Új reggel virradt, indulunk tovább. A sarkvidéki tundra csodás, igazi színek kavalkádja.
Préri kutyával is találkozunk, aranyos kis állat.
A távolban észreveszünk három embert, ott ahová még út sem vezet, rájuk közelítek, lefényképezem őket. Nem tudjuk megállapítani hogy mit csinálnak, mögöttük egy fehér kereszt van, és feltűnik hogy az arcuk el van takarva.
Gyönyörű színes hegy húzódik az út mentén, sosem láttunk még ilyet. Kár hogy borús az idő, így a kép a színeket nem adja vissza.
Rengeteg madarat, állatot látunk: darut , Northern Harriert ( sólyom féle ), baglyot, nagy csapat ludat, rénszarvast és egy olyan állatot, amiről azt sem tudtuk hogy létezik, a Muskoxent ( Pézsmatulok ). Érdekes állat, méretben a birka és a szarvasmarha között van, a seggét riszálva jár, a hosszú szőre csak úgy libeg körülötte. 😀
A fényképező egész nap a kezemben van, nem lehet betelni a látvánnyal.
Este 6 óra, a távolban feltűnik Deadhorse, megérkeztünk. Bejelentkezünk a túrára, a busz holnap reggel 8-kor indul, azt mondják ha fürdeni akarunk a tengerben vigyünk törölközőt és váltóruhát. Nem hiszem hogy lesz olyan őrült aki bevállalja a jeges fürdőt a metszően hideg szélben.
Körülnézünk Deadhorse-on, érdekes hely. A város teljes egészében mesterséges kavics padra épült, javarészt előre gyártott, vascölöpökön álló házakból. Állandó lakosainak száma 25 és 50 között változik, de az olajtársaság dolgozóival együtt a 3000-et is eléri.
