Ma a kanadai British Columbia tartományba utazunk, a Capilano Suspension Bridge Park-ba (Capilano függőhíd park).
Ha szeretjük az izgalmas dolgokat, Vancouver-ben járva ezt semmiképp sem hagyhatjuk ki. Kedvelt uticél, évi 1,2 millió látogatója van a világ minden tájáról. Jelenlegi tulajdonosa 1983-ban vásárolta meg a parkot. A belépődíj 55 $/ fő (~12700 ft) Mikor itt jártunk, még nem gondoltam hogy blogot fogok írni, csak emléknek készültek, így a legtöbb fényképen rajta vagyunk.
Ez a park nagyon látványos elemekkel szolgál, még a hozzám hasonló, tériszonnyal kűzdő emberek is képesek legyőzni a félelmeiket a csodás látványért.
A park több próbát is tartogat számunkra, vegyük sorra őket.
Az első a függőhíd (suspenson bridge), ami eredetileg 1889-ben épült, kender kötelekből és cédrus deszkákból. 1956-ban építették teljesen újjá, 137 méter hosszú és 70 méter magasan helyezkedik el a kanyonban a folyó felett. Igazi próba volt számomra, mivel minden lépésnél mozgott. Abból hogy folyamatosan jöttek szembe is, már gyanút foghattam volna, hogy nincs más út visszafelé , így kétszer kellett végigmenni rajta. 😂
A következő csoda a 2004-ben épült Treetops Adventure nevű rész a kanyon nyugati oldalán, ami 7 fából készült függőhidat jelent, amelyek 8 db 250 éves, 30 tonnás Douglas fenyő között vezetnek fától-fáig a nyugati parti esőerdő felett. Ezt a sétányt úgy tervezték, hogy a fákat a növekedésben ne akadályozzák. A fák törzse körül futó kilátókból 30-35 méter magasságból láthatjuk a csodálatos esőerdei növényzetet.
2011-ben újabb látványosság épült a parkban, a Cliffwalk.
Ez különböző hidakból, lépcsősorokból és pihenőkből álló szerkezet a szakadék
gránitszikláihoz 16 ponton rögzítve, ezen juthatunk fel a kanyon szélére. Több pihenő és egy félköríves híd is kilóg a szakadék fölé, igazán izgalmas séta. Beteg és gyenge szívű embereknek nem ajánlott, tábla figyelmeztet rá hogy megerőltető kaland és sok lépcsőt kell megmásznunk mire a kanyon pereméig felérünk.
Félelmetes, keskeny út, magasan a szakadék oldalán, egyes szakaszokon csak üveggel elválasztva a mélységtől.
A következő látványosság a Kiapalanó. Itt a benszülöttek életébe nyerhetünk bepillantást, a használati tárgyaik mellett csodálatos totem oszlopokat is láthatunk.
A parkban a sok figyelmeztető tábla ellenére is történnek balesetek és tragédiák. 1999-ben egy nő a hídról ledobta másfél éves Down-kóros gyermekét, azt állítva hogy véletlenül kicsúszott a kezéből. A kicsi csodával határos módon kisebb sérülésekkel megúszta és az anyától a törvényes felügyeleti jogot megvonva, a bírósági döntés értelmében az édesapja gondoskodhat azóta róla. A nő beperelte a híd tulajdonosát, a volt férjét és a Szövetségi Igazságügyi Minisztériumot is, de elveszítette a pert.
2006-ban, javítás miatt ideiglenesen be kellett zárni a parkot, mert a hídra rádőlt az egyik hatalmas, 46 tonnás, 300 éves fenyő egy heves hóvihar során.
2010-ben egy osztálykirándulás során egy diák felmászott az egyik lombkorona kilátó korlátjára és onnan lezuhanva életét vesztette.
2012-ben egy látogató a híd közelében, a korláton átmászva a kanyonba zuhant és meghalt.
Ha ilyen helyen járunk, érdemes mindíg maximálisan betartani az előírásokat az épségünk megőrzése érdekében.
Vigyázzunk magunkra és egymásra is.
A park egész területe gyönyörű, kis vízesések és hatalmas fáķ között sétálhatunk.
Szeretném egyszer télen is megnézni, karácsony tájékán a Winter Lights Festival-ra (téli fények fesztivál) felszerelt rengeteg színes égő fényénél.
