünk odafelé is.
