Mai célunk Utah állam északi részén található. Ez a nyugati félteke legnagyobb sós vizű tava, a Nagy Sós-tó, amit Amerika Holt-tengerének is becéznek.
Ez a tó az ősi Boneville-tó maradványa az utolsó jégkorszakból, ami 520 km hosszú, 220 km széles és 300 m mély volt.
A Nagy Sós-tó kb.10 ezer évvel ezelőtt alakult ki, területének nagysága a vízszint mozgásával változik a víz sekélysége miatt (átlagosan mindössze 4 méter mély).
Hossza 120 km, szélessége 45 km, legmélyebb pontja 10 méter. Teljes felülete átlagosan 4400 km2.
A tó északi részén 30 %-os a sótartalom (Gunnison-öböl), a déli részén 6-27 % között ingadozik. A számítások szerint kb. 4,3 billió tonna só van a Nagy Sós-tóban. Az északi oldalon a víz rózsaszínű, ez a pigmentált, sót szerető mikrobák eredménye. A tó időnként borzasztó büdös, a záptojáshoz hasonló, ez a mikrobák által kibocsátott hidrogén-szulfid szaga.
Estefelé értük el a tavat, így megálltunk egy parkolóban éjszakára. Csodás a naplemente, hihetetlen színekkel. Ezen a részen is van már só, de az igaz sósivataghoz holnap érünk. Itt láthattunk egy kicsit a rózsaszínű vízből is.
Reggel indulunk tovább, bármerre nézünk, mindenhol a vakító fehér só látszik.
A tóban 11 sziget található, köztük az Antilope-sziget, amely 116 km2, itt él Amerika egyik legnagyobb szabadon élő bölény állománya, és a Gunnison-sziget, ahol Amerika egyik legnagyobb pelikán populációja él. A déli szigetek alacsony vízszintnél félszigetekké válnak.
A Nagy Sós-tó nagyon fontos élőhely milliónyi ott élő, és a vándorló madarak számára is, hogy jól lakjanak mielőtt folyatják útjukat a Csendes-óceáni útvonalon. Csak 2 gerinctelen állat él a tóban, a sós garnélarák és a sós légy, de ezek olyan elképesztő mennyiségben, ami bőséges táplálékot nyújt a madaraknak. Egyetlen garnélarák fajta él a tóban, az Artemia Franciscana, ami mindössze 1,3 cm hosszú és akár 33 %-os sótartalmú vízben is képes élni.
Odaértünk az igazi sós részhez. Egész hosszan be lehet menni a són lépkedve, vagy akár autóval is. Mi inkább sétáltunk és közben drónoztunk is kicsit.
A Nagy Sós-tó évente 1,3 milliárd dollárt hoz Utah kasszájába.
A tóból 5 vállalkozás termeli ki a különféle ásványi anyagokat és a sót, de ez nem élelmiszer minőségű só. Út szórásra, vízlágyítókhoz és az állattenyésztésben használják fel.
Ezenkívül minden ősszel hatalmas garnélarák betakarítás történik, ezeket Ázsiában és Dél-Amerikában az étkezés céljára nevelt halak és garnélák etetésére használják fel.
Ráadásul a tó környéke népszerű rekreációs terület, lehet túrázni, úszni és vitorlázni is.
Sajnos a Nagy Sós-tó területe vészesen csökken. Kevesebb a csapadék, ezért a tavat tápláló folyókból kevesebb víz jut a tóba, ráadásul az emberi vízfelhasználásra a tó kb. 40%-át elterelik. (mezőgazdasági, ipari tevékenység)